csütörtök, február 02, 2017

ÜDVÖSSÉGRE KIVÁLASZTVA

ÜDVÖSSÉGRE KIVÁLASZTVA


"Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által."
(Ef 1:4) 

Hinnünk kell, hogy Isten üdvösségre választott ki bennünket, a hit gyakorlása, Krisztus kegyelme és a Szentlélek munkája által. Dicsérjük és dicsőítsük hát Istent azért, hogy ilyen csodálatosan kinyilatkoztatta a részünkről meg nem érdemelt kegyelmét! A lelket Isten szeretete vonzza Krisztushoz, hogy Ő irgalmasan elfogadja, majd bemutassa Atyjának. A Szentlélek munkája által Isten és a bűnös közötti kapcsolat helyreáll. Mennyei Atyánk ezt mondja: Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek. Megbocsátó szeretetet tanúsítok irántuk és rájuk árasztom örömömet. Kincseim lesznek, magamnak alkotott nép, akik hirdetik dicséretemet! (Lásd: Jer 30:22; 31:1, 33; 2Móz 19:5; Ésa 43:21)


Krisztus hívja a lelkeket magához. Jelenlegi és jövőbeni érdekünk is az, hogy meghalljuk hívását és válaszoljunk rá. Jézus mondja: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." (Jn 15:16) Így hát mindenki, aki Isten gyermeke, válaszoljon Krisztus hívására és oda álljon, ahol a mennyei fény reá bocsátja sugarát, és ahol felismerik, mit jelent Krisztus szavai hallgatójának és megtartójának lenni; mit jelent követni a világ Világosságát, és mit jelent, ha a Szeretett Fiú elfogadja.


Isten minden lehetőt megtett az emberiség üdvössége érdekében. Egyetlen ajándékában a menny összes kincsét kiárasztotta. Ő hívja, kérleli és sürgeti, de nem kényszeríti az embereket arra, hogy hozzá jöjjenek. Várja, hogy együttműködjenek vele. Az akarat átadására vár, s arra, hogy kiáraszthassa a bűnösre kegyelmének gazdagságát, melyet a világ megalapítása óta számára tartogatott. ... Az Úrnak nem az a terve, hogy megbénítsa az emberi erőt; hanem az, hogy az Istennel való együttműködés által az ember sokkal hatékonyabb munkás lehessen az Ő kezében. ... Az Úr megadja az embernek azt az előjogot, hogy együttműködjék vele.

(The Messenger, 1893. április 26.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése