szombat, január 21, 2017

A LÉLEK KÖZÖTTÜNK VAN

A LÉLEK KÖZÖTTÜNK VAN

"Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk."

(1Jn 4:13) 

Bár Isten Lelkét nem láthatjuk, de tudjuk, hogy emberek, akik törvényszegéseik és bűneik miatt halottak voltak, bűntudatra ébredtek és megtértek az ő munkája által. A gondatlan és az akaratos komollyá lett. A megkeményedett szívű ember megtért bűneiből, a hitetlen hívővé vált. A hazárdjátékos, a részeges és a kicsapongó állhatatos, józan és tiszta lett. A lázadó és csökönyös pedig szelíddé és Krisztushoz hasonlatossá vált. Amikor látjuk ezeket a jellembeli változásokat, biztosak lehetünk abban, hogy az egész embert Isten átalakító hatalma változtatta meg. 
A Szentlelket nem látjuk, de munkájának bizonyítékai szemmel láthatók azok megváltozott jellemében, akik egykor megátalkodott és makacs bűnösök voltak. Ahogy az erős szél is a magas fákat koronájuknál fogva a földre dönti, úgy tud a Szentlélek is munkálkodni az emberi szívekben, de a véges ember nem tudja ezt az isteni munkát megérteni.

Isten Lelke az egyes emberekben különbözőképpen nyilvánul meg. Van akit Isten Igéjén keresztül a Szentlélek közeledése mintegy remegéssel tölt el. Meggyőződése olyan erős lesz, hogy úgy tűnik, a hurrikán és az érzések tömkelege tombol a szívében, és egész lénye összeroskad az igazság átalakító ereje hatására. Amikor a megtérő lélek elnyeri az Úr bocsánatát, telve lesz buzgalommal, Isten iránti szeretettel, komolysággal és energiával, s az életadó Lelket, melyet befogadott, nem tudja elnyomni. Krisztus az örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne. Szerető érzései olyan mélyek és áthatóak lesznek, amilyen bánata és gyötrelme volt. Lelkéből a nagy mélység szökőárjához hasonló hálaadás és dicséret tör elő. Hála és öröm, így visszhangozva a mennyei hárfák örömhangjait. El kell mondania tapasztalatát, de nem valami pontos, közönséges, kitervelt módon. Lelke Jézus Krisztus érdemei által felszabadult, és egész lényét megrázza a felismerés, hogy Isten megváltotta Őt.
(Review and Herald, 1896. május 5.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése