hétfő, január 16, 2017

AKITŐL AZ ÚJ ÉLET SZÁRMAZIK

AKITŐL AZ ÚJ ÉLET SZÁRMAZIK



"Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn 3:5) 

Ahhoz, hogy Isten elfogadhassa szolgálatunkat, "újjá kell születnünk". Természetes hajlamaink ellentétesek Isten Lelkével, le kell azokat vetnünk. Új férfiakká és nőkké kell válnunk Jézus Krisztusban. Régi életünket új élettel kell felváltani, olyan élettel, mely telve van szeretettel, bizalommal és készséges engedelmességgel. Gondolod, hogy egy ilyen változás nem szükséges ahhoz, hogy belépj Isten országába? Figyeld meg a mennyei Felség szavait: "Szükség néktek újonnan születnetek!" (Jn 3:7) "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába." (Mt 18:3) 
Ha ez a változás nem megy végbe bennünk, nem szolgálhatunk Istennek tetszően. Munkánk eredménytelen lesz, földi tervekkel kezdünk foglalkozni, idegen tűz, Istennel szembeni tiszteletlenség lesz az áldozatunk. Életünk szentségtelen és boldogtalan lesz, nyugtalansággal és bajjal telik meg. 

A szív megváltozása - melyet az újjászületés jelenít meg - csak a Szentlélek hathatós munkájának eredménye lehet. Egyedül Ő tud megtisztítani minket minden tisztátalanságtól. Ha megengedjük, hogy megolvassza és átalakítsa szívünket, akkor felismerjük Isten országának jellegét, és rájövünk, hogy szükséges megváltoznunk ahhoz, hogy ebbe az országba beléphessünk. A büszkeség és az önszeretet ellenáll Isten Lelkének; a lélek minden természetes hajlama elzárkózik attól a változástól, hogy az önteltségből és büszkeségből Krisztus szelídsége és szerénysége legyen. Ha azonban az örök élet felé vezető ösvényen haladunk, akkor nem szabad hallgatnunk az "én" suttogására. Alázattal és bűnbánattal kell könyörögnünk mennyei Atyánkhoz: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." (Zsolt 51:12) Ha isteni világosságot kapunk, és együttműködünk a mennyei hírnökökkel, akkor "újjászülettünk", Krisztus ereje által megszabadultunk bűneink terhétől.
Krisztus azért jött el világunkba, mert látta, hogy az emberek elveszítették Isten képmását és természetét. Látta, hogy messzire eltértek a békesség és tisztaság ösvényétől, és ha magukra maradnak, akkor sohasem találnak vissza. Tökéletes és teljes kegyelmet hozott, hogy kőszívünket hússzívvé, bűnös természetünket pedig az ő hasonlatosságára alakítsa át, hogy miközben az isteni természet részeseivé válunk, előkészülhessünk a mennyei udvarokba. 
(Youth's Instructor, 1897. szeptember 9.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése