kedd, szeptember 17, 2019

DÁNIEL

DÁNIEL

„Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek elöljárójává tevé őt." (Dán 2:48) 

Krisztust megvallani többet jelent, mint bizonyságot tenni környezetünkben. Dániel példa e tekintetben a hívők számára. A babiloni birodalomban a felelősségteljes miniszterelnöki tisztet töltötte be. Sok irigye volt az udvar magas rangú személyei között, akik találni akartak ellene valamit, ami alapján bevádolhatták volna a királynál. Azonban Dániel hűséges államférfi volt és semmilyen hibát nem találtak életében.

„Akkor mondák azok a férfiak: Nem találunk ebben a Dánielben semmi okot, hacsak nem találhatunk ellene valamit az ő Istenének törvényében!" (Dán 6:5) Tehát megegyeztek, hogy ráveszik a királyt egy rendelet kiadására, ami harminc napra megtiltja, hogy bárki a királyon kívül bármilyen istenhez vagy emberhez kéréssel forduljon, és ha valaki engedetlen a rendelettel szemben, az pedig vettessék az oroszlánok vermébe.

Vajon kényszeríthette-e ez a rendelet Dánielt arra, hogy abbahagyja az imádkozást? Nem, most volt leginkább szüksége arra, hogy könyörögjön. „Dániel pedig, amint megtudta, hogy megíratott az írás, beméne az ő házába; és az ő felső termének ablakai nyitva valának Jeruzsálem felé; és háromszor napjában térdeire esék, könyörge és dicséretet tőn az ő Istene előtt, amiként azelőtt cselekszik vala." (Dán 6:10) Dániel nem törekedett leplezni Isten iránti hűségét. Nemcsak szívében imádkozott, hanem ablakait Jeruzsálem felé kinyitva, hangos szóval könyörgött a mennyhez...

Tudhatjuk, hogyha életünket Krisztussal együtt rejtjük el Istenben, akkor a hitünk miatti próbákban Jézus velünk lesz. Amikor uralkodók és méltóságok elé vitetünk, hogy hitünkről feleljünk, az Úr Lelke megvilágosítja értelmünket és képesek leszünk bizonyságot tenni Isten dicsőségére. Ha Krisztusért szenvednünk kell, képesek leszünk akár a börtönbe is menni, ha úgy bízunk Benne, ahogy a kisgyermek bízik szüleiben. Most van itt az ideje, hogy az Istenbe vetett hitünket gyakoroljuk. 
(Review and Herald, 1892. május 3.)

Egészséges életmód - Rákmegelőzés

NÉMA HÓHÉR: A RÁK

Az elmúlt évtizedekben a daganatos betegségek gyakoriságának látványos emelkedésének lehetünk tanúi.
A rákbetegség kialakulását az ún. kétlépcsős modellel lehet leírni. Egy „beindító”, más néven iniciátor tényező révén megváltozik egy sejt genetikai állománya, majd a „rásegítő”, vagy promóter tényezők mintegy biztosítják a daganat kifejlődéséhez szükséges körülményeket. Mindennapi életvitelünk során mind az iniciátor, mind a promóter tényezõket jelentős mértékben befolyásolhatjuk jó vagy rossz irányban. 

Napi ige - Jézus keresztsége

„Leszállt Őreá a Szentlélek testi ábrázatban, mint egy galamb és szózat lett a mennyből, amely ezt mondta: Te vagy amaz én szeretett Fiam, Tebenned gyönyörködöm!"

(Lukács 3,22)

„Ezek a szavak, amelyek a Jordán partján Jézushoz szóltak, az egész emberiséget magukba zárják. Isten úgy beszélt Jézushoz, mint az emberiség képviselőjéhez. A mennyből hangzó szózat tanúsítja, hogy bűneink és gyengeségeink ellenére sem vet el minket magától... 
Az a dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott, Isten szeretetének záloga a mi számunkra is. Egyben az ima erejére is utal. Arra tanít, hogy miként juthat el szavunk Isten trónjához, és hogyan találhatnak meghallgatásra kéréseink. A bűn megszakította az összeköttetést a menny és a föld között, az emberek elidegenedtek Istentől. Jézus azonban ismét összeköti földünket a dicsőség országával... 

Az a fény, amely a megnyílt egekből Jézus fejére áradt, reánk is árad, ha komolyan kérjük a segítséget, hogy a kísértéseknek ellenállhassunk. Ugyanaz a mennyei hang szól minden hívő lélekhez is: »Az én szeretett fiam vagy te, akiben én gyönyörködöm!«...

Az Úr utat készített számunkra, hogy akár a legbűnösebb megvetett és elnyomott ember is az Atyához járulhasson... Mindannyiunknak szól ez az ígéret: »Íme, adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.«"

(Jézus élete, A keresztség c. fejezetből)

hétfő, szeptember 16, 2019

JÓSIÁS ÉS HULDA

JÓSIÁS ÉS HULDA

„Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, amely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, amint megíratott nékünk." (2Kir 22:13) 

Jósiás felnőttkora kezdetétől törekedett királyi hatalmának előnyeit felhasználva felemelni Isten szent törvényének alapelveit. Most, amikor Sáfán, az írnok, felolvasott neki a Törvény könyvéből, felfigyelt az abban rejlő kincsre, és annak szoros kapcsolatát azzal, amit reformmunkájában annyira szeretett volna megvalósítani birodalmában. Elhatározta, hogy az Ige tanácsának fényében fog járni és megtesz mindent, ami hatalmában áll, hogy megismertesse azt a néppel is, és vezesse őket a menny törvénye szerinti hódolat és szeretet gyakorlásában.

De vajon lehetséges volt-e a szükséges reformok bevezetése? A füle hallatára felolvasott könyv alapján felismerhette, hogy Izrael már elérte az isteni béketűrés határát: Isten hamarosan megbünteti azokat, akik nem tisztelték az Ő nevét. Az Úr haragja már fel is gerjedt népe ellen. Jósiás, bánattal és félelemmel eltelve, megszaggatta ruháit és lelki gyötrelmében megalázkodott Isten előtt, megbocsátást keresve egy megátalkodott nemzet bűneire.

Abban az időben Jeruzsálemben, a templom közelében élt Hulda prófétanő. A király nyugtalanító balsejtelmektől indítva hozzá küldött, mert eltökélte, hogy ha lehetséges, megkérdezi az Urat e választott küldöttén keresztül, hogy módjában áll-e megmenteni a bűnös Júdát, most a pusztulás határán.

A helyzet súlyossága és a prófétanő iránti tisztelete arra indította, hogy a királyság első emberei közül válassza ki küldötteit. „Menjetek el - parancsolta nekik - kérdezzétek meg." (2Kir 22:13) 
(Review and Herald, 1915. július 22.)

Napi ige - Istenkeresés minden nap

„Kívánjátok az Urat és az Ő erejét, keressétek az Ő orcáját szüntelen."

(Zsoltár 105,4)

„Ha Mária és József buzgóbban és bensőségesebben érintkezett volna Istennel ima által, akkor nem történhetett volna meg az, hogy Jézust elveszítsék.* [jegyzet: A történetet lásd: Luk. 2,42–52.] Egyetlen nap hanyagsága miatt tévesztették szem elől a Megváltót, és háromnapi gonddal és bánattal kellett fizetniük, míg ismét megtalálták Őt. Így van ez velünk is. Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét, és sok-sok napi fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket.
Sokan részt vesznek az istentiszteleteken és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De mert keveset gondolkodnak ezeken az Igéken, és csak kevéssé »vigyáznak és imádkoznak«, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat.

(Jézus élete, A húsvét ünnepén c. fejezetből)

vasárnap, szeptember 15, 2019

JEREMIÁS

JEREMIÁS

„Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (Jer 1:4-5) 

Az Úr feddő üzenetet adott Jeremiásnak, hogy figyelmeztesse népét, amiért folyamatosan elutasították Isten tanácsát és így szólt: „Én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem. És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam." (Jer 35:14-15)

Isten kérte őket, hogy ne hívják ki haragját kezük munkájával és szívükkel, de ők „nem figyelmeztek". Jeremiás megjövendölte a zsidók fogságát, büntetésüket, mivelhogy nem vették figyelembe az Úr szavát. A káldeusokat eszközként használta fel Isten engedetlen népe megfenyítésére. A büntetés arányban állt tudásukkal és a figyelmeztetés megvetésével. Isten sokáig késleltette ítéletét, mert nem egyezett szándékával választott népének megalázása, de közölte velük nemtetszését, és a végsőkig igyekezett megakadályozni gonosz útjukat.

Ma az Úr nem készít új tervet népe tisztaságának megőrzésére. Ugyanúgy, mint régen, esedezik azoknak bűnéért, akik megvallják az Ő nevét, megbánást tanúsítanak és elfordulnak gonosz útjukról. Megjövendöli a veszélyt választott szolgájának szája által, amint tette azt korábban is. Hűségesen hallatja a figyelmeztető igéket és megdorgálja a bűnt csakúgy, mint Jeremiás napjaiban. Azonban korunk Izraele számára ugyanolyan nagy a kísértés, hogy megvesse a feddést, megutálja a tanácsot, mint az ókori Izraelnek. Gyakran süket fülekkel fordulnak Isten szava felé, amit pedig az Úr hasznukra adott azoknak a szolgáinak, akik vallják az igazságot. 
(Signs of the Times, 1880. február 12.)

Napi ige - Ellenségeskedés a bűnnel szemben

„Őt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát."

(Csel. 5,31)

„A Krisztus érdemébe és hatalmába vetett hit által ébred ellenségeskedés az ember szívében a bűnnel és Sátánnal szemben. Akiknek Isten megbocsát, azokat először is bűnbánóvá és töredelmessé teszi...
A bűnbánat éppen úgy Krisztus ajándéka, mint a bűnbocsánat. Abban a szívben, amelyben Jézus nem munkálkodott, nem is található. Krisztus Lelke nélkül nem bánhatjuk meg bűneinket, nem ébredhet fel a lelkiismeretünk, éppúgy, mint ahogyan bűnbocsánatban sem részesülhetünk Őnélküle.
Krisztus a forrása minden jó, helyes ösztönzésnek. Ő az egyetlen, aki a test szerint gondolkodó szívben ellenségeskedést ébreszthet a bűnnel szemben. Egyetlen lélek sem bánhatja meg a bűneit Krisztus kegyelme nélkül."
(Review and Herald, 1890. jún. 1.)

szombat, szeptember 14, 2019

ÉSAIÁS

ÉSAIÁS

„És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon." (Ésa 6:9-10) 

A próféta küldetése világos volt: fel kellett emelnie hangját, tiltakoznia a fennálló gonoszság ellen. A remény ígérete nélkül azonban félt elvállalni a feladatot. „Meddig lészen ez, Uram?" - kérdezte. Néped közül senki sincs, aki megértene, megbánást tanúsítana és meggyógyulna?

Nem hordta hiába Júda vétkének lelki terhét, küldetése nem volt teljesen gyümölcstelen. A gonoszság generációkon keresztül csak növekedett és ez nem változott Ésaiás napjaiban sem. Egész életében türelmes, becsületes tanító volt - a remény prófétája, de az ítéleté is. Az isteni szándék végül megvalósult, erőfeszítései meghozták gyümölcsüket, és Isten küldötteinek munkája láthatóvá lett. A maradék megtartathatott. A figyelmeztető, esedező üzenet volt az, ami megszabadíthatta a lázadókat. Isten kijelentette: „Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; és az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön." (Ésa 6:11-12)

A súlyos ítélet végbement a megátalkodottakon: háború, száműzetés, elnyomás - az erő és a népek közötti tekintély elvesztése. Mindezek bekövetkezése megbánásra vezette azokat, akik felismerték benne a megbántott Isten kezét. Az északi királyság tíz törzse hamarosan szétszóratott a népek között, városaik elhagyatottá váltak, az ellenség seregei újra és újra végigsöpörtek földjükön, végül Jeruzsálem is elesett. Júdát fogságba hurcolták, azonban az Ígéret Földje mégsem marad mindörökre puszta. 
(Review and Herald, 1915. március 11.)

Napi ige - Vigyázzunk nyelvünkre!

„Legyen a ti beszédetek: Igen, igen, nem nem, ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól van."

(Máté 5,37)

„Irtózattal gondolunk az emberevőre... De vajon nem rettenetesebb-e a barbár szokásnál az a fajta emberevés, amelyet embertársaink indítékainak félreismerésével, jó hírnevük befeketítésével, jellemük kritizálásával követünk el? Tanulják meg a gyermekek és ifjak, mit mond Isten ezekről a dolgokról: »Élet és halál van a nyelv hatalmában...« (Péld. 18,21). A Szentírás egy osztályba sorolja a rágalmazókat és pletykálkodókat azokkal, akik »istengyűlölők... rosszban mesterkedők...« (Róma 1,29–31). 
Isten Igéje kárhoztatja azokat a kifejezéseket és szólásmódokat, amelyek a közönségesség határához közelítenek. Kárhoztatja a csalfa bókokat, a hízelgést, az igazság megkerülését, a túlzásokat és a hamis beszédet, amelyek megszokottak az üzleti világban és a társadalomban...
A pletykálkodással közeli rokon a rejtett utalás, a ravasz, burkolt célzás, amivel a tisztátalan szívű igyekszik sejtetni azt a gonoszt, amelyet nem mer nyíltan kimondani... Nincs talán még egy olyan hiba a nyelv, a beszéd használatában, ami felett fiatal és öreg könnyebben siklana el, mint az elhamarkodott, türelmetlen beszéd. Azt gondolják, hogy elegendő mentség a számukra, ha így szólnak: »Kijöttem a sodromból. Nem úgy gondoltam a valóságban, ahogyan mondtam.« 
Isten Igéje azonban nem veszi olyan könnyen ezt a hibát, mert így int bennünket: 
»Láttál-e a beszédeiben hirtelenkedő embert? A bolond felől több reménység van, hogynem afelől.« (Péld. 29,20)"
(Nevelés, Tanítási módszerek c. fejezetből)

péntek, szeptember 13, 2019

ELIZEUS

ELIZEUS

„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." 
(2Kir 2:9) 

Értékes leckéket tanulhatunk meg Elizeus próféta tapasztalatából. Az Úr Illés segítőjének választotta ki, miután próbákon, kísértéseken keresztül bizonyságot szerzett hitéről. Elizeus kész volt azt tenni, amire Isten utasította, nem próbált menekülni a legalázatosabb szolgálat elől sem, hanem hűséggel vállalta a kisebb megbízatásokat, csakúgy, mint a nagyobb felelősséget. Kész volt mindig szolgálni Őt minden tekintetben, melyet az Úr kijelölt számára, még ha az természetes hajlamaival ellenkezett is. Lépésenként megtanulta az alázat és a szolgálat leckéjét...

„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (2Kir 2:9) Nem kért földi megbecsülést vagy nagy emberek közötti magas tisztséget. A Lélek kettős mértékéért könyörgött, hogy a dicsőséget Istennek adhassa. Tudta, hogy csak az Illésen megnyugodott Lélek kétszeres ereje teheti alkalmassá elődje helyének betöltésére, mert Illés koránál fogva rendelkezett azzal a bölcsességgel, amit az ifjúság semmilyen módszerrel nem pótolhat...

Amikor Isten az Ő gondviselésében jónak látja visszahívni a munkájából mindazokat, akiknek Ő adott bölcsességet, akkor megsegíti és megerősíti utódjait, ha keresik az Ő támogatását és az Ő útján járnak. Talán még bölcsebbek lesznek, mint elődjeik, mert hasznosítják azok tapasztalatait és tanulhatnak hibáikból.

Az Úr különlegesen gondoskodik egyházáról. Azok, akik keresik az Ő bölcsességét, világítani fognak a világban, mind fényesebben ragyogva a teljes délig.
(Manuscript 114, 1901.)

Az étkezési leukocitózis

Az étkezési leukocitózis


Mi is az étkezés utáni leukocitózis?

A hagyományosan elkészített, főtt étel elfogyasztása után félórával, órával  a  vérben lévő  fehérvérsejtek száma mintegy megháromszorozódik, ez a szervezet a felvett táplálékkal szembeni védekező reakciója, az emésztési leukocitózis. A szervezet a felvett táplálékot ugyanis idegennek érzi, és működésbe hozza védekező reakcióját, amit másfél-két óráig fent is tart, de ha az étel nem volt friss (de még nem is romlott), akkor akár hat órán át is magasabb fehérvérsejt számot számlálhatunk.
Ennek következtében áll elő a mindannyiunk számára jól ismert fáradtság érzés, amely a hagyományos ételek elfogyasztása, az étkezés élvezete után jelentkezik. A szervezet úgy reagál a főtt ételre, mintha baktériumtámadás érte volna.

Nehezebben emészthető? Dehogy!!!

Az orvostudomány véleménye szerint a nyers ételek nehezebben emészthetőek, mint a főtten. Ha valamilyen könnyű diétáról olvasunk, az biztos főzött levesekből és finom, fehér zsömlékből fog állni. Holott a nyers könnyebben emészthető, mint a főtt, mivel a nyers ételekben még megtalálhatók saját enzimjeik, amelyek az önlebomlást segítik elő.

A nyers és nem nyers között az alapvető különbség a fehérjék denaturációja: a fehérje már viszonylag alacsony hőmérsékleten, tehát jóval a víz forráspontja alatt denaturalizálódik azaz kicsapódik. Ezáltal az élő élelmiszerből élettelen válik. Kis nyers nem elegendő!

A fehérvérsejtek számának növekedése akkor is elmarad, ha nyers ételt eszünk először, majd ezt követi a főtt fogás, vagy ha nyerset a főttel együtt fogyasztjuk el. Minél erősebb a felmelegítés, annál erőteljesebb az emésztési leukocitózis, illetve a vér összetételének kóros megváltozása. Megfigyelhető, hogy a jelenség elkerülésére „kis nyers” nem elegendő, jó nagy adagot kell elfogyasztani.

Hova vezethető vissza?

2400 évvel ezelőtt Hippokratész, az ókor legnagyobb orvosa ösztönösen, tapasztalataira hagyatkozva a következőt tanácsolja: „A zöldséget előre együk nyersen… A főtt legyen a következő fogás… A gyümölcsöt mértékkel a főétkezés előtt.”

Magát a jelenséget már 1846-óta jól ismerjük Donders német orvos-professzor, és később 1860- ban Semmelweis nagy kortársa, Virchow emésztési leukocitózisnak nevezte el. Ilyenkor a fehérvérsejtek száma a vérben a normális érték dupláját is meghaladó módon növekedhet,ezért ragaszkodunk mindmáig ahhoz, hogy vérvétel előtt a betegek ne egyenek, nem pedig a vércukor emelkedése miatt.
1923-ban Kouchakoff felfedezte, hogy az emésztési leukocytosis elmarad, ha a táplálék kizárólagosan nyers kosztból áll, vagy ha nyers koszt vezeti be azt.

A XX. század legjelentősebb táplálkozástudósa Dr. Werner Kollath is megállapította, hogy a nyers, növényi élelmiszerek elfogyasztása után, vagy ha az ember a meleg étel előtt valamilyen nyers, növényi táplálékot fogyaszt, az emésztési leukocitózis kisebb mértékben vagy egyáltalán nem tapasztalható. Ebből arra következtetett, hogy a meleg ételt a szervezet idegen anyagként érzékeli, és hogy egészség szempontjából csak a nyers étel tekinthető optimálisnak.
Dr. Bircher-Benner svájci orvos, az ezerkilencszázas évek fordulóján megnyitott zürichi klinikájában kizárólag természetes módszerekkel gyógyított: táplálékkal, vízzel, levegővel, mozgással, csoportterápiával – és így számos, mind a mai napig gyógyíthatatlannak tartott betegséget képes volt gyógyítani.
A múlt század elején Tropp és Chalaupka professzorok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyers ételek sok oxigén- megkötő enzimet tartalmaznak, ami védelmet nyújt  a kórokozó baktériumok és vírusok ellen. 

Több mint 150 évig úgy hittük, ez egy teljesen normális jelenség, ami minden étkezés után hosszabb-rövidebb ideig kimutatható. Kiderült azonban, hogy ez koránt sincs így. Ha ugyanis nyers gyümölcsöt, zöldséget, salátát, vagy magvakat (dió, pisztácia, stb.) fogyasztunk, akkor ez a „fiziológiás” fehérvérsejt szám emelkedés elmarad. Az is kiderült, hogy a fehérvérsejt szám emelkedést az étkezések után döntő részben a limfociták számának megugrása eredményezi.

Napi ige - Nemes jellem

„És békés lesz a te időd, gazdag a boldogságban, a bölcsességben és a tudományban. Az Úr félelme lesz kincsed."

(Ésa. 33,6)

„Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismereteket vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot, a szellemi ismeretnél a nemes jellemet... Az igazi nevelés ezt a bölcsességet közvetíti. Nem egyirányú képzést nyújt, hanem minden erőnk és képességünk helyes felhasználására tanít, és kiterjed kötelezettségeink egész körére önmagunk, a világ és Isten iránt. 
A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, nagyobb szükség erre, mint most. Egyetlen korábbi generáció sem állt szemben ilyen nehéz feladatokkal. A fiataloknak sohasem kellett olyan nagy veszélyekkel szembenézniük, mint ma...

Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségleteinek semmibevételét, ami az emberiség átkát jelenti... Mindenkinek a lehető legmagasabb fokig kell fejlesztenie a képességeit. Ha ebben hűségesek, akkor tiszteletet érdemelnek... Értékes az a szolgálat és nevelés, amelyet ezeknek az elveknek a megvalósításával végzünk. Sok nevelési módszer, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik a fentiekben bemutatott eszménytől. Sokszor már a legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre, vetélkedésre buzdítanak és az önzést táplálják, ami minden rossz gyökere...
A jellem igazi mintája és alapja – minden nemzedékben és minden országban – Isten törvénye."

(Nevelés, Nevelés és jellem c. fejezetből)

csütörtök, szeptember 12, 2019

ILLÉS

ILLÉS

„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." 
(1Kir 18:21) 

Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izráelben. A tisbei Illés minden neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a biztos tudattal kezdte el a reá bízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az utat és gazdag eredményt ad neki. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a reformációs munkának szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a bűnt akarta feddni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn ostorozójaként ment az emberekhez, de üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek.

Illés szomorúan és felháborodva látta, hogy Izráel egyre mélyebbre süllyed a hitehagyásban. Isten a múltban nagy dolgokat cselekedett népéért. Megszabadította őket a szolgaságból, és a „pogányok országát adta nekik, ...hogy megtartsák rendelkezéseit és megfogadják tanításait..." (Zsolt 105:44-45 - új prot. ford.) Jahve áldást hozó szándékáról azonban most majdnem elfeledkeztek. A hitetlenség acélfalként állt a választott nép és erejének Forrása közé.

Hegyi magányából Illés megrendülve figyelte a hitehagyást. Gyötrődő lélekkel könyörgött Istenhez, hogy állítsa meg gonosz útján az egykor kedvelt népet. Ha szükséges, látogassa meg ítéletével, hogy a maga valóságában ismerjék fel a mennytől való elpártolásukat. Illés megtérésüket szerette volna, még mielőtt a gonoszságban oly messzire jutnak, hogy az Urat teljes elpusztításukra ingerlik. 
(Prophets and Kings, 119-120. oldal)

A tanulásról - főiskolásoknak, egyetemistáknak ajánlva:

A Nyitott Szemmel Magazin alábbi cikkét ajánljuk évkezdésre elolvasásra (rákattintva nagyobb kép nyílik meg):

  

Napi ige - A kétkezi munka értéke

„Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és mindig barázdálja és boronálja-e a földjét? Nemde, mikor elegyengette a színét, akkor hint fekete köményt és szór illatos köményt és vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, a tönkölyt a szélére? Így szoktatta őt rendre és tanította Istene."
(Ésa. 28,24–26)

„Gyakran a hanyag és gondatlan munkavégzés az egyik fő oka a fizikai munka lenézésének. 
Sokan csak szükségből végzik a kétkezi munkát, nem pedig szabad választásukból. A munkás nem adja szívét a munkájához, ezáltal nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. 
A fizikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszük ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne érjük be azzal, hogy a legjobb módszereket oktatjuk, hanem buzdítsuk őket arra is, hogy állandó fejlődést mutassanak fel munkájukban. Az így végzett feladat a munka mestereivé teszi a fiatalokat, nem pedig rabszolgáivá. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is. 
Aki csak robotnak tekinti munkáját, és igénytelenül fog hozzá, aki nem tesz semmilyen erőfeszítést az elvégzés érdekében, az tényleg csak tehernek fogja érezni a munkát. Azok viszont, akik a legegyszerűbb munkában is tudományt látnak, és azzá fejlesztik, azok nemesnek, szépnek fogják találni feladatukat, és élvezetet fognak találni a hűséges, eredményes munkavégzésben."
(Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)



szerda, szeptember 11, 2019

Napi ige - A munka haszna

„Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy... a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..."
(I.Thess. 4,11)

Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára... 
Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító...
A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak... (2Kir. 6,1–2). Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabbrendű szolgálattal... Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel... és a restségnek étkét nem eszi...«.
A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést."
(Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

SALAMON

SALAMON

„És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?" 
(1Kir 3:7-9) 

Salamon uralkodása elején Jahve nevét nagy tisztelet övezte. A király bölcsessége és igazságossága minden nemzet előtt tanúskodott annak az Istennek nagyszerű tulajdonságairól, akinek szolgált. Egy ideig Izráel a világ világossága volt; bemutatta Jahve nagyságát. Salamon kezdeti uralmának igazi dicsősége nem rendkívüli bölcsességben, mesébe illő gazdagságban, kiterjedt hatalmában és hírnevében rejlett, hanem abban a megbecsülésben és tiszteletben, amelyet a menny ajándékainak bölcs felhasználásával Izráel Istene nevének szerzett.

Amint az évek múltak és Salamon hírneve nőtt, igyekezett megdicsőíteni Istent értelmi és lelki képességei növelésével, valamint azzal, hogy továbbította másoknak a kapott áldásokat. Nála jobban senki sem tudta, hogy azért kapott hatalmat, bölcsességet és értelmet, mert Jahve kedvezett neki; és Isten azért ajándékozta meg ezekkel a képességekkel, hogy megismertesse a világgal a királyok Királyát.
Salamont különösen érdekelte a természetrajz, de kutatásai nem korlátozódtak egyetlen tudományágra. Minden teremtett dolog - élő és élettelen - szorgalmas tanulmányozásával világos fogalmat kapott a Teremtőről. A természeti erőkben, az ásvány- és állatvilágban, minden fában, bokorban és virágban Isten bölcsessége tárulkozott fel előtte. Miközben mindig többet igyekezett tudni, egyre jobban megismerte és megszerette Istent. 
(Prophets and Kings, 32-33. oldal)

kedd, szeptember 10, 2019

DÁVID

DÁVID

„Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence. Az Úrnak lelke szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által." 
(2Sám 23:1-2) 

Ki mérhetné fel ezen évek munkájának és bolyongásainak fontosságát a magányos hegyek között? Az Istennel és a természettel való folytonos érintkezés; a nyájról való gondoskodás, a veszélyek, a szabadulások, szerény életének örömei és bánatai nemcsak arra szolgáltak, hogy Dávid jellemét formálják és életének további részét irányítsák, hanem hogy Izrael kedves dalnokának zsoltárain keresztül az eljövendő kezekben hitet és szeretetet gyújtsanak Isten népe szívében, hogy közelebb vigyék őket az Ő örökké szerető szívéhez, akiben valamennyi teremtménye él. 

Dávid ifjúságának és erejének teljében készült elő arra, hogy majd a föld hatalmasai között magas tisztségét elfoglalja. Tehetségét, mint Isten kegyes ajándékát, az Ő nevének magasztalására használta fel. Az önvizsgálat és elmélkedés magányos órái azután azzal a bölcsességgel és áhítatos lelkülettel gazdagították őt, amely kedvessé tette őt Isten és az angyalok előtt. Amint Teremtője tökéletességét szemlélte, Isten tisztább megértése nyílt meg lelke előtt. S Isten kereső lelke előtt a homályos dolgok megvilágosodtak, a bonyolult helyzetek megoldódtak, a látszólagos ellentmondások összhangba kerültek, és az új világosság minden egyes sugara újabb örömkiáltásokat, és még édesebb dicsőítő énekeket váltott ki belőle Isten és a Megváltó magasztalására. Gondolatait állandóan a féltő szeretet, gyötrő gondok és győzelmek foglalkoztatták; és amikor életének minden mozzanatában Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel, szíve még inkább megtelt imádattal és hálával, dalai még lelkesebben, hárfája diadalmasabban zengett, és a pásztorfiú erőre erőt, ismeretre ismeretet halmozott, mert az Istennek Szentlelke rajta nyugodott. 
(Patriarchs and Prophets, 642. oldal)

Napi ige - Természetközeli életmód

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."

(Róma 12,2)

„Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport olyan hatású, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik az ifjúság jólétét a szívükön viselik... A sok időt lefoglaló játékok elvonják a fiatalok gondolatait a tanulmányaiktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy felkészüljenek az élet komoly, gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket belsőleg kifinomulttá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá. 
Vannak olyan atlétikai játékok, amelyek nem durvák, de mégis kifogásolhatók, mert túlzásba viszik őket. Felfokozzák az ifjúságban az élvezetek és az izgalmak szeretetét, táplálják bennük a hasznos munka iránti ellenszenvet, és azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet kötelességeit és felelősségét. Megsemmisítik bennük az élet józan valósága és csendes örömei iránti szeretetet...

Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak ifjúkorban, nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. 
Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk belőlük..."

(Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

hétfő, szeptember 09, 2019

SÁMUEL

SÁMUEL

„Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett." 
(1Sám 3:19-20) 

Amióta az Úr először jelentette ki magát Anna fiának, Sámuel prófétai elhívását az egész nemzet elismerte. Az Éli házának szóló isteni figyelmeztetés hűséges átadása által - bármilyen félelmetes és megpróbáltató volt e kötelessége - Sámuel bizonyságát adta hűségének mint Jehova hírnöke. „...az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett." (1Sám 3:19-20)

Az izraeliták, mint nemzet, megmaradtak istentelenségük és bálványimádásuk állapotában, és büntetésképpen a filiszteusok uralma alá kerültek. Ez idő alatt Sámuel bejárta az ország városait és falvait, hogy a nép szívét atyái Istenéhez fordítsa; és ez az igyekezete nem maradt eredménytelen. Miután húsz évig szenvedtek ellenségeik elnyomása alatt, Izrael „...síránkozék az Úr után". (1Sám 7:2) Sámuel azt tanácsolta nékik: „...Ha ti teljes szíveitekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből." (1Sám 7:3) A gyakorlati kegyességet és a szívbeli vallást tanították Sámuel napjaiban, amit Krisztus is tanított, amikor a földön járt. Krisztus kegyelme nélkül a vallás külső formája értéktelen volt a régi Izrael számára. Ugyanígy értéktelen a modern Izraelnek is.
Ma is szükséges az igazi, szívbeli vallás újraéledése, amit az ősi Izrael tapasztalt. Bűnbánat az első lépés, amit meg kell tennie annak, aki vissza akar térni Istenhez. Ezt senki sem teheti meg a másik helyett. Személyesen kell megalázni lelkünket Isten előtt és elvetni bálványainkat. Ha megtettük mindazt, amit tehetünk, az Úr kijelenti nekünk szabadítását. 
(Patriarchs and Prophets, 589-590. oldal)

A mag

A mag

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.

Ezt mondta nekik:
- Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót. Elhatároztam, hogy közületek fogok választani valakit. A fiatal alkalmazottak megdöbbentek. A főnök így folytatta:

- Mindegyikőtöknek adok egy MAGOT - egy nagyon különleges MAGOT. Szeretném, ha elültetnétek ezt a magot, öntöznétek és jöjjetek vissza mához egy évre azzal, amit neveltetek a magból. Akkor majd megnézem a növényeiteket és kiválasztom, ki lesz a következő vezérigazgató.

Volt a fiatalok közt egy Jim nevezetű is aznap, aki a többiekhez hasonlóan, szintén kapott egy magot. Nagyon izgatottan tért haza, s elmondta a feleségének is a történteket. A felesége segített cserepet, földet és komposztot keríteni és Jim elültette a magot. Minden nap meglocsolta és figyelte, nőtt-e a növénye. Körülbelül három hét elteltével a többi alkalmazott már a kikelt növényekről beszélgetett.

Jim mindig megvizsgálta az ő magját, de semmi nem kelt ki belőle. Eltelt három, négy, végül öt hét, még mindig semmi. Addigra már mindenki a növényéről mesélt, de Jimnek nem volt növénye, úgy érezte, kudarcot vallott.



Már eltelt hat hónap és még mindig nem volt semmi Jim cserepében. Tudta, hogy biztosan elpusztította a magját. Mindenkinek fái és magas növényei voltak, de neki semmije sem. Jim mégsem szólt egy szót sem a kollégáinak. Tovább locsolta és trágyázta a földet. Annyira akarta, hogy kikeljen a mag.

Amikor végre letelt az egy év a cég minden fiatal alkalmazottja elhozta a növényét, hogy a vezérigazgatónak megmutassa. Jim azt mondta a feleségének, hogy ő nem fog bevinni egy üres cserepet. De ő azt válaszolta, hogy őszintén el kell mondania, ami történt. Jimnek kavargott a gyomra, úgy érezte, ez lesz életének legkínosabb pillanata, de tudta, hogy a feleségének igaza van. Elvitte az üres cserepét a tanácsterembe. Amikor Jim megérkezett, csodálattal nézte a sokféle növényt, amit a többi alkalmazott nevelt. Gyönyörűek voltak, mindenféle alakú és méretű növények. Jim letette a földre az üres cserepét, sok kollégája kinevette, páran sajnálták őt.

Amikor a vezérigazgató belépett, körülnézett és köszöntötte fiatal kollégáit.
Jim próbált meghúzódni valahol a sarokban.

- Istenem, milyen gyönyörű növényeket, fákat és virágokat neveltetek - mondta a vezérigazgató.
- Ma az egyikőtöket kinevezem vezérigazgatónak.

Hirtelen a vezérigazgató megpillantotta Jimet az üres cseréppel a terem végében. A pénzügyi igazgatót arra kérte, hogy hívja Jimet előre. Jim megrémült. Azt gondolta: A vezérigazgató tudja, hogy kudarcot vallottam! Talán kirúg!

Amikor Jim előrement, a vezérigazgató megkérdezte, hogy mi történt a magjával. Jim elmondta a történetét.

A vezérigazgató mindenkit arra kért, hogy üljön le, kivéve Jimet. Ránézett Jimre és mindenki előtt bejelentette:
- Íme az új vezérigazgatótok! Jimnek hívják.

Jim nem hitt a fülének. Hisz még ki sem kelt a magja.
Hogyan lehetne ő az új vezérigazgató? - mormogták a többiek.

A vezérigazgató akkor azt mondta:

- Egy évvel ezelőtt az itt lévők közül mindenkinek adtam egy magot. Arra kértelek titeket, hogy ültessétek el, öntözzétek és hozzátok vissza nekem e napon. Én mindenkinek főtt magot adtam; halottak voltak - lehetetlen volt, hogy kibújjanak a földből.

Mindegyikőtök, Jimet kivéve, fákat, növényeket és virágokat hozott nekem. Amikor észrevettétek, hogy a magok nem kelnek ki, kicseréltétek a tőlem kapott magot egy másikra. Jim volt az egyetlen, akiben megvolt a kellő bátorság és őszinteség, hogy egy olyan edényt hozzon ide, amiben az én magom van. Ezért ő lesz a következő vezérigazgató!



• Ha őszinteséget vettek el, bizalmat arattok.
• Ha jóságot vettek el, barátokat arattok.
• Ha alázatot vettek el, nagyszerűséget arattok.
• Ha kitartást vettek el, elégedettséget arattok.
• Ha megfontoltságot vettek el, reményteli kilátást arattok.
• Ha kemény munkát vettek el, sikert arattok.
• Ha megbocsátást vettek el, megbékélést arattok.

Tehát, vigyázzatok, mit vettek el ma, mert ez határozza meg, mit fogtok később learatni.
Bármit adtok az életnek, az élet visszaadja azt nektek!

Napi ige - Fontos a mozgás!

„Mindennek rendelt ideje van..."

(Préd. 3,1)

Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha nem tartjuk egészségben testi erőnket tevékenységgel és testgyakorlással, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani lehetőségeink legmagasabb szintjén... Ismerjük fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem hiábavaló. Aki állandóan a könyveibe mélyed, egy idő múlva tapasztalja, hogy elméje elveszíti frissességét. 
Azok, akik megfelelő figyelmet fordítanak a testi fejlődésükre, nagyobb haladást érnek el szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna. 

Ha mindig csak egyirányú gondolkodást folytatunk, kiegyensúlyozatlanná válik az elménk. Minden képességünket biztonsággal dolgoztathatjuk akkor, ha egyenlően terheljük a testi és szellemi erőket, ha változatosabbá tesszük gondolkodásunk irányát.

A testi tétlenség nemcsak a szellemi erőt csökkenti, hanem erkölcsi erőinket is. Idegrendszerünk – kapcsolatban áll az egész szervezettel – a közvetítő, amely által a menny is érintkezik velünk, és befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja az elektromosság keringését az idegrendszerben, gyengíti életerőnket, csökkenti szellemi felfogóképességünket és tompítja erkölcsi erőnket is. A túlzásba vitt tanulás – azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást – beteges ingerlékenységet idéz elő. Ez csökkenti az önuralmat. Így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyebben eluralkodhat az emberen... A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük."

(Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

Nyolc alapelv egyike: Testmozgás (Exercise)

vasárnap, szeptember 08, 2019

GEDEON

GEDEON

„És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged? És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert." 
(Bír 6:14-16)

Istennek népéért véghez vitt csodáit a legegyszerűbben írja le a Biblia. Amikor az emberek teljesen az Úrnak szentelik magukat, akkor Ő felhasználja őket, hogy munkáját előrevigyék a földön. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden sikerünkért Istent illeti a dicsőség és a tisztelet, mert minden képesség és erő tőle származó ajándék.
Az Úr a legvégsőkig megpróbálja azok hitét és bátorságát, akiket szolgálatában felelősséggel bízott meg. A látszat gyakran vészjósló, azonban Isten megerősíti a segítségre tett ígéretét, még ha ingadoznék is a hit. „Így szól az Úr" - ez legyen szilárd bizalmunk alapja, függetlenül az emberi okfejtésektől, vagy hogy egyes részletek lehetetlennek tűnnek.

Gedeon és csapatának tapasztalata az egyszerűség és a hit leckéjét tanítja. A vezető, akit Isten kiválasztott, nem töltött be magas tisztséget Izraelben, nem volt fejedelem, lévita vagy pap. Azt gondolta magáról, hogy apja házában ő az utolsó. Az emberi tekintet nem őt választotta volna ki, de Isten látta Gedeonban a becsületességet és az erkölcsi bátorságot. Nem önmagában bízott, hanem kész volt az Úr tanítására figyelni és szándékát véghezvinni.
Isten választása nem függ magas tisztségtől, nagy érdemtől vagy széles körű ismerettől. Az ilyen emberek gyakran büszkék és önelégültek, úgy érzik, hogy van illetékességük rendelkezni és véghezvinni terveiket az Úr tanácsa nélkül. Leszakadnak az igaz szőlőtőről és száraz, gyümölcstelen fonnyadt ággá válnak.
Az Úr az emberi kérkedést szégyenné változtatja. De Ő sikeressé teszi a leggyengébb erőfeszítést, a nem sokat ígérő módszert is, ha az isteni útmutatás alapján alázattal és bizalommal indulnak el. 
(Signs of the Times, 1881. június 30.)

Napi ige - Mértéktelenség és önuralom

„Mindaz pedig, aki a pályafutásban tusakodik, mindenben önuralmat gyakorol."

(I.Kor. 9,25)

„Minden tanulónak meg kell értenie az egyszerű életmód és az emelkedett gondolkodás közötti kapcsolatot. Rajtunk múlik, hogy testünk vagy a lelkünk uralja-e az életünket. Senki se sajnáljon semmi fáradságot annak érdekében, hogy megismerje azokat az erőket, amelyekkel szembe kell szállnia, és azokat a befolyásokat, amelyek kialakítják jellemét és sorsát. 
A mértéktelenség olyan ellenség, amely ellen mindnyájunknak védekeznünk kell... 

Korán meg kell alapoznunk az önuralom szokását. Véssük az ifjúság lelkébe azt az alapelvet, hogy uralkodóvá, nem pedig rabszolgává kell lenniük! Isten uralkodókká tette őket a tulajdon szervezetük birodalmában, gyakorolniuk kell tehát a menny által nyert királyságukat. Ha hűségesen közvetítjük ezeket a tanításokat, az eredmények messze túlnőnek az ifjúság körén. Olyan befolyások áradnak szét ezáltal, amelyek a romlás szélén álló emberek ezreit fogják megmenteni...

Az életünk minden területén gyakorolt mértékletességnek és rendszerességnek csodálatos hatalma van, amely erősebb mint a bennünket körülvevő lehetőségek vagy a saját, természetes adottságaink, és hozzásegít bennünket a derűs életszemlélethez, ami oly sokat számít életutunk megkönnyítése szempontjából."

(Nevelés, Mértékletesség és étrend c. fejezetből)

szombat, szeptember 07, 2019

DEBÓRA ÉS BÁRÁK

DEBORA ÉS BÁRÁK

„Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!" 
(Bír 5:1-2) 

Az izraeliták újra eltávolodtak Istentől a bálványimádás miatt és ezért ellenségeik elkeserítő elnyomása alá kerültek. Vagyonuk, de még az életük is állandó veszélyben forgott. A falvak és lakhelyeik elnéptelenedtek, az emberek a városok falai mögé húzódtak. A főutak járatlanok voltak, az emberek inkább az ismeretlen ösvényeken közlekedtek. A kutaknál sok rablás és gyilkosság történt, és e sok nyomorúság mellett az izraeliták a harcra sem voltak felfegyverkezve. A negyvenezer férfi közül egy sem volt olyan, akinek egy kardja vagy lándzsája lett volna.
Húsz éve nyögtek már az izraeliták elnyomóik igája alatt, amikor elfordultak bálványaiktól, és megalázkodva, bűnbánattal kiáltottak szabadulásért az Úrhoz. Nem hiába keresték Őt. Élt Izraelben egy asszony – Debora – , aki híres volt kegyességéről. Isten pedig kiválasztotta, hogy általa szabadítsa meg népét. Prófétanőként ismerték és a szokásos elöljárók hiányában hozzá fordultak tanácsért és igazságszolgáltatásért.

Az Úr kijelentette Debora által, hogy elpusztítja Izrael ellenségeit, és egy Bárák nevű férfit választott Naftali törzséből, akivel megismertette a prófétanőnek adott útmutatását. Debora az Úr tanácsa szerint hívatta Bárákot és megparancsolta, hogy gyűjtsön össze tízezer férfit Naftali és Zebulon törzséből, és induljon háborúba Jábin király serege ellen...
Debora Izrael diadalát egy fennkölt és szenvedélyes énekkel ünnepelte meg. Szabadulásukért a dicsőséget Istennek tulajdonította, és arra buzdította a népet, hogy csodálatos tetteiért imádják Őt. 
(Signs of the Times, 1881. június 16.)

Napi ige - Bibliai élettan, isteni bölcsesség

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből... Egészség lesz ez a te testednek és megújulás a te csontjaidnak."

(Péld. 3,5. 8)

„A lélek hatását a testre, valamint a test hatását a lélekre különösen hangsúlyoznunk kell. Az agy elektromos aktivitása, amelyet a szellemi tevékenység mozdít elő, megeleveníti az egész szervezetet. Ez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a betegségekben való ellenállás tekintetében... 
A Biblia rámutat egy fontos igazságra, amelyre jó odafigyelnünk: »A vidám elme jó orvosságul szolgál...« (Péld. 17, 22). 
»Az én parancsolataimat megőrizze a te elméd, mert napoknak hosszú voltát, és békességet hoznak néked bőven.« (Péld. 3,1–2) 
»Mert életük ez azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.« (Péld. 4,22) 
Továbbá a kellemes beszédről nemcsak azt jelenti ki, hogy »édes a léleknek«, hanem azt is, hogy »meggyógyítója a tetemeknek...« (Péld. 16,24).
Testünk templom, amelyben Isten kíván lakni, ezért tisztán kell azt tartanunk, mint a magasztos és nemes gondolatok tartózkodási helyét... Jussunk el addig, hogy az egészség törvényei iránti engedelmességet nem tekintjük áldozatnak vagy lemondásnak, hanem annak, ami a valóságban: felbecsülhetetlen kiváltságnak és áldásnak."

(Krisztus példázatai, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)

péntek, szeptember 06, 2019

JÓZSUÉ

JÓZSUÉ

„Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled." 
(Józs 1:5)

Mózes halála után Józsuét jelölte ki az Úr Izrael élére, hogy elvezesse őket az Ígéret Földjére. Alkalmas volt erre a fontos tisztségre, ő volt Mózes jobb keze Izrael pusztabeli vándorlásának hosszú útja alatt. Tanúja volt Isten Mózes által véghezvitt csodálatos tetteinek és jól ismerte a nép természetét is. Egyike volt a tizenkét kémnek, akiket az Ígéret Földjére küldtek, és a kettőnek, akik hűséggel számoltak be annak gazdagságáról és bátorították a népet, hogy vegyék birtokukba Kánaánt Isten ereje által.

Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, ahogy Mózessel is volt, és könnyűvé teszi Kánaán elfoglalását, feltéve, hogy hűségesen megtartja az Ő parancsolatait. Józsué nyugtalan volt küldetése miatt, mely szerint be kellett vezetnie a népet Kánaán földjére, de ez az ígéret eloszlatta félelmeit. Úgy szervezte Izrael gyermekeit, hogy készek legyenek egy háromnapos útra, és minden férfi készüljön fel a harcra.

„Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk. Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel. Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak és nem hallgat a te beszédedre, mindabban, amit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!" (Józs 1:16-18)

Isten úgy akarta, hogy az izraelitáknak a Jordánon való átkelése csodálatos legyen. Józsué felszólította a népet, hogy szenteljék meg magukat, hogy az Úr másnap csodát tehessen velük. Utasította a papokat, hogy a meghatározott időben emeljék fel az Isten törvényét tartalmazó frigyládát és vigyék a nép előtt. „Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy amiképpen vele voltam Mózessel, teveled is veled leszek." (Józs 3:7) 
(Testimonies, 4. kötet, 156-157. oldal)

Napi ige - Testi egészségünk őrzése

„Magasztallak, hogy csodálatosan megalkottál."

(Zsolt. 139,14)

„Mivel az értelem és a lélek a test által nyilatkozik meg, a szellemi és lelki erő nagymértékben függ a testi erőtől és tevékenységtől. Mindaz, ami előmozdítja a testi egészséget, elősegíti az erős elme és a jól kiegyensúlyozott jellem fejlődését is... Ezért az egészségünket éppolyan hűségesen kell őriznünk, mint a jellemünket. 

Nevelési erőfeszítéseink egyik fundamentuma az élet- és egészségtan ismertetése legyen. Habár az élettan ismerete ma (1903.) az általános műveltség része, mégis megdöbbentő közönyösség uralkodik ezen a területen. Még azok közül is csak kevesen gyakorolják az egészséges életmód alapelveit, akik értik ezeket. A hajlamaikat és pillanatnyi érzelmi felindulásaikat követik inkább, mintha az életet a véletlenek uralnák, nem pedig határozott, változhatatlan törvények... 

Fő alapelv legyen, hogy a természet törvényei is Isten törvényei, hogy ezek éppúgy isteni eredetűek, mint a Tízparancsolat. A szervezetünket irányító törvényeket beírta Isten az idegrendszerünkbe, izmainkba és testünk rostjaiba. E törvények minden szándékos megsértése bűn a Teremtő ellen, ugyanolyan bűn, mintha a Tízparancsolatot rontanánk meg. Milyen fontos tehát, hogy oktassuk e törvények alapos ismeretét! 
Az eddiginél sokkal több figyelmet kell fordítanunk az egészségtan alapelveire, az étrend, a testgyakorlás, a gyermekek gondozása, a betegek kezelése és sok más egyéb tekintetében."

(Nevelés, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)
Nyolc alapelv ismertetése ITT.

csütörtök, szeptember 05, 2019

Rónay György versei II.

Részlet Az élő Rónay c. kötetből:

Rónay György egész ciklusokra való négysorost írt az 1960-as és 70-es években, két szépséges magyar táj igézetében. Az egyik, ahol nyarait töltötte, a Balaton déli része, Balatonszárszó. Magam is voltam egyszer ott, amikor meglátogattam nyaralójukban. Az őszöket a Mátrában, Bagolyirtáson, egyházi üdülőben töltötte. Ezek a négysorosok számukban kötetnyire rúgnak. Ezért, amikor hatvanéves lett, a rá mindig figyelő, őt megkülönböztetett szeretettel figyelő pályatárs, Weöres Sándor egy négysorossal köszöntötte. Mondanunk sem kell, Weöres még Rónaynál is több négysorost írt, külön kötetet is megjelentetett belőlük, ahogy szonettjeiből is. Nyelvi virtuozitás ez, hiszen a „megért” igének csak egy számában és személyében játszhatunk így.

Weöres Sándor: Rónay Györgynek

A hatvan év, mit mindketten megértünk

nem jelenti, hogy gyümölcsként megértünk,

azt sem, hogy már mindent bölcsen megértünk, 
legföljebb egy garast mégis megértünk.


Rónay György a következőképpen „hálálta meg” a fenti versikét:

Weöres Sándornak

Hatvan évet ha megértünk, 
legalább már annyit értünk: 
ami kár ért, az is – értünk. 
Sebeinkből lett a vértünk.

 

Rónay György versei I.

Rónay György alábbi versei nem voltak eddig fellelhetők az interneten, ezért közzéteszünk belőlük párat:

Mozart

Én is csak a földre születtem,
az öröm mégis elkerül.
Árván didergek jég egemben,
halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,
mert amiért nyúlt, elmerül.
Tudjátok, milyen türhetetlen
az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,
s tündérek táncolnak szivemben,
ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!
mert nyomban elpattan az ég.
S a boldogság is buborék.
1958. január

Mózes

Bölcsőben ringtam, forgó vizeken,
vadul sodort haragod folyamárja,
míg ki nem vetett hullámod a sásba
s ott nem hagyott egy nádas szigeten.

Megtalált, fölvett, táplált kegyesen
irgalmasságod fáraó-leánya.
Nem hagytál belefúlnom a halálba,
mert valami szándékod volt velem.

Fölserdültem és addig bujdokoltam,
míg elém álltál a csipkebokorban.
„Ki vagy?” – kérdeztem, – „Az Aki Vagyok.”

Negyven éve járok a pusztaságban.
Népem nincs már, Kánaánt nem találtam.
De mutasd meg földed, ha meghalok.

MÓZES

MÓZES

„Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz és kihozzam az Izrael fiait Egyiptomból? És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek." 
(2Móz 3:11-12) 

Odaadás és alázat jellemezte mindenkor azokat az embereket, akiket Isten fontos felelősséggel bízott meg az Ő munkájában. Mózest az isteni hívás önbizalom nélkül találta a sivatagban. Felismerte alkalmatlanságát arra a feladatra, melyre az Úr hívta, de elfogadta a belé vetett bizalmat és Isten kezében megtisztított eszközként a legnagyobb munkát végezte el, amit halandó valaha is véghez vitt. Bár buzgón elfogadta a hatalmas megbízatást, Mózes ereje és bölcsessége teljesen használhatatlannak látszott a feladat végrehajtásánál. Az, hogy az ember érzi gyengeségét, a legjobb bizonyítéka annak, hogy megértette megbízatása jelentőségét és helyet ad a reménynek, hogy Isten lesz tanácsadója és erőssége. Az ilyen személy sem messzebbre, sem gyorsabban nem megy, mint ahogy Isten vezeti. 

Aki elfogadja a felelősséget, amit Isten helyez rá, erőre és hatékonyságra tesz szert. Teljes lelkéből törekszik, hogy méltó legyen megbízatására és helyesen is él vele. Az alázat és a képességek odaszánása igazán naggyá teszik azt, aki készséggel válaszol a szolgálat hívására, aki bízik az isteni erőben és hűséggel végzi munkáját. Érezni fogja, hogy a rossz elleni és az igazságot megerősítő harc, embertársainak felemelése, jólétükért és áldásukra végzett munka megszentelt küldetés. A hanyagság, önzés, a világ szeretete eltörpülnek az ilyen nagyszerű és szent hivatás mellett. 

Ebben a munkában a gyenge ember erőssé válik, a félénk bátorrá, a bizonytalan szilárddá és határozottá. Mindannyian látják útjuk, küldetésük fontosságát, azt, hogy a menny választotta ki őket a királyok Királyának szolgálatára. Az ilyen emberek elhagyják a világot, hogy a világért dolgozzanak. Befolyásukkal igyekeznek felemelni, megtisztítani és nemesbíteni azokat, akikkel kapcsolatba kerülnek és így segítik őket abban, hogy elkészüljenek a mennyei udvar számára. 

(Signs of the Times, 1881. augusztus 11.)

Napi ige - A bibliatanulmányozás szépsége

„Gyönyörködöm a Te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált... Az én lelkem megtartja a Te bizonyságaidat, és azokat igen szeretem."

(Zsolt. 119, 162. 167)

„Ismerjük meg a Szentírás központi tárgyát: Isten eredeti szándékát a világgal, a nagy küzdelem keletkezését és a megváltás munkáját! Meg kell értenünk annak a két alapelvnek a természetét, amely körül a nagy küzdelem folyik. Kövessük nyomon munkálkodásukat a történelemben... Lássuk meg, hogy miként nyilatkozik meg ez a küzdelem az emberi tapasztalatokban... Amint az Ószövetséget tanulmányozzuk, tapasztalni fogjuk, hogy élő források fakadnak fel ott is, ahol a gondatlan olvasó csak pusztaságot lát...
Amikor felébred valakiben a Biblia iránti igaz szeretet, amikor kezdi felismerni, hogy milyen roppant nagy kutatási terület tárul elé, és milyen értékes kincseket rejt az Írás. Akkor vágyakozni kezd, hogy minden kínálkozó alkalmat megragadjon Isten Igéjének mind jobb megismerésére.

Amikor csak alkalmad van rá, olvass el egy-egy Biblia-verset és elmélkedj róla!... A lélek központi mozgatóerői a hit, a remény és a szeretet. A Biblia helyesen folytatott tanulmányozása ezeket munkálja. 

A Biblia külső szépsége, kifejezéseinek és képeinek nagyszerűsége csak a valódi értéknek, a szentség szépségének az Írásban való kifejeződése: Mennyei béke és öröm forrása fakad fel a lélekben az ihletett Ige által, amiből hatalmas folyam lesz, hogy áldásul szolgáljon mindazoknak, akik a közelébe jutnak."

(Nevelés, Biblia-tanítás és -tanulmányozás c. fejezetből)

szerda, szeptember 04, 2019

JÓZSEF

JÓZSEF


„Az Isten küldött el engem tielőttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Fáraó atyjává tett, és egész házának urává, és Egyiptom egész földének fejedelmévé." 
(1Móz 45:7-8) 

Isten terve az volt, hogy a Biblia vallását Józsefen keresztül mutassa be az egyiptomiaknak. Ez a hű tanú jelenítette meg Krisztust a királyi udvarban. Józsefnek ifjúkorában álmokon keresztül üzent Isten, melyben burkolt célzást tett arra, hogy magas tisztség betöltésére hívta el. Testvérei, hogy megakadályozzák az álmok teljesedését, eladták rabszolgának, de kegyetlen tettük épp az ellenkezőjét eredményezte.
Azok, akik Isten szándékának megfordítására törekszenek és szembeszállnak az Ő akaratával, úgy tűnhet, időlegesen sikerrel járnak, de az Úr terve teljesülni fog és nyilvánvalóvá teszi, hogy ki a menny és a föld uralkodója. 

József rabszolgának való eladatását a legnagyobb csapásnak tekinthette, ami egyáltalán csak történhetett vele. De rádöbbent az Istenben való bizalom szükségességére, amit apja szeretetének védelmében sohasem érzékelt ennyire. Magával vitte Istent Egyiptomba és ez nyilvánvalóvá vált nehéz sorsa közepette tanúsított derűjén keresztül. Ahogy a frigyláda a nyugalmat és a jólétet jelentette Izrael számára, úgy ez az Urat szerető, istenfélő ifjú áldást hozott Egyiptomra. Ez volt látható abban is, ahogyan Potifár - akinek a házában szolgált - az áldásokat e rabszolgának tulajdonította és inkább fiaként kezelte. Isten akarata az, hogy akik szeretik és tisztelik az Ő nevét, azok megbecsülést szerezzenek maguknak és általuk az Úr dicsőíttessék meg, ahogy az ő dicsősége rajtuk visszatükröződik. 

József jelleme akkor sem változott, amikor bizalmi tisztségbe emelkedett. Erénye tündöklően ragyogott munkájában, Isten áldása nyugodott rajta és környezetén. Potifár házának minden felelősségét ráruházták. Mindezekben nyilvánvaló volt rendíthetetlen becsületessége, mert szerette és félte Istent. 
(Youth's Instructor, 1897. március 11.) 

Napi ige - Az igekutatás áldása

„Ha a bölcsességért kiáltasz, ha felemeled a te szavadat az értelemért, ha keresed azt, mint az ezüstöt és mint a kincseket kutatod, akkor megérted az Úrnak félelmét, és Istennek ismeretére jutsz."

(Péld. 2,3–5)

„A Biblia tanulmányozása komoly erőfeszítést és kitartást kíván tőlünk. Amiképpen a bányász leás a földbe az arany kincsekért, olyan komolyan és állhatatosan kell keresnünk Isten Igéjének drága kincseit nekünk is.
A versről versre való, naponkénti tanulmányozás a legáldásosabb. Olvassunk el egy Biblia-szöveget, összpontosítsuk értelmünket arra, hogy megértsük, amit Isten mondani akar számunkra abban a kijelentésben. Azután időzzünk annál a gondolatnál mindaddig, amíg csak megértjük. Ha mindaddig tanulmányozunk egy-egy szakaszt, ameddig értelme és jelentősége világossá nem válik számunkra, akkor ez többet fog érni, mintha sok fejezetet olvasnánk el úgy, hogy nem tartunk egy határozott célt a szemünk előtt. A szellemi erőtlenség és az erkölcsi gyengeség egyik fő oka abban rejlik, hogy nem összpontosítjuk figyelmünket értékes célokra...
Mivel a nyomdák ontják a nyomtatványok óriási áradatát, fiatalok és idősek egyaránt megszokják a gyors, felületes olvasást. Ennek következtében elveszítik az összpontosított, intenzív gondolkodás képességét. Az értéktelen folyóiratok és könyvek – amelyek Egyiptom békáihoz hasonlóan árasztanak el minden országot – nemcsak közönségesek és hiábavalók, hanem tisztátalanok és lealacsonyítóak is. Hatásuk az elmét megmérgezi, megrontja és megsemmisíti a lelket. A tétlen és céltalan elme könnyen a Gonosz prédájává válhat...
Irányítsuk gondolatainkat magasztos és szent eszmékre, legyen nemes célja életünknek! Akkor a gonosz csak kevés helyet talál bennünk, ahol megvetheti a lábát! Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy komolyan tanulmányozzák Isten Igéjét... A Biblia magyarázza önmagát olymódon, hogy egy-egy kijelentését megvilágítja a másik. Tanuljuk meg egységnek tekinteni az Igét, lássuk meg az egyes részek belső összefüggését!"

(Nevelés, Bibliatanítás és tanulmányozás c. fejezetből)