péntek, augusztus 18, 2017

Rónay György versei II.

Részlet Az élő Rónay c. kötetből:

Rónay György egész ciklusokra való négysorost írt az 1960-as és 70-es években, két szépséges magyar táj igézetében. Az egyik, ahol nyarait töltötte, a Balaton déli része, Balatonszárszó. Magam is voltam egyszer ott, amikor meglátogattam nyaralójukban. Az őszöket a Mátrában, Bagolyirtáson, egyházi üdülőben töltötte. Ezek a négysorosok számukban kötetnyire rúgnak. Ezért, amikor hatvanéves lett, a rá mindig figyelő, őt megkülönböztetett szeretettel figyelő pályatárs, Weöres Sándor egy négysorossal köszöntötte. Mondanunk sem kell, Weöres még Rónaynál is több négysorost írt, külön kötetet is megjelentetett belőlük, ahogy szonettjeiből is. Nyelvi virtuozitás ez, hiszen a „megért” igének csak egy számában és személyében játszhatunk így.

Weöres Sándor: Rónay Györgynek

A hatvan év, mit mindketten megértünk

nem jelenti, hogy gyümölcsként megértünk,

azt sem, hogy már mindent bölcsen megértünk, 
legföljebb egy garast mégis megértünk.


Rónay György a következőképpen „hálálta meg” a fenti versikét:

Weöres Sándornak

Hatvan évet ha megértünk, 
legalább már annyit értünk: 
ami kár ért, az is – értünk. 
Sebeinkből lett a vértünk.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése