szombat, szeptember 16, 2017

JÓSIÁS ÉS HULDA

JÓSIÁS ÉS HULDA

„Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felől, amely megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, amint megíratott nékünk." (2Kir 22:13) 

Jósiás felnőttkora kezdetétől törekedett királyi hatalmának előnyeit felhasználva felemelni Isten szent törvényének alapelveit. Most, amikor Sáfán, az írnok, felolvasott neki a Törvény könyvéből, felfigyelt az abban rejlő kincsre, és annak szoros kapcsolatát azzal, amit reformmunkájában annyira szeretett volna megvalósítani birodalmában. Elhatározta, hogy az Ige tanácsának fényében fog járni és megtesz mindent, ami hatalmában áll, hogy megismertesse azt a néppel is, és vezesse őket a menny törvénye szerinti hódolat és szeretet gyakorlásában.

De vajon lehetséges volt-e a szükséges reformok bevezetése? A füle hallatára felolvasott könyv alapján felismerhette, hogy Izrael már elérte az isteni béketűrés határát: Isten hamarosan megbünteti azokat, akik nem tisztelték az Ő nevét. Az Úr haragja már fel is gerjedt népe ellen. Jósiás, bánattal és félelemmel eltelve, megszaggatta ruháit és lelki gyötrelmében megalázkodott Isten előtt, megbocsátást keresve egy megátalkodott nemzet bűneire.

Abban az időben Jeruzsálemben, a templom közelében élt Hulda prófétanő. A király nyugtalanító balsejtelmektől indítva hozzá küldött, mert eltökélte, hogy ha lehetséges, megkérdezi az Urat e választott küldöttén keresztül, hogy módjában áll-e megmenteni a bűnös Júdát, most a pusztulás határán.

A helyzet súlyossága és a prófétanő iránti tisztelete arra indította, hogy a királyság első emberei közül válassza ki küldötteit. „Menjetek el - parancsolta nekik - kérdezzétek meg." (2Kir 22:13) 
(Review and Herald, 1915. július 22.)

Napi ige - Istenkeresés minden nap

„Kívánjátok az Urat és az Ő erejét, keressétek az Ő orcáját szüntelen."

(Zsoltár 105,4)

„Ha Mária és József buzgóbban és bensőségesebben érintkezett volna Istennel ima által, akkor nem történhetett volna meg az, hogy Jézust elveszítsék.* [jegyzet: A történetet lásd: Luk. 2,42–52.] Egyetlen nap hanyagsága miatt tévesztették szem elől a Megváltót, és háromnapi gonddal és bánattal kellett fizetniük, míg ismét megtalálták Őt. Így van ez velünk is. Haszontalan, balga fecsegés és az ima elhanyagolása arra vezet, hogy rövid idő alatt elveszítjük a Megváltó drága jelenlétét, és sok-sok napi fájdalmas vívódás után leljük csak meg ismét békénket.
Sokan részt vesznek az istentiszteleteken és Isten szava felfrissíti, megeleveníti őket. De mert keveset gondolkodnak ezeken az Igéken, és csak kevéssé »vigyáznak és imádkoznak«, hamarosan elveszítik az elnyert áldást, azután pedig még elhagyatottabbnak érzik magukat.

(Jézus élete, A húsvét ünnepén c. fejezetből)

péntek, szeptember 15, 2017

JEREMIÁS

JEREMIÁS

„Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé." (Jer 1:4-5) 

Az Úr feddő üzenetet adott Jeremiásnak, hogy figyelmeztesse népét, amiért folyamatosan elutasították Isten tanácsát és így szólt: „Én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem. És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az ő gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, amelyet néktek és a ti atyáitoknak adtam." (Jer 35:14-15)

Isten kérte őket, hogy ne hívják ki haragját kezük munkájával és szívükkel, de ők „nem figyelmeztek". Jeremiás megjövendölte a zsidók fogságát, büntetésüket, mivelhogy nem vették figyelembe az Úr szavát. A káldeusokat eszközként használta fel Isten engedetlen népe megfenyítésére. A büntetés arányban állt tudásukkal és a figyelmeztetés megvetésével. Isten sokáig késleltette ítéletét, mert nem egyezett szándékával választott népének megalázása, de közölte velük nemtetszését, és a végsőkig igyekezett megakadályozni gonosz útjukat.

Ma az Úr nem készít új tervet népe tisztaságának megőrzésére. Ugyanúgy, mint régen, esedezik azoknak bűnéért, akik megvallják az Ő nevét, megbánást tanúsítanak és elfordulnak gonosz útjukról. Megjövendöli a veszélyt választott szolgájának szája által, amint tette azt korábban is. Hűségesen hallatja a figyelmeztető igéket és megdorgálja a bűnt csakúgy, mint Jeremiás napjaiban. Azonban korunk Izraele számára ugyanolyan nagy a kísértés, hogy megvesse a feddést, megutálja a tanácsot, mint az ókori Izraelnek. Gyakran süket fülekkel fordulnak Isten szava felé, amit pedig az Úr hasznukra adott azoknak a szolgáinak, akik vallják az igazságot. 
(Signs of the Times, 1880. február 12.)

Pál apostol nyomában - 2017. őszi előadássorozat


A megszokott könyvtári sorozat idei őszi alkalmainak témája Pál apostol
Az előadások négyhetente a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban (Miskolc, Görgey A. u. 11.) lesznek megtartva, csütörtökönként 16.30 órakor.

PÁL APOSTOL NYOMÁBAN

1. alkalom (2017.09.28. 16.30)
    Európai utak 1. rész

A könyvtár belépődíjat szed. Várunk mindenkit szeretettel!


Luther Márton: Heidelbergi disputáció

A HEIDELBERGI DISPUTÁCIÓ TÉTELEI JÉZUS KRISZTUS VÁLTSÁGÁRÓL

  1. tétel
    Istennek a törvénye, amely az életről szóló legüdvösebb tanítás, nem tudja az embert igazságra jutásában támogatni, hanem inkább akadályozza őt.
  2. tétel
    Még kevésbé képesek az embereket előbbre vinni azok a cselekedetek, amelyeket a természetes jóindulat segítségével – ahogyan mondják – sűrűn gyakorolnak.
  3. tétel
    Az emberek cselekedeti, még ha mutatósoknak és jóknak tűnnek is, megvizsgálva mégis halálos bűnök.
  4. tétel
    Az Isten cselekedetei, még ha képtelennek és bajt hozóaknak is tűnnek is, a valóságban halhatatlan érdemek.
  5. tétel
    Az emberek cselekedeti (azokról szólunk, amelyek jócselekedeteknek látszanak) nem úgy halálos bűnök, hogy mind köztörvényes bűnök lennének.
  6. tétel
    Az Istentől származó cselekedetek (azokról szólunk, amelyek emberek által történnek) nem úgy érdemek, hogy egyszersmind nem bűnök.
  7. tétel
    Az igazak cselekedetei halálos bűnök lennének, ha maguk az igazak kegyes istenfélelemmel nem félnének attól, hogy cselekedeteik halálos bűnök.
  8. tétel
    Az emberek cselekedetei méginkább halálos bűnök, amikor azok istenfélelem nélkül, teljes és gonosz elbizakodottsággal történnek.
  9. tétel
    Az a beszéd, hogy a Krisztus nélküli cselekedetek bár holtak, de nem halálosak az istenfélelem veszedelmes mellőzésének látszik.
  10. tétel
    Sőt megérteni is igen nehéz, miképpen lehet a cselekedete holt, ám mégsem halált okozóan ártalmas bűn.
  11. tétel
    Csak úgy kerülhető el az önelégültség, és csak úgy lehet igaz reménységünk, ha minden cselekedetünknél félünk a kárhozatra jutattó végítélettől. 
  12. tétel
    Amikor az emberek attól félnek, hogy bűneik halálosak, akkor igazán bocsánatosak azok Istennél.
  13. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után csak üres titulus, és míg azt teszi, ami tőle telik, halálosan vétkezik.
  14. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után a jóra csak külső hatásra képes, a rosszra azonban mindig magától is kész.
  15. tétel
    Még az ártatlanság állapotában sem volt képes megállni saját, hanem csak csak az Istentől származó erővel, még kevésbé volt képes a jó irányában előrehaladni.
  16. tétel
    Amikor az ember azt gondolja, hogy kegyelemre jutásának szándékát ő maga megvalósíthatja azzal, ha megteszi azt, ami tőle telik, akkor a bűnt bűnnel tetézi, úgyhogy kétszeresen bűnössé válik.
  17. tétel
    Nem azért szólunk így, hogy kétségbeesésre adjunk okot, hanem hogy megalázkodásra, és hogy felébresszük a buzgóságot a Krisztus kegyelmének a keresésére.
  18. tétel
    Bizonyos, hogy az embernek teljesen kétségbe kell esnie önmaga miatt, hogy alkalmassá legyen a Krisztus kegyelmének az elfogadására.
  19. tétel
    Nem az nevezhető méltán teológusnak, aki Isten láthatatlan dolgait az ő teremtett műveiben felfogva szemléli.
  20. tétel
    Hanem az nevezhető méltán teológusnak, aki Istennek látható műveit, azaz a „hátát" a szenvedésekben és a keresztben szemlélve fogja fel.
  21. tétel
    A dicsőség teológusa a rosszat jónak, a jót rossznak mondja, a kereszt teológusa azt mondja, ami a valóság.
  22. tétel
    Az a bölcsesség, amely Isten láthatatlan dolgait az Ő teremtett műveiből következtetések segítségével próbálja meglátni teljesen felfuvalkodottá tesz, megvakít és megkeményít.
  23. tétel
    A törvény is csak Isten haragját munkálja: megöl, elátkoz, vádol, elítél, mindenkit kárhoztat, aki nincsen Krisztusban.
  24. tétel
    Mégsem maga a bölcsesség a rossz és nem a törvény kerülendő, hanem a kereszt teológiája nélküli ember az, aki a legjobb dolgokkal is a legrosszabbul visszaél. 
  25. tétel
    Nem az az igaz, aki nagyon sokat munkálkodik, hanem az, aki – cselekedeitől függetlenül – nagyon bízik Krisztusban.
  26. tétel
    A törvény ezt mondja: „Tedd ezt!" és soha nem teljesül. A kegyelem így szól: „Higgy ebben!" és már minden el van végezve.
  27. tétel
    Igazság szerint azt kellene mondanunk, hogy Krisztus cselekedete cselekvő (popus operans), és a mi cselekedetünk által ment végbe (opus operatum), és így az elvégzett cselekedet a cselekvő kedvéért tetszik Istennek.
  28. tétel
    Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált.
(1518)

Nagybocskai Vilmos fordítása

Napi ige - Ellenségeskedés a bűnnel szemben

„Őt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát."

(Csel. 5,31)

„A Krisztus érdemébe és hatalmába vetett hit által ébred ellenségeskedés az ember szívében a bűnnel és Sátánnal szemben. Akiknek Isten megbocsát, azokat először is bűnbánóvá és töredelmessé teszi...
A bűnbánat éppen úgy Krisztus ajándéka, mint a bűnbocsánat. Abban a szívben, amelyben Jézus nem munkálkodott, nem is található. Krisztus Lelke nélkül nem bánhatjuk meg bűneinket, nem ébredhet fel a lelkiismeretünk, éppúgy, mint ahogyan bűnbocsánatban sem részesülhetünk Őnélküle.
Krisztus a forrása minden jó, helyes ösztönzésnek. Ő az egyetlen, aki a test szerint gondolkodó szívben ellenségeskedést ébreszthet a bűnnel szemben. Egyetlen lélek sem bánhatja meg a bűneit Krisztus kegyelme nélkül."
(Review and Herald, 1890. jún. 1.)

csütörtök, szeptember 14, 2017

ÉSAIÁS

ÉSAIÁS

„És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek; kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon." (Ésa 6:9-10) 

A próféta küldetése világos volt: fel kellett emelnie hangját, tiltakoznia a fennálló gonoszság ellen. A remény ígérete nélkül azonban félt elvállalni a feladatot. „Meddig lészen ez, Uram?" - kérdezte. Néped közül senki sincs, aki megértene, megbánást tanúsítana és meggyógyulna?

Nem hordta hiába Júda vétkének lelki terhét, küldetése nem volt teljesen gyümölcstelen. A gonoszság generációkon keresztül csak növekedett és ez nem változott Ésaiás napjaiban sem. Egész életében türelmes, becsületes tanító volt - a remény prófétája, de az ítéleté is. Az isteni szándék végül megvalósult, erőfeszítései meghozták gyümölcsüket, és Isten küldötteinek munkája láthatóvá lett. A maradék megtartathatott. A figyelmeztető, esedező üzenet volt az, ami megszabadíthatta a lázadókat. Isten kijelentette: „Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen; és az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön." (Ésa 6:11-12)

A súlyos ítélet végbement a megátalkodottakon: háború, száműzetés, elnyomás - az erő és a népek közötti tekintély elvesztése. Mindezek bekövetkezése megbánásra vezette azokat, akik felismerték benne a megbántott Isten kezét. Az északi királyság tíz törzse hamarosan szétszóratott a népek között, városaik elhagyatottá váltak, az ellenség seregei újra és újra végigsöpörtek földjükön, végül Jeruzsálem is elesett. Júdát fogságba hurcolták, azonban az Ígéret Földje mégsem marad mindörökre puszta. 
(Review and Herald, 1915. március 11.)

Napi ige - Vigyázzunk nyelvünkre!

„Legyen a ti beszédetek: Igen, igen, nem nem, ami pedig ezeken felül van, az a gonosztól van."

(Máté 5,37)

„Irtózattal gondolunk az emberevőre... De vajon nem rettenetesebb-e a barbár szokásnál az a fajta emberevés, amelyet embertársaink indítékainak félreismerésével, jó hírnevük befeketítésével, jellemük kritizálásával követünk el? Tanulják meg a gyermekek és ifjak, mit mond Isten ezekről a dolgokról: »Élet és halál van a nyelv hatalmában...« (Péld. 18,21). A Szentírás egy osztályba sorolja a rágalmazókat és pletykálkodókat azokkal, akik »istengyűlölők... rosszban mesterkedők...« (Róma 1,29–31). 
Isten Igéje kárhoztatja azokat a kifejezéseket és szólásmódokat, amelyek a közönségesség határához közelítenek. Kárhoztatja a csalfa bókokat, a hízelgést, az igazság megkerülését, a túlzásokat és a hamis beszédet, amelyek megszokottak az üzleti világban és a társadalomban...
A pletykálkodással közeli rokon a rejtett utalás, a ravasz, burkolt célzás, amivel a tisztátalan szívű igyekszik sejtetni azt a gonoszt, amelyet nem mer nyíltan kimondani... Nincs talán még egy olyan hiba a nyelv, a beszéd használatában, ami felett fiatal és öreg könnyebben siklana el, mint az elhamarkodott, türelmetlen beszéd. Azt gondolják, hogy elegendő mentség a számukra, ha így szólnak: »Kijöttem a sodromból. Nem úgy gondoltam a valóságban, ahogyan mondtam.« 
Isten Igéje azonban nem veszi olyan könnyen ezt a hibát, mert így int bennünket: 
»Láttál-e a beszédeiben hirtelenkedő embert? A bolond felől több reménység van, hogynem afelől.« (Péld. 29,20)"
(Nevelés, Tanítási módszerek c. fejezetből)

szerda, szeptember 13, 2017

ELIZEUS

ELIZEUS

„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." 
(2Kir 2:9) 

Értékes leckéket tanulhatunk meg Elizeus próféta tapasztalatából. Az Úr Illés segítőjének választotta ki, miután próbákon, kísértéseken keresztül bizonyságot szerzett hitéről. Elizeus kész volt azt tenni, amire Isten utasította, nem próbált menekülni a legalázatosabb szolgálat elől sem, hanem hűséggel vállalta a kisebb megbízatásokat, csakúgy, mint a nagyobb felelősséget. Kész volt mindig szolgálni Őt minden tekintetben, melyet az Úr kijelölt számára, még ha az természetes hajlamaival ellenkezett is. Lépésenként megtanulta az alázat és a szolgálat leckéjét...

„És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a tebenned való léleknek kettős mértéke énrajtam." (2Kir 2:9) Nem kért földi megbecsülést vagy nagy emberek közötti magas tisztséget. A Lélek kettős mértékéért könyörgött, hogy a dicsőséget Istennek adhassa. Tudta, hogy csak az Illésen megnyugodott Lélek kétszeres ereje teheti alkalmassá elődje helyének betöltésére, mert Illés koránál fogva rendelkezett azzal a bölcsességgel, amit az ifjúság semmilyen módszerrel nem pótolhat...

Amikor Isten az Ő gondviselésében jónak látja visszahívni a munkájából mindazokat, akiknek Ő adott bölcsességet, akkor megsegíti és megerősíti utódjait, ha keresik az Ő támogatását és az Ő útján járnak. Talán még bölcsebbek lesznek, mint elődjeik, mert hasznosítják azok tapasztalatait és tanulhatnak hibáikból.

Az Úr különlegesen gondoskodik egyházáról. Azok, akik keresik az Ő bölcsességét, világítani fognak a világban, mind fényesebben ragyogva a teljes délig.
(Manuscript 114, 1901.)

Napi ige - Nemes jellem

„És békés lesz a te időd, gazdag a boldogságban, a bölcsességben és a tudományban. Az Úr félelme lesz kincsed."

(Ésa. 33,6)

„Az igazi nevelés nem becsüli le a tudományos ismereteket vagy az irodalmi műveltséget, de a tájékozottságnál többre értékeli az erőt, az erőnél a jóságot, a szellemi ismeretnél a nemes jellemet... Az igazi nevelés ezt a bölcsességet közvetíti. Nem egyirányú képzést nyújt, hanem minden erőnk és képességünk helyes felhasználására tanít, és kiterjed kötelezettségeink egész körére önmagunk, a világ és Isten iránt. 
A jellem fejlesztése a legfontosabb feladat, amelyet valaha is emberre bíztak, és sohasem volt égetőbb igény, nagyobb szükség erre, mint most. Egyetlen korábbi generáció sem állt szemben ilyen nehéz feladatokkal. A fiataloknak sohasem kellett olyan nagy veszélyekkel szembenézniük, mint ma...

Az igazi nevelés ellensúlyozza az önző becsvágyat, a hatalmi törekvést, az emberiség jogainak és szükségleteinek semmibevételét, ami az emberiség átkát jelenti... Mindenkinek a lehető legmagasabb fokig kell fejlesztenie a képességeit. Ha ebben hűségesek, akkor tiszteletet érdemelnek... Értékes az a szolgálat és nevelés, amelyet ezeknek az elveknek a megvalósításával végzünk. Sok nevelési módszer, amelyet ma nyújtanak, nagyon különbözik a fentiekben bemutatott eszménytől. Sokszor már a legkoraibb gyermekkortól fogva versengésre, vetélkedésre buzdítanak és az önzést táplálják, ami minden rossz gyökere...
A jellem igazi mintája és alapja – minden nemzedékben és minden országban – Isten törvénye."

(Nevelés, Nevelés és jellem c. fejezetből)

kedd, szeptember 12, 2017

ILLÉS

ILLÉS

„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem." 
(1Kir 18:21) 

Akháb korában Jordántól keletre, Gileád hegyei között élt egy hívő, imádkozó ember, akinek rettenthetetlen szolgálata által akarta Isten a hitehagyás gyors terjedését megállítani Izráelben. A tisbei Illés minden neves várostól távol élt, nem töltött be semmilyen magas állást, de azzal a biztos tudattal kezdte el a reá bízott munkát, hogy Isten elkészíti előtte az utat és gazdag eredményt ad neki. Szavából hit és erő áradt. Egész életét a reformációs munkának szentelte. Beszéde kiáltó szó volt a pusztában, amellyel a bűnt akarta feddni és a gonoszság áradatát visszafordítani. A bűn ostorozójaként ment az emberekhez, de üzenete mégis Gileád balzsamát kínálta a gyógyulásra vágyó bűnbeteg lelkeknek.

Illés szomorúan és felháborodva látta, hogy Izráel egyre mélyebbre süllyed a hitehagyásban. Isten a múltban nagy dolgokat cselekedett népéért. Megszabadította őket a szolgaságból, és a „pogányok országát adta nekik, ...hogy megtartsák rendelkezéseit és megfogadják tanításait..." (Zsolt 105:44-45 - új prot. ford.) Jahve áldást hozó szándékáról azonban most majdnem elfeledkeztek. A hitetlenség acélfalként állt a választott nép és erejének Forrása közé.

Hegyi magányából Illés megrendülve figyelte a hitehagyást. Gyötrődő lélekkel könyörgött Istenhez, hogy állítsa meg gonosz útján az egykor kedvelt népet. Ha szükséges, látogassa meg ítéletével, hogy a maga valóságában ismerjék fel a mennytől való elpártolásukat. Illés megtérésüket szerette volna, még mielőtt a gonoszságban oly messzire jutnak, hogy az Urat teljes elpusztításukra ingerlik. 
(Prophets and Kings, 119-120. oldal)

Napi ige - A kétkezi munka értéke

„Hát mindig szánt-e a szántó, hogy vessen, és mindig barázdálja és boronálja-e a földjét? Nemde, mikor elegyengette a színét, akkor hint fekete köményt és szór illatos köményt és vet sorban búzát és árpát a kijelölt földbe, a tönkölyt a szélére? Így szoktatta őt rendre és tanította Istene."
(Ésa. 28,24–26)

„Gyakran a hanyag és gondatlan munkavégzés az egyik fő oka a fizikai munka lenézésének. 
Sokan csak szükségből végzik a kétkezi munkát, nem pedig szabad választásukból. A munkás nem adja szívét a munkájához, ezáltal nem őrzi meg önbecsülését, és mások tiszteletét sem nyeri el. 
A fizikai munkára való nevelés helyesbítse ezt a tévedést! Fejlesszük ki a pontosság és alaposság szokását! A tanulók szokjanak hozzá a lendületességhez és rendszerességhez! Tanulják meg a helyes időbeosztást, minden mozdulatuk kiszámítását! Ne érjük be azzal, hogy a legjobb módszereket oktatjuk, hanem buzdítsuk őket arra is, hogy állandó fejlődést mutassanak fel munkájukban. Az így végzett feladat a munka mestereivé teszi a fiatalokat, nem pedig rabszolgáivá. Megkönnyíti a nehéz munkás sorsát, és megnemesíti a legegyszerűbb foglalkozást is. 
Aki csak robotnak tekinti munkáját, és igénytelenül fog hozzá, aki nem tesz semmilyen erőfeszítést az elvégzés érdekében, az tényleg csak tehernek fogja érezni a munkát. Azok viszont, akik a legegyszerűbb munkában is tudományt látnak, és azzá fejlesztik, azok nemesnek, szépnek fogják találni feladatukat, és élvezetet fognak találni a hűséges, eredményes munkavégzésben."
(Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)


hétfő, szeptember 11, 2017

A tanulásról - főiskolásoknak, egyetemistáknak ajánlva:

A Nyitott Szemmel Magazin alábbi cikkét ajánljuk évkezdésre elolvasásra (rákattintva nagyobb kép nyílik meg):

  

Napi ige - A munka haszna

„Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy... a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..."
(I.Thess. 4,11)

Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára... 
Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító...
A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak... (2Kir. 6,1–2). Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabbrendű szolgálattal... Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel... és a restségnek étkét nem eszi...«.
A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést."
(Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

SALAMON

SALAMON

„És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?" 
(1Kir 3:7-9) 

Salamon uralkodása elején Jahve nevét nagy tisztelet övezte. A király bölcsessége és igazságossága minden nemzet előtt tanúskodott annak az Istennek nagyszerű tulajdonságairól, akinek szolgált. Egy ideig Izráel a világ világossága volt; bemutatta Jahve nagyságát. Salamon kezdeti uralmának igazi dicsősége nem rendkívüli bölcsességben, mesébe illő gazdagságban, kiterjedt hatalmában és hírnevében rejlett, hanem abban a megbecsülésben és tiszteletben, amelyet a menny ajándékainak bölcs felhasználásával Izráel Istene nevének szerzett.

Amint az évek múltak és Salamon hírneve nőtt, igyekezett megdicsőíteni Istent értelmi és lelki képességei növelésével, valamint azzal, hogy továbbította másoknak a kapott áldásokat. Nála jobban senki sem tudta, hogy azért kapott hatalmat, bölcsességet és értelmet, mert Jahve kedvezett neki; és Isten azért ajándékozta meg ezekkel a képességekkel, hogy megismertesse a világgal a királyok Királyát.
Salamont különösen érdekelte a természetrajz, de kutatásai nem korlátozódtak egyetlen tudományágra. Minden teremtett dolog - élő és élettelen - szorgalmas tanulmányozásával világos fogalmat kapott a Teremtőről. A természeti erőkben, az ásvány- és állatvilágban, minden fában, bokorban és virágban Isten bölcsessége tárulkozott fel előtte. Miközben mindig többet igyekezett tudni, egyre jobban megismerte és megszerette Istent. 
(Prophets and Kings, 32-33. oldal)

vasárnap, szeptember 10, 2017

DÁVID

DÁVID

„Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvence. Az Úrnak lelke szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által." 
(2Sám 23:1-2) 

Ki mérhetné fel ezen évek munkájának és bolyongásainak fontosságát a magányos hegyek között? Az Istennel és a természettel való folytonos érintkezés; a nyájról való gondoskodás, a veszélyek, a szabadulások, szerény életének örömei és bánatai nemcsak arra szolgáltak, hogy Dávid jellemét formálják és életének további részét irányítsák, hanem hogy Izrael kedves dalnokának zsoltárain keresztül az eljövendő kezekben hitet és szeretetet gyújtsanak Isten népe szívében, hogy közelebb vigyék őket az Ő örökké szerető szívéhez, akiben valamennyi teremtménye él. 

Dávid ifjúságának és erejének teljében készült elő arra, hogy majd a föld hatalmasai között magas tisztségét elfoglalja. Tehetségét, mint Isten kegyes ajándékát, az Ő nevének magasztalására használta fel. Az önvizsgálat és elmélkedés magányos órái azután azzal a bölcsességgel és áhítatos lelkülettel gazdagították őt, amely kedvessé tette őt Isten és az angyalok előtt. Amint Teremtője tökéletességét szemlélte, Isten tisztább megértése nyílt meg lelke előtt. S Isten kereső lelke előtt a homályos dolgok megvilágosodtak, a bonyolult helyzetek megoldódtak, a látszólagos ellentmondások összhangba kerültek, és az új világosság minden egyes sugara újabb örömkiáltásokat, és még édesebb dicsőítő énekeket váltott ki belőle Isten és a Megváltó magasztalására. Gondolatait állandóan a féltő szeretet, gyötrő gondok és győzelmek foglalkoztatták; és amikor életének minden mozzanatában Isten gondoskodó szeretetét fedezte fel, szíve még inkább megtelt imádattal és hálával, dalai még lelkesebben, hárfája diadalmasabban zengett, és a pásztorfiú erőre erőt, ismeretre ismeretet halmozott, mert az Istennek Szentlelke rajta nyugodott. 
(Patriarchs and Prophets, 642. oldal)

Napi ige - Természetközeli életmód

„Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."

(Róma 12,2)

„Kevés rossztól kell jobban rettegnünk, mint a tétlenségtől és céltalanságtól. Mégis a legtöbb atlétikai sport olyan hatású, hogy komoly aggodalmat okoz azoknak, akik az ifjúság jólétét a szívükön viselik... A sok időt lefoglaló játékok elvonják a fiatalok gondolatait a tanulmányaiktól. Nem segítik az ifjúságot abban, hogy felkészüljenek az élet komoly, gyakorlati munkájára. Befolyásuk nem teszi őket belsőleg kifinomulttá, nagylelkűvé vagy igazán férfiassá. 
Vannak olyan atlétikai játékok, amelyek nem durvák, de mégis kifogásolhatók, mert túlzásba viszik őket. Felfokozzák az ifjúságban az élvezetek és az izgalmak szeretetét, táplálják bennük a hasznos munka iránti ellenszenvet, és azt a hajlandóságot, hogy elkerüljék az élet kötelességeit és felelősségét. Megsemmisítik bennük az élet józan valósága és csendes örömei iránti szeretetet...

Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak ifjúkorban, nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. 
Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk belőlük..."

(Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

szombat, szeptember 09, 2017

SÁMUEL

SÁMUEL

„Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett." 
(1Sám 3:19-20) 

Amióta az Úr először jelentette ki magát Anna fiának, Sámuel prófétai elhívását az egész nemzet elismerte. Az Éli házának szóló isteni figyelmeztetés hűséges átadása által - bármilyen félelmetes és megpróbáltató volt e kötelessége - Sámuel bizonyságát adta hűségének mint Jehova hírnöke. „...az Úr vala ővele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett." (1Sám 3:19-20)

Az izraeliták, mint nemzet, megmaradtak istentelenségük és bálványimádásuk állapotában, és büntetésképpen a filiszteusok uralma alá kerültek. Ez idő alatt Sámuel bejárta az ország városait és falvait, hogy a nép szívét atyái Istenéhez fordítsa; és ez az igyekezete nem maradt eredménytelen. Miután húsz évig szenvedtek ellenségeik elnyomása alatt, Izrael „...síránkozék az Úr után". (1Sám 7:2) Sámuel azt tanácsolta nékik: „...Ha ti teljes szíveitekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveteket elkészítitek az Úrnak, és csak néki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből." (1Sám 7:3) A gyakorlati kegyességet és a szívbeli vallást tanították Sámuel napjaiban, amit Krisztus is tanított, amikor a földön járt. Krisztus kegyelme nélkül a vallás külső formája értéktelen volt a régi Izrael számára. Ugyanígy értéktelen a modern Izraelnek is.
Ma is szükséges az igazi, szívbeli vallás újraéledése, amit az ősi Izrael tapasztalt. Bűnbánat az első lépés, amit meg kell tennie annak, aki vissza akar térni Istenhez. Ezt senki sem teheti meg a másik helyett. Személyesen kell megalázni lelkünket Isten előtt és elvetni bálványainkat. Ha megtettük mindazt, amit tehetünk, az Úr kijelenti nekünk szabadítását. 
(Patriarchs and Prophets, 589-590. oldal)

Napi ige - Fontos a mozgás!

„Mindennek rendelt ideje van..."

(Préd. 3,1)

Az Úr az egész testet mozgásra teremtette, ezért ha nem tartjuk egészségben testi erőnket tevékenységgel és testgyakorlással, akkor szellemi képességeinket sem tudjuk sokáig megtartani lehetőségeink legmagasabb szintjén... Ismerjük fel, hogy a testgyakorlással eltöltött idő nem hiábavaló. Aki állandóan a könyveibe mélyed, egy idő múlva tapasztalja, hogy elméje elveszíti frissességét. 
Azok, akik megfelelő figyelmet fordítanak a testi fejlődésükre, nagyobb haladást érnek el szellemi vonalon, mintha minden idejüket tanulmányaiknak szentelték volna. 

Ha mindig csak egyirányú gondolkodást folytatunk, kiegyensúlyozatlanná válik az elménk. Minden képességünket biztonsággal dolgoztathatjuk akkor, ha egyenlően terheljük a testi és szellemi erőket, ha változatosabbá tesszük gondolkodásunk irányát.

A testi tétlenség nemcsak a szellemi erőt csökkenti, hanem erkölcsi erőinket is. Idegrendszerünk – kapcsolatban áll az egész szervezettel – a közvetítő, amely által a menny is érintkezik velünk, és befolyásolja belső életünket. Bármi, ami gátolja az elektromosság keringését az idegrendszerben, gyengíti életerőnket, csökkenti szellemi felfogóképességünket és tompítja erkölcsi erőnket is. A túlzásba vitt tanulás – azáltal, hogy növeli az agyban a véráramlást – beteges ingerlékenységet idéz elő. Ez csökkenti az önuralmat. Így a pillanatnyi felindulás vagy szeszély könnyebben eluralkodhat az emberen... A tanulóknak élénkítő testmozgásra van szükségük."

(Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

Nyolc alapelv egyike: Testmozgás (Exercise)

péntek, szeptember 08, 2017

A fegyvertelen hős - Desmond Doss története


"Ma minden hős fegyvert visel, 
de egyesek csak a hitükben bíznak"

Igaz története ez az első osztályú Desmond T. Dossnak, ahogyan azok hívják, akik valamikor gúnyolták őt, de most az életüket köszönhetik neki. Csak azt akarta, hogy katonai egyenruhát kapjon és a hazáját tudja szolgálni. Nem akart ölni. A hazájáért végrehajtott hihetetlen h!stetteiért kitüntették a legmagasabb katonai kitüntetéssel, a kongresszusi érdeméremmel.
"Ha visszagondol azokra, akik a Legmagasabb Katonai Kitüntetést kapták, mind azért kapták, mert egy adott pillanatban meghoztak egy hirtelen döntést, de Doss folyamatosan valami rendkívülit tett. Nem csak egyszer, hanem újból, és újból, újból és újból, és ismét újból. Mindig azt tette, ami helyes, és teljesítette kötelességét." – egy szemtanú.

A film a legjobb dokumentumfilm közönség díjat kapta a 2004-es Cinequest filmfesztiválon, és egy másik díjat is nyert ugyanezen a megmérettetésen.

Igazán megindító film, amelyet mindenkinek érdemes megnézni!





A kiváltságos bolygó - Értem Munkacsoport

A DVD-ről:

Lenyűgöző számítógépes animációk, élvonalbeli tudósokkal készült beszélgetések, valamint a Föld és a Kozmosz látványos képei segítségével a Kiváltságos bolygó meglepő összefüggést tár fel életben maradásunk lehetősége, valamint a világegyetem megfigyelésére és megértésére való képességünk között.
Játékidő: 67 perc. Választható magyar vagy angol nyelvű lejátszás. MMV Illustra Média, ÉRTEM Egyesület

A film tartalma:

A világegyetem leginkább lakható helye egyben a legjobb lehetőséget biztosítja a tudományos kutatás számára. Azt gondolom, hogy ez nem véletlen."

Guillermo Gonzalez - asztrobiológus

Sok tudós és filozófus szerint Földünk csupán egy rendeltetés és jelentőség nélküli kis porszem, amely a hatalmas kozmikus óceánban hánykolódik. Ám úgy tűnik, a csillagászat legújabb felfedezései ennek éppen az ellenkezőjét sugallják.

Ma már tudjuk, hogy egyedi és finoman hangolt természeti törvények összessége teszi lehetővé az élet bonyolult formáinak jelenlétét a Földön. Létünk teljes mértékben függ bolygónk oxigénben gazdag légkörétől, nagy holdjától, a bolygószomszédainktól, valamint a Föld pontos helyétől a Naprendszeren és a Tejútrendszeren belül. De még ennél is többről van szó. Ugyanazon tényezők, amelyek lakhatóvá teszik a Földet az élet számára, egyúttal a legjobb körülményeket biztosítják számunkra a tudományos megismeréshez.

Lenyűgöző számítógépes animációk, élvonalbeli tudósokkal készült beszélgetések, valamint a Föld és a Kozmosz látványos képei segítségével a Kiváltságos bolygó meglepő összefüggést tár fel életben maradásunk lehetősége, valamint a világegyetem megfigyelésére és megértésére való képességünk között.

Vajon mindez csupán egy véletlen egybeesés lenne? Vagy pedig az univerzum intelligens tervezettségének és célszerűségének mélyebb igazságát sejteti?

A film megrendelhető e-mailben az egyesulet@ertem.hu címen. Postai úton (utánvéttel) vagy egyeztetés alapján személyesen is átvehető.



A dvd weboldala: http://static.ertem.hu/kivaltsagos_bolygo/

GEDEON

GEDEON

„És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel és megszabadítod Izráelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged? És monda néki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izráelt? Ímé az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában. És monda néki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert." 
(Bír 6:14-16)

Istennek népéért véghez vitt csodáit a legegyszerűbben írja le a Biblia. Amikor az emberek teljesen az Úrnak szentelik magukat, akkor Ő felhasználja őket, hogy munkáját előrevigyék a földön. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy minden sikerünkért Istent illeti a dicsőség és a tisztelet, mert minden képesség és erő tőle származó ajándék.
Az Úr a legvégsőkig megpróbálja azok hitét és bátorságát, akiket szolgálatában felelősséggel bízott meg. A látszat gyakran vészjósló, azonban Isten megerősíti a segítségre tett ígéretét, még ha ingadoznék is a hit. „Így szól az Úr" - ez legyen szilárd bizalmunk alapja, függetlenül az emberi okfejtésektől, vagy hogy egyes részletek lehetetlennek tűnnek.

Gedeon és csapatának tapasztalata az egyszerűség és a hit leckéjét tanítja. A vezető, akit Isten kiválasztott, nem töltött be magas tisztséget Izraelben, nem volt fejedelem, lévita vagy pap. Azt gondolta magáról, hogy apja házában ő az utolsó. Az emberi tekintet nem őt választotta volna ki, de Isten látta Gedeonban a becsületességet és az erkölcsi bátorságot. Nem önmagában bízott, hanem kész volt az Úr tanítására figyelni és szándékát véghezvinni.
Isten választása nem függ magas tisztségtől, nagy érdemtől vagy széles körű ismerettől. Az ilyen emberek gyakran büszkék és önelégültek, úgy érzik, hogy van illetékességük rendelkezni és véghezvinni terveiket az Úr tanácsa nélkül. Leszakadnak az igaz szőlőtőről és száraz, gyümölcstelen fonnyadt ággá válnak.
Az Úr az emberi kérkedést szégyenné változtatja. De Ő sikeressé teszi a leggyengébb erőfeszítést, a nem sokat ígérő módszert is, ha az isteni útmutatás alapján alázattal és bizalommal indulnak el. 
(Signs of the Times, 1881. június 30.)

Napi ige - Mértéktelenség és önuralom

„Mindaz pedig, aki a pályafutásban tusakodik, mindenben önuralmat gyakorol."

(I.Kor. 9,25)

„Minden tanulónak meg kell értenie az egyszerű életmód és az emelkedett gondolkodás közötti kapcsolatot. Rajtunk múlik, hogy testünk vagy a lelkünk uralja-e az életünket. Senki se sajnáljon semmi fáradságot annak érdekében, hogy megismerje azokat az erőket, amelyekkel szembe kell szállnia, és azokat a befolyásokat, amelyek kialakítják jellemét és sorsát. 
A mértéktelenség olyan ellenség, amely ellen mindnyájunknak védekeznünk kell... 

Korán meg kell alapoznunk az önuralom szokását. Véssük az ifjúság lelkébe azt az alapelvet, hogy uralkodóvá, nem pedig rabszolgává kell lenniük! Isten uralkodókká tette őket a tulajdon szervezetük birodalmában, gyakorolniuk kell tehát a menny által nyert királyságukat. Ha hűségesen közvetítjük ezeket a tanításokat, az eredmények messze túlnőnek az ifjúság körén. Olyan befolyások áradnak szét ezáltal, amelyek a romlás szélén álló emberek ezreit fogják megmenteni...

Az életünk minden területén gyakorolt mértékletességnek és rendszerességnek csodálatos hatalma van, amely erősebb mint a bennünket körülvevő lehetőségek vagy a saját, természetes adottságaink, és hozzásegít bennünket a derűs életszemlélethez, ami oly sokat számít életutunk megkönnyítése szempontjából."

(Nevelés, Mértékletesség és étrend c. fejezetből)

csütörtök, szeptember 07, 2017

DEBÓRA ÉS BÁRÁK

DEBORA ÉS BÁRÁK

„Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván: Hogy a vezérek vezettek Izráelben, hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!" 
(Bír 5:1-2) 

Az izraeliták újra eltávolodtak Istentől a bálványimádás miatt és ezért ellenségeik elkeserítő elnyomása alá kerültek. Vagyonuk, de még az életük is állandó veszélyben forgott. A falvak és lakhelyeik elnéptelenedtek, az emberek a városok falai mögé húzódtak. A főutak járatlanok voltak, az emberek inkább az ismeretlen ösvényeken közlekedtek. A kutaknál sok rablás és gyilkosság történt, és e sok nyomorúság mellett az izraeliták a harcra sem voltak felfegyverkezve. A negyvenezer férfi közül egy sem volt olyan, akinek egy kardja vagy lándzsája lett volna.
Húsz éve nyögtek már az izraeliták elnyomóik igája alatt, amikor elfordultak bálványaiktól, és megalázkodva, bűnbánattal kiáltottak szabadulásért az Úrhoz. Nem hiába keresték Őt. Élt Izraelben egy asszony – Debora – , aki híres volt kegyességéről. Isten pedig kiválasztotta, hogy általa szabadítsa meg népét. Prófétanőként ismerték és a szokásos elöljárók hiányában hozzá fordultak tanácsért és igazságszolgáltatásért.

Az Úr kijelentette Debora által, hogy elpusztítja Izrael ellenségeit, és egy Bárák nevű férfit választott Naftali törzséből, akivel megismertette a prófétanőnek adott útmutatását. Debora az Úr tanácsa szerint hívatta Bárákot és megparancsolta, hogy gyűjtsön össze tízezer férfit Naftali és Zebulon törzséből, és induljon háborúba Jábin király serege ellen...
Debora Izrael diadalát egy fennkölt és szenvedélyes énekkel ünnepelte meg. Szabadulásukért a dicsőséget Istennek tulajdonította, és arra buzdította a népet, hogy csodálatos tetteiért imádják Őt. 
(Signs of the Times, 1881. június 16.)

Napi ige - Bibliai élettan, isteni bölcsesség

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből... Egészség lesz ez a te testednek és megújulás a te csontjaidnak."

(Péld. 3,5. 8)

„A lélek hatását a testre, valamint a test hatását a lélekre különösen hangsúlyoznunk kell. Az agy elektromos aktivitása, amelyet a szellemi tevékenység mozdít elő, megeleveníti az egész szervezetet. Ez felbecsülhetetlen segítséget nyújt a betegségekben való ellenállás tekintetében... 
A Biblia rámutat egy fontos igazságra, amelyre jó odafigyelnünk: »A vidám elme jó orvosságul szolgál...« (Péld. 17, 22). 
»Az én parancsolataimat megőrizze a te elméd, mert napoknak hosszú voltát, és békességet hoznak néked bőven.« (Péld. 3,1–2) 
»Mert életük ez azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.« (Péld. 4,22) 
Továbbá a kellemes beszédről nemcsak azt jelenti ki, hogy »édes a léleknek«, hanem azt is, hogy »meggyógyítója a tetemeknek...« (Péld. 16,24).
Testünk templom, amelyben Isten kíván lakni, ezért tisztán kell azt tartanunk, mint a magasztos és nemes gondolatok tartózkodási helyét... Jussunk el addig, hogy az egészség törvényei iránti engedelmességet nem tekintjük áldozatnak vagy lemondásnak, hanem annak, ami a valóságban: felbecsülhetetlen kiváltságnak és áldásnak."

(Krisztus példázatai, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)

szerda, szeptember 06, 2017

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik,
a hetedik alkalom

2017. szeptember 7-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.

A tízrészes reformációs füzetsorozat 7. részének témáját vesszük át. További alkalmak kéthetente.

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

JÓZSUÉ

JÓZSUÉ

„Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled." 
(Józs 1:5)

Mózes halála után Józsuét jelölte ki az Úr Izrael élére, hogy elvezesse őket az Ígéret Földjére. Alkalmas volt erre a fontos tisztségre, ő volt Mózes jobb keze Izrael pusztabeli vándorlásának hosszú útja alatt. Tanúja volt Isten Mózes által véghezvitt csodálatos tetteinek és jól ismerte a nép természetét is. Egyike volt a tizenkét kémnek, akiket az Ígéret Földjére küldtek, és a kettőnek, akik hűséggel számoltak be annak gazdagságáról és bátorították a népet, hogy vegyék birtokukba Kánaánt Isten ereje által.

Az Úr megígérte Józsuénak, hogy vele lesz, ahogy Mózessel is volt, és könnyűvé teszi Kánaán elfoglalását, feltéve, hogy hűségesen megtartja az Ő parancsolatait. Józsué nyugtalan volt küldetése miatt, mely szerint be kellett vezetnie a népet Kánaán földjére, de ez az ígéret eloszlatta félelmeit. Úgy szervezte Izrael gyermekeit, hogy készek legyenek egy háromnapos útra, és minden férfi készüljön fel a harcra.

„Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent megcselekszünk, amit parancsoltál nékünk, és ahová küldesz minket, oda megyünk. Amint Mózesre hallgattunk, éppen úgy hallgatunk majd tereád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, amiképpen vele volt Mózessel. Mindenki, aki ellene szegül a te szódnak és nem hallgat a te beszédedre, mindabban, amit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!" (Józs 1:16-18)

Isten úgy akarta, hogy az izraelitáknak a Jordánon való átkelése csodálatos legyen. Józsué felszólította a népet, hogy szenteljék meg magukat, hogy az Úr másnap csodát tehessen velük. Utasította a papokat, hogy a meghatározott időben emeljék fel az Isten törvényét tartalmazó frigyládát és vigyék a nép előtt. „Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy amiképpen vele voltam Mózessel, teveled is veled leszek." (Józs 3:7) 
(Testimonies, 4. kötet, 156-157. oldal)

Napi ige - Testi egészségünk őrzése

„Magasztallak, hogy csodálatosan megalkottál."

(Zsolt. 139,14)

„Mivel az értelem és a lélek a test által nyilatkozik meg, a szellemi és lelki erő nagymértékben függ a testi erőtől és tevékenységtől. Mindaz, ami előmozdítja a testi egészséget, elősegíti az erős elme és a jól kiegyensúlyozott jellem fejlődését is... Ezért az egészségünket éppolyan hűségesen kell őriznünk, mint a jellemünket. 

Nevelési erőfeszítéseink egyik fundamentuma az élet- és egészségtan ismertetése legyen. Habár az élettan ismerete ma (1903.) az általános műveltség része, mégis megdöbbentő közönyösség uralkodik ezen a területen. Még azok közül is csak kevesen gyakorolják az egészséges életmód alapelveit, akik értik ezeket. A hajlamaikat és pillanatnyi érzelmi felindulásaikat követik inkább, mintha az életet a véletlenek uralnák, nem pedig határozott, változhatatlan törvények... 

Fő alapelv legyen, hogy a természet törvényei is Isten törvényei, hogy ezek éppúgy isteni eredetűek, mint a Tízparancsolat. A szervezetünket irányító törvényeket beírta Isten az idegrendszerünkbe, izmainkba és testünk rostjaiba. E törvények minden szándékos megsértése bűn a Teremtő ellen, ugyanolyan bűn, mintha a Tízparancsolatot rontanánk meg. Milyen fontos tehát, hogy oktassuk e törvények alapos ismeretét! 
Az eddiginél sokkal több figyelmet kell fordítanunk az egészségtan alapelveire, az étrend, a testgyakorlás, a gyermekek gondozása, a betegek kezelése és sok más egyéb tekintetében."

(Nevelés, Az élettan tanulmányozása c. fejezetből)
Nyolc alapelv ismertetése ITT.

kedd, szeptember 05, 2017

A foltmanók

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket, és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak.

Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. 
Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta.

"Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. - ő aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idő után maga Pancsinelló is elhitte ezt.
"Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta. Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.

Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló. - Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!" Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
"Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit."
"Élit?" "Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében." "De miért?" "Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!"
Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment. 
"Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg.
 Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.

Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét.

"Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erős hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!"
Pancsinelló lassan megfordult és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó.
"Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. "Úgy látom, gyűjtöttél néhány rosszpontot!"
"Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!" "Gyermekem, előttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" 
"Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett.
"Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?"
Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.

Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
"Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli.


 "Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló.
"Tudom. Mesélt rólad."
"Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: "Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre. 
"Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja!"

És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.
Max Lucado - Értékes vagy