vasárnap, szeptember 24, 2017

ISTVÁN

ISTVÁN

„István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között." (ApCsel 6:8) 

István nagyon tevékeny volt Isten művében és bátran tett hitéről bizonyságot. „Előállának azonban némelyek ahhoz a zsinagógához tartozók közül, mely a szabadosokénak, Cirénebeliekének, Alexandriabeliekének és a Ciliciából és Ázsiából valókénak neveztetett, kik Istvánnal vetekednek vala. De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, mely által szól vala." (ApCsel 6:9) 
A nagy rabbik ezen tanítványai magabiztosak voltak. Bíztak benne, hogy teljes győzelmet aratnak Istvánon egy nyilvános vitában, feltételezett tudatlansága miatt. Azonban ő nemcsak a Szentlélek hatalma által szólt, hanem világossá vált az egész gyülekezet előtt, hogy jó ismerője a próféciáknak és tájékozott a törvény minden vonatkozásában. Hathatósan védelmezte az igazságot és teljes vereséget mért ellenfeleire.

A papok és vezetők, akik tanúi voltak az István szolgálatán keresztül csodálatosan megnyilvánuló erőnek, keserű gyűlölettel teltek meg. Ahelyett, hogy elismerték volna a bemutatott bizonyítékok súlyát, elhatározták, hogy halálra adják őt, hogy elhallgattassák. Számos alkalommal vesztegették már meg a római hatalom képviselőit, hogy megjegyzés nélkül hagyják, amikor a zsidók a maguk kezébe vették az igazságszolgáltatást és megvizsgálták, elítélték és kivégezték a vádlottakat a maguk nemzeti szokásai szerint. István ellenségei nem kételkedtek abban, hogy most is így járhatnak el, anélkül hogy veszélybe kerülnének. Elhatározták, hogy vállalják a következményeket és megragadták Istvánt, hogy a Szanhedrin elé vigyék és vizsgálatnak vessék alá.

Amikor István szemtől szemben állt bíráival, hogy válaszoljon az istenkáromlás vádjaira, egy szent fénysugár ragyogott fel arcán. „És szemeiket reá vetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak láták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját." (ApCsel 6:15) 
Akik Mózest magasztalták, ugyanazt a szent fényt láthatták a foglyon, mint ami régen a szent férfiú arcán ragyogott. Sokan, akik megpillantották István ragyogó tekintetét, reszkettek és eltakarták arcukat, de az önfejűség, hitetlenség és előítélet sohasem hátrál meg. 
(The Spirit of Prophecy, 3. kötet, 294-296. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése