vasárnap, április 30, 2017

A SZIKLÁRA ÉPÍTS!

A SZIKLÁRA ÉPÍTS!

„Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát."
(Mt 7:24) 

Amint itt állsz ma, és látod jellemed fogyatékosságait Isten nagy erkölcsi mércéjének fényében, ugye elmondod, hogy "jóváteszem múltamat, elmegyek dolgozni az Úr szőlőskertjébe?" Megragadod-e élő hittel Isten ígéreteit, elfogadod-e Krisztus igazságát, és keresed-e a mennyei fényt, hogy bevilágítsa életedet? Bele kell vinned Krisztust minden gondolatodba és tettedbe. Egy rossz láncszem az egész láncot értéktelenné teszi, s ha egyetlen fogyatékosság is van jellemedben, már alkalmatlan vagy arra, hogy belépj a mennyországba. Mindent rendbe kell tenned, de ezt a nagy munkát nem tudod elvégezni isteni segítség nélkül. Készen állsz-e arra, hogy elfogadd Isten ígéreteit és változhatatlan szavába vetett élő hited által magadévá tedd azokat?

Hitben kell járnod, nem érzéseid szerint. Nem szenzációhajhász vallásra vágyunk, hanem olyanra, mely értelmes hiten alapszik. Ez a hit Isten Igéjének örökkévaló szikláján veti meg lábát. Akik hitben járnak, azok mindig jellemük tökéletességére törekszenek úgy, hogy folyamatosan engedelmeskednek Krisztusnak. Üdvösségünk kapitánya parancsokat adott nekünk, melyeknek fenntartás nélkül engedelmeskednünk kell; ám ha becsukjuk a könyvet, melyben kinyilvánítja akaratát, ha ügyet sem vetünk rá, nem kutatjuk, nem akarjuk megérteni, akkor hogyan fogjuk kötelezettségeit teljesíteni? Végül könnyűnek fogunk találtatni, ha így folytatjuk. Közeledünk a válság felé és én rettegek a lelkünkért. Miért találunk embereket, akik elhagyják hitüket? Olyan helyzetben vagyunk, mint akik tudjuk, hogy mit hiszünk és nem fogunk kihullani a rostán? Ne bátortalanítson el a legkevésbé sem az, hogy emberek elhagyják az igazságot, hanem tegyen ez még buzgóbbá bennünket az Isten áldásaiért való törekvésünkben! Az embereket nem menti meg sem a nevelés, sem a képesség, sem a pozíció. Isten hatalma tart meg minket az üdvösségbe vetett hit által. 

Hogyan állsz meg ma Isten előtt? A kérdés nem az, hogy hogyan fogsz megállni a nyomorúság idején, vagy valamikor a jövőben, hanem az, hogy mi a helyzet a lelkeddel ma? Elmész ma dolgozni? Ma személyes, egyéni tapasztalatra vágyunk. Ma szeretnénk, hogy Krisztus velünk lakozzék. 
(Review and Herald, 1889. április 9.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése