hétfő, október 14, 2019

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
(Ésa 1:18) 

Mikor felismered, hogy Krisztus saját vére árán szabadított meg téged és a többi embert, akkor az Ő igazságának fénylő sugarai körülvesznek, és ezt a fényt a körülötted élőkre is ki fogod árasztani. Nem a jövő kérdései lebegnek előtted, elgondolva, hogy egy napon majd szentté válsz, hanem most van itt az ideje annak, hogy megszenteljen az igazság
A próféta figyelmeztet: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta." (Ésa 55:6-7) 
Jézus mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim... a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8) 

  A Szentlélek befogadására készülünk. Azonban az a gondolat merülhet fel bennünk, hogy ez az ajándék nem méltó hozzánk, mert az Úr Szentlelke túl tiszta és szent. Ám a Vigasztaló Lélek – amelyet Krisztus az apostoloknak ígért – emlékezetünkbe idézi Mesterünk szavait: szűnjünk meg magunkat nézni, nézzünk inkább Krisztusra, akitől minden tisztaság árad

Senki sem teheti jobbá saját magát. Jöjjünk úgy Jézushoz, ahogy vagyunk, komolyan vágyakozva arra, hogy minden apró folttól és szennytől is megtisztítson, és megkapjuk a Szentlélek ajándékát. Nem kételkedhetünk kegyelmében, mondván: „Nem tudom, hogy meg leszek-e mentve vagy sem." Élő hit által kapaszkodjunk ígéretébe, hiszen Ő mondta: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Krisztus tanúivá leszünk, akik visszatükrözik a fényt, melyet az Úr kegyelmesen ránk árasztott. Hithű katonáiként fogunk menetelni Krisztus vérrel pecsételt zászlaja alatt. 
(Signs of the Times, 1892. április 4.) 

Napi ige - A tanítást befogadók

„Senki sem vet új posztóból való foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb lesz a szakadás. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe, máskülönben a tömlők szétszakadoznak, a bor pedig kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”
(Mt. 9:16–17)

„Krisztus tanításainak alapelveit nem lehet a farizeusság formaságaival egyesíteni... A papok, írástudók és főemberek megcsontosodtak a szertartások és hagyományok gyakorlásában. Szívük annyira összeszűkült és kiszáradt, mint a régi bortömlő, amelyhez Jézus hasonlította őket. Kielégítette őket a törvényeskedő vallásosság, ezért lehetetlenné vált számukra, hogy a menny élő igazságainak letéteményeseivé váljanak. Tökéletesen kielégítőnek találták saját életszentségüket, ezért nem kívánták, hogy új elem vegyüljön a vallásukba... A hit által tevékenykedő szeretet, amely megtisztítja a lelket, nem egyesülhetett a farizeusok vallásával... Az a törekvés, hogy Jézus tanításait a bevett vallással egyeztessék, eleve hiábavaló fáradozás lett volna. Isten megelevenítő igazsága olyan, mint a forrásban lévő bor, amely szétrobbantja a farizeusi hagyományok öreg, rothadó edényeit.

A farizeusok túlságosan bölcsnek tartották magukat. Úgy vélték, hogy ők nem szorulnak oktatásra. Szenteknek, igazaknak tartották magukat, akik nem tartanak igényt üdvözítésre. Olyan tiszteletben részesültek, hogy a Krisztustól származó tiszteletnek nem érezték szükségét. Az Üdvözítő elfordult tehát tőlük, hogy másokat keressen, akik befogadják a menny üzenetét. A tanulatlan halászok, a piacon ülő vámszedő, a samáriai asszony, az őt örömmel fogadó nép, íme bennük talált új tömlőkre az újbor számára... 

Krisztus tanítása, noha az újborral szemléltette, a valóságban nem volt új tantétel, hanem annak a kinyilatkoztatása, amit Isten kezdettől fogva hirdetett. De a farizeusok számára Isten igazsága elvesztette eredeti jelentését. Krisztus tanítása majdnem minden vonatkozásban újszerű volt a számukra...”

(Jézus élete, Lévi-Máté c. fejezetből)

vasárnap, október 13, 2019

Egészséges életmód - Candidiasis

A candidiasis felismerése és kezelése

A téma részletes áttekintését, az immunrendszer mûködését, helyreállítását, a betegség és terápia ok-okozati összefüggéseinek pontos felvázolását Tóth Gábor Allergia- és Candida kalauz című könyve taglalja, amit tanácsos beszerezni minden beteg ember számára.

Mi okozza a betegséget? A Candida az élesztőgombáknak egy, a mikrobiológiában jól ismert családja, amelyen belül számos különböző gombafajta létezik. Leggyakrabban a Candida albicans alfaj jelenléte mutatható ki a candidiasis során. A Candida albicans egy sarjadzó, álfonalakat képező élesztőgomba fajta, amely az egészséges ember nyálkahártyáján, bőrén és bélcsatornájában is megtalálható. Részét képezi a biológiai egyensúlynak mind a külsõ környezetben, mind az emberi szervezeten belül. A bélflóra részeként folyamatosan verseng a hasznos tejsavbaktériumokkal a táplálékért.

Egészséges életmód - A Candidiasis okai

A betegség okai

Az utóbbi időben több olyan tényezőt sikerült azonosítani, amelyek a candidiasis kórfolyamatában kiváltó (iniciátor) vagy a betegség kialakulását segítő (promoter) faktorként szerepel. A jelenlegi ismeretek szerint ezek a következők: 

Az antibiotikumok egy részének (penicillin, tetracyclin, erythromycin) huzamosabb időn át tartó szedése károkat okozhat a bélflóra érzékeny mikrobiális egyensúlyában. A hasznos és erjesztő munkát végző tejsavbaktériumok kiszorulásával az előnytelen, rothadási folyamatokat elindító mikrobák, valamint a sarjadzó gombafajok kerülnek túlsúlyba a béltraktusban.

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." 
(Fil 3:20)

Ne törjük meg a bűn erejét az igazsággal, és ne teremtsünk kapcsolatot a mennyel, ahonnan Szabadítónkat várjuk? Ne szóljunk a Megváltónkhoz addig, amíg az természetes nem lesz számunkra? Hogyha mindezt nem tesszük meg, az Úr nem üdvözíthet bennünket. Sátán birtokába veszi szívünket, és lealacsonyodunk, érzékivé válunk. Emeljük hát fel gondolatainkat, és azokra a dolgokra figyeljünk, melyekben igazi érték rejlik, használjuk ki a tanítást itt a földön, mely ugyanúgy hasznossá válik az eljövendő világban is! 

Ne szeressük buzgóbban az Urat, ne bánjuk meg botlásainkat? Ne búsuljunk, hogy mellőztük az Úr Igéjét és ezért nem ismerjük jobban az igazságot? Ne forduljunk hozzá teljes szívvel, hogy meggyógyíthatna és szerethetne minket? Tegyünk ma egy lépést a menny felé... 

  A késői eső kiárad az Úr gyermekeire. A hatalmas angyal leszáll az égből, és az egész föld ragyog annak fényétől. Készek vagyunk-e a harmadik angyal dicsőséges munkájában részt venni? Kiüresítettük-e edényeinket a mennyei eső számára? Van-e még tisztátalanság szívünkben? Ha igen, tisztítsuk meg lelkünk templomát és készüljünk fel a késői esőre. Az Úr színe felől jövő megújulás sohasem juthat be a még meg nem tisztított szívbe. Segítsen az Úr, hogy meghalhassunk az énnek, hogy Krisztus, a dicsőség ama reménysége kiábrázolódjék bennünk! 


  Az Úr Szentlelkének szívemben kell laknia. Nem végezhetem az Úr megmentő, hatalmas munkáját, hacsak lelkemben nem él ott Szentlelke. „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" (Zsoltár 42:2) 

Az ítélet napja közeleg. Bárcsak megmoshatnánk ruháinkat és megfehéríthetnénk azokat a Bárány vérében! 
(Review and Herald, 1891. április 21.) 

Napi ige - Hitetlen Tamás

„Azután mondta Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. Hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” 

(Jn. 20:27–29)
„Sokan azok közül, akik hajlanak a kétkedésre, Tamásra hivatkozva mentegetik magukat. Nem ismerik fel azt, hogy nekik sokkal több bizonyságuk van. Ha arra várnak, hogy a kétkedés eltűnjön az útjukból, akkor lassanként megfeneklenek a hitetlenségben. Aki hozzászokik – és milyen könnyen megy ez –, hogy mindent sötéten lásson, aki állandóan zúgolódik, panaszkodik és folyton elégedetlenkedik, az nem tudja mit cselekszik. A kétkedés magvait veti el és kétkedést arat.

Tamás iránti magatartásával tanítást nyújt az Üdvözítő minden kereszténynek arról, hogy miként bánjon a hitben gyengékkel és kételkedőkkel. Jézus nem halmozta el szemrehányásokkal a hitetlen Tamást, nem is bocsátkozott vele vitába, hanem egyszerűen a megismeréshez vezette. 

Tamás oktalanul cselekedett, amikor hitét feltételekhez szabta. Jézus azonban elhárította az így emelt barikádokat nagylelkű szeretetével és tapintatával. 
A hitetlenséget csak ritkán lehet áthidalni vitatkozással. Az ellenfél rendszerint védekezik és minduntalan talál támaszt kételyeihez és mentséget hitetlenségére. Ha azonban Jézust, a szerető és irgalmas Üdvözítőt mutatjuk be, akkor sokan, akik őt valaha megtagadták, Tamással együtt vallják majd: »Én Uram, és én Istenem!«

(Jézus élete, „Békesség néktek!” c. fejezetből)
Caravaggio: Doubting Thomas

szombat, október 12, 2019

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.
(Kol 1:12-13)

 Az igazi hívőknek kiváltságuk, hogy teljesen megbízhatnak Isten ígéreteiben, a teljes igazságban és igazságosságban. Az Úr Jézus tanítása szerint az isteni kegyelem kincsei azért állnak rendelkezésünkre, hogy a fény csatornái lehessünk. Nem fogadhatjuk el és kaphatjuk meg Krisztustól ezt az adományt, ha nem akarunk belőle másoknak is juttatni. Ha Krisztus szeretete él szívünkben, úgy érezzük, kötelességünk és kiváltságunk beszélni mindezekről. A mennyből sugárzó nap fénysugarai bevilágítják az élővilág tágas és keskeny útjait is. Ez a fény elegendő több ezer, a mienkhez hasonló világ számára. És így van ez az igazság napjával is. Gyógyító és örömhozó fényes sugarai bőven elegendőek ahhoz, hogy a mi kis világunkat megóvja, és elég hathatós arra, hogy minden teremtett világban biztonságot teremtsen. 

  Mindazok, akik bűnbánó lélekkel fordulnak Isten felé, töredelmes szívvel megbánják, hogy eddig ellenálltak a Szentlélek hívásának. Beismerik, hogy elutasították azt a fényt, amelyet a menny küldött számukra, majd lemondanak azokról a bűnökről, amellyel Isten Szentlelkét megszomorították. 
Megalázzák magukat, és elfogadják Krisztus kegyelmét és erejét, és megfogadják figyelmeztetéseinek, feddéseinek és bátorításának szavait. Ezután Istenbe vetett hitük mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, mert az Úr megbékélést hozó áldozatában bíznak. Személyes tulajdonukká lesz Krisztus igazsága és kegyelme, így Krisztus már földi életükben védelmezőjükké lesz; ezért mindig szükségük lesz rá, és teljes bizalommal fordulnak is hozzá. Inni fognak az élet vizéből, az isteni kimeríthetetlen kútfőből. Teljes mértékben Krisztusban bíznak, és isteni természet részeseivé válnak.
(Review and Herald, 1890. augusztus 26.)

Napi ige - Feltámadás, reménységünk alapja

„Mária kint állt a sírnál sírva. Amíg siránkozott, behajolt a sírba, Két angyalt látott fehér ruhában ülni ott, ahol Jézus teste feküdt, az egyiket fejtől, a másikat lábtól. És mondták azok néki: Asszony mit sírsz? Felelt nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. Amikor ezeket mondta, hátra fordult és ímé Jézust látta ott állni, de nem tudta, hogy ő az.”

(Jn. 20:11–14)

„Mária ott állt a kertben. Vigasztalanul és keservesen sírt, pedig az Üdvözítő a háta mögött állt. Úgy tele voltak a szemei könnyel, hogy nem ismerte fel Urát. A tanítványok szíve is úgy fájt, hogy nem tudták elhinni a boldogító üzenetet Mesterük feltámadásáról.

Milyen sok keresztény tesz így ma is, mint egykor a tanítványok! Hányan sírnak Máriával együtt: »Elvitték az én Uramat... és nem tudjuk, hová tették őt!« Sokaknak mondhatná Jézus: »Mit sírsz? Kit keresel?« Hányszor áll ott az elcsüggedt lelkek mögött, de nem veszik észre.

Bárcsak meglátnák őt a könnyes szemek és figyelnének szavaira az emberi fülek: »Menjetek gyorsan, mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadt a halálból«. Ne tekintsetek a sírra, amelyet nehéz kővel zártak le! Ne bánkódjatok, »mint a többiek, akiknek nincsen reménységük« (I.Thessz. 4:13). 

Jézus él! És élni fognak mindazok is, akikben az ő lelke van és követik őt. Ujjongó szívvel hangozzék a dicsének: Krisztus él! Él, hogy a mi szószólónk legyen. Ragadd meg ezt a reménységet és megtart téged! Legyen ez lelked biztos, örök horgonya! Higgy és meglátod Isten dicsőségét!”

(Jézus élete, „Asszony, mit sírsz?” c. fejezetből)

péntek, október 11, 2019

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1:10) 

Néhányan sajnálkozva beszélnek a Biblia vallásos megkötéseiről, melyeket a Biblia vallása ír elő azok számára, akik követik tanításait. Úgy gondolják, hogy ez csak hátrányára van az embereknek. Nekünk azonban minden okunk megvan rá, hogy teljes szívből megköszönjük Istennek azt a mennyei akadályt, amit az ellenség közé és miközénk állított. A természetes szívnek vannak bizonyos hajlamai, melyről sokan úgy érzik, hogy követni kellene azokat, hiszen az egyéni fejlődés is lehet gyümölcsöző. De amit az ember lényegesnek vél, az az Úr szerint nem válnék az emberiség áldására, ahogy azt az emberek képzelik, mert éppen ezek a jellemvonások tennék őket alkalmatlanokká a mennyei otthonokra. Ez az emberközpontúság, ami ha a jellemben nyilvánul meg, kizárja a mennyei otthonokban való együttlakozást. 

Az Úr próbák elé állítja az embert, hogy a polyva elválhasson a búzától! Az Úr senkit sem kötöz meg béklyókkal és kötelekkel, senkit sem akadályoz sorompókkal, amelyek miatt sokakban inkább csak az elégedetlenség nőne, mintsem hogy alábbhagyna. A rossz elleni egyedüli orvosság Krisztusban van, aki lelkünk megmentője. Ha azt szeretnénk, hogy Ő bennünk lakozzék, lelkünket meg kell szabadítanunk az éntől, ezután a megtisztult helyet a Szentlélek töltheti be.
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, ahogyan mi kiszellőztetjük a szobát. Nem csukjuk be az ajtókat és ablakokat bedobva egy kis tisztítószert; hanem kinyitjuk az ajtókat és kitárjuk az ablakokat, hogy a menny levegője beáramolhasson. 
Az Úr azt mondja: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy." (Jn 3:21) 

Ösztöneink és érzéseink ablakát ki kell tárnunk a menny felé, az önzés és világiasság szennyét pedig el kell távolítani. Az Úrnak kegyelme át kell hogy járja agyunk kamráit, így képzeletünkben mennyei témák táruljanak majd fel, amikor elmélkedünk. Emberi természetünk minden kis részének meg kell tisztulnia és életre kell kelnie a Szentlélek ereje által. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 338. oldal)

Napi ige - Elvégeztetett

„Hallottam nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma.”

(Jel. 12:10)

„Abban a pillanatban fejezte be Jézus azt a küldetést, amelyért a földre jött, amikor a kereszten, felkiáltott: »Elvégeztetett« (vagy: »beteljesedett«). Jézus győzött! Az egész menny ujjongva egyesült a Megváltó dicsőséges győzelmében. Sátán elvesztette királyságát! Ezt ő is tudta. A mennyei lények számára felmérhetetlen jelentőségű volt Jézus felkiáltása: »Elvégeztetett!« Beteljesedett a megváltás. Velünk együtt osztoznak ők is Krisztus győzelmének gyümölcseiben...

Isten olyan könnyen elpusztíthatta volna Sátánt és követőit, mint ahogyan egy kavicsot a földre ejtenek. De ő nem tette. Nem akarta erőszakkal elfojtani a lázadást. Kényszert csak Sátán alkalmaz. Isten alapelvei egészen mások. A jóság, a kegyelem és a szeretet jelentik birodalmának alappilléreit... Az igazság és a szeretet a mozgató erő. Isten szándéka az volt, hogy mindent biztos és örök alapra helyezzen. Sátán időt kapott, hogy uralmának alapot vethessen, hogy kifejthesse alapelveit. Azt állította, hogy a saját elvei jobbak, mint az isteni elvek. Be kellett ezt bizonyítania...

Az angyalok örvendezve ismerték fel, hogy Jézus golgotai áldozata folytán bizonyos a Gonosz megsemmisülése és az ember megváltása. A világmindenség pedig örökre biztonságban lesz. Az Üdvözítő határozottan tudatában volt annak, hogy milyen messzehatóak lesznek áldozatának eredményei. Mindezt előre látva kiáltott fel a kereszten: »Elvégeztetett!«”

(Jézus élete, „Elvégeztetett” c. fejezetből)


csütörtök, október 10, 2019

Napi ige - Golgota

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
(Gal. 2:20)
„A drága Isten Fia, az Üdvözítő ott függött a kereszten. Teste bántalmazásoktól vérzett. Kezei, amelyek oly gyakran tárultak szét áldást osztón, fához voltak szegezve. Lábai, amelyek fáradhatatlanul járták a szeretet és az irgalmasság ösvényét, gúzsba voltak kötve. A szeretett fejet töviskorona övezte. A halvány ajkakat eltorzította a fájdalom. És minden, minden, amit az Üdvözítő elszenvedett, miérettünk történt! A te bűneid terhét hordozta. Teéretted törte meg a halál hatalmát és nyitotta meg újból a paradicsom kapuit. 
Ő, aki lecsillapította a háborgó tengert és járt a tajtékzó hullámok felett, ő, aki ördögöket töltött el rettegéssel és betegeket gyógyított, aki megnyitotta a vakok szemeit és a halottaknak új életet adott, önmagát adta áldozatul, hogy téged megmentsen, hogy mindenkin segítsen, hogy mindnyájunkat megváltson.”
(Jézus élete, Golgota c. fejezetből)



EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." 
(Fil 2:15) 

Személyiségünk átalakulása a bizonyíték a világ előtt arra, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr azt szeretné, ha gyermekei bemutatnák azt, hogy a kegyelem felszabadító ereje képes átalakítani a hibás jellemet és azt kiegyensúlyozottá és gyümölcsözővé tudja tenni.
De hogy az Úr feltételét betöltsük, szükség van előkészületi munkára. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy üresítsük meg szíveinket, hogy az önzést, az elidegenedés gyökerét ne találja benne. Isten szeretné Szentlelke nagy mértékét kitölteni ránk, és arra kér, hogy önmagunk megüresítésével tisztítsuk meg a hozzá vezető utat. Amikor az „én" Isten alá van rendelve, szemeink megnyílnak, és felfedezzük azokat a botlásainkat, amelyekkel mások útját megnehezítjük. Isten azt kéri, hogy mindezektől tisztuljunk meg. 

Ő mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5:16)
 Megkapjuk az ígéretet, amelyet Dávid is kapott, miután bevallotta bűnét és így könyörgött: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt 51:12-13)
Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, lelkünk megtelik hittel, bizalommal és Krisztusi szeretettel, lelki életünk felélénkül... Mindenki, aki átélte már Krisztus megbocsátó szeretetét, mindenki, akit már megérintett Isten Lelke és az igazságban van, úgy érzi, hogy ezekért az értékes ajándékokért cserébe tartozik valamivel embertársainak. Azok, akik szívüket megalázzák az Úr előtt, képesek lesznek lelkeket nyerni, olyanokat is, akiket a felszentelt lelkészek már nem érnek el. Ezeknek Krisztus megmentő kegyelme lesz legfontosabb beszédtémájuk. 

(Testimonies, 6. kötet, 43. oldal)

szerda, október 09, 2019

NYISSUK MEG SZÍVÜNKET!

NYISSUK MEG SZÍVÜNKET!

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." (Jn 15:5) 

Az Úr szeretné az embert az isteni befolyás őrzőjévé tenni. Az egyetlen, ami ettől az embert megfosztja, ha bezárja szívét az élet világossága előtt. A hitehagyás a Szentlélek visszavonulását okozza, de a megváltási terv alapján a mennynek ez az áldása azért mindazok számára biztosított, akik komolyan vágynak rá. Az Úr megígérte, hogy megad minden jót azoknak, akik azt kérik tőle. S minden jó a Szentlélek ajándéka.
Minél inkább érezzük hiányainkat, lelki szegénységünket, annál jobban áhítozunk a Szentlélek ajándékára; így lelkünk csatornája nem önteltséggel és becsvággyal telik meg, hanem a legőszintébb vágyakozással a menny világossága iránt. De mivelhogy nem látjuk igazán hiányosságainkat és a lelki szegénységünket, ezért nem is emelünk fel alázatos, őszinte kéréseket Jézusra hivatkozva, aki hitünk szerzője és bevégzője, az áldás adományozója... 

Jézus mondja: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek." (Mt 7:7) 
Ezek arányban állnak a lelki dolgok értékének és fontosságának a felbecsülésével, amelyeket szeretnénk magunkban megvalósítani. "Nélkülem semmit sem cselekedhettek" - mondja Jézus, habár nagyon sokan azt gondolják, hogy sok mindenre képes az ember véges erejével és bölcsességével is. Sátán mindig kész tanácsait felajánlani, s így az élet nagy játékában lelkeket nyer magának. 

Mikor nem érezzük annak szükségét, hogy hittestvérünkkel tanácskozzunk, valami nincs rendben; akkor saját bölcsességünkben bízunk. Alapvető dolog, hogy a problémákat beszéljük meg egymással. Ezt sürgetem az utóbbi negyvenöt évben. Ez a felszólítás újra és újra figyelmeztet, hogy mindazok, akik az Úr munkájában foglalatoskodnak, ne járjanak a saját fejük után, hanem tanácskozzanak egymással. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 333. oldal)

Napi ige - Krisztus kereszthalála

„A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem, vártam részvétre, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.” 
(Zsolt. 69:21)
„Őreá mint helyettesünkre és kezesünkre helyezte Isten minden bűnünket. A bűnösökhöz számították, hogy megválthasson bennünket a törvény átka alól. Az emberiség bűne súlyos teherként nehezedett a lelkére. Isten haragjának rettenetes árja zúdul a bűnre és istentelenségre. Ez rémülettel töltötte el Krisztus lelkét. Egész életén át hirdette az Atya kegyelmének és megbocsátó szeretetének örömüzenetét az elbukott világ számára. A bűnösnek nyújtott üdvösség volt beszédének állandó tárgya. És most, a kereszten, nehéz haláltusájában ő nem láthatta az Atya engesztelő arcát. Isten elfordult tőle, a legrettenetesebb szenvedés órájában, ezért olyan fájdalom járta át a szívét, amelyet ember felfogni nem képes, mérhetetlen nagyságában megérteni nem tud.

Sátán heves kísértésekkel ostromolta az Üdvözítőt. Jézus tekintete nem hatolt át a sír sötétségén. Egyetlen világító reménysugár sem mutatott a győzelmes feltámadásra. Nem volt semmi biztosítéka arra, hogy áldozatát az Atya elfogadja. Félt, hogy a bűn oly sértő és súlyos lehet, hogy ezáltal örökre elszakad az Atyától. Krisztus olyan lelki félelmet érzett, amely majd minden bűnöst átjár, ha a megváltó kegyelem nem esedezik többé érette. A bűntudat, amely az Atya haragját zúdította rá mint az ember helyettesére, tette oly keserűvé a poharat, melyet kiürített, ez törte meg Isten Fiának szívét.”


(Jézus élete, Golgota c. fejezetből)

kedd, október 08, 2019

TEGYÜK FÉLRE AZ ÖNZŐ ÉNT!

TEGYÜK FÉLRE AZ ÖNZŐ ÉNT!

„De amelyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem." 
(Fil 3:7) 

Jézus önfeláldozó szeretetét az egyházon keresztül szeretné bemutatni a világnak; de napjaink egyházán nem sugárzik át Jézus igazi lénye, és így a világ előtt egy hamis Jézus-kép alakul ki. Az önző szeretet kiszorítja Jézus szeretetét a lélekből, ezért nincs az egyházban nagyobb lelkesedés és odaadóbb szeretet az iránt, Aki előbb szeretett minket. A legtöbb szívben az önzés uralkodik. A gondolatok, az időtöltés és a pénz mind önös érdekeket szolgálnak, míg azok a lelkek, akikért Jézus meghalt, szomjúhoznak.
Ezért nem részesíthette az Úr egyházát az Ő áldásainak teljességében. 
Ha megkülönböztetett bánásmódban részesítené őket a világ előtt, ezzel pecsétet helyezne az ő cselekedeteikre, mely által mintegy jóváhagyná az Ő jellemének hamis képviseletét. 

Amikor az Isten egyháza kijön majd a világból, és elkülönül a világ életvitelétől, szokásától és gyakorlatától, az Úr Jézus ekkor fogja a megváltás munkáját végezni általuk. Kiárasztja Szentlelkét rájuk, és a világ tudni fogja, hogy Isten szereti őket. 

Folytatja-e továbbra is Isten egyháza az önzést? Hisz az Úr áldása rajtuk van, de az áldást nem öntheti ki rájuk teljes mértékben, hiszen még fertőzöttek a világ szokásaival és lelkületével. Lelki büszkeség uralkodik közöttük; és ha az Úr úgy cselekednék velük, ahogyan azt szíve szerint tenné, csak megerősítené őket önhittségükben és önfelmagasztalásukban. 

Vajon Isten népe továbbra is hamisan mutatja be Krisztus jellemét? A kegyelem és az isteni világosság langymelegségük miatt el lesz zárva egyházától? Bizonyára igen, hacsak nem fordulnak át buzgó istenkeresésbe, nem mondanak le a világról és nem alázzák meg lelküket az Úr előtt. Az egyházat át kell járnia Isten átalakító hatalmának! 
(Home Missionary, 1890. november 1.)

Napi ige - Az önbizalom veszélye

„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok, mert a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”

(Mk. 14:38)

„Péter őszinte volt, amikor az Urat feltétlen hűségéről biztosította, de nem ismerte eléggé önmagát. Gonosz hajlamok szunnyadoztak benne, amelyeket a körülmények könnyen fellobbanthattak. Meg kellett világítani előtte ezt a veszélyt, ami örök vesztét okozhatja. 

Jézus olyan önzést és önbizalmat látott Péterben, amely még az Úr iránti szeretetét is felülmúlta. Sok gyengeség, le nem küzdött bűn, figyelmetlenség, hirtelen harag, gondatlanság az erős kísértésekkel szemben, gyakran jutottak a felszínre benne. Jézus komoly intelmeinek önvizsgálatra kellett volna őt késztetnie. Kevesebb önbizalom, több hit Krisztusban, erre lett volna szüksége Péternek. Ha alázatosan elfogadta volna az intést, akkor megkérte volna a nyáj Pásztorát, hogy óvja meg az ő juhocskáját. 

Amikor a galileai tengeren járva már-már elmerült a habokban (Mt. 14:30), kezét kinyújtva így kiáltott az Úrhoz: »Uram, ments meg engem!« És Krisztus segített. Még most is elkerülhette volna a bajt, ha megkéri Üdvözítőjét: Uram ments meg engem önmagamtól! Péter azonban bizalmatlanságnak és sértésnek vette Jézus szavait, önbizalma pedig egy cseppet sem rendült meg.”

(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)

hétfő, október 07, 2019

LELKI SZÜKSÉGLETEINK FELISMERÉSE

LELKI SZÜKSÉGLETEINK FELISMERÉSE

„A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lk 18:13) 

Gyakrabban kellene imádkoznunk. Az Úr a Szentlélek kitöltésével válaszolt a hitbuzgó keresztények imáira. Nézzük meg ezt az apostolok esetében. 
Az Írás ezt mondja: „Mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és űle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel." (ApCsel 2:1-4) 

Nem azért gyűltek össze, hogy bűneiket ecseteljék. Nem azért, hogy minden hibát és hiányt megtaláljanak egymás jellemében. Átérezték és felismerték lelki szegénységüket, és az Úrhoz kiáltottak a Szentlélekért, hogy segítségével legyőzzék erőtlenségeiket és kérték, hogy adjon erőt a mások megmentéséért végzett munkához. Olyan elszántan és buzgón imádkoztak, hogy Krisztus szeretete szétáradt szívükben. 

A földi egyházaknak ma éppen erre lenne szükségük: „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2Kor 5:17) 
A Jézus szeretetéből táplálkozó Lélek jellemünk minden sötét foltját megtisztítja. Elűzi az önzést, az irigységet, a gonosz beszédet gyökerestől kitépi és lényegi változást hoz létre a szívben. „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal 5:22-23) 
„Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességesen munkálkodnak." (Jak 3:18) 
Pál eddigi cselekedeteire visszatekintve „a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlennek" hitte magát, de amikor felismerte Isten törvényének lelki jellegét és belenézett a lelki tükörbe, véleménye megváltozott. Emberi mértékkel mérve Pál tartózkodott a bűntől, de mikor Isten törvényének a mélységébe tekintett, és úgy látta magát, ahogy Isten látja őt, megalázkodva borult le és ismerte be bűnét. 
(Review and Herald, 1890. július 22.)

Napi ige - Krisztus ártatlan bárány

„Hátamat odaadtam a verőknek és orcámat a szaggatóknak, képemet nem fedeztem be a gyalázás és köpdösés előtt... Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint a bárány, amely mészárszékre vitetik, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírők előtt...”

(Ésa. 50:6, 53:7)


„Krisztus nagyon szenvedett a bántalmak és sértegetések miatt. Amennyire felette állt az ő igazsága az emberi bűnöknek, annyira múlták felül szenvedései is az emberi kínokat. Olyan emberek hallgatták ki, akik Sátánhoz hasonlóan viselkedtek. Az a gondolat, hogy azonnal elpusztíthatná őket, ha felhasználná isteni hatalmát, csak fokozta súlyos megpróbáltatását...

Ő, aki halállal büntethette volna ellenségeit, elviselte kegyetlenkedéseiket. Atyja iránti szeretete és az az önkéntes elkötelezettsége, hogy magára vállalja a világ bűneit, arra késztették, hogy panasz nélkül tűrje azok durva bánásmódját, akiknek a megmentéséért jött. Jézus megalázottságában rejlett a megváltás egyetlen reménysége...

Sátán... ellenállásra, vagy csodatettre akarta késztetni az Üdvözítőt, hogy szabadítsa ki magát. Egyetlen árnyék, amely Jézus emberi életére esnék, elegendő lett volna ahhoz, hogy tökéletlenné tegye Isten Bárányának áldozatát és eredménytelenné a megváltás tervét. Jézus Krisztus azonban teljesítve az isteni akaratot – tökéletes nyugalommal tűrte a durva sértéseket és bántalmakat. Kínzóit a kegyetlenkedés átformálta Sátán hasonlatosságára. Jézust viszont emberi mivolta fölé emelte a szelídség és türelem. Isten hasonlatosságát tükrözte.”

(Jézus élete, Annás és Kajafás előtt, valamint Pilátus előtt c. fejezetekből)

vasárnap, október 06, 2019

Napi ige - Élet Krisztusban

„Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad, akképpen ti sem, hanem ha énbennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.”

(Jn. 15:4–5)

„A szőlővessző élő összeköttetése a szőlőtővel – mondta Jézus – szemlélteti azt a viszonyt, amelyben velem maradnotok kell. A fiatal hajtást beoltják a tőbe – rost rostra, ér érre nő, úgy hogy az önmagában élettelen vessző egybeforr a szőlőtőke életével. Így nyer a bűneiben holt lélek is új életet a Krisztussal való összeköttetés által... A bűnös egyesíti a gyengeségét Krisztus erejével, a maga ürességét Jézus teljességével, a maga fogyatékosságát Krisztus örökkévaló tökéletességével... Így válik az ember isteni természet részesévé a Szentlélek közvetítésével...


Nem véletlen, alkalmi összeköttetésről vagy érintkezésről van szó, mert a szőlővessző a szőlőtőke részévé válik... »Maradjatok énbennem és én is tibennetek.« Krisztusban maradni azt jelenti, hogy állandóan elfogadjuk az ő Lelkét, hogy fenntartás nélkül átadjuk magunkat az ő szolgálatára. Nem szabad megszakadni az összeköttetésnek Isten és az ember között. Amiképpen a szőlővessző megszakítás nélkül szívja a nedvet az élő szőlőtőből, úgy kell nekünk is megkapaszkodni Jézusban. Hit által merítsünk erőt az ő tökéletes jelleméből.”

(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” c. fejezetből)

AZ ÖSSZHANG KERESÉSE

AZ ÖSSZHANG KERESÉSE

„Semmit sem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál." 
(Fil 2:3) 

Isten szolgái tökéletes összhangban munkálkodnak. A versengés elidegenülést, harcot és viszályt hoz. Kijelentést kaptam, hogy egyházunknak nincs szüksége arra, hogy viszálykodással töltse idejét. Amikor a versengés lelkülete a felsőbbségért harcol, állítsuk meg és térjünk a helyes útra, mert Krisztus hamar eljön és elmozdítja gyertyatartónkat a helyéről. Bűnbánatot kell tartanunk. Hagyjuk, hogy Isten Lelke vizsgálja meg értelmünket és szívünket, és hárítson el minden akadályt a szükséges reformáció útjából. Amíg ez nem történik meg, nem tudja nekünk adni erejét és kegyelmét. Ezek nélkül pedig az ember megbotlik, elesik, és nem tudja, miben botlik meg. 

Krisztus szeretete az a kötelék, amely egyesíti a hívők szívét és értelmét.
Krisztus vére a vízválasztó az emberi család számára. Áldozata óta senkinek sem kell elvesznie. Azok, akik elvesznek, azért pusztulnak el, mert az üdvösség helyett saját útjuk kielégítését választották. Ez Sátán választása és munkája, e választás jellege uralmát bizonyítja. A bűn és szenvedés elárasztja világunkat, a szörnyű gyilkosságok mindennapi eseménnyé váltak. Mindez a Sátán elveinek való behódolás gyümölcse. 

Testvéreim, olvassátok el a Jelenések könyvét az elejétől a végéig és kérdezzétek meg magatoktól: vajon nem volna-e jobb kevesebb időt tölteni viszálykodással, versengéssel, és inkább elgondolkodni azon, hogy milyen gyorsan közeledünk a végső nagy válsághoz? Akik úgy szeretnék feltüntetni, hogy e mostani, az Úr által a földre bocsátott ígéreteknek nincs különleges jelentőségük, hamarosan kénytelenek lesznek megérteni azt, amit most jobb szeretnének nem megérteni. 

(Review and Herald, 1903. augusztus 20.)

szombat, október 05, 2019

Napi ige - A Szentlélek ereje

„Kérem az Atyát, és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt. De ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
(Jn. 14:16–17)

„Jézus részletesen vázolta a Szentlélek munkáját és hivatását tanítványai előtt. Igyekezett olyan örömet és reményt kelteni bennük, amely őt is lelkesítette. Örült annak a kiapadhatatlan forrásnak, amellyel népéről gondoskodhatott. A Szentlélek volt a legértékesebb valamennyi adomány között, amelyet csak Atyjától kérhetett, hogy népét felmagasztalja. A Szentlélek megújító erőként adatott. Nélküle Krisztus áldozata gyümölcstelen maradt volna. Az évszázadok folyamán csak erősödött a Gonosz hatalma az emberek felett. Bámulatos, hogy olyannyira alárendelték magukat csábításainak, és annyira megadták magukat bilincseinek. Csak az Istenség harmadik személyének hatalmas ereje által állhatunk ellene a bűnnek és győzhetjük le. Nem korlátolt mértékben, hanem az isteni erő teljességében árad reánk. Hatályossá teszi azt, amit Jézus a megváltás által munkált. 

A Lélek tisztítja meg a szívet. Befogadása által az ember isteni természet részesévé válik. Krisztus úgy adta a Szentlelket, mint isteni erőt, hogy segítségével minden örökölt és szerzett rossz hajlamunkat legyőzzük, hogy jellemének pecsétjét nyomhassa egyházára.”
(Jézus élete, „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek c. fejezetből)

EGY AKARATTAL

EGY AKARATTAL

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt voltak." (ApCsel 2:1) 

A Lélek ígérete ugyanúgy érvényes ma is, mint az első tanítványok idejében. Hatalma által Isten ma ugyanúgy fogja adományozni férfiaknak és nőknek, ahogyan adományozta Pünkösdkor azoknak, akik hallották a megváltás üzenetét. Lelke és kegyelme készen áll már ebben az órában is azok számára, akik érzik az ő szükségüket és szaván fogják Őt.
Az Írás szerint amikor a tanítványok tökéletes egységre jutottak, amikor többé nem versengtek a legmagasabb helyért, akkor töltetett ki rájuk a Szentlélek. Egy akarat uralta őket. Minden különbség megszűnt közöttük. A Lélek kiáradása után képviselt bizonyság pedig ma is ugyanaz. Jegyezzük meg ezeket a szavakat: „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt." (ApCsel 4:32) Annak Lelke, aki meghalt, hogy a bűnösök élhessenek, a hívők teljes gyülekezetét megelevenítette.

A tanítványok nem magukra kérték az áldást. A lelkek terhének súlyát érezték. Az evangélium eljutott a föld végső határáig és ők igényelték a Krisztus által megígért hatalom adományát. Így töltetett ki a Szentlélek és ezrek tértek meg egy nap alatt.
Ez ma is lehetséges. A keresztények hagyják el a széthúzást és adják át magukat Istennek, hogy megmentsék az elveszetteket. Kérjék hittel a megígért áldást és meg is kapják. Az apostolok idejében a „korai eső" volt a Lélek kitöltetése, melynek dicsőséges volt az eredménye. De a késői eső még bőségesebb lesz.

Milyen ígéret szól azoknak, akik az utolsó napokban élnek? 
„Térjetek vissza az erősséghez, reménységnek foglyai! Ma is azt hirdetem néktek: kétszeresen megfizetek néked!" (Zak 9:12) 
„Kérjetek esőt az Úrtól a késői eső idején! Az Úr villámlást szerez, és záporesőt ad nékik, és kinek-kinek füvet a mezőn." (Zak 10:1) 
(Testimonies, 8. kötet, 20-21. oldal)

péntek, október 04, 2019

SZÍV- ÉS ÖNVIZSGÁLAT

SZÍV- ÉS ÖNVIZSGÁLAT

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!" (Zsolt. 139:23-24) 

Krisztus mennybemenetele után a tanítványok összegyűltek, hogy alázatosan könyörögjenek Istenhez. Tíznapos önvizsgálat után elkészült az út a Szentlélek számára, hogy belépjen a megtisztított, megszentelt lelki templomokba. Minden szív megtelt a Lélekkel, mert Isten vágyott megmutatni népének, hogy van hatalma a mennyei áldások legjavában részesíteni őket. 

Mi volt az eredmény? Ezrek tértek meg egy nap alatt. A Lélek kardja jobbra és balra villant. Miután megélesíttetett hatalom által, elbukott a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig. A bálványimádás, ami a nép életében összekeveredett az istentisztelettel, most megdőlt. Isten királysága új területtel gyarapodott. A terméketlen és sivár területek az Ő dicséretétől hangoztak. A hívők megtértek, újjászülettek, Isten élő erejévé lettek. A Magasságos dicséretével új ének hangzott ajkukon.
A Lélek befolyása által hittestvéreikben Krisztust látták. Egyetlen vágy uralta szívüket - olyanná lenni, mint Krisztus, az Ő munkáját végezni. Ez a legfőbb céljuk szerető segítőkészségben, kedves szavakban és önzetlen tettekben fejeződött ki. Mindenki arra törekedett, hogy a legjobban építse Krisztus királyságát. „A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt." (ApCsel 4:32) 

A tizenkét tanítványban a Nagy Tanító elrejtette az igazság kovászát. Ezek a tanítványok voltak Isten kezében az eszközök, hogy a világ számára láthatóvá tegyék az igazságot. Isteni erő adatott nekik, mert a feltámadt Megváltó rájuk lehelt ezt mondva: „Vegyetek Szentlelket!" Miután betöltekeztek ezzel a Lélekkel, az igazság tanúiként haladtak előre. Ma is ez Isten vágya, hogy szolgái a Tőle kapott üzenetet vigyék. Azonban, amíg nem veszik a Szentlelket, nem tudják hatalommal hirdetni ezt az üzenetet. Amíg nem veszik a Lelket, nem ismerik fel azt, hogy mit is akar Isten rajtuk keresztül elvégezni. 
(Review and Herald, 1902. június 10.)

Napi ige - Krisztus megmos

„Mondta néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felelt néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám... Mondta néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”

(Jn. 13:8, 10)

„Miként Pétert és a többi tanítványt, úgy bennünket is megtisztított Krisztus vére. Szívünk tisztaságát azonban gyakran beszennyezi a bűnnel való érintkezés. Ezért Krisztus elé kell járulnunk, hogy megtisztító kegyelmében részesüljünk. Péter tiltakozott az ellen, hogy az Úr megérintse poros lábait. Hányszor kerül érintkezésbe a mi tisztátalan szívünk is Jézus szentségével! Milyen fájdalmasan érinti őt rossz természetünk! Egyedül csak az tesz alkalmassá minket a vele való közösségre, ha ereje megtisztított bennünket.



Az a szolgálat, amelyet Péter visszautasított, egy magasabbrendű megtisztítás jelképe volt. Krisztus azért jött, hogy megtisztítsa szívünket a bűn szennyétől. Péter azzal, hogy nem engedte meg lábának megmosását, azt a magasrendű megtisztítást utasította el, amit az alacsonyabbrendű ábrázolt. A valóságban magát az Urat utasította el. Nem alázzuk meg a Mestert azzal, ha megengedjük, hogy megtisztítson minket. Az igazi alázatosság abban nyilatkozik meg, ha hálás szívvel elfogadjuk minden gondoskodását, és odaadással szolgálunk neki. Ezekre a szavakra: »Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám«, Péter feladta büszkeségét és önös akaratát. Nem tarthatott ki amellett, ami elkülönítette volna őt Krisztustól, mert ez halált jelentett volna a számára...”

(Jézus élete, Mindenki szolgája c. fejezetből)

csütörtök, október 03, 2019

A Láng őrzői c. sorozat - Dr. Allan Lindsay filmje (Keepers of the Flame)

A Láng őrzői c. sorozat - Dr. Allan Lindsay filmje

Magyar felirattal (a bevezető angol)


1. A hitehagyá
2. A reformáció 
3. A nagy várakozá
4. A csalódás után
5. A gyengék leggyengébbje 
6. Kisebb világosság
7. Gyógyító szolgálat
8. Ellen, a nő


Luther Márton: Heidelbergi disputáció

A HEIDELBERGI DISPUTÁCIÓ TÉTELEI JÉZUS KRISZTUS VÁLTSÁGÁRÓL

  1. tétel
    Istennek a törvénye, amely az életről szóló legüdvösebb tanítás, nem tudja az embert igazságra jutásában támogatni, hanem inkább akadályozza őt.
  2. tétel
    Még kevésbé képesek az embereket előbbre vinni azok a cselekedetek, amelyeket a természetes jóindulat segítségével – ahogyan mondják – sűrűn gyakorolnak.
  3. tétel
    Az emberek cselekedeti, még ha mutatósoknak és jóknak tűnnek is, megvizsgálva mégis halálos bűnök.
  4. tétel
    Az Isten cselekedetei, még ha képtelennek és bajt hozóaknak is tűnnek is, a valóságban halhatatlan érdemek.
  5. tétel
    Az emberek cselekedeti (azokról szólunk, amelyek jócselekedeteknek látszanak) nem úgy halálos bűnök, hogy mind köztörvényes bűnök lennének.
  6. tétel
    Az Istentől származó cselekedetek (azokról szólunk, amelyek emberek által történnek) nem úgy érdemek, hogy egyszersmind nem bűnök.
  7. tétel
    Az igazak cselekedetei halálos bűnök lennének, ha maguk az igazak kegyes istenfélelemmel nem félnének attól, hogy cselekedeteik halálos bűnök.
  8. tétel
    Az emberek cselekedetei méginkább halálos bűnök, amikor azok istenfélelem nélkül, teljes és gonosz elbizakodottsággal történnek.
  9. tétel
    Az a beszéd, hogy a Krisztus nélküli cselekedetek bár holtak, de nem halálosak az istenfélelem veszedelmes mellőzésének látszik.
  10. tétel
    Sőt megérteni is igen nehéz, miképpen lehet a cselekedete holt, ám mégsem halált okozóan ártalmas bűn.
  11. tétel
    Csak úgy kerülhető el az önelégültség, és csak úgy lehet igaz reménységünk, ha minden cselekedetünknél félünk a kárhozatra jutattó végítélettől. 
  12. tétel
    Amikor az emberek attól félnek, hogy bűneik halálosak, akkor igazán bocsánatosak azok Istennél.
  13. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után csak üres titulus, és míg azt teszi, ami tőle telik, halálosan vétkezik.
  14. tétel
    A szabad akarat a bűnbeesés után a jóra csak külső hatásra képes, a rosszra azonban mindig magától is kész.
  15. tétel
    Még az ártatlanság állapotában sem volt képes megállni saját, hanem csak csak az Istentől származó erővel, még kevésbé volt képes a jó irányában előrehaladni.
  16. tétel
    Amikor az ember azt gondolja, hogy kegyelemre jutásának szándékát ő maga megvalósíthatja azzal, ha megteszi azt, ami tőle telik, akkor a bűnt bűnnel tetézi, úgyhogy kétszeresen bűnössé válik.
  17. tétel
    Nem azért szólunk így, hogy kétségbeesésre adjunk okot, hanem hogy megalázkodásra, és hogy felébresszük a buzgóságot a Krisztus kegyelmének a keresésére.
  18. tétel
    Bizonyos, hogy az embernek teljesen kétségbe kell esnie önmaga miatt, hogy alkalmassá legyen a Krisztus kegyelmének az elfogadására.
  19. tétel
    Nem az nevezhető méltán teológusnak, aki Isten láthatatlan dolgait az ő teremtett műveiben felfogva szemléli.
  20. tétel
    Hanem az nevezhető méltán teológusnak, aki Istennek látható műveit, azaz a „hátát" a szenvedésekben és a keresztben szemlélve fogja fel.
  21. tétel
    A dicsőség teológusa a rosszat jónak, a jót rossznak mondja, a kereszt teológusa azt mondja, ami a valóság.
  22. tétel
    Az a bölcsesség, amely Isten láthatatlan dolgait az Ő teremtett műveiből következtetések segítségével próbálja meglátni teljesen felfuvalkodottá tesz, megvakít és megkeményít.
  23. tétel
    A törvény is csak Isten haragját munkálja: megöl, elátkoz, vádol, elítél, mindenkit kárhoztat, aki nincsen Krisztusban.
  24. tétel
    Mégsem maga a bölcsesség a rossz és nem a törvény kerülendő, hanem a kereszt teológiája nélküli ember az, aki a legjobb dolgokkal is a legrosszabbul visszaél. 
  25. tétel
    Nem az az igaz, aki nagyon sokat munkálkodik, hanem az, aki – cselekedeitől függetlenül – nagyon bízik Krisztusban.
  26. tétel
    A törvény ezt mondja: „Tedd ezt!" és soha nem teljesül. A kegyelem így szól: „Higgy ebben!" és már minden el van végezve.
  27. tétel
    Igazság szerint azt kellene mondanunk, hogy Krisztus cselekedete cselekvő (popus operans), és a mi cselekedetünk által ment végbe (opus operatum), és így az elvégzett cselekedet a cselekvő kedvéért tetszik Istennek.
  28. tétel
    Isten szeretete nem megtalálja, hanem megteremti azt, ami számára szeretetre méltó, az ember szeretete viszont abból fakad, hogy valamit szeretetre méltónak talált.
(1518)

Nagybocskai Vilmos fordítása

Napi ige - Az elhalt búzamag új élete

„Bizony, bizony mondom néktek, ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.”
(Jn. 12:24)

„Az a gabonamag, amely megtartja az életét, nem teremhet gyümölcsöt, egyedül marad. Krisztus is elkerülhette volna a halált, ha úgy dönt. Ez esetben azonban egyedül maradt volna. Nem vezethetne fiakat és leányokat Istenhez. De azáltal, hogy életét adta, életet adhatott az emberiségnek. Csak azáltal, hogy meghalt és a földbe jutott, lehetett a magvává annak a gazdag aratásnak, amelyet minden nép, nemzetség és nyelv köréből gyűjtenek be Isten csűrébe...

Krisztus gyümölcstermő munkatársainak meg kell halnia először, a földbe esve. Bele kell vetniük magukat a világ ínségének barázdáiba. Meg kell szűnnie minden önszeretetnek és önérdeknek. De az önfeláldozás törvénye egyben az önfenntartás törvénye is. A földbe vetett mag gyümölcsöt hoz, az elhalt mag helyett pedig annak termését vetik el. A gazda azzal őrzi meg a magját, hogy a földbe veti. Ez áll az emberi életre is. Adni életet jelent. Aki önként átadja az életét Isten és embertársai szolgálatára, az megtartja azt.

Az önző élet ahhoz a gabonamaghoz hasonlít, amelyet elfogyasztanak, eltűnik, de nem sokszorozódik meg. Az ember állandóan munkálkodhat, gyűjthet a maga számára, tervezgethet, gondolkozhat és fáradozhat gyönyört nyújtó jólétén, de élete elmúlik és semmi maradandót se hagy maga után. Az önzés törvénye a pusztulás törvénye... Azok viszont, akik az Úrral együtt hordozták az önmegtagadás keresztjét, osztozni fognak az ő dicsőségében is.”

(Jézus élete, A templom pitvarában c. fejezetből)

TELJES REFORMÁCIÓ

TELJES REFORMÁCIÓ

„Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén." 
(Fil 2:2) 

Az elkövetkező időben teljes reformációnak kell végbemennie. Amikor ez a megújulás elkezdődik, akkor minden hívő ráhangolódik az imádság lelkületére, és minden viszályt, harcot kiűznek az egyházból. Azok, akik nem Krisztus társaságában élnek, valami máshoz kerülnek közel. Egyetlen helyes úton járó tag másokat is egységre indít a Szentlélek jelenlétéért könyörgő imában. A hívőket egymástól elválasztó akadályok leomlanak és Isten szolgái ugyanazokat a dolgokat hirdetik. Az Úr együttműködik követőivel. Mindannyian Krisztus mintaimáját megértve könyörögnek: „Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is." (Mt 6:10) 

Amikor hétről hétre szörnyű csapásokról hallok, azt kérdezem magamtól: Mit jelentenek ezek a dolgok? Sorozatban követik egymást a legborzasztóbb járványok. Milyen gyakran hallunk nagy emberi és anyagi veszteségekkel járó földrengésekről, tornádókról, tűz- és árvízpusztításról. Ezek a szerencsétlenségek látszólag zűrzavaros és rendezetlen erők irányíthatatlan kitöréseinek tűnnek, de mi Isten akaratát olvashatjuk ki belőlük. Többek közt ezek által akarja felébreszteni az Úr a veszélyben lévő férfiakat és nőket. Krisztus eljövetele közelebb van, mint mikor hívőkké lettünk. 
A nagy küzdelem a végéhez közeledik. Isten ítélete a földön van, ünnepélyes figyelmeztetése hangzik: 
„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia." (Mt 24:44) 
(Testimonies, 8. kötet, 251-252. oldal) 

szerda, október 02, 2019

A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK

A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK

„Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe." 
(2Kor 1:21-22) 

A Szentlélek ajándékában Isten a legtöbbet adja. Ehhez az ajándékhoz már nem lehet mit hozzátenni, ez minden szükségletet kielégít. A Szentlélek Isten valóságos jelenléte. Úgy értékelhetjük a legjobban, ha dicséretet és hálát mondunk érte, mely ima az örökéleten át is feltör majd belőlünk. A Lélek befogadása a dicsőség szövetségének helyreállítása. Milyen kevéssé becsüljük ezt a nagy ajándékot, ami annyira drága és mégis ingyenes azoknak, akik elfogadják! Amikor a hit kész az áldás elvételére, akkor gazdag lelki kincseket kap. Szélesebb felfogókészségre van szükségünk, hogy felfogjuk ennek értékét...

Milyen csodálatos szeretet és leereszkedés! Az Úr Jézus bátorítja híveit, hogy kérjék a Szentlelket. Isten szülői gyengédségével törekszik erősíteni hitünket, hogy elvegyük ezt az ajándékot. Mennyei Atyánk jobban szeretné a Szentlelket adni, mint a földi szülők adják a jó ajándékokat gyermekeiknek. 

Mi nagyobbat ígérhetne még? Mi az, ami szükségesebb annál, hogy minden lélek vágyódjék-e nagyszerű ajándék után? Félszívű kéréseink átváltoznak-e heves vággyal kimondott könyörgésekké ezután a nagy áldás után? 

Nem kérjük eleget az Isten által megígért jó dolgokat. Ha közelebb kerülnénk az Úrhoz és jobban támaszkodnánk ígéreteire, akkor kéréseink is jobban segítenék a Lélek befolyását, amely minden lelket megérint, aki sóvárogva várja azt. Az Úr nem a szelíd ima által dicsőül meg, mely semmilyen válaszra nem számít. Komolyságot és állhatatosságot kíván mindazoktól, akik hiszik, hogy elérhetik a kegyelem trónját.

(Signs of the Times, 1901. augusztus 7.)

Napi ige - Isten gyermekei

„Jézus pedig mondta: Hagyjatok békét e kisgyermekeknek, ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert az ilyeneké a mennyek országa.”
(Mt. 19:14)

„Ma is így van. A gyermekek sokkal fogékonyabbak az evangéliumi igazságok iránt, mint az önhitt felnőttek... Azért van annyi keményszívű, durvalelkű ember a földön, mert az őszinte, gyengéd szeretetet gyengeségnek tekintették és elnyomták. Az ilyen emberek jó hajlamait már kora ifjúságukban elfojtották. Ha az isteni kegyelem ereje és világossága fel nem olvasztja bennük a rideg önzést, akkor örökre nélkülözniük kell a boldogságot. Nagy jelentőségű, hogy a gyermekek jóirányú hajlamait felfedezzük. Tanítsátok a gyermekeket úgy, hogy megismerjék Krisztust... Ne fárasszátok ki őket hosszantartó intelmekkel, vagy hosszú imákkal. A természet nyújtotta élő példákat szemléltetésül alkalmazva tanítsátok meg őket az Isten törvényei iránti engedelmességre...

Amikor Jézus rászólt a tanítványokra: »Ne tiltsátok meg nekik«, akkor ezt nem csupán nekik mondta, hanem minden nevelőnek is. Tehát a gyülekezeti tisztviselőknek, prédikátoroknak, tanítóknak és keresztény szülőknek is szól ez a felhívás. 

Jézus ellenállhatatlan szeretettel vonzza magához a gyermekeket. Ne tiltsátok el őket tőle! A barátságtalan, keresztényietlen jellem torzképet nyújt az Üdvözítőről. Az Istennel való közösség gyengéd, jóságos embereket nevel. A gyermek látja és érzi ezt. Ennek hatására belőlük is vidám, hívő emberek válnak, akik a hitükért áldozatra is készek.


(Jézus élete, Jézus megáldja a gyermekeket c. fejezetből)

kedd, október 01, 2019

A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLET

A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGLET

„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál." (Zsolt 51:9) 

Mindannyiunk legnagyobb és legsürgősebb szükséglete az igaz istenfélelem újjáéledése. A legfontosabb feladatunk, hogy erre törekedjünk. Komoly erőfeszítést kell tennünk az Úr áldásának elnyeréséért, nem azért, mert Isten nem akarja adni, hanem azért, mert mi nem vagyunk készek elfogadni. Mennyei Atyánk jobban szeretné a Szentlelket adni azoknak, akik kérik, mint ahogy földi szülők adják jó ajándékaikat gyermekeiknek. A mi dolgunk, hogy bűnvallással, megalázkodva, bűnbánattal és komoly imával teljesítsük azokat a feltételeket, amelyek Isten ígéreteihez fűződnek, hogy kiáraszthassa ránk áldásait. 

Újjászületést csak az imánkra adott válaszban remélhetünk. Ha az emberek nélkülözik Isten Szentlelkét, nem értékelik az Ige hirdetését sem, de amikor a Lélek hatalma megérinti szívüket, az előadások nem maradnak hatás nélkül. Isten szavának tanítása és Lelkének befolyása vezeti józan belátásra azokat, akik összejöveteleinket látogatják. Értékes tapasztalatokat fognak nyerni és hazatérve készek lesznek egészséges befolyást árasztani. 

Vannak régi hívők, akik tudják, hogy mit jelent Istennel imában egyesülni és átélni a Szentlélek kitöltetését. Azonban sokuknál ez a tapasztalat nem gyümölcsözik a tettek mezején. Vajon ki fogja helyüket betölteni? Mi a helyzet a felnövekvő nemzedékkel? Megtértek Istenhez? Tudatában vagyunk a mennyei szentélyben folyó munkának, vagy valami kényszerítő erő indítására várunk a gyülekezetben, mielőtt felkelnénk? Azt reméljük, hogy az egész egyház feléled? Az az idő sohasem jön el.
Vannak olyan személyek a gyülekezetben, akik nem tértek meg, és akik nem egyesülnek a komoly, állhatatos imában. Meg kell kezdenünk a személyes munkát. Többet kell imádkoznunk és kevesebbet beszélnünk. 
(Review and Herald, 1887. március 22.)