péntek, szeptember 02, 2016

NOÉ

NOÉ

"Monda az Úr Noénak: Menj be te, és egész házadnépe a bárkába: mert téged láttalak igaznak előttem ebben a nemzedékben." (1Móz 7:1) 

Noé napjaiban a világ gonoszsága annyira megnövekedett, hogy Isten nem nézhette el tovább, és azt mondta: "Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről." (1Móz 6:7) De az emberi nemet megszánta és szeretetében gondoskodott menedékről azok számára, akik azt elfogadják. Egy üzenetet küldött a kortársaknak Noé által: "Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben." (1Móz 6:3) 
Noé utasítást kapott, hogy építsen egy bárkát, és ugyanakkor annak hirdetésére, hogy Isten vízözönt bocsát a földre, hogy elpusztítsa a gonoszokat. Azok, akik elhiszik az üzenetet és bűnbánattal, megtéréssel készülnek az eseményre, bocsánatot nyernek és megtartatnak; ám Isten szolgája, Noé általi könyörgésnek és figyelmeztetésnek való ellenszegülés következménye az Úrtól való elszakadás, a végtelen kegyelem és szeretet közbenjárásának megszűnése. 
Isten Lelke folytatta a küzdelmet a lázadó emberrel, mígnem a meghatározott idő be nem telt, amikor is Noé és családja bementek a bárkába és Isten keze bezárta az ajtót. A kegyelem elhagyta az arany trónt, a bűnösökért nem folyt tovább a közbenjárás. 

E generáció nem minden tagjára áll a "pogány bálványimádó" meghatározás. Sokan ismerték Istent és az Ő törvényét. Ezek nemcsak maguk utasították el az igazság hirdetőjét, hanem minden befolyásukkal akadályoztak másokat is, hogy az Úrnak engedelmeskedjenek. Mindenki számára eljön a próba és a hitvallás napja. Azon nemzedék számára is megadatott a lehetőség és a kiváltság, amikor Noé a közelgő pusztulás figyelmeztető üzenetét hirdette. Értelmüket azonban Isten helyett Sátán vezetésére bízták, aki becsapta őket. Elfogadták álokoskodásait és hazugságait, mert azok összhangban voltak romlott életükkel, miközben az igazságot - mely megmenthette volna őket - mint csalást visszautasították. 
(Signs of the Times, 1886. április 1.) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése