hétfő, szeptember 25, 2017

FÜLÖP, A DIAKÓNUS

FÜLÖP, A DIAKÓNUS

„Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért odafutamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-é, a mit olvasol?" (ApCsel 8:29-30) 

Isten figyel trónjáról és elküldi angyalait a földre, hogy együttműködjenek azokkal, akik az igazságot tanítják. Olvassuk el Fülöp és a szerecsen főember tapasztalatát. „Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; és visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát." (ApCsel 8:26-28)

Ez a különös eset megmutatja az Úr gondoskodását, amit kiterjeszt mindenkire, akinek értelme fogékony az igazságra. Láthatjuk, hogy milyen szoros a kapcsolat a mennyei angyalok és Isten földi szolgáinak szolgálata között.

Fülöpre nehezedett az a teher, hogy új helyekre menjen, bejáratlan területeket keressen fel. Az irányt egy angyal szabta meg számára, aki figyelt minden lehetőséget, hogy hívőket hozzon kapcsolatba embertársaikkal. Fülöp elküldetett „dél felé, arra az útra, amely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez." Így találkozott azzal a nagy hatalmú férfival, aki megtérve továbbadhatta másoknak az igazságot. Az Úr Fülöpön keresztül végzett munkája által ez az ember meggyőződött az igazságról, megtért és megkeresztelkedett. Egy utazó hallgató volt, jó állásban lévő személy, aki nagy befolyással fáradozhatott az igazságért.

Ma, csakúgy mint akkor, a mennyei angyalok arra várnak, hogy hívőket vezethessenek embertársaikhoz. Egy angyal mutatta meg Fülöpnek, hol találja azt, aki kész elfogadni az igazságot. Ma is Isten angyalai vezetik és irányítják azok lépéseit, akik engedik, hogy a Szentlélek szentelje meg nyelvüket, finomítsa és nemesítse szívüket. 
(Review and Herald, 1905. április 20.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése