IMA A SZENTLÉLEK KITÖLTETÉSÉÉRT

IMA A SZENTLÉLEK KITÖLTETÉSÉÉRT

„Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; és én ő érettök odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem." (Jn 17:18-20) 

Mennyei Atyám, úgy jövök most hozzád, ahogy vagyok: szegényen, nélkülözve és benned bízva. Arra kérlek, hogy add meg nekem és ennek a népnek a kegyelmet, mely tökéletesíti a keresztény jellemet. Uram, meg fogod-e szánni ezt a népet? Világítson be fényed szívünk kamráiba és lelkünk templomába! Megváltóm, te véredet adtad örökségedért váltságul, hogy győzőkként léphessenek be Isten országába, ahonnan sohasem kell kijönniük. Áldd meg azokat, akik jelezték vágyukat, hogy neked akarnak szolgálni! Áraszd ki rájuk lelkedet! 

Arra kérlek, mennyei Atyám, áradjon ki Lelked erre a népre. Tedd nyilvánvalóvá megváltó szándékodat! Érintsd szívüket és tedd nagyon szelíddé őket! Szentlelked által lágyítsd meg őket és segíts nekik észrevenni a munkát, melyet el kell végezniük szomszédaikért és a körülöttük szenvedő lelkekért! Ó, ébreszd rá őket felelősségükre! Bár megmosnák jellemruháikat és megfehérítenék azt a Bárány vérében! Átöleled-e őket kegyelmed karjaival? Kérleld őket Szentlelked indításai által, hogy próbálják meg kiárasztani fényüket azokra, akik még nem ismerik az igazságot! Tedd rendbe egyházadat ó, Uram, hogy munkálkodjanak a lelkekért! 

Megváltóm, nyilatkoztasd ki magad ennek a népnek! Fejezd ki irántuk való szeretetedet! Ó, tedd meg ezt! Tartsd meg népedet, hogy Sátán ne kényszerítse rájuk akaratát és útjait! Segíts nekik, hogy áttörjenek minden ellenálláson és végül Isten városában letehessék koronáikat Jézus lábai elé, akinek nevét minden dicsőség megilleti. Ámen. 

(Review and Herald, 1908. július 16.) 

Napi ige - Jézusba kapaszkodva

„Mert kedveli az Úr az Ő népét, és a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg."

(Zsoltár 149,4)

„Ha az Ő szeretetében szabaddá leszel, akkor majd túltekintesz az idegesítő megpróbáltatásokon is. Gondolj arra, amit Jézusnak kellett elviselnie érted, s ne feledd el, hogy az a szenvedés, amiben most vagy, annak az örökségnek a része, amit mi, keresztények kaptunk, hogy részt vegyünk az Ő szenvedésében, hogy társai lehessünk az Ő dicsőségében is.

Ha magad próbálod hordozni, összezúznak a terheid. Súlyos felelősség nehezedik rád. Jézus tud erről, és nem hagy magadra, ha te nem hagyod el Őt. Megtiszteled, ha rá, mint Teremtődre bízod a lelkedet. Nem azt várja tőled, hogy a magad erejével hordozd a súlyos felelősségeket. Csak higgy és meglátod Isten szabadítását... Jézus azt akarja, hogy boldog és vidám légy. Azt akarja, hogy Isten-adta képességeid segítségével tégy meg mindent, amit tudsz, s a többit bízd rá. Ő megsegít és embereket támaszt, akik segítenek terheid hordozásában.

Ne hagyd, hogy a rosszindulatú szóbeszéd bántson. Kíméletlenül szóltak Jézushoz is. Te is követsz el hibát, okot szolgáltatva olykor a kemény megjegyzésekre, de Jézus sohasem érdemelte meg az ilyen bánásmódot. Tiszta, szeplőtlen és romlatlan volt. Ne várd el, hogy jobb helyzeted legyen ez életben, mint a dicsőség fejedelmének volt.
Fájdalmasan érint, ha azok közül lesz valaki az ellenségeddé, akikért sokat tettél. De csaknem ugyanezt teszed te is, amikor hátat fordítsz Jézusnak. A legjobb barátod Ő, mindent megtett, hogy kivívja a szeretetedet... 
Vannak a gyülekezetben hűtlen tagok, akik sokkal rosszabbul bánnak Jézussal, mint veled. Ha ma a földön járna, bántalmaznák, szidalmaznák, rágalmaznák Őt... Pihenj meg az Ő árnyékában. Bölcsességre van szükséged és Jézus adni is fog neked. Ne kételkedj! Minél többet félreértenek, félremagyaráznak, annál több a bizonyíték, hogy a Mesterért dolgozol, s annál jobban kell ragaszkodnod Megváltódhoz. 
Minden nehézség ellenére légy nyugodt, zavartalan, türelmes, elnéző! Ne gonosszal, hanem jóval fizess a gonoszért! Nézz a létra legfelső fokára! Isten áll ott. Dicsősége ráragyog minden mennybe igyekvő lélekre. A létra maga Jézus. Menj fel rajta, kapaszkodj bele, s nemsokára belépsz az Úr örök országába."

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 126, 131. l.)

NINCS VESZTEGETNI VALÓ IDŐNK

NINCS VESZTEGETNI VALÓ IDŐNK

„Elmúlt az aratás, elvégződött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!" (Jer 8:20) 

Az Úr eljön. A föld történelme nemsokára lezárul. Felkészültél arra, hogy találkozz a föld bírájával? Tartsd eszedben, hogy „az ítélet irgalmatlan az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot". (Jak 2:13) 

Milyen szörnyű lesz látni azon az utolsó nagy napon, hogy akikkel meghitt viszonyban voltunk, örökre el lesznek választva tőlünk; látni, hogy családtagjaink, talán gyermekeink elvesznek; látni, hogy akik otthonunkba látogattak, asztalunknál ettek, az elveszettek között lesznek. Akkor majd feltesszük magunknak a kérdést: „Vajon nem az én türelmetlenségem, keresztényietlen viselkedésem, vagy fegyelmezetlen énem okozta azt, hogy Krisztus vallása visszataszítóvá vált számukra?" 

A világot figyelmeztetnünk kell az Úr közeli eljövetelére. Nincs már sok időnk a munkára. Évek tűntek el az örökkévalóságba, amikor fejlődhettünk volna abban, hogy Isten országát és az ő igazságát keressük először és fényt árasszunk másokra. Isten most arra szólítja fel népét, mely nagy világossággal rendelkezik, melyre sok munkát bízott, s mely meg van alapozódva az igazságban, hogy úgy munkálkodjék önmagáért és másokért, mint még azelőtt soha. Használjátok fel minden képességeteket, állítsátok szolgálatba minden erőtöket, minden rátok bízott talentumotokat és minden Istentől kapott világosságotokat a mások hasznára. Ne próbáljatok prédikátorokká válni, de legyetek Isten szolgái!

Amint a munkások egyre jobban megértik az igazságot, az annál ragyogóbb fényben fog tündökölni; s ha Isten Lelkének szent befolyása alatt áll elmétek, s így törekedtek arra, hogy megvilágosítsatok másokat, a ti figyelmetek is az örökkévaló dolgokra fognak irányulni. Az ilyen erőfeszítések közepette − melyeket az isteni világosságért mondott fohászok kísérnek − saját szíveteket is Isten kegyelmének élénkítő befolyása fogja dobogtatni; ragaszkodásotokat még több isteni buzgóság fogja hevíteni, és egész keresztényi életetek sokkal valóságosabb, komolyabb és imádságosabb lesz. Így váltok − mivel Krisztus lakozik szívetekben − Isten munkatársaivá.

(Home Missionary, 1898. február 1.)

Napi ige - Isten szeretetéből fenyít

„Az Úrnak fenyítését fiam, ne utáld meg, se meg ne und az Ő dorgálását. Mert akit szeret az Úr, megdorgálja, mint az atya az ő fiát, akit kedvel."

(Péld. 3,11–12)

„A rádszakadó próbákban annak bizonyítékát látom, hogy az Úr figyelemmel kísér, magához kíván vonzani... Örülök, amikor a tapasztalatról olvasok, amelyet átélsz, nem azért, mert szenvedsz, hanem azért, mert annak bizonyságát látom benne, hogy az Úr Jézus vizsgál, hogy lássa belé veted-e hitedet, és nyugalmat találsz-e az Ő szeretetében. Imádkozom érted, hogy fordulj hozzá, az élő víz forrásához. Ezt a tapasztalatot mindegyikünknek meg kell szereznie, ha valaha is vele akarunk lenni a mennyei hajlékban.
Amikor jól megy a sorod, és mindenki jót mond rólad, akkor fenyeget a leginkább veszély. Nagy tisztelettel körülvett posztra kerültél. Fennáll a veszély, hogy a fejedbe száll a dicsőség és elfelejted, hogy Istentől függsz. Odahelyezett, ahol messzemenő hatást gyakorolhatsz a jó irányba, ha csakis Isten dicsőségét tartod a szemed előtt. Mennyei Atyád szeret téged, és az előtted most oly súlyosnak tűnő megpróbáltatásokkal magához kíván vonzani.
Az leghőbb kívánságom, hogy bejuss Isten városába, nem mint olyan bűnös, aki éppen csak kegyelmet kapott, hanem mint győző. Ha ebben az életben igaz, alázatos és hűséges vagy, akkor gazdagon léphetsz be oda... Hadd ragadják meg gondolataidat Isten irántad való nagy szeretetének bizonyítékai. Ha arra gondolsz, amire törekszel, elmúlik a pillanatnyi, könnyű szenvedés sajgása."

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 124–125. l.)

MENNYEI HÍRNÖKÖK VÁRNAK RÁNK

MENNYEI HÍRNÖKÖK VÁRNAK RÁNK

„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre." (Róm 10:9-10) 

Az Úr arra szólít fel, hogy minden talentumunkat és képességünket állítsuk szolgálatába. Amikor a tunyaság és hanyagság szégyenét eltávolítják az egyházból, az Úr Lelke kegyelmesen fog megnyilvánulni. Az isteni erő egyesül az emberi erőfeszítéssel, s az egyház tapasztalni fogja a Seregek Urának gondviselésszerű közbelépéseit. Az igazság fénye szerte fog áradni, mely Istennek és akit Ő küldött, a Jézus Krisztusnak ismerete. Ahogy az apostolok idejében, most is sok lélek fog megtérni az Úrhoz. A föld fénylik a mennyei angyal dicsőségétől.

Ha a világot - mint a törvény áthágóit - meg akarjuk győzni a bűnről, annak eszköze a Szentlélek, aki emberi eszközökön keresztül munkálkodik. Az egyházat most kell felrázni tetszhalott álmából; mert az Úr arra vár, hogy megáldhassa népét, azokat, akik felismerik a küldött áldást és tiszta, erős sugarakkal szét is árasztják azt. „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, ... És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok." (Ez 36:25-27) 

Ha az egyház pusztasága viruló mezővé válik, a viruló mező pedig erdővé, az az Isten Szentlelkének köszönhető, mely kitöltetett népére. A mennyei hírnökök régóta várnak az emberi eszközökre, az egyház tagjaira, hogy együttműködjenek velük az elvégzendő munkában. Rád várnak. A terület oly nagy, a terv olyan átfogó, hogy minden megszentelt szívet - mint az isteni hatalom eszközét - szolgálatba kell állítani...
Mindenkinek, aki ismeri a jelenvaló igazságot, félre kell tennie a nézeteltéréseket, az irigységet, a gonosz beszédet és gondolatokat. Együtt haladjatok, együtt haladjatok! „Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek." (1Pt 1:22) 

(General Conference Bulletin, 1893. február 28.)

Napi ige - Bölcsességgel munkálkodva

„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Akkor minden te útadban megismered Őt, akkor Ő igazgatja a te útjaidat."

(Péld. 3,5–6)

„Az Úr adta neked a munkádat, nem azért, hogy kapkodj, hanem hogy nyugodtan, megfontoltan végezd. Az Úr soha, senkit nem kényszerít elsietett, bonyolult lépésekre. Te azonban sok felelősséget összegyűjtöttél magadnak, amelyeket a könyörületes Atya nem helyezett rád. Életedben vadul kergetik egymást az olyan kötelességek, amelyeket nem az Úr parancsolt neked. Isten szolgái sohase hagyják ott az egyik kötelességüket elvégezetlenül, vagy félig készen, hogy a másikba kapjanak bele! Aki Isten félelmében és az Ő nyugalmával tevékenykedik, az nem dolgozik ötletszerűen, sietve, attól tartva, hogy valami majd tervének az útjába áll.

A terheket, amelyeket hordozol, nem mind az Úr rakta a válladra. A többletterhek következményei kihatnak környezetedre. Ha megmaradtál volna a kijelölt munkád mellett,... akkor sokkal többet értél volna el... Ha ragaszkodsz a neked kiszabott részhez, akkor gyorsan tudsz majd dolgozni, Isten-adta szakértelemmel, anélkül, hogy bármikor is kapkodnál... Állj meg és gondolkozz! Isten ismer, és tudja, hogy csak por vagy. Kétségkívül rászorulsz a tanácsra. Nemcsak azokéra, akik biztatnak, hogy vágj bele abba, amit oly fontosnak tartasz, hanem az olyan emberek tanácsára is, akik már most tisztábban látják a következményeket, ha bizonyos vállalkozásokba akarsz kezdeni. Ha megfogadod a küldött figyelmeztetéseket, nagy megpróbáltatások elől menekülsz meg."

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 189, 191. l.)

AZ EGÉSZ MENNYET ÉRDEKLI A LELKEK MEGMENTÉSE

AZ EGÉSZ MENNYET ÉRDEKLI A LELKEK MEGMENTÉSE

„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét." (2Kor 5:19) 

A megváltás tervében az emberek és az angyalok összhangban dolgoznak, miközben Isten igazságára tanítják azokat, akik nem ismerik azt, hogy megszabadulhassanak a bűn kötelékeiből. Csak az igazság teheti szabaddá az embert. Minden teremtmény számára hirdetni kell azt a szabadságot, mely az igazság ismeretéből ered. Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, és a mennyei angyalok mindannyian érdeklődnek e nagy és szent munka iránt.
Azt a magasztos kiváltságot kaptuk Istentől, hogy nyilvánvalóvá tegyük az Ő jellemét azáltal, hogy önzetlenül törekszünk embertársainkat megmenteni a romlásból, melyben elmerültek. Minden emberi lelket - aki engedte, hogy a Szentlélek őt megvilágosítsa - felhasznál az Úr az általa elgondolt terv véghezvitelénél. Az egyház feje Krisztus, és Őt fogja legjobban megdicsőíteni, ha egyházának minden tagja részt vesz a lelkek megmentésének munkájában...

Nagyobb öröm van a mennyben egyetlen bűnös megtérésén, mint kilencvenkilencen, akiknek nincs szüksége megtérésre. Amikor meghalljuk, hogy egyes helyeken győzedelmeskedik az igazság, akkor az egész gyülekezet csatlakozzék az öröménekhez és küldjön hálaimát az Úrhoz. Dicsőítsük meg az Úrnak nevét, hogy még nagyobb buzgalommal váljunk Isten munkatársaivá. Az Úr sürget minket, hogy hajtsuk végre utasítását: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15) De szükségünk van arra is, hogy nagyobb teret engedjünk a Szentlélek munkájának abban, hogy a munkások összefogjanak és egységes hadtestként, erőteljesen nyomuljanak előre. 

Emlékezzünk mindannyian arra, hogy „látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek". (1Kor 4:9) Ezért mindannyiunknak alázattal és félelemmel kell feltennünk a kérdést: „Mi az én feladatom?" A Lélek átalakító befolyását fogja bizonyítani, ha utunk során minden lépésünknél teljesen Isten szolgálatára szenteljük magunkat. 

(Review and Herald, 1895. július 16.)

Napi ige - Javaink forrása: Isten

„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, nyisd szét a te szád és betöltöm azt!"

(Zsoltár 81,11)

„Gilgálban történt, amikor még tartott az éhség, hogy Elizeus próféta száz embert táplált egy »Baál Sálisából« jövő férfi ajándékából, aki a következőket hozta: »Első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában.« Az ajándék érkezésekor Elizeus ezt mondta az ő szolgájának: »Add a népnek, hadd egyenek. Felelt az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek. Ő pedig mondta ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is. És eleikbe adta, és ettek és még maradt is belőle, az Úr beszéde szerint.« (II.Kir. 4,2–44)


Az Úr Jézus azóta is – ha nem is mindig ilyen feltűnően és kézzel foghatóan – újra és újra betöltötte az emberek szükségletét. Ha tiszta lelki látásunk lenne, hamarabb felismernénk, hogy Isten könyörületesen bánik az emberrel. Az Ő áldása nyomán lesz a kicsiny mennyiség is elegendő. Isten keze meg tudja százszorozni a keveset. Készleteiből asztalt terít a kietlenben... 

Krisztus földi szolgálata idején, amikor hasonló csodát tett, ugyanaz a hitetlenség mutatkozott meg, mint ami a régi időkben. »Minek adjam ezt száz embernek?« – kérdezte Elizeus szolgája. Amikor Jézus megparancsolta a tanítványoknak, hogy adjanak enni a tömegnek, ezt válaszolták: »Nincs nekünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanemha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.« (Lukács 9,13)
Ez a lecke Isten gyermekeinek szól minden korban. 

Amikor feladattal bíz meg az Úr, senki se vizsgálgassa, hogy vajon ésszerű-e a parancs, vagy mit is eredményezhet engedelmes fáradozása. A kezünkben levő készlet talán sokkal kevesebbnek tűnik, mint amennyire szükség van, de az Úr kezében a szükségesnél is többnek bizonyul majd. Világosabban kellene látnunk hogyan, miként viszonyul Isten azokhoz, akiket az Ő Fia odaajándékozásával vásárolt meg. Jobban kellene hinnünk Isten földi egyháza előrehaladásában. Erre a látásra és hitre van nagy szüksége az egyháznak ma. 

Ne vesztegessük az időt a látható erőforrások hiányának a panaszolására! Lehet, hogy a látszat keveset ígér, de a tetterő és az Istenbe vetett bizalom feltárja a tartalékokat. A hálaadással és áldáskéréssel hozzá vitt ajándékot megsokszorozza, amint megszaporította egykor a prófétaifjaknak és az elcsigázott tömegnek adott táplálékot."

(Próféták és királyok, 142, 153. l.)

AZ ŐRÖKNEK ÉBREN KELL MARADNIUK

AZ ŐRÖKNEK ÉBREN KELL MARADNIUK

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az idvesség, mint amikor hívőkké lettünk." (Róm 13:11) 

Testvéreim, Jézust ültessétek szívetek trónjára, az „én" pedig hadd haljon meg. Meg kell keresztelkednünk a Szentlélek által, s akkor nem fogunk leülni és közönyösen ezt mondani: „Mi jöhet még, a prófécia majdnem beteljesedett." Ó, ébredjetek, könyörgöm, ébredjetek, hiszen tiétek a legszentebb kötelesség! Hűséges őrökként észre kell vennetek a fegyverek csillogását és figyelmeztetnetek kell másokat is, hogy amikor felismerik az igazságot, ne járjanak a tudatlanság útján.

Az Úr kijelentést adott nekünk arra vonatkozóan, ami a földre következik, hogy elmondhassuk azt másoknak is, így ne találtassunk majd bűnösnek abban, hogy önelégülten, tétlenül, ölbe tett kézzel ültünk és jelentéktelenebb dolgokkal vesződtünk. Sokak elméjét lefoglalja a versengés: ők elutasították a bizonyságtételek által kapott világosságot, mert az nem egyezett az ő véleményükkel.
Isten senkit sem kényszerít az ő szolgálatára. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ráesik-e a sziklára és összetörik-e. A menny döbbenten szemléli az eluralkodott lelki tudatlanságot. Mindannyiótoknak egyénileg kell megnyitni büszke szíveteket Isten Lelke előtt. Értelmi képességeiteket is Isten szolgálatára kell szentelnetek. Isten átalakító hatalmának kell bennetek munkálkodnia, hogy a Szentlélek megújítsa gondolkodásotokat és Krisztus értelme vezessen benneteket. 

Ha Sátán ravaszsága álomba ringatja az őröket, s azok nem fogják felismerni az igazi Pásztor hangját, és nem hallják meg a figyelmeztetést sem, akkor Isten félelmében mondom nektek, hogy az emberek vérét az ő kezükből kérik majd számon. Az őröknek nagyon ébereknek kell lenniük, olyan embereknek, akik nem szundítanak el őrhelyükön sem éjjel, sem nappal. Olyan hangon kell megfújniuk a trombitát, hogy az emberek el tudják hagyni a gonoszt és a jót válasszák. A tudatlanságra és a nemtörődöm közönyösségre nem lehet mentség. Minden oldalról nagy hullámok és rejtett sziklák veszik körül bárkánkat, mely darabokra törik, majd elhagyatott roncs lesz belőle, ha nem Isten lesz a menedékünk és segítségünk. 

(Review and Herald, 1889. december 24.)

Napi ige - Önzetlen igyekezettel az Úrért

„Jól tudom, ó én Istenem, hogy Te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a Te néped is, amely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akarata szerint adta ezeket néked. Ó, Uram,... tartsd meg mindörökké ezt az érzést a Te néped szívében!..."

(I.Krón. 29,17–18)

„Dávid önfeláldozásra szólította a népet, amikor átruházta Salamonra a templomépítés felelősségét. Ezt kérte a sokaságtól: »Ha valaki még adni akar, szabad akarata szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon... az Úrnak...« (I.Krón. 29,5).

Ilyen szolgálatkészséggel és derűs önmegtagadással ma ritkán találkozunk. Isteni Mesterünk példát mutatott arra, hogyan kell tanítványainak dolgozniuk: »Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok!« (Máté 4,19) 

Nem kínált fel meghatározott összeget szolgálatuk jutalmául. Osztozniuk kellett az Ő önmegtagadásában. Ne a kapott bérért dolgozzunk! Szolgálatunkra, amelyet Istenért végzünk, ne késztessen semmi önző indíték! Az önzetlen odaszentelődés és áldozatos lelkület volt és lesz mindig az Istennek kedves szolgálat legfontosabb jellemzője. Urunk és Mesterünk azt akarja, hogy egyetlen önző szál se szövődjék az Ő munkájába. Igyekezetünkbe bele kell vinnünk azt az ügyességet, szaktudást, pontosságot és bölcsességet, amelyet a tökéletesség Istene a földi templom építőitől is elvárt. Munkánk közben azonban sohase felejtsük el, hogy a legjobb képességeink és a legnagyszerűbb szolgálataink is csak akkor kedvesek Isten előtt, ha az »én«-t az oltárra tesszük égőáldozatként."

(Próféták és királyok, 41–43. l.)

A FŐVEZÉR PARANCSAIT KÖVETVE

A FŐVEZÉR PARANCSAIT KÖVETVE

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta." (2Tim 2:3-4) 

Már csak kevés ideig kell harcra buzdítanunk magunkat, mert Krisztus eljön és a lázadásnak az utolsó fejezete is lezárul. Még meg kell tennünk a végső erőfeszítéseket, hogy Krisztusért és országának előrehaladásáért dolgozzunk. Egyesek, akik a frontvonalon álltak és buzgón küzdöttek a betolakodó gonosz ellen, elestek őrhelyükön, mások bánatosan nézik az elesett hősöket. De nincs idő abbahagyni a munkát. Zárniuk kell soraikat, ki kell venniük a zászlót a mozdulatlan kezekből és újult erővel védeni az igazságot és Krisztus tiszteletét. Úgy kell védekezni a bűn és a sötétség erői ellen, mint még soha. Az idő erőteljes és határozott cselekvést követel meg azoktól, akik a jelenvaló igazságban hisznek. Elveikkel és példájukkal egyaránt tanítaniuk kell az igazságot. 

Ha úgy tűnik, hogy Üdvözítőnk eljövetele késik, ha a csapások súlya alatt roskadozunk és a nehéz munka megviselt, türelmetlenül várjuk megbízatásunk végét és azt, hogy jutalmul eltávozhassunk a háborúból, akkor véssük emlékezetünkbe - s ez a visszaemlékezés tartsa féken zúgolódásunkat -, hogy Isten azért hagy még a földön bennünket, hogy viharok és konfliktusok érjenek, s így tökéletesítsük keresztény jellemünket. Azt akarja, hogy jobban megismerjük Istent, a mi Atyánkat és Krisztust, idősebb testvérünket és menjünk el a munkába a Mester szolgálatában és mentsünk lelkeket Krisztusnak, s végül boldogan halljuk e szavakat: „Jól vagyon jó és hű szolgám, ... menj be a te uradnak örömébe." (Mt 25:21)

Légy türelmes, keresztény harcostársam! Még egy kevés idő, és aki eljövendő, el fog jönni. Már majdnem vége a megpróbáló várakozás, az őrködés és a panaszkodás éjszakájának. Hamarosan megkapjuk jutalmunkat, beköszönt az öröklét hajnala. Most nincs idő az alvásra és arra, hogy haszontalan sajnálkozásokba merüljünk. Aki most megkockáztatja az alvást, a jó cselekedetek gazdag lehetőségeit szalasztja el. Azt az áldott kiváltságot kaptuk az Úrtól, hogy kévéket gyűjtsünk a nagy aratásban; és minden megmentett lélek egy további csillagot jelent Jézus, drága Üdvözítőnk koronájában. Ki olyan türelmetlen, hogy most letegye fegyverzetét? Ha még egy kicsit kitart a csatában, új győzelmeket arathat és új diadalemlékeket gyűjthet az örökkévalóságra. 

(Review and Herald, 1881. október 25.) 

Napi ige - Megéri Istenért munkálkodni

„Amikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, a csonkabonkákat, a sántákat és a vakokat. Boldog leszel, mivelhogy nem fizethetik vissza néked, mert visszafizettetik majd néked az igazak feltámadásakor."

(Lukács 14,13–14)

„Krisztus ezekkel a szavakkal állítja szembe a világ haszonleső szokásait az önzetlen szolgálattal, amire Ő példát mutatott. Az ilyen szolgálat fejében nem ígér világi nyereséget és elismerést. »Majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor« – mondja. Akkor nyilvánvaló lesz életünk gyümölcse, akkor learatjuk majd azt, amit vetettünk. 

Legyen ez a gondolat serkentés és bátorítás Isten minden munkása számára. Istenért végzett munkánk ebben az életben gyakran csaknem gyümölcstelennek látszik. Jótettre való igyekezetünk komoly és kitartó lehet, többnyire mégsem látjuk az eredményét. Úgy tűnik, hogy igyekezetünk kárbavész... A munkásnak szembe kell szállnia az akadályokkal, az ellenállással és a keserű, szívfájdító csüggedéssel... Mindezek ellenére áldott jutalomnak tartja Isten munkáját... Tudja, hogy a dicsőség Urával működik együtt. Ez a gondolat megédesíti fárasztó munkáját, megedzi akaratát, megacélozza lelkét.
Isten napján mindenki, aki eszközül szánta oda magát a Szentlélek munkálkodásához, meg fogja látni életének gyümölcseit. A szegény özvegy, aki az Úr kincstárába helyezte el két fillérét, alig értette, mit is tett. Önfeláldozó példája azóta ezrek szívére hatott, minden korban. Ajándékokat szerzett Isten kincstára számára. Segített misszió-állomásokat eltartani, kórházakat alapítani, szegényeket táplálni, mezíteleneket felruházni... és hirdetni az igazságot... Isten napján az özvegy megláthatja majd tettének hatását... 

Milyen is lesz azoknak a hálája, akik a menny udvaraiban üdvözölni fognak bennünket, akik aggódó szeretettel viselték szívükön a sorsunkat, hogy üdvözülhessünk! Akik nem a maguk kedvtelésére éltek, hanem az emberek áldására, hogy fog ujjongani a szívük a meglepetés örömmámorától! Valóság lesz számukra az ígéret: »Boldog leszel, mert megfizettetik néked az igazak feltámadásakor.«"

(Bizonyságtételek VI. kötet, 305–306, 310, 312. l.)

HAGYATKOZZUNK TELJESEN ISTENRE!

HAGYATKOZZUNK TELJESEN ISTENRE!

„Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg tiköztetek." (1Kor 2:1-3) 

Jönnek majd olyan időszakok, amikor a gyülekezetet isteni erő kavarja fel és ennek eredménye a komoly tevékenység lesz; mert a Szentlélek éltet adó ereje fogja ösztönözni a tagokat, hogy elmenjenek és lelkeket hozzanak Krisztushoz. Ám ha ez az ébredés megindul, a legkomolyabb munkások is csak úgy lesznek biztonságban, ha állandó, buzgó imádság által Istenre hagyatkoznak. Komolyan kell könyörögniük azért, hogy Krisztus kegyelme által mentse meg őket attól, hogy munkájukra büszkék legyenek, vagy tevékenységüket „világmegváltó" dolognak tartsák. Állandóan Jézusra kell nézniük, hogy felismerjék: az Úr ereje végzi a munkát, ezért minden dicsőséget Istennek kell adni. 

Az Úr arra hívott el minket, hogy a lehető legnagyobb erőfeszítéseket tegyük meg Isten munkájának kiterjesztéséért, a leglényegesebb pedig az, hogy imádkozzunk mennyei Atyánkhoz. Imádkoznunk kell titkos kamránkban, a családi körben és a gyülekezetben. Házunk népét össze kell fognunk, és komoly erőfeszítést kell tennünk annak érdekében, hogy a család minden tagja részt vegyen a missziós programokban. Törekednünk kell arra, hogy gyermekeink rokonszenvét felkeltse az elveszettekért folyó komoly munka, és hogy ők is mindig és mindenhol a tőlük telhető legtöbbet megtegyék azért, hogy bemutassák Krisztust.

De ne felejtsük el, hogy ahogy a tevékenység köre bővül, és a munka sikeresen folyik, megnő annak a veszélye is, hogy emberi tervekben és módszerekben kezdünk bízni. Arra hajlunk majd, hogy kevesebbet imádkozzunk és hitünk is kisebb legyen. Az a veszély fenyeget, hogy elveszítjük Istentől való függőségünk tudatát, pedig csak ő tudja a munkát sikerre vinni. Ám ennek tudatában se gondolja senki, hogy a gyülekezeti tagoknak kevesebbet kell tenniük. Nem, nem kevesebbet, hanem a Szentlélek mennyei ajándékát elfogadva többet kell tenniük. A világ bölcsessége nem ismeri Istent, és minden emberi hatalom is többé vagy kevésbé ellentétben áll Istennel. Jézusra kell néznünk és a mennyei hírnökökkel együtt kell működnünk, mialatt kéréseinket Jézus nevében terjesszük Isten elé.

(Review and Herald, 1893. július 4.)

Napi ige - Evangelizálás

„(Isten) azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson."

(I.Tim. 2,4)

„Komoly érték az ember, akit Isten teremtett és Krisztus váltott meg. Az előtte álló lehetőségek és lelki előnyök miatt, amelyeket kapott, az elérhető képességek miatt, amelyek megelevenedhetnek, ha Isten szava életre kelti őket, a halhatatlanság miatt, amit, ha engedelmeskedik Istennek, az élet adományozójától elnyerhet. A menny szemében egyetlen ember is becsesebb, mint a föld minden java: házak, földek, pénz. 

Egyetlen lélek megnyerése érdekében latba kellene vetnünk a rendelkezésünkre álló valamennyi erőt és lehetőséget, akár a legvégsőkig. Egyetlen, valóban Krisztushoz megtért lélek a menny fényét sugározza szét maga körül, amely behatol az erkölcsi sötétségbe, és más lelkeket is megnyer.
Ha Krisztus otthagyta a kilencvenkilencet, hogy felkutasson egyetlenegy elveszett bárányt, helyesen tesszük-e, ha ennél kevesebbre törekszünk?... Ha kevesebbel is beérjük, szent megbízatásunkat áruljuk el... Senkit se hagyjatok figyelmeztetés nélkül! Mi is lehetnénk a szegény tévelygő lelkek helyében! Adósai vagyunk mindenkinek, és kötelességünk továbbadni azt, amit nyertünk, hogy az mások megmentését munkálhassa."

(Bizonyságtételek VI. kötet, 21–22. l.)

AZ EMBER MUNKÁJÁT A LÉLEK TESZI HATÉKONNYÁ

AZ EMBER MUNKÁJÁT A LÉLEK TESZI HATÉKONNYÁ

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, menynyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik." (Lk 11:13) 

A Szentlélek ajándékának ígéretét nem fogjuk fel kellőképpen és az általa biztosított kiváltságokat nem értékeljük úgy, ahogy kellene. Isten azt kívánja, hogy egyháza hittel ragadja meg ígéreteit és kérje mindenben a Szentlélek segítségét. Urunk biztosít bennünket arról, hogy sokkal készségesebben adja Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle, mint ahogy a szülők jó ajándékokat adnak gyermekeiknek. Mindenki számára lehetséges tehát, hogy mennyei kenetet kapjon, „így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket". (1Jn 2:27) 

Nem lehet kifogást keresni a kötelességek szándékos elkerülésére. Egy feladat sem lehet kellemetlen, s egy kötelezettség alól sem lehet kibújni. Az átalakító erő maga Krisztus, aki a Szentlélek közreműködésével dolgozik minden katonájában és minden katonája által. Isten Lelkének hatékonysága eredményessé teszi mindazok munkáját, akik készek irányítása alá rendelni magukat.

Isten birtokába vesz minden elmét, mely kész a Szentlélek befogadására. Követei által mindenütt figyelmezteti az embereket. Isten kipróbálja a gyülekezetek odaadását és azt, hogy mennyire hajlandóak elfogadni a Szentlélek vezetését. A tudás naggyá lett. Látnunk kellene, amint mennyei küldöttek sietnek ide s tova, keresve minden lehetséges módot arra, hogy a közelgő ítéletre figyelmeztessék az embereket és bemutassák az Úr Jézus Krisztus általi üdvösség boldog üzenetét. Az igazság mércéjét a magasba kell emelnünk.
Isten Lelke munkálkodik az emberi szívekben, és akik indításainak engednek, azok a világ világosságaivá lesznek. Mindenfelé láthatóak, amint előre haladnak, hogy közöljék a kapott világosságot másokkal, úgy ahogy tették azt a Szentlélek pünkösdnapi kiáradása után. Miközben szerteszét sugározzák fényüket, egyre többet és többet kapnak a Lélek erejéből, s a föld fénylik Isten dicsőségétől.

(Australian Union Conference Record, 1898. április 1.)

Napi ige - Mentsünk, ne ítéljünk!

„Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok..."

(I.Pét. 2,25)

„Atyámfiai, ha valaki tiközületek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy... lelket ment meg a haláltól."

(Jakab 5,19–20)

„Milyen keveset találunk Krisztus szánakozó gyengédségéből az Ő hitvalló követői között! Ha valaki megbotlik, a többiek veszik maguknak a bátorságot, hogy a lehető legsötétebb színben tüntessék fel az esetet. Könyörtelen szigorral bánnak el testvéreikkel, pedig talán ők is ugyanolyan bűnösök más tekintetben. Úgy tüntetik fel a tudatlanságból, meggondolatlanságból, vagy gyengeségből elkövetett tévedést, mint előre eltervezett, szándékos bűnt. 

Némelyek, ha letérni látnak valakit a helyes útról, karbatett kézzel mondják: »Ugye megmondtam! Tudtam, hogy megbízhatatlan.« – Ez Sátán álláspontja. Ujjonganak, mert gonosz gyanúsításaik igaznak bizonyultak...
Emelkedjünk hitben magasabb színvonalra, mert méltatlanok vagyunk a keresztény névre. Műveljük Krisztus lelkületét, amellyel a bűnösök megmentésén fáradozott. A tévelygők ugyanolyan kedvesek előtte, mint mi. Irgalmának ugyanolyan győzelmi jelvényeivé, országának ugyanolyan örököseivé válhatnak, mint mi... Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok méltók Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszetteket."

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 283, 285. l.)

A TERHEK CSÖKKENTÉSÉNEK ESZKÖZE: KOMOLY MUNKA

A TERHEK CSÖKKENTÉSÉNEK ESZKÖZE: KOMOLY MUNKA

„Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős." (2Kor 12:10) 

Összességében túl sokan vannak, akik elmerülnek saját próbáikban és nehézségeikben. De ha elfelejtenék önmagukat, és azt néznék, hogy mások milyen szükséget szenvednek, akkor nem lenne idejük arra, hogy eltúlozzák saját bánatukat. Az Úrért való buzgó munkálkodás a recept arra, hogy ne a saját bajainkkal törődjünk. Ha segítő kézzel levesszük mások válláról a terheket – melyeket Krisztus mindenkiért hordozott –, akkor Szentlelke csökkenti a mi problémáinkat, s ezek már említésre méltóak sem lesznek. A valódi, őszinte munka egészséges működésre serkenti az elmét, mely egészséges tettekre ösztönzi az izmokat. Bajaink és terheink állandó szaporodása megöl bennünket. Meg kell elégednünk azzal, hogy csak a napi feladatok terhét hordozzuk. A holnapi kötelességek miatti aggodalmat hagyjuk arra az időre, amikor majd el kell viselnünk azokat. 

Isten arra szólít fel, hogy képezzük magunkat, hogy el tudjuk végezni az általa ránk bízott munkát, s így az nem fog tehernek tűnni előttünk. A legszerényebb embernek is része lehet a munkában és a jutalomban, a koronázásban, amikor majd Krisztus, Közbenjárónk és Üdvözítőnk lesz megváltottainak királya. Most minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy teljesen odaszenteljük magunkat Istennek. A jelenvaló igazság kirendeléséhez nem tekintélyesebb, jobb képességekkel rendelkező vagy tanultabb emberekre van szükség, hanem olyan emberekre, akik ismerik Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust. 

Bármely munkást a személyes kegyesség fogja alkalmassá tenni, mert mindennapi gondolatai és tettei Krisztus akarata szerintiek, így a Szentlélek birtokába veszi őt s ezáltal ajkán erőteljessé válik a jelenvaló igazság. A legalázatosabb lélek is – ha Krisztus Jézussal összeköttetésben van és Krisztusban marad – hatalommá válik és munkája maradandó lesz. Bár segítene az Úr nekünk megérteni az ő isteni akaratát és cselekednénk azt szívből és rendületlenül, akkor örömünk lenne az Úrban.

(Home Missionary, 1897. november 1.) 

Napi ige – Erős jellem elérésére törekedjünk

„Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy tőletek ítéltessem meg, vagy bárminemű emberi ítéletnaptól, sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra nézve, de nem is ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az."

(I.Kor. 4,3–4)

„A nagy hírnév az emberek között olyan, akár a homokba írt jel, de a szeplőtlen jellem örökre megmarad. Isten adta az értelmi képességedet, amellyel felfoghatod az Ő ígéreteit. Jézus pedig készen áll megsegíteni téged egy erős, kiegyensúlyozott jellem kialakításában. 

Akiknek ilyen a jellemük, azoknak sohasem kell azért aggódniuk, hogy nem sikeresek világi ügyeikben. »A világ világossága« ők. A belőlük áradó világosságot Sátán nem tudja elpusztítani vagy hatástalanítani. 

Istennek nem az a terve, hogy az élet harcában emberek rokonszenve és dicsérete tartsa fenn szolgáit... Harcolják meg a hit nemes harcát, állják a megpróbáltatásokat Isten erejével, minden nehézségben!

Isten a menny minden kincsét kitárta előttünk, amikor nekünk ajándékozta Fiát, aki – jellemének tökéletessége által – teljességgel képes arra, hogy felemeljen, megnemesítsen és felkészítsen bennünket a hasznos földi és mennyei életre... Isten azt akarja, hogy tevékenyen élj. Nem magadat lebecsülve, csüggedten, hanem erős hittel és reménnyel, derűsen és örömmel képviselve Krisztust a világban. Jézus vallása az öröm, béke és boldogság vallása."

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 255–256. l.)

A hangyák társadalma

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét." (Példabeszédek 6:6-8)

A kutatók megfigyelései szerint mintegy hatezer hangyafaj él földünkön, amelyek közül legtöbb a trópusokon honos. A hangyák gyakran több száz hangyaboly laza kötelékében élnek. E nagy kiterjedésű fenyvesekben élő hangyaállam több hektárnyi területet is beboríthat. Ez a hangyák lakta terület olyan városokra és falvakra emlékeztet, melyet számtalan, állandóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. 

Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás tanúi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szaladgálást és vadászást sem láthatunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. A kis teherhordók hallatlanul erősnek tűnnek. Nem ritka, hogy saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak.

Az ideális társadalom: élet egymásért, konfliktusok nélkül

A hangyákat közelebbről megfigyelve észrevehetjük, hogy ez az óriási forgalom milyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barátságtalan megnyilvánulást a kis állatok között. Sőt, ellenkezőleg. Láthatjuk, hogyan siet az egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel.

Egy négymilliós hangyatársadalom minden egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Együtt gondoskodnak az egészséges táplálékról, életképes utódokról és a ragadozókkal szemben biztonságos védelemről.

Építőipari mesterfogások

A megfelelő, kényelmes lakótermek, a városok és falvak kialakítása szintén közös feladat. A hangyák legjobb tanácsadója a boly építésénél a nagy melegigényük. Kutatók szerint a hangyák a legcéltudatosabb építőmesterek. Annyira ügyesen kihasználják a környezeti adottságokat, hogy szinte egyetlenegy napsugár sem megy veszendőbe.

A demokrácia csúcsa

A hangyaállam minden egyes polgára teljesen egyenlő a másikkal. Ismeretlen közöttük az önzés, vagy a másik fölött való uralkodás. A munkát az egyéni teljesítőképességhez igazodva mindannyiuk között egyenlően osztják el, így mindegyik elégedett a saját tevékenységével. Ezzel egy időben minden egyes hangya szükségleteiről is kielégítően gondoskodnak. Akárcsak a méheknél, minden egyes hangyabolynak van egy királynője, aki nem uralkodik a többi hangya fölött. Ő az összes hangyánál nagyobb, de csak egy feladata van: petéket rak le, ezzel gondoskodva az utánpótlásról.

Egy nap a hangyaállamban

A „kenyérsütő” hangyák sajátos módszerrel készítik el táplálékukat. Tartósítási módszerükkel megakadályozzák, hogy a begyűjtött magvak a tárolókban csírázni kezdjenek. Pékségükben mintegy harminc-negyven fajta magvat dolgoznak fel. A száraz (táplálékszegény) időszak beköszönte előtt a kenyérsütő hangyák hosszú menetben hagyják el fészküket és szétszóródnak a környéken. E látszólagos zűrzavar ellenére minden egyes állat pontosan tudja, mi a feladata. Az egyik csapat a földre hullott magvakat gyűjti, egy másik a kalászokra mászva szerez magvakat. Egy erős, több családból álló hangyaállam a természettudósok szerint egy nap képes huszonötezer magot is összehordani. Ezeket a kisebb-nagyobb darabokat megint mások, a szállítómunkások bevonszolják a fészekbe. 

A fészek bejáratánál minden egyes érkezőt egy őr ellenőriz. A boly sajátos szagáról ismerik meg egymást. A magukkal hozott szállítmány hasznosságát is pontosan megvizsgálják, semmi haszontalan dolog nem juthat be a fészekbe. Ami nem használható fel, rögtön a szemétdombra kerül. A termést először a fészek legfelső kamráiban raktározzák el. 

Újabb munkásnők még a beszállítás közben megkezdik a csépelést. Erős, éles állkapocsfogóikkal kiszedik a kalászokból, hüvelyekből, magházakból és ernyődarabkákból a magvakat. Megint mások eltávolítják a héjakat, a pelyvát és a kemény burkokat, és a kínosan megtisztogatott magvakat a raktárhelyiségekbe viszik. A keletkezett hulladékot természetesen rögtön a szeméttelepre szállítják. Egy külső csoport feladata a magvak további feldolgozása, mely órákig tartó szétrágásból áll. Ehhez gyakran két állat fog közre egy magot és közösen harapdálják kívülről mindaddig, amíg kásává nem rágják. Ebből egy kis részt rögtön az általuk gondozott lárváknak adnak, a nagyobb részt pedig mustármag méretű golyóvá formálják, melyet egy előre elkészített helyen kitesznek a napra sülni. A golyócskák megkeményednek és ropogósak lesznek, akár a cipó. A kész kenyereket a hangyák újra visszaviszik a fészekbe, ami élelmiszertartalékul szolgál majd az ínségesebb időkben. A magvakban található keményítő a rágás során cukorrá alakul át, tehát a hangyakenyerek értékes táplálékot jelentenek.

Értelem vagy ösztön irányítása alatt?

E törpeállam minden egyes polgára minden tekintetben úgy viselkedik, mintha valamilyen felsőbbség vezetné. Tevékenységüket figyelve azt gondolhatnánk, hogy ezek az apró teremtések értelmes lények, holott cselekedetüket csak az ösztönök irányítják, melyeket a Teremtő már megalkotásukkor beléjük oltott. Ezt az a körülmény is bizonyít, hogy a hangyák mindig csak ugyanazt a cselekvéssort képesek végezni, semmi attól alapvetően eltérőt nem.

Forrás: Dr. Erich Hitzbleck: Tekints föl Teremtődre! Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1994.

Soós Ágnes

Egészséges életmód - Nassolás

A NASSOLÁS ÉLETTANI HATÁSAI

Nemcsak az étrendünk befolyásolja szervezetünk folyamatait, hanem az étkezési szokásaink is, tehát az a mód, ahogyan a táplálékot elfogyasztjuk, magunkhoz vesszük. Itt kell tehát szólni a nassolásról is, amely szervesen kapcsolódik az egészségvédelem témaköréhez.

A nassolás tulajdonképpen nem más, mint a megszokott főétkezések közötti rendszertelen táplálkozás. Az ilyenkor megevett élelem mennyisége általában kisebb, és összetételében is más a főfogásokhoz viszonyítva. Legtöbbször édességeket, cukrászati süteményeket, cukros pékárukat és különböző üdítőitalokat fogyasztunk ilyenkor, amely még tovább rontja a rendszertelenség miatt amúgy is nehéz helyzetben lévő szervezetet. De mi is történik a testünkben nassoláskor, és milyen hatása van egészségünkre?

A gyomor „szakaszos” mûködésre alkalmas, tehát csak akkor tud jó hatásfokkal belefogni egy újabb emésztési ritmusba, ha az előzõ táplálék már áthaladt rajta.

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB „REKLÁMJA"

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB „REKLÁMJA"

„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Jn 13:35) 

Az ember Isten munkatársa lehet a megváltás nagy művének véghezvitelében. Isten megengedi, hogy minden ember a saját környezetében dolgozzék, ehhez élete kalauzaként Igéjét adja neki. Elküldte a Szentlelket is, mint a gonoszra való minden örökölt és szerzett hajlam legyőzéséhez elégséges hatalmat. A Lélek az Ő képmását vési az emberi eszközök jellemébe, és rajtuk keresztül mindazoknak a jellemébe, akik engednek befolyásának. 

Isten arra buzdítja az emberi eszközt, hogy kegyelmének, jóságának és szeretetének bemutatásában működjék Vele együtt, így befolyásolva másokat is. Minden embernek eszközzé kell válnia, melyen keresztül a Szentlélek munkálkodni tud. De csak úgy válhat azzá, ha minden képességét a Szentlélek irányításának rendeli alá. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét és rajta keresztül munkálkodott a fogékony szívekben, hogy mindenkire − akivel a hívők kapcsolatba kerültek − hatni tudjon. 

A hozzánk hasonló emberekhez − barátainkhoz és ismerőseinkhez − fűződő kapcsolataink révén felemelő hatást gyakorolhatunk rájuk. Akiket Krisztusba vetett reménységük és hitük tart össze, azok áldást jelenthetnek mások számára. Jézus mondja: „egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket." (Jn 13:34) A szeretet nem csupán érzés, a körülményektől függő átmeneti érzelem, hanem élő alapelv, állandó hatalom. A szívet a tiszta szeretet forrásai táplálják, melyek Krisztus szívéből, a soha ki nem apadó kútforrásból erednek. 

Ó, hogy feléledne a szív, mennyire megnemesednének indítékai és elmélyülnének érzései az ilyen közösség által! A Szentlélek nevelése és fegyelmezése által Isten gyermekei igazán, őszintén és tettetés nélkül szeretik egymást „nem kételkedő és nem képmutató" (Jak 3:17) módon. Ez azért lehetséges, mert szívüket Jézus szeretete tölti be. Egymás iránti érzelmeink Istennel való közös kapcsolatunkból származnak. Egy család tagjai vagyunk, úgy szeretjük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ha összehasonlítjuk ezt az igazi, szent és fegyelmezett érzést a világ felszínes udvariasságával és a túláradó „barátság" semmitmondó kifejezéseivel, ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a búzához a polyva. 

(Ellen G. White 1888 Materials, 1508-1509. oldal)

Napi ige - Tiszta gondolatokkal élve

„Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól."

(Péld. 4,24)

„Állandóan éreznünk kell a tiszta gondolatok megnemesítő erejét. A lélek számára az egyedüli biztonság a helyes gondolkodás. »Amint az ember gondolkodik az ő szívében, olyan ő.« (Péld 23,7)* [jegyzet: pontosított fordítás szerint.] 

Az önuralom ereje gyakorlat által erősödik. Ami először nehéznek látszik, az állandó ismétlés által könnyűvé válik, míg végül a helyes gondolkodás és helyes cselekvés szokásunkká válik. 
Gyakoroljuk azt a szokást, hogy másokról csak jót mondjunk. Időzzetek a jó tulajdonságainál, akikkel kapcsolatban álltok, és a lehető legkevesebbet lássatok meg a mulasztásaikból. Amikor abban a kísértésben vagytok, hogy panaszkodjatok afelől, amit valaki mondott vagy tett, helyette dicsérjetek valamit annak a személynek az életében vagy jellemében... Sohase fizetődik ki az, ha a sérelmeinkre gondolunk... 

Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások bűneinek és hibáinak emlékével éljünk. A gonosz beszéd kétszeres átok, amely súlyosabban nehezedik a beszélőre, mint a hallgatóra. Aki elveti a széthúzás és a viszály magvait, a saját lelkében aratja le halálos gyümölcsét. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanazon jellemre változunk át.
Jézus szemlélése által azonban... az Ő képmására változunk el. Ha szemléljük azt a magasztos eszményt, amit az Ő földi élete képvisel, akkor tiszta és szent légkörbe, Isten jelenlétébe emelkedünk fel, és olyan fény árad belőlünk, amely beragyogja mindazokat, akikkel kapcsolatban vagyunk."

(Boldog élet, A tiszta gondolatok ereje c. fejezetből)

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

„Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek."

(2Móz 4:15) 

A Szeretet hangja szólal meg embereken keresztül, amikor Krisztus munkatársa alázattal és szeretettel teljesen győzi meg az igazságról az embereket. Az odaszentelt emberi eszközzel mennyei hírnökök dolgoznak együtt, s a hitetlen lelkében a Lélek munkálkodik. A szívet Isten alkalmassá teszi a hitre és így a bűnös elfogadja Isten Igéjének bizonyosságát. 

A Szentlélek kegyelemmel teljes befolyása alatt a bűnös megváltozik és lelkületben, valamint szándékában eggyé válik Krisztussal. Isten iránti vonzalma növekszik, éhezi az igazságot és az a vágya, hogy egyre jobban hasonlítson Mesterére. Krisztust szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre, jelleme fejlődik és egyre jobban fog hasonlítani Jézusra. Egyrészt a Krisztus iránti szeretet, másrészt a szenvedő lelkek iránti nyughatatlan szeretet hatja át, miközben Krisztus a dicsőség reménysége formálódik ki benne. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12) 

(Testimonies to Ministers, 220-221. oldal) 

Nagyobb szükségünk van a Végtelen munkájának felismerésére és kevésbé kell bíznunk az emberi eszközökben. Fel kell készítenünk egy népet, mely megáll Isten közelgő nagy napján. Fel kell hívnunk az emberek figyelmét a Golgota keresztjére és világossá kell tennünk előttük, miért kellett meghoznia Krisztusnak ezt a nagy áldozatot. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy lehetséges az Istenhez való hűséghez és parancsolatai iránti engedelmességhez visszatérni. Amikor a bűnös felnéz Krisztusra, mint bűneiért való engesztelő áldozatra, akkor lépjenek mellé emberek és magyarázzák el neki, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is". (1Jn 2:2) 

Bátorítsák őt arra, hogy Istentől kérjen bölcsességet; mert komoly ima által sokkal jobban megismeri az Úrnak útját, mintha emberi tanácsadó vezetné. Felismeri majd, hogy a végtelen Isten Fiának halálát a törvény áthágása okozta, és gyűlölni fogja a bűnt, mely halálra sebezte Jézust. Amint Krisztusra, mint együttérző, kedves Főpapra néz, szívét áthatja a bűnbánat. 

(Uo., 220. oldal)

Napi ige - Mások ítélgetése

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek."

(Máté 7,1–2)

„Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek... Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára... 

Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében...
   Sokan kevés terhet hordoztak, szívük kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyermek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára... Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszik fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehészségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk... A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre... Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!"

(Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

„Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek."

(Mt 10:20) 

Isten összes adománya közül semmi sem értékesebb a Szentlélek által megszentelt beszédnél. Ajkunkkal győzünk meg és kérlelünk valakit, ezek által küldjük fel kéréseinket és hálánkat Istennek, s ezzel közlünk gazdag gondolatokat az Üdvözítő szeretetéről. Akik alkalmasak arra, hogy meggyőzzenek másokat, azoknak gyakran lesz alkalmuk arra, hogy a Bibliából, vagy más, az igazságról szóló könyvből olvassanak, s az így tett bizonyságuk megvilágosítsa a lelkeket.

Amikor az Úr hangja hív: „Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" Isten Lelke erre a válaszra indítja szívünket: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa 6:8) Tartsátok azonban emlékezetetekben, hogy az oltárról származó szénnek először ajkatokat kell érintenie; szavaitok akkor lesznek bölcsek és szentek. Akkor majd tudjátok, mit kell mondanotok és miről kell hallgatnotok. Ne próbáljátok eszességeteket úgy beállítani, ahogy azt a teológusok teszik. Vigyáznotok kell, hogy ne keltsetek háborúságot, vagy ne fokozzátok az előítéleteket azáltal, hogy válogatás nélkül minden hitpontot bemutattok. Talán az lesz a helyes, ha olyasmiről beszéltek, ami nem vált ki ellenállást, hanem megnyitja a szívet, hogy vágyakozzék Isten Igéjének mélyebb megismerése után. 

Az Úr azt szeretné, hogy lélekmentők legyetek, ezért – bár nem kell ráerőltetni az emberekre a hitelvi pontokat –, de „mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel". (1Pt 3:15) Miért félelemmel? Féljetek attól, nehogy szavaitok önelégültség-ízűek legyenek, nehogy rosszul átgondolt szavakat ejtsetek ki, nehogy szavaitok vagy beszédmódotok ne legyenek krisztusiak. Járjatok szorosan Krisztussal és úgy mutassátok be az igazságot, ahogy az Őbenne van. A szíveket nem hagyhatja érintetlenül az engesztelés története. 

Miközben tanulod Krisztus szelídségét és alázatosságát, tudni fogod, hogy mit mondj az embereknek, mert a Szentlélek közli veled azokat a szavakat, melyeket szólnod kell. Akik ráébrednek annak szükségességére, hogy szívüket a Szentlélek irányítása alatt kell tartaniuk, azok képesek lesznek olyan magot vetni, mely az örök életre fog felnövekedni. Az evangélium munkásának ez a feladata. 

(Australian Union Conference Record, 1902. július 1.)

Napi ige – A kereszt valódi súlya

„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."

(Gal. 3,13)

„Némelyek azt képzelik, hogy Krisztus... bár magán érezte az Atya haragját, mégis szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti Őt és elfogadja, hogy a halál tátongó torkát is tündöklő reménység világította be, s hogy soha el nem hagyta őt az eljövendő dicsőség bizonyossága. Ez súlyos tévedés.
Isteni Urunk emberré válása, megaláztatása és áldozata sokakban nem kelt megdöbbenést. Nem rázza meg jobban lelküket, és nem tesz mélyebb benyomást az életükre, mint bármelyik vértanú halála. A hit mártírjai közül sokan lassú kínzások között szenvedték el a halált, egyeseket pedig keresztre feszítettek. Mennyiben különbözik hát Isten szeretett Fiának a halála az ő haláluktól?


Igaz, hogy a legkegyetlenebb halállal halt meg a kereszten, de ami a testi kínokat illeti, mások is ugyanúgy megszenvedtek szeretetből Őérte. Miért volt akkor borzalmasabb Krisztus halála, mint bárki másé, aki az életét áldozta fel érte? Ha Krisztus szenvedése csakis testi kínokból állt, akkor nem volt gyötrelmesebb a halála, mint sok vértanútársáé.
A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten Fia kínszenvedésének. Őrá a világ bűnei nehezedtek és Atyja haragjának a tudata, amint elviselte a megszegett törvényért járó büntetést. Ez törte meg isteni lelkét. Az sodorta a végső gyötrelmekbe, hogy az Atya elrejtette előle arcát, és az az érzés, hogy szeretett Atyja elhagyta Őt. 

Azt a válaszfalat, amelyet a bűn emel Isten és ember közé, teljes súlyában átérezte a Koponyák hegyének ártatlan szenvedője. A sötétség hatalmai telepedtek rá. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt... Bár a gonosz angyalok ezrei szorították gyűrűjükbe, a szent angyalok mégsem kaptak engedélyt, hogy harcba szálljanak velük. Nem kaptak engedélyt, hogy vigasztalják a lelkében gyötrődő Isten Fiát... Ekkor szakadtak le ajkáról a szavak: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel."

(Bizonyságtételek II. kötet, 212, 215. l.)

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

„Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel." (Lk 3:16)

Az ősi társadalomban bűn volt idegen oltáron áldozni, vagy a jóillattételhez idegen tűz lángját használni. Bennünket is fenyeget az a veszély, hogy a szentet összekeverjük a közönségessel. Hálaáldozatainkhoz az Istentől származó szent tüzet kell felhasználnunk. A Szentlélek inspirálja, tanítja, vezeti és mint biztonságos tanácsadó irányítja az embert. Ha hátat fordítunk Isten választottainak, akkor az a veszély fenyeget, hogy idegen istenektől kezdünk tudakozódni és idegen oltáron áldozunk... 

A leghatásosabb igehirdetés sem fog semmit érni, ha a Lélek nem tanítja és világosítja meg a hallgatókat. Ha a Lélek nem munkálkodik az emberi eszközökben és azok által, akkor a Szentírás olvasása nem menti meg a lelkeket és nem formálja át jellemüket. A munkával kapcsolatos tervek és elgondolások, melyeket teljesítettünk, nem származhatnak olyan jellemből, mely saját magára irányítja a figyelmet. Az Ige hatalom, kard az emberi eszközök kezében; de csak a Szentlélek teszi hatékonnyá és újítja meg az értelmet.
„És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." (Jn 6:45) Isten gyújt fényt az emberi szívekben. Megjegyzitek-e, szolgáló testvéreim, mennyire létfontosságú az, hogy felismerjétek: erőnk forrása Isten és a Vigasztaló Szentlélek? Hogy Isten olyan keveset tud tenni értünk, annak legfőbb oka az, hogy elfelejtjük: élő és ható erőnk csak a Szentlélekkel való együttműködésünkből származhat. 

(Manuscript Releases, 2. kötet, 45-46. oldal) 

A Szentlélek folyamatos bepillantást enged a léleknek Isten dolgaiba. Az isteni jelenlét – úgy tűnik – a közelünkben időzik, s ha elménk fogadja, szívünk ajtaja pedig kinyílik előtte, akkor Jézus él majd bennünk. A Lélek ereje a szívet alakítja, az akaraterőt hit által Jézus felé irányítja és teljes függőséget alakít ki Isten iránt, hogy Ő tudja munkálni a cselekvést és a véghezvitelt is jó kedvéből. A Lélek akkor közvetíti Isten erejét, amikor az ember a kinyilatkoztatott igazsággal összhangban dönt és cselekszik. 

(Uo., 46. oldal) 

Napi ige – A lelki dolgok szeretetéhez való ragaszkodás

„Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."

(Máté 6,21)

„Sokan vallják ugyan, hogy az Úr oldalán állnak, mégsem így van. Cselekedeteik zöme az ellenfél malmára hajtja a vizet... Miért van az, hogy a hitbeli dolgok csak kevéssé bilincselik le a figyelmünket, a világ viszont leköti testi-szellemi erőnket? Azért, mert erőnk teljes bedobásával végezzük világi dolgainkat, mígcsak gondolataink önkéntelenül ebbe az irányba nem fordulnak. Ezért tartják egyes keresztények nehéznek a lelki életet, és könnyűnek a világi életet. 

Testüket-lelküket arra szoktatták, hogy abban az irányban fejtsék ki erejük legjavát. Egyetértenek ugyan Isten szavának igazságaival, de elmulasztják annak gyakorlati életükben való megvalósítását... Rá kell nevelnünk magunkat arra, hogy gondolataink a lelki dolgokra összpontosuljanak. A gyakorlat, az edzés majd magával hozza az erőt...
Ezrek panaszkodnak: »Nem tudom, mi van velem, nincs bennem lelki erő, nem örülök az Isten Lelke dolgainak.« Addig erősítették világi érdekeltségeiket, míg képességeiket teljesen le nem foglalták ezek a dolgok. A lelki dolgokban viszont erőtelenek, akár a csecsemők... Idegen számukra a menny nyelve... Feltétlenül arra kell szorítanunk gondolatainkat, hogy szeressék a tisztaságot. Serkentenünk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét. Igen, feltétlenül ezt kell tennünk, ha növekedni akarunk az istenfélelelemben és az igazság ismeretében.”

(Bizonyságtételek II. kötet, 262, 265. l.)

LÉLEKKEL BETÖLTVE

LÉLEKKEL BETÖLTVE

„A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel." (ApCsel 13:52) 

A Szentlélek mérhetetlenül nagy munkát végez. Isten munkásai ebből a forrásból kapnak erőt és hatékonyságot. A Szentlélek a Vigasztaló, aki Krisztus személyes jelenlétét közvetíti a léleknek. Aki egyszerű, gyermeki hittel tekint Krisztusra, az isteni természet részesévé válik a Szentlélek által. Ha a keresztényt Isten Lelke vezeti, akkor tudhatja, hogy teljessé lett Őbenne, aki minden dolognak az irányítója. Ahogy pünkösd napján Krisztus megdicsőíttetett, úgy dicsőüljön meg újra az evangélium munkájának befejezésekor, amikor egy népet elkészít, hogy a végső próbában, a nagy küzdelem záró szakaszában meg tudjon állni. 

Amikor a föld majd fénylik Isten dicsőségétől, akkor ahhoz hasonló munkát láthatunk, mely az apostoli korban ment végbe, amikor a tanítványok Lélekkel betelve hirdették a feltámadt Megváltó hatalmát. A menny fénye hatotta át azok sötét elméjét, akiket Krisztus ellenségei elhitettek, de most – a Szentlélek hatékony munkája nyomán – elutasították a róla festett hamis képet, és úgy látták Őt, mint megdicsőült Főpapot és Megváltót, aki bűnbánatra indítja Izraelt, és elengedi bűneiket. A Szentléleknek az embereken megnyugvó ereje által Krisztus dicsőül meg. 

Amikor a Szentlélek megláttatta velük Krisztust, felismerve hatalmát és istenségét, hittel nyújtották felé kezüket, mondván: „Hiszek, Uram!" Mindez a korai eső idején történt, de a késői eső sokkal bőségesebb lesz. Az emberiség Megváltója megdicsőül és a föld fényleni fog az igazság Napjának ragyogó sugaraitól. Ő a világosság forrása, és a félig nyitott ajtókon fény sugárzik Isten népére, hogy magasba emeljék Őt és dicsőséges jellemét azok előtt, akik a sötétségben vannak. 

(Home Missionary, 1893. november 1.)

Napi ige – Hitetlenség ellen

„Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla, cselekedete tökéletes, mert minden útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!"

(V.Móz. 32,3–4)

„Isten elvárja, hogy bevalljuk bűneinket és megalázzuk előtte szívünket, de bíznunk is kell benne, mint gyengéd Atyában, aki nem hagyja el azokat, akik hisznek benne. Sokan közülünk látásban járnak, nem hitben. Hiszünk a látható dolgokban, de nem becsüljük meg Isten igéjének becses ígéreteit. Pedig nem hozhatunk nagyobb szégyent Istenre annál, mintha nem hiszünk abban, amit mond, és kérdésessé tesszük, hogy vajon becsületes-e hozzánk, vagy pedig megcsal.
El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget... Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük Őt."

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93–94. l.)

Napi ige – Az Ő erejével győzhetünk

„Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"

(I.Kor. 10,12)

„Nincs olyan indítéka a természetünknek vagy hajlandósága a szívünknek, amelynek ne lenne szüksége pillanatról pillanatra Isten Lelkének ellenőrzésére, felügyeletére... Azért bármilyen nagy legyen is valakinek a lelki világossága, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr előtt, és hittel kérje Őt: irányítsa minden gondolatát és ellenőrizze minden szándékát.
Mindazok, akik vallást tesznek hitükről, a legszentebb elkötelezettséggel gyakorolják az önfegyelmet. 

A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés embert próbált meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett mentség a bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg erejére támaszkodunk, nem kell a körülmények játékszerévé válnunk. A legnagyobb kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor a saját cselekedetünk. 

A föld és a pokol összes hatalma sem képes rákényszeríteni valakit a bűn elkövetésére. Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de emiatt még nem törvényszerű, hogy legyőzzön. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről. Az Ő erejével győzhetünk."

(Pátriárkák és próféták, A sziklából víz fakad c. fejezetből)

A SZOMSZÉDSÁG NAGY MUNKATERÜLETE

A SZOMSZÉDSÁG NAGY MUNKATERÜLETE

„Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele." 

(Lk 8:39) 

A területek mindenhol megnyílnak és az élettel teli prédikátorért kiáltanak. Lehetőségeink nyílnak otthon és külföldön s ezeket úgy tűnik, nincs módunkban kihasználni. Bár sokan vannak, akiknél az igazság fénye világít; ha ezek minden erejükkel törekednének arra, hogy a fényt másokra árasszák, milyen sok munkát el tudnának végezni! Igehirdető nem lehet mindenki, de saját otthonában mindenki tehet valamit Krisztusért. Jó munkát tudnának végezni szomszédaik között. Ha szívvel-lélekkel végeznék a munkát, ha kicsi területen is, bármi legyen is pozíciójuk, olyan terveket készíthetnének, melyek alapján eredményeket érnének el. 

Egyre több lehetőségünk nyílik arra, hogy hasznosak lehessünk. Isten Igéje iránt gondviselésszerű igény mutatkozik. A munka előreviteléhez szükség van időnk, értelmünk és pénzünk az Úr áldása szerinti, kis és nagy adományok felajánlására, hogy a föld sötét országaihoz utat készítsünk az igazság számára, majd az igazságot, mint mércét magasba emelve képviseljük Krisztus országának érdekeit. A mennyei angyalok arra várnak, hogy erejüket egyesíthessék az emberi eszközökkel, hogy sok lélek hallja meg a Szentlélek hangját, és hívására sokan térjenek meg. 

Régóta hirdetjük Urunk eljövetelét, és várjuk is azt; de vajon megteszünk-e minden tőlünk telhetőt, hogy siettessük eljövetelét? „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2Pt 3:9) 

Míg az Úr és az egész menny részt vesz a földön folyó munkában, hogy az embereket Krisztushoz vonzzák és megtérésre indítsák, mit tesznek az emberi eszközök azért, hogy a világosság csatornáivá válva együttműködjenek az isteni hírnökökkel? Megkérdezik-e, hogy „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" (ApCsel 9:6) Gyakorolják-e Jézushoz hasonlóan az önmegtagadást? Mélyen megindultak-e és szívüket felemelték-e imában Istenhez, hogy kegyelméből részesítse őket Isten Szentlelkében és legyen bölcsességük képességeiket és eszközeiket munkába állítani a lelkek megmentéséért, akik különben elvesznek Krisztus nélkül? 

(Review and Herald, 1893. május 16.)