szombat, augusztus 31, 2019

Napi ige - Igaz istentisztelet: a szolgálat

„A tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten, az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól."

(Jakab 1,27)

„Sokan a feladataikat két csoportra osztják. Az egyik a nagy dolgokból áll, amelyeket Isten törvénye szabályoz. A másik az úgynevezett apróságokból, amelyekben nem érvényesítik a »szeresd felebarátodat, mint magadat« parancsot. A hangulatuk dönti el, hogy mit tegyenek. Ezért jellemük eltorzul, és Krisztus vallását hamis színben tüntetik fel.
 Sokan méltóságon alulinak tartják, hogy segítsenek a szenvedő emberen... Úgy vélik, hogy ők valamilyen jelentős vállalkozás támogatásával viszik előre Isten ügyét. Úgy érzik, hogy olyan nagyszerű feladatot teljesítenek, amelyet nem lehet abbahagyni a szűkölködők és lesújtottak miatt. Állítólagos nagy feladatuk végzése közben esetleg még sanyargatják is a szegényeket. Nehéz körülményeket teremtenek nekik, megfosztva őket jogaiktól, vagy semmibevéve a problémáikat. Mindezt jogosnak érzik, hiszen véleményük szerint ők Krisztus ügyét viszik előbbre.

Sokan elnézik testvéreik vagy felebarátaik mostoha körülményeit anélkül, hogy segítenének rajtuk. Azt gondolják, hogy ha a kereszténységüket megvallják, akkor képviselhetik Krisztust ridegen és önzően is. Krisztus e névleges szolgái a valóságban nem az Ő munkatársai... 

Isten igazságának alig van hatása a világra, pedig nagy befolyást kellene árasztania a Krisztust követők által. Mondhatjuk, hogy mi követjük Krisztust, állíthatjuk, hogy hiszünk az Ige minden igazságában, de mindez nem sokat használ felebarátainknak, ha a mindennapi életünk nem tükrözi vallásos meggyőződésünket. Hitvallásunkkal, ha mégúgy hangoztatjuk is, nem mentünk meg senkit, sem magunkat, sem embertársainkat... Önző élettel nem lehet Isten ügyét szolgálni. Isten ügye az elnyomottak és a szegények ügye...

Az istenfélelem alapja a szeretet... Ez a lelkület pedig nem alakul ki bennünk pusztán azzal, hogy megpróbálunk szeretni másokat. Krisztus szeretetének a szívünkben kell élnie. Amikor az énünk feloldódik Krisztusban, a szeretet akaratlanul is kiárad belőlünk. A keresztény jelleme akkor jut el a tökéletességre, amikor benső énje állandóan arra készteti, hogy másokon segítsen."

(Krisztus példázatai, „Ki az én felebarátom?" c. fejezetből)

A MEGFELELŐ MAGATARTÁS

A MEGFELELŐ MAGATARTÁS

„Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsük, amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé." (2Jn 8-9) 

Hamarosan lesznek olyanok, akik minden lehetséges módon igyekeznek leértékelni és elferdíteni a Lélek bizonyságtevésének igazságát. Készen kell állnunk a tiszta, egyértelmű üzenetekkel, amelyek 1846 óta érkeznek Isten népéhez. 

Lesznek olyanok is, akikkel egykor hitünkben egyek voltunk, később azonban új, idegen tanok után kutattak, hogy furcsa és szenzációhajhász dolgokat mutassanak be az embereknek. Megtévesztő csalásokat alkalmaznak, mintha azok White testvérnőtől származnának, hogy becsapjanak lelkeket...
Akik közönséges beszédként fogadták Isten világosságát, azoknak a tanácsok nem válnak hasznukra. 

Vannak olyanok is, akik lelki vakságuknak megfelelően Isten üzenetét félreértelmezik.
Néhányan, hitükben meggyengülve, tagadják az üzenetek valódiságát.
Néhányan nevetségesnek fogják feltüntetni, Isten évek hosszú során át küldött világossága ellen dolgoznak, hogy a hitben gyöngéket eltévelyítsék.
De sok ember számára nagy segítséget jelentenek majd ezek az üzenetek. Bár nem személyre szólóak, mégis sokan megváltoznak általuk, sok embernek segítenek abban, hogy a különféle bűnöket elkerüljék. ... Az Úr Lelke benne lesz a tanításokban, és sok szívben legyőzi a kétségeskedést. Ahogyan a Szentírás önmagát magyarázza, úgy van ez a bizonyságtételekkel is. Sokan fogják buzgón olvasni az üzeneteket, amelyek leleplezik a gonoszt, hogy megértsék az üdvözülendők, mit is kell tenniük. ... Ezek az üzenetek a szívekben találnak maguknak helyet, s ott átalakulást idéznek elő. 
(Selected Messages, 1. kötet, 41-42. oldal)

péntek, augusztus 30, 2019

Napi ige - Mennybe lépésünk feltétele: tiszta jellem

„Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája. Ezt mondta néki: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott."

(Máté 22,11–12)

„Ez az ember, aki Krisztus példázatában nem viselt menyegzői ruhát a lakomán, sok mai embernek az állapotát ábrázolja. Az ilyen emberek kereszténynek vallják magukat, igényt tartanak az evangélium nyújtotta áldásokra és kiváltságokra, de nem érzik azt, hogy jellemüknek át kellene formálódnia. Soha nem éreztek igazi bűnbánatot... Krisztus helyett a saját érdemeikben bíznak...

Sokan azok közül, akik kereszténynek nevezik magukat, csupán csak erkölcsös emberek. Nem fogadják el azt az ajándékot, amellyel bemutathatnák és megdicsőíthetnék Krisztust a világ előtt. Nem ismerik a Szentlélek munkáját. Szinte nem is tudják felfogni azokat a mennyei elveket, amelyek Krisztus követőit megkülönböztetik a világ fiaitól.

Ezek az állítólagos Krisztus-követők azt remélik, hogy Krisztus halála által üdvözülnek, de nem hajlandók önfeláldozó életet élni. Magasztalják az ingyen kegyelem gazdag ajándékait. Megkísérlik azt, hogy a megigazult állapot látszata mögé bújjanak, azt remélve, hogy elrejthetik jellemük fogyatékosságait. Törekvésüknek azonban semmi hasznát sem fogják látni az ítélet napján. 
Ha nem követnek el látható bűnt, a világ előtt nagyon becsületesek lehetnek. Isten törvénye azonban feltárja a szív titkait is. Isten minden cselekedetet a mögötte meghúzódó indítékok alapján ítél meg."

(Krisztus példázatai, A menyegzői ruha c. fejezetből)

A VÉG ELŐTT

A VÉG ELŐTT

„És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." (Jel 14:13) 

Népünk ezekre az utolsó napokra bőségesen kapott világosságot. Nem az számít, hogy élek vagy halok, írásaim beszélni fognak, és az idők végezetéig munkálkodnak. Írásaim irattartóba rendezve irodámban vannak s ha meghalok is, ezek az Úrtól származó szavak élni fognak és szólnak az emberekhez. De még van erőm, és remélem, még sok hasznos munkát el tudok végezni. Talán megérem az Úr eljövetelét, de ha nem, hiszem, hogy ezt mondják majd rólam: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az Ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket."... 

Köszönöm Istennek, hogy szeret, hogy nap mint nap tapasztaltam vezetését és irányítását. Írásaim lefoglalnak. Reggeltől estig jegyzem azokat a dolgokat, melyeket Isten közöl velem. Munkám lényege egy népet felkészíteni, hogy megálljon az Úrnak napján. Krisztus ígérete biztos. Az idő rövid. Dolgoznunk és figyelnünk kell, várnunk kell az Úr Jézusra. Az a felhívás számunkra, hogy legyünk állhatatosak, szilárdak és mindig szorgalmasak az Úr művében. Minden reményünk Krisztuson alapszik. 

Vajon számba veszi-e népünk a jelent, a múltat és a jövőt, úgy ahogy az feltárul a világ előtt? Vajon törődnek-e a kapott figyelmeztetéssel? Az-e a legfontosabb ma, hogy életünk átalakuljon és megtisztuljon, hogy Isten képét tükrözzük vissza? Ekképp kell érezniük mindazoknak, akik csatlakoznak a Bárány vérében megtisztultak közösségéhez. Krisztus igazságában kell csatasorba állniuk, Isten nevét kell felírni homlokukra. 
(Selected Messages, 1. kötet, 55-56. oldal)

csütörtök, augusztus 29, 2019

VÉGSŐ ÜZENET AZ IFJÚSÁGNAK CÍMEZVE

VÉGSŐ ÜZENET AZ IFJÚSÁGNAK CÍMEZVE

„Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését." (2Tim 4:6-8) 

Nem várom, hogy hosszú ideig éljek. Munkám majdnem teljesen elvégeztem. Mondjátok meg fiataljainknak, hogy azt akarom, szavaim ösztönözzék őket. Mégpedig arra az életre, amely legkívánatosabb a menny előtt, és hogy másokra gyakorolt befolyásuk is nemes legyen.
Éjjelenként különválogattam azokat a könyveket, amelyek nem előnyösek a fiatalok számára. Olyan könyveket kellene a kezükbe adni, amely tiszta életre ösztönözné őket, és rávezetné őket az Ige megnyitására. Ez világossá vált előttem már a múltban is, és bíztam benne, hogy majd el tudom nektek mondani és a lelketekre tudom kötni. Nem tehetjük meg, hogy fiataljainknak értéktelen olvasmányokat adunk. Olyan könyvekre van szükségük, amelyek áldásosak mind az értelemnek, mind a léleknek. Ezekre a dolgokra túl kevéssé figyelnek oda; ezért népünknek meg kell értenie azt, miről is beszélek.
Nem hiszem, hogy népünknek több bizonyságtételt kellene adnom. Megbízható embereink tudják, hogyan építsék a művet. De Isten szeretetével szívükben, szükséges hogy egyre mélyebbre és mélyebbre ássanak Isten dolgainak tanulmányozásában.
Nagyon aggódom afelől, vajon fiataljaink a megfelelő olvasmányokhoz jutnak-e, de hasonlóan az idősebbek is. Szemeinket szüntelenül az igazság vallásos vonzerején kell tartanunk. Meg kell nyitni értelmünket Isten szavának igazsága számára. Sátán akkor jön, amikor az emberek nem is gondolják. Nem elégedhetünk meg annyival, hogy a figyelmeztetés üzenete egyszer elhangzott. Újra és újra fel kell annak hangoznia. 
(Review and Herald, 1915. április 15.)

Napi ige - Igaz cselekedetek szüksége

„Arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk."

(I.János 2,3)

„Isten mindenkit a cselekedetei szerint ítél meg. A tetteinkből tűnik ki, hogy milyen a jellemünk. Ezek mutatják meg, hogy valódi-e a hitünk. Nem elég hinnünk azt, hogy Jézus nem volt csaló, és hogy a Biblia vallása nem ravaszul kigondolt mese. Van olyan ember, aki elhiszi ugyan, hogy Jézus neve az egyetlen név, amely által üdvözülhet, de nem fogadja el Jézust hit által a maga személyes megváltójának. 

Nem elég elfogadni az igazságot, úgy mint egy elméletet. Nem elég hitvallást tenni Krisztusról, nem elég az, ha a nevünk a gyülekezet névsorában szerepel. »Aki az Ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban. Abból ismerjük meg, hogy bennünk marad, abból a Lélekből, amelyet nékünk adott.« (I.Ján. 3,24) Ez a megtérés igazi bizonyítéka. Bármit valljunk is, az semmit sem ér, ha az igaz cselekedetek által nem teszünk bizonyságot Krisztusról.
Az igazságnak bele kell ágyazódnia a szívünkbe, irányítania kell gondolatainkat, szabályoznia kell érzéseinket. Jellemünknek egészében az Úr törvényét kell visszatükröznie. Meg kell valósítanunk az Ige minden »jótáját« és »pontocskáját« a hétköznapi életünkben. 
Akik az isteni természet részeseivé lettek, azok összhangban élnek Isten igazságának mércéjével, a szent törvénnyel... Tény, hogy a saját erőnkből nem tudunk engedelmeskedni. Krisztus azonban eljött emberi testben és a maga tökéletes engedelmességével bebizonyította, hogy az istenivel egyesült emberi természet engedelmeskedni tud a törvény minden egyes előírásának."

(Krisztus példázatai, A menyegzői ruha c. fejezetből)

szerda, augusztus 28, 2019

ÚTMUTATÁSOK FIATALOK SZÁMÁRA

ÚTMUTATÁSOK FIATALOK SZÁMÁRA

„Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat." (Péld 3:6) 

Isten fiaival és lányaival szemben nagyok az elvárások. Ha a mai fiatalokra tekintek, a szívem sóvárog utánuk. Micsoda lehetőségeik vannak! Ha őszintén keresnék Jézust, bölcsességet adna nekik, mint ahogyan bölcsességet kapott Dániel is. Attól szerezhetnének útmutatást, Aki a legdicsőbb Tanácsadó. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme." (Zsolt 111:10) 
Ekképp szól a zsoltáríró: „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket." (Zsolt 119:130) És ezt mondja a bölcs: „Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat." (Péld 3:6)
A fiatalok próbálják értékelni azt a kiváltságot, amelyben részesülhetnek: Isten tévedhetetlen bölcsessége irányíthatja őket. Tekintsék tanácsadójuknak az igazság Igéjét és szerezzenek jártasságot a "Lélek kardja" használatában. Sátán okos hadvezér, csak Jézus Krisztus alázatos és odaszentelt szolgája győzedelmeskedhet felette. Ezt írja az Ige a győzőkről: „És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért." (Jel 12:11) 

Nem szabad önmagunkban bízni. Véges erőnk maga a gyöngeség. Jézus azt mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek", de megígéri: „Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz az néktek." (Jn 15:7)
Az emberek úgy gondolják, nagy megtiszteltetés, ha egy földi király valakit meghív. De vegyük számításba azt a csodálatos kiváltságot, amelyet számunkra kínálnak fel. Ha engedelmeskedünk Isten elvárásainak, a világegyetem Uralkodójának válhatunk fiaivá és leányaivá. A megfeszített és feltámadt Üdvözítőn keresztül az igazságosság gyümölcseivel telhetünk meg, így alkalmassá válhatnak arra, hogy végtelen időkön keresztül a királyok Királyának udvarában tündökölhessünk. ... Feladatunk a legszorosabb kapcsolatba lépni Isten Fiával, az Ő iskolájában tanulni, szelíddé és alázatos szívűvé válni, Krisztus munkáját végezni, hogy siettessük uralkodásának eljövetelét. 
(Review and Herald, 1888. február 28.)

Napi ige - Szolgáljunk!

„Adjanak hálát az Úrnak az Ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért."

(Zsolt. 107,8)

„Éppolyan kötelességünk teljes szívből, őszintén dicsőíteni Istent, mint az, hogy imádkozzunk. Meg kell mutatnunk a világnak és a mennyei lényeknek, hogy értékeljük Isten szeretetét az elbukott emberiség iránt, és egyre nagyobb áldásokat várunk az Ő végtelen tárházából. Sokkal többet kellene beszélnünk életünk áldott tapasztalatairól. Akkor a Szentlélek különleges mértékben fog ránk áradni, nagyobb örömünk lesz az Úrban, és sokkal eredményesebben fogunk szolgálni...

Vajon mit adunk mi viszonzásul a nagy Ajándékozónak?... A világnak ma ugyanaz a bűne, mint ami Izráelt is romlásba vitte. Az emberek hálátlanok Isten iránt. Semmibe veszik az alkalmakat és az áldásokat. Önzően használják fel Isten ajándékait... Krisztus állítólagos követőinek ügye a mennyei ítélőszék előtt van. Lagymatag Isten-szolgálatukkal és erőtlen próbálkozásaikkal megpecsételik hűtlenségüket. Ha ennél több nem telne tőlük, az ítélet nem kárhoztatná őket. De ha belevinnék szívüket a munkába, sokkal többre volnának képesek... 
Sok ember neve mellett ez áll majd a mennyei könyvekben: Nem gyűjtött, hanem tékozolt. Sokan azok közül, akik Krisztus nevét viselik, elhomályosítják e név dicsőségét, elrejtik szépségét, és nem szereznek neki tiszteletet...
Fogadjuk el Isten intését! Használjuk ki a szolgálatra kínálkozó lehetőségeket! Jól ismerjük Izráel bűnének következményeit. Fogadja el a ma egyháza a figyelmeztetést!"

(Krisztus példázatai, Az Úr szőlőskertje c. fejezetből)

kedd, augusztus 27, 2019

A VÉTKEZŐK GYÁMOLÍTÁSA

A VÉTKEZŐK GYÁMOLÍTÁSA

„És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1:5-7) 

Immár fél évszázada vagyok Isten hírnöke és életem végéig hordozni fogom azt az üzenetet, amelyet Isten ad nekem népe számára. Nem magamnak szerzek dicsőséget. Fiatalságomban az Úr választott hírnökévé, hogy népét bátorítsam, figyelmeztessem és megfeddjem. Hatvan éve állok a mennyei hírvivőkkel kapcsolatban, és állhatatosan tanultam a mennyei dolgokat. Állhatatosan törekedtem megismerni annak módját, hogy Isten miként téríti le a tévelygőket saját útjaikról Isten világossága felé. 

Sok lélek megmenekült, mert elhitte, hogy a nekem adatott üzenetet Isten küldte kegyelméből a vétkezőnek. Valahányszor találkoztam olyanokkal, akiknek más jellegű keresztény tapasztalatra volt szükségük, beszéltem velük jelenlegi és örök jólétük érdekében. S amíg az Úr megtartja életem, hűségesen fogom végezni munkámat, függetlenül attól, hogy az emberek meghallgatnak-e, megváltoznak-e és engedelmeskednek-e. Egyértelmű számomra az elvégzendő feladatom és engedelmességemben kegyelmet nyerek. 

Szeretem Istent. Szeretem Jézus Krisztust, Isten Fiát és mélyen érdeklődöm minden lélek után, aki Isten gyermeke akar lenni. Elhatároztam, hűséges szolga leszek, amíg az Úr megtartja életem. Nem fogok elbukni, nem fogok elcsüggedni...
Szeretem az Urat; szeretem a Megmentőmet és életem teljesen Isten kezeibe tettem. Amíg erőt ad nekem, határozottan teszek Róla bizonyságot.
(Manuscript Releases, 5. kötet, 152-153. oldal)

Napi ige - Munkálkodás

„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem művelitek azokat, amiket mondok?"

(Luk. 6,46)

„Sokan nem dolgoznak együtt azokkal, akik Istennek szolgálnak. Restek. A megbízhatatlan fiúhoz hasonlóan (Máté 21,28–32) hazug ígéreteket tesznek. Az egyház ünnepélyes fogadalmához csatlakozva megígérik, hogy követik az Igét és szolgálják Istent, de nem teszik... Életük hazugság. 
Amíg az engedelmesség nem jár áldozattal, addig úgy tűnik, hogy teljesítik az ígéretüket. De amikor ez már önmegtagadást és önfeláldozást követel, amikor fel kellene venniük a keresztet, akkor visszahúzódnak. A fülükkel talán meghallják Isten szavát, de lelkileg már nem fogják el. A szívük megkeményedett és lelkiismeretük eltompult.

Ne gondold, hogy Krisztus szolgája vagy, ha nem tartozol kifejezetten az Ő ellenségei közé. Ez önámítás. Ha nem használjuk fel Isten ajándékait, hogy Őt szolgáljuk, legyen az idő, pénz vagy bármi más, akkor ellene dolgozunk. 
Sátán felhasználja a névleges keresztények fásult, álmos tunyaságát, hogy saját seregét erősítse, és a lelkeket a maga oldalára állítsa. Sokan, akik magukat Krisztus követőinek képzelik, jóllehet semmit sem tesznek érte, előnyökhöz segítik az ellenséget... Krisztus nem tudja megmenteni a hanyag, tétlen embert. Az igazán megtértek nem élhetnek dologtalanul, haszontalanul. A mennybe nem lehet csak úgy besodródni... Csak akkor leszünk alkalmasak Isten országára, ha erőfeszítéseket teszünk érte... Akik nem akarnak Isten munkatársai lenni a földön, azok nem fognak együttműködni vele a mennyben sem."

(Krisztus példázatai, Az áthidalhatatlan szakadék c. fejezetből)

hétfő, augusztus 26, 2019

MENNYEI TANÁCSOK SZÜLŐK SZÁMÁRA

MENNYEI TANÁCSOK SZÜLŐK SZÁMÁRA

„Írtam néktek atyák, mert megismertétek azt, aki kezdettől fogva van. Írtam néktek ifjak, mert erősek vagytok, és az Isten igéje megmarad bennetek, és meggyőztétek a gonoszt." (1Jn 2:14) 

A szülők talán megértik, hogy gyermekeik nevelésében a Magasságostól segítséget akkor kapnak, ha Isten vezetését követik. Ez nagy hasznukra válik, mert nevelés közben maguk is fejlődnek. Gyermekeik győzelmeket érnek el azzal a tapasztalattal, amelyet akkor szereztek, amikor Isten útját megtartották. A kedvességnek és türelemnek példát állítva, gyermekeik jellemét az isteni minta szerint formálva a szülők képesek lesznek fiatalokat otthonaikon kívül is nevelni. 

Szülők, a ti feladatotok gyermekeitekben kifejleszteni a türelmet, az állhatatosságot és az őszinte szeretetet. Ha az Istentől kapott gyermekeiteket helyesen nevelitek, egy tiszta, kiegyensúlyozott jellem megalapozásában segítitek őket. Értelmükbe alapelveket ültettek be, amelyeket egy nap saját családjaikban is majd alkalmazni fognak. Helyénvaló fáradozásaitok meglátszanak majd háztartásuk Istennek tetsző vezetésében. 

Áldott az a család, ahol az apa és az anya átadja magát Istennek, és az Ő akaratát cselekszi. Egy jól szervezett és helyesen irányított család sokkal nagyobb bizonyságot tesz a kereszténységről, mint megannyi prédikáció. Az ilyen család bebizonyítja, hogy a szülők sikeresen követték Isten irányelveit; gyermekeik az egyházban fognak szolgálni. Befolyásuk erősödik, mert amint adnak, úgy kapnak is. Az anya és az apa gyermekeikben segítőkre talál, akik az otthon megismert tanításokat továbbadják másoknak. Környezetük javát szolgálják, ezért az örökkévalóság ajtaja nyitva áll előttük. Az egész család a Mester szolgálatában foglalatoskodik; Istennek tetsző példájukkal másokat is ösztönöznek arra, hogy hűségesek és becsületesek legyenek Isten és az Ő csodálatos nyája irányában. 
(Review and Herald, 1899. június 6.)

Napi ige - Nyereség, amely veszteség

„Mondta azért Jézus nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az ember élete."

(Luk. 12,15)

„Krisztus éppen tanított. Szokás szerint mások is köré gyűltek tanítványain kívül... »Mondta pedig néki egy valaki a sokaság közül: Mester, mondd meg az én testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget«... Miközben Krisztus ünnepélyes igazságokat tanított, ez az ember ezzel a problémával foglalkozott, ezzel árulva el önzőségét. Szívesen elfogadott volna az Úrtól olyan képességeket, amelyekkel előre vihette volna saját földi ügyeit. A lelki igazságok azonban nem érintették értelmét és szívét. Csak az örökség megszerzése foglalkoztatta... Jézus felvilágosíthatta volna ezt az embert az igazságról. Tudta volna, hogy mit kell tenni ez ügyben. A két testvér azonban azért vitatkozott egymással, mert mindkettő kapzsi volt. Krisztus ezért így válaszolt: Nem az én feladatom, hogy egy ilyen vitában igazságot tegyek. Én másért jöttem, azért, hogy hirdessem az evangéliumot...

Minden hasonló vitának a gyökerére sújtott az Úr a bolond gazdagról mondott példázatában. Azok oktalanságát szemléltette segítségével, akik csak erre a földi életre gondolnak... A példázatbeli embernek nem volt magasabbrendű célja a pusztulásra ítélt állatokénál. Úgy élt, mintha nem volna Isten, sem menny, sem örök élet. Mintha nem tartozott volna sem Istennek, sem embernek... Szerencsésebbnek tartotta magát másoknál, nagyra értékelte bölcs gazdálkodását... Miközben boldog évekre számított, az Úr ezt a kijelentést tette felőle: »Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tetőled.«
Rembrandt: The rich fool
Ez a kép minden korban találó. Tervezhetsz önző célból, felhalmozhatsz kincseket, építhetsz széles és magas palotákat, mint az ókori Babilon építői, de nem tudsz olyan magas falat és erős kaput építeni, hogy az ítélet hírnöke kint rekedjen. Belsazár király lakomát ült a palotájában, »és dicsérték az arany-, ezüst-, vas-, fa és kőisteneket«. De a láthatatlan mennyei lény keze felírta a falra az ítélet szavait, és már hallani lehetett a kapuhoz érkező ellenség lépéseinek zaját... 
Az önző élet pusztulást von maga után... Krisztus arra késztet, hogy adjunk, hogy áldozzuk fel magunkat másokért...»Akié a Fiú, azé az élet. Akiben pedig nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.« (I.Ján. 5,11–12)"

(Krisztus példázatai, Nyereség, amely veszteség c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 25, 2019

Fáradtságos utazásom - Walter Veith története

WALTER VEITH
FÁRADSÁGOS UTAZÁSOM


– Az anyád a pokolra jut – ismételte újra és újra a hitoktatóm. – Örökké szenvedni fog.
Már akkor eldöntöttem, hogy ha létezik Isten, akkor utálom Őt. Hogyan büntethet a szeretet Istene olyan hívő anyát, mint az én édesanyám? Tízéves koromra meggyőződéses ateista lettem. Számomra Isten nem létezett.

HOGYAN LETTEM ATEISTA?

Édesapám nagyon komoly katolikus volt, mindaddig pap akart lenni, amíg bele nem szeretett egy kedves német lutheránus hölgybe, az édesanyámba. A II. vatikáni zsinat előtt a katolikusok úgy tekintettek a lutheránusokra, mint elveszettekre, és kizárták őket a mennyből. Ennek ellenére a szüleim sosem vitatkoztak a vallás miatt. Apám megfogadta, hogy katolikusként neveli a gyerekeit, és anyám beleegyezett.

Majdnem nyolcéves lettem, amikor nagy baj történt. Az orvosok megállapították, hogy édesanyám rákos, és azt mondták, két-három, maximum négy hónapja van hátra. De ő szilárd hittel és elhatározással több mint négy évet élt még. Ezek életem legsötétebb évei voltak. Végignéztem, hogyan szenved édesanyám a sok műtét és sugarazás miatt. Mint a legtöbb fiatal fiú, én is nagyon ragaszkodtam anyámhoz. Miért engedi Isten, hogy így szenvedjen? – kérdeztem.

Dél-Afrikában lutheránus iskolába jártam. Mivel édesapám római katolikusnak szeretett volna nevelni, ezért egy apáca naponként vallásos oktatásban részesített engem és más katolikus szülők gyerekeit. Az óráin kiderült, hogy túlzottan lelkesedik a saját vallásáért. Annak a gyereknek, aki végignézi, hogyan hal meg az édesanyja, ez kész katasztrófát jelentett.
– Olyan szörnyű, hogy édesanyád protestáns, és emiatt soha nem láthatja meg a mennyek országát! – mondta nekem. – Anyád az örökkévalóságon át szenved majd a pokolban.
„Haldokló édesanyám épp eleget szenved – gondoltam. – Hogyan akarhatja a szeretet Istene, hogy még többet szenvedjen?”

Minden vasárnap elmentem édesapámmal a templomba, és mindent megtettem, amit egy jó római katolikus megtesz. Mivel az apáca egyre azt hajtogatta, hogy édesanyám a pokolba jut, egyre dühösebb lettem. Egy nap olyan mérges lettem, hogy miután darabokra szakítottam a katekizmusomat, hozzávágtam. Nem túl kedves hangon azt is elmondtam neki, pontosan mit is tehet az Istenével.
Ezután kitiltottak az óráiról. Nemsokára egy másik tanárral is nézeteltérésbe kerültem, és az ő óráiról is kiutasítottak. Dacossá váltam, tiszteletlenül beszéltem, lógtam az órákról, néha még fenyőtobozzal is megdobáltam a tanáromat. Kiállhatatlan gyerek lettem, de sohasem mondtam el a szüleimnek, hogy az iskolában úgy viselkedtem, mint egy szörnyeteg. Ők pedig soha nem jöttek rá.

Nem sokkal a tizenkettedik születésnapom után szeretett édesanyám meghalt, édesapám pedig újra megházasodott. Mostohaanyám teljesen kiállhatatlannak talált. A gondok egyre nőttek az iskolában és otthon is. Végül ott kellett hagynom az iskolát. Szüleim úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha az otthonomtól távoli szakiskolába küldenek. Ekkor ébredtem rá, mi is történik. Ez lehetetlen – gondoltam –, ez nem nekem való. Különböző helyeken éltem, amíg sikerült meggyőznöm hozzátartozóimat, hogy másik iskolába küldjenek, ahol elkezdtem rendesen viselkedni.

TANÁCSOK VEZETŐKNEK

TANÁCSOK VEZETŐKNEK

„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak."
(1Pt 5:2-3) 

A Lélek utasított, hogy elmondjam lelkész testvéreimnek: Az ajkatokról elhangzó üzenet felett Isten Lelkének hatalma uralkodjék. Ha valaha szükség volt Isten Lelkének különleges vezetésére, akkor az az idő most jött el. Alapos megszentelődésre van szükségünk. Elérkezett annak az ideje, hogy életünkkel és szolgálatunkkal Isten hatalmának megnyilatkozásáról tegyünk bizonyságot a világnak.

Az Úr azt szeretné látni, hogy a harmadik angyal üzenetét növekvő hatékonysággal hirdetjük. Minden korszakban azon munkálkodott, hogy népe győzedelmes legyen. Ugyanígy ma is vágyik arra, hogy céljait dicsőséges beteljesülésben vigye véghez egyházában. Arra inti híveit, hogy erőben egységben induljanak előre, miközben Isten ügyének igazságába vetett hitüknek növekednie kell bizonyosságban és bizalomban.
Sziklaszilárdan kell állnunk Isten Szava alapelvein, sohasem feledve, hogy Isten velünk van, erőt ad minden egyes új feladathoz. Életünket szabjuk mindig a becsületesség alapelveihez, hogy megerősödjünk az Úr nevében. A Szentlélek jóváhagyása és irányítása alatt megalapozódott hitünket szentül meg kell tartanunk. Korai tapasztalatainktól egészen mostanáig ez a Lélek munkája. Értékelnünk kell ezt a művet, amelyet az Úr épített parancsolatait megtartó népével. Ez a mű kegyelme által erősödik és egyre hatékonyabbá válik az idők során. 

Az ellenség azon munkálkodik, hogy megrontsa Isten népének tisztánlátását és gyöngítse hatékonyságát. Ha azonban Isten Lelkének irányítása alatt munkálkodnak, lehetőséget biztosít számukra, hogy a régi, elhanyagolt helyeket kiépítsék. Állandó fejlődést tapasztalnak majd, amíg az Úr hatalommal és nagy dicsőséggel alá nem száll, hogy a végső győzelem pecsétjével lássa el hűséges követőit. 
(Review and Herald, 1913. június 12.) 

Napi ige - Hetvenhétszer megbocsátás

„Őrizzétek meg magatokat! Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt, és ha megtér, bocsáss meg néki! Ha egy nap hétszer vétkezik ellened, hétszer tehozzád tér, mondván megbántam, megbocsáss néki!"

(Luk. 17,3–4)

„Nagyon sokszor ingerli a sértettet az ellene újból és újból vétkező ismételt bűnvallomása. Úgy gondolja, hogy már éppen elégszer megbocsátott. A Megváltó azonban világosan szólt arról, hogy miként kell bánni a vétkezőkkel: ...Ha a testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor meg akarja vallani neked bűnét, ne mondd, hogy nem hiszel az alázatosságában, sem bűnvallomása őszinteségében! Mi jogon ítélkezel fölötte, mintha olvasnál a szívében?... Mindnyájan Isten ingyen kegyelmének köszönhetünk mindent... A Megváltó kegyelemből váltott meg és teremtett újjá bennünket. Kegyelemből tett örököstársaivá. Ezt a kegyelmet kell tanúsítanunk nekünk is mások iránt.

Ne engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjünk meg magunkban farizeusi szigort... Ne adjunk helyet a keserű gúnynak szívünkben. Beszédünkben még csak nyoma se legyen a megvetésnek. Egyetlen szavunkkal, vagy részvétlen, gyanakvó és bizalmatlan viselkedésünkkel pusztulásba sodorhatunk valakit...
Semmi sem igazolja az engesztelhetetlen lelkületet... Az az irgalom és az a szerető gondoskodás, amely Krisztus életében megmutatkozott, látható lesz mindazokban, akik részesültek az Ő kegyelmében. »Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.« (Róma 8,9) 
Az ilyen ember számára Isten idegen, alkalmatlan arra, hogy együtt legyen vele az örökkévalóságban. Lehetséges, hogy Isten valamikor megbocsátott neki, irgalmatlansága azonban azt bizonyítja, hogy elfordult az Ő megbocsátó szeretetétől. Eltávolodott tőle, és ugyanolyan állapotba került, mint amilyenben volt, még Isten megbocsátását megelőzően. Megtagadta bűnbánatát, és úgy terhelik a bűnei, mintha sohasem bánta volna meg őket."

(Krisztus példázatai, A megbocsátás mértéke c. fejezetből)

szombat, augusztus 24, 2019

A MISSZIÓMUNKÁK TÁMOGATÁSA

A MISSZIÓMUNKÁK TÁMOGATÁSA

„Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." (1Tim 6:18-19) 

Krisztus egyházának küldetése a bűneik miatt kárhozatra kerülő bűnösök megmentése. Meg kell ismertetni az emberekkel Isten szeretetét, és a szeretet hatóerejével meg kell őket menteni Krisztusnak. Napjainkra az igazságnak el kell jutnia a föld legsötétebb zugaiba is, ennek a munkának azonban otthon kell elkezdődnie.
Krisztus követői ne éljenek önző életet, hanem Krisztus Lelkétől átitatva dolgozzanak összhangban Vele. 

Isten egy tervet készített népének, hogy legyen elegendő pénze az önfenntartó vállalkozásokhoz. Isten terve a tized rendszerében egyszerűségével és egyöntetűségével csodálatos. Hittel és bátran kell élni vele, hiszen isteni eredetű. Az egyszerűség és a használhatóság egyesül benne, megértése és megvalósítása nem kíván komoly tudást.
Minden ember érezheti általa, hogy kiveszi részét az üdvösség becses művének véghezviteléből. Minden férfi, asszony és fiatal Isten kincstárnoka lehet. Így nem lenne anyagi akadálya a nagy mű befejezésének, bátran szólhatna a világot figyelmeztető utolsó üzenet.
A kincstár megtelnék, ha mindenki elfogadná ezt a rendszert, és az adakozók még csak szegényebbek sem lesznek. Minden áldozattal még komolyabban ragaszkodnának a jelenvaló igazság ügyéhez. „Kincset gyűjtvén magoknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet." (1Tim 6:19) 

Ha a módszeres jótékonyság tervét mindenki elfogadná és teljes mértékben meg is valósítaná, akkor a kincstárban állandó készlet halmozódnék fel. A jövedelem úgy folyna be, mint biztos medrű folyó, amelyet a jótékonyságok soha el nem apadó patakjai táplálnak. 
(East Michigan Banner; 1905. január 18.)

Napi ige - A szeretet sürgetése

„Emberi kötelékekkel vontam őket, a szeretetnek köteleivel..."

(Hós. 11,4)

„A példázatban adott »kényszeríts bejönni mindenkit« parancsot (Luk. 14,23) sokan tévesen értelmezik, mintha azt tanította volna Jézus ezzel, hogy erőszakkal kell elfogadtatni az evangéliumot az emberekkel. De ez a sajátos megfogalmazás inkább a meghívás sürgető voltát, a felhozott indokok hatékonyságát jelenti. Az evangélium sohasem próbálja erőszakkal Krisztushoz téríteni az embereket.

A Megváltó így szól: »ímé az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem.« (Jel. 3,20) 
Az Úr nem vonul vissza, ha gúnyos elutasításba ütközik, nem fordul el, ha szembeszállnak vele, hanem tovább keresi az elveszetteket... Bár a konok szív ellöki magától és ellenáll szeretetének, Ő visszatér és még nagyobb erővel kérlel...

Krisztus olyan sóvárgó szeretetet akar feléleszteni követeiben is, amilyennel Ő keresi az elveszetteket. Nem elég csupán ennyit mondanunk: »Jöjj!« Vannak, akik hallják a hívást, de nem értik meg, és semmit sem látnak meg abból, amit Krisztus készített nekik. Sokan tudatában vannak gyengeségüknek, és ezt mondják: »Nem lehet rajtam segíteni! Ne törődj velem!« 
Krisztus munkásainak azonban nem szabad meghátrálniuk. Hajolj le meleg, együttérző szeretettel az elcsüggedt, reményvesztett emberekhez! Tápláld beléjük bátorságodat, reménységedet és erődet! Jóságoddal kényszerítsd arra, hogy jöjjön!"

(Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)

péntek, augusztus 23, 2019

AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS SZOLGÁLATA

AZ EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS SZOLGÁLATA

„Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök." (Mt 14:15-16) 

Komoly szavakkal fordulok azokhoz, akik az egészséges ételek forgalmazásában fognak dolgozni. Teljesen más arculattal kell élelmiszer-raktárainkat, éttermeinket és egyéb táplálkozással kapcsolatos intézményeinket működtetni. Ezt a munkát úgy kell végezni, hogy közben a megtéretlenek előtt az evangélium felragyogjon. Akik a táplálék készítésében foglalatoskodnak, nap mint nap kérjenek tanácsot Tőle, Aki ötezer éhes embert elégített meg. Élelmiszerboltjainkat és éttermeinket veszteségmentesen kell működtetnünk. Nem felejthetjük el, hogy a műnek ez a vonala is szükségszerű, élnie kell, de minden romlott befolyást ki kell irtani belőle. 

A nyerő oldalon kell maradnunk. De mi értelme van ennek a munkának, ha érdekében fel kell áldozni az igazság alapelveit, a könyörületességet és Isten szeretetét? Mi értelme van, ha befolyása által nem világosodnak meg lelkek és nem lesznek készek az Igére, lelki táplálékukra hagyatkozni?
Mindazoknak, akik ebben a munkában szorgoskodnak, rá kell mutatniuk a mennyei igazság gyökereire azok előtt, akikkel kapcsolatba kerülnek. 

Olyan embereket válasszanak az egészséges étkeztetés munkájára, akik képesek az ige szólására alkalmas és alkalmatlan időben és akik felvilágosíthatnak férfiakat és nőket az igazság tekintetében. Különleges bölcsességre van ahhoz szükség, hogy valaki tudja, mikor szóljon és mikor maradjon csendben. Minden munkás imádkozzék lelki megértésért. 
(The Health Food Ministry, 89. oldal)

Napi ige - Meghívó a mennyei vacsorára

„Ő pedig mondta annak: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott... Mindnyájan egyenlőképpen kezdték magukat mentegetni... Ezért mondom néktek, hogy senki ama meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat."
(Luk. 14,16. 18. 24)

„Krisztus korában sokan mondták el a családi asztal körül ezeket a szavakat a mindennapi kenyér megtörésekor: »Boldog az, aki kenyeret eszik az Isten országában.« Krisztus azonban bemutatta, hogy milyen nehéz vendégeket találni a végtelen áron elkészített menyegzői vacsorához. 

Akik hallgatták a szavait, tudták, hogy ők is semmibe vették az irgalmas meghívást. Minden érdeklődésüket e világ gazdagsága és örömei kötötték le. Így van ez ma is. A kifogások, amelyekkel a példázatbeli emberek visszautasították a meghívást, máig sem változtak. Azt mondják, nem veszélyeztethetik földi lehetőségeiket az evangélium normái miatt. Többre értékelték ezeket az örökkévaló dolgoknál.
Éppen azok az áldások, amelyeket Istentől kaptak, emelkedtek válaszfalként közéjük és Megváltójuk közé. Nem akarják, hogy bárki is zavarja őket világi céljaik hajszolásában, ezért ezt mondják a kegyelmet hirdető követnek: »Most eredj el, de mikor alkalmatosságom lesz, még majd magamhoz hívatlak téged.« (Csel. 24,25) 
Mások azzal mentegetőznek, hogy nehézségeik támadnának emberi kapcsolataikban, ha elfogadnák Isten hívását. Arra hivatkoznak, hogy nem kerülhetnek ellentétbe rokonaikkal és ismerőseikkel. Így válnak a példázat szereplőivé. A lakoma házigazdája meghívása semmibevételének tekinti erőtlen kifogásaikat...
Emberek azért utasítják vissza a Megváltó hívását, mert attól félnek, hogy családjuk felbomlik. Azt hiszik, hogy ha nem engedelmeskednek Istennek, akkor békés és szerencsés lesz az életük. Ez azonban önámítás. Aki önzést vet, az önzést is arat. Krisztus szeretetének elutasításával elvetik mindazt, ami az emberi szeretetet tisztává és állhatatossá teheti. Nemcsak a mennyet veszítik el, hanem azt is, amiért a mennyet feláldozták...

Krisztus második eljövetele közel van. Igéjében meghirdetett jelek teljesedése tanúsítja, hogy az Úr már az ajtó előtt áll... De az emberek ma is vad hajszát folytatnak,... mintha nem is létezne se Isten, se menny, sem pedig örök élet... A Krisztus második eljöveteléről szóló üzenethirdetésnek az a célja, hogy az embereket kiragadja a földi dolgok hálójából, és ráirányítsa figyelmüket az örök valóságra, hogy meghallják, amint az Úr hívja őket az Ő asztalához."

(Krisztus példázatai, Eredj el az utakra és a sövényekhez c. fejezetből)

csütörtök, augusztus 22, 2019

Napi ige - Szerető vincellér

„Ezt a példázatot mondta el: Volt egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Ezt mondta a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, de nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet hiába? Ő pedig felelvén, mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt."

(Luk. 13,6–9)
Az intés hozzánk is, nekünk is szól. Vajon te is gyümölcstelen fa vagy-e az Úr szőlőskertjében?... Mióta kapod az Ő ajándékait? Mióta figyeli és várja, hogy viszonozd szeretetét? Micsoda megtiszteltetés számodra, hogy az Úr szőlőjében lehetsz, és élvezheted a kertész éber gondoskodását... Látszólag egyházának, Krisztus testének a tagja vagy, de nem tudod, hogy mit jelent élő kapcsolatban lenni a szerető Istennel. Élete nem ragyog át a tiéden. Jellemének igaz vonásai, »a Lélek gyümölcsei« nem láthatók az életedben...


Látod ugye, ha homályosan is, hogy hiába foglalod a földet! Az irgalmas Isten mégis meghagyott. Nem néz rád ridegen, vádlóan. Nem fordul el részvétlenül tőled, nem engedi, hogy elpusztulj. Neked is azt kiáltja, mint évszázadokkal ezelőtt Izráelnek: »Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!?... Nem végzem el haragom hevét, nem fordulok vissza Efraim vesztére, mert Isten vagyok én, és nem ember.« (Hós. 11,8–9) 
A szánakozó Megváltó rólad is ezt mondja: »Kíméld meg még ez évben, amíg körülásom és megtisztítom!«

Milyen fáradhatatlan szeretettel szolgált Krisztus Izráelnek kegyelemidejük meghosszabbított időszakában!... Mindaz, amit a menny adhatott, rájuk áradt... Isten gondoskodása és értük végzett munkája nem hagyott alább, sőt fokozódott... Isten ma még hív: »Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez!... Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből.« (Hós. 14,2–3)"

(Krisztus példázatai, A terméketlen fügefa c. fejezetből)


SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

„És körüljárja Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mt 9:35-36) 

Az Úr szüntelenül végezte a szeretetszolgálatot, így az evangélium minden munkásának is ezt kellene tennie. Követeivé nevezett ki bennünket, hogy művét továbbvigyük a földön. Minden hűséges, önfeláldozó munkás megkapta megbízatását: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15)
Olvassátok el figyelmesen az Új Testamentum utasításait! Például szolgál az, ahogyan a Nagy Tanító vezette tanítványait. Ezt kell követnünk gyógyító szolgálatunkban. De vajon követjük-e ezt a példát? Az üdvösség örömüzenetét kellene hirdetnünk minden faluban és városban. De hol vannak a munkások? Isten nevében kérdezem: Hol vannak a munkások, akik együtt dolgoznak Istennel? 

Csakis a szükségben szenvedők iránt érzett önzetlen érdeklődés tudja gyakorlatban bemutatni az evangélium igazságát. „Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?" (Jak 2:15-17)

„Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13) 

Az evangélium hirdetésében a prédikálás csak egy eszköz a sok közül. Ide tartozik még a tudatlanok tanítása, a csüggedők felemelése, a betegek meggyógyítása. Az emberi szónak is ki kell vennie részét Isten művéből. A kedves, együttérző, szeretetteljes szavak bizonyságot tesznek az igazságról. Az őszinte, szívből jövő imák közel hozzák az angyalokat.
Az evangélium hirdetése a világon az a feladat, melyet Isten adott azoknak, akik az Ő nevében munkálkodnak. Krisztus munkatársaivá kell lenniük, és hirdetniük kell kedves lényét, együttérző szeretetét azoknak, akik bármikor elveszhetnek. 
(Review and Herald, 1902. március 4.)

szerda, augusztus 21, 2019

Napi ige - Tékozló testvéreket szeretni

„Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született.” 
(I.Jn. 5:1)

„Az önigazultság nemcsak arra készteti az embert, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Krisztus példázatában az önző, irigy idősebb fiú leste az alkalmat, hogy bírálja testvérét. Minden tévedését, hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. 

Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen becsmérlik. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt nem sugározhat rájuk fény Istentől...

Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben szenvedőket. Ha az önzés jege leolvad szívedről, úgy fogsz érezni, mint Ő: osztozol az elveszettek megmentése felett érzett örömében. Ha Isten gyermeke vagy, így gondolkozol: a »te testvéred« az, aki »meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott...« 

Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában. Az öröm akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni az elveszett testvéredet. A hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett az ő szolgálatában. 
Akinek sok bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mert »aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet« (I.Jn. 4:8).”

(Krisztus példázatai, A tékozló hazatalált c. fejezetből)
Tissot: A tékozló fiú hazatérése

A KIADÓI MUNKA

A KIADÓI MUNKA

„És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől." (Jel 10:11) 

Kiadói munkánk Isten vezetése és különleges felügyelete alatt született. Különleges cél érdekében tervezték. A hetednapi adventistákat, mint egy kiváltképpen való népet, Isten választotta és különítette el a világtól. Az igazság nagy csákányával választotta le őket a világ kőfejtőjében és lépett kapcsolatba velük. Képviselőivé tette, követeinek nevezte ki őket az üdvösségért folyó utolsó munkájában. Az igazság legnagyobb mértéke − melyet halandóra valaha is bíztak − a legszigorúbb és legfélelmetesebb figyelmeztetések, melyeket Isten valaha küldött az embernek, mind rájuk van bízva, hogy adják át a világnak. A munka végzésében a leghatékonyabb szakágak egyike a kiadói hivatal.
Ezek az intézmények az igazság tanítói, Isten tanúi az emberek felé. Úgy árad belőlük az igazság, mint lámpából a világító fény. Egy veszélyes tengerparton felállított világítótorony fényéhez hasonlóan fénysugarakat küldenek a világ sötétjébe, hogy az embereket figyelmeztessék a veszélyre, mely pusztulásukat okozhatja. 

A kiadókban megjelenő kiadványok célja egy nép felkészítése az Istennel való találkozásra. A világ minden részén ugyanazt a feladatot kell végezniük, mint amit Keresztelő Jánosnak kellett Izráelben. A figyelmeztetés megdöbbentő üzenetével Isten prófétája felébresztette az embereket világi álmodozásaikból. Általa Isten megtérésre hívta a bűneibe visszaeső Izráelt. Az igazság kinyilatkoztatásával leleplezte a népszerű megtévesztéseket. Ellentétben korának hamis elméleteivel, tanításaiban az igazság örök bizonyságként állt. „Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa" − ez volt János üzenete. (Mt 3:2) 
Ugyanezt az üzenetet kell ma is átadni a világnak kiadványainkon keresztül. 
(Testimonies, 7. kötet, 138-139. oldal)

kedd, augusztus 20, 2019

Napi ige - A hamis pásztorok

„Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik: ...A gyöngéket nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek... Tévelygett nyájam minden hegyen, minden magas halmon. Az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, és nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána."

(Ezék. 34,2. 4. 6)

„Jézus azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük az Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket... Krisztus minden egyes megmentett lelket arra szólít fel, hogy mentse az elveszetteket az Ő nevében. Izráelben elhanyagolták ezt a munkát. Vajon nem ugyanezt teszik-e azok, akik ma Krisztus követőinek vallják magukat? 
Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz? Tudod-e, hogy Krisztus keresi azokat, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt te elkerülsz? Talán éppen akkor lenne a legnagyobb szükségük a részvétedre, amikor elfordulsz tőlük...
Az elveszett juh, ha nem hozzák vissza a nyájhoz, addig kószál, míg el nem pusztul. Sokan elvesznek, mert nincs kéz, amely megmentésükre utánuk nyúlna. Az angyalok szánakoznak e tévelygőkön, az emberi szív azonban nem. Ó, milyen nagy szükségük lenne a megkísértett, tévelygő lelkeknek a szívet megindító, mélységes megértésre! Bárcsak többet merítenénk Krisztusból, és kevesebbet a saját énünkből!"

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

A GYÓGYÍTÓ SZOLGÁLAT

A GYÓGYÍTÓ SZOLGÁLAT

„A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ővele." 
(ApCsel 10:38)

Feladatunk egyértelműen: ahogyan az Atya küldte egyszülött Fiát földünkre, akképpen küld Krisztus is bennünket, tanítványait gyógyító missziós munkára. Isten akaratát követjük, amikor szent küldetését teljesítjük. Senki véleménye ne szabja meg, hogy mi képezze az őszinte gyógyító missziós munkát...

Az igazi gyógyító missziós munka a mennyből származik, nem pedig földön élő embertől. De ezzel a munkával kapcsolatban oly sok Istenre árnyat vető tevékenységet látunk, hogy el kell mondanom: A gyógyító missziós munka Istentől származik és az elvégzendő küldetések legdicsőbbike. Minden esetben Krisztus művével összhangban kell lennie. Akik Isten munkatársai, minden bizonnyal úgy mutatják be Krisztus jellemét, ahogyan Krisztus mutatta be Atyja jellemét, amíg e világon volt.

El kell mondanom, hogy a gyógyító missziós munkát Isten tisztítja meg a földi homálytól és magasztalja fel, hogy a világ előtt az Őt megillető helyet foglalja el. Amikor lelket romboló cselszövésekkel hozzák kapcsolatba ezt a munkát, befolyása megsemmisül. Ezért volt ebben a fejlődő műben oly sok zavarodottság, ami a jövőre nézve gondos megfontolást igényel... 

Ezen a téren az segíthet a legjobban, ha megértjük és követjük a földön valaha is élt legnagyobb Gyógyító Misszionárius küldetését. Semmi sem segíthet jobban, minthogy felismerjük ennek a munkának szentségét és azt, hogy ez milyen tökéletes összhangban van a Nagy Misszionárius életművével. A mi küldetésünk célja ugyanaz, mint Jézusé. Miért küldte Isten Fiát az elbukott világra? Hogy ismertté tegye az emberiség előtt irántuk lángoló szeretetét. Krisztus úgy jött el, mint Megváltó. Működése során küldetésének a bűnösök megmentését tartotta. 
(Medical Ministry, 24. oldal)

hétfő, augusztus 19, 2019

ISTEN TERVE AZ EGYHÁZZAL: A NEVELÉS FELADATA

ISTEN TERVE AZ EGYHÁZZAL: A NEVELÉS FELADATA

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség."
(Péld 9:10) 

A nevelés igaz célja férfiakat és nőket felkészíteni a szolgálatra. Képességeiket ki kell fejleszteni, majd gyakorlatba átvinni. Főiskoláinkon és gyakorlóiskoláinkban évről évre a keményebb munkát kell végezni. Fiataljaink itt készülnek fel arra, hogy az Úr szolgálatában alkalmas munkásokká váljanak. Az Úr kéri a fiatalokat, hogy válasszák a mi iskoláinkat és gyorsan kapcsolódjanak bele az aktív munkába. Az idő rövid. Krisztus munkásaira mindenütt szükség van. Sürgősen mozgósítani kell azokat, akiknek ezzel a munkával kellene Mesterüknek szolgálniuk. 

Iskoláinkat az Úr alapította; és ha azok céljával összhangban működnek, az ott képzett fiatalok gyorsan felkészülnek a missziómunka különböző válfajainak szolgálatára. Egyeseket missziós ápolókká képeznek, másokat házról házra járó könyvárussá, néhányukat evangélistákká vagy lelkészekké. Fel kell készíteni a fiatalokat az egyházi iskolák ellátására is, ahol a gyerekek megtanulhatják a műveltség első alapelveit. Ez nagyon fontos munka, igen jó képességet és gondos tanulást kíván meg. 

Sátán igyekszik férfiakat és nőket eltántorítani a helyes alapelvektől. A minden jónak ellensége azt szeretné látni, ha úgy képeznének embereket, hogy azok befolyásukat a rossz oldalán gyakorolják, ahelyett hogy tálentumaikat embertársaik áldására fordítanák. Őket úgy vezeti, hogy elforduljanak a menny Királyának tett esküjüktől... 

Azért alapítunk iskolákat, hogy fiataljainkat megerősítsük Sátán kísértéseivel szemben. Ezekben az iskolákban az élet hasznos dolgaira és Isten mindenkori szolgálatára képezzük őket. Mindazok, akik Isten dicsőségére szeretnének élni, Krisztus szeretetétől indítva őszintén vágyakoznak arra, hogy felkészüljenek a különleges szolgálatra. Ez a szeretet végtelen erőt ad és isteni teljesítményekre készíti fel az emberi lényeket. 
(Counsels to Parents and Teachers, 493-495. oldal)

Napi ige - Az igaz pásztor

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon nem hagyja-é ott a kilencvenkilencet és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett?"

(Máté 18,11–12)

„A pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik egy juha, nem nézi közönnyel a biztonságban levő nyájat, és nem mondja ezt: Van kilencvenkilenc juhom, túl fárasztó lenne kimenni és keresni az eltévedtet. Jöjjön vissza magától! Én kinyitom az akol ajtaját és beengedem, ha megjön. 

Nem így tesz a pásztor. Mihelyt a juh eltéved, a pásztor szívét elfogja az aggodalom. Újra meg újra megszámolja a nyáját. Amikor meggyőződik arról, hogy egy juh elveszett, nincs nyugalma többé. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és elmegy, hogy megkeresse az eltévedtet. Minél sötétebb és viharosabb az éjszaka, minél veszélyesebb az út, a pásztor annál jobban aggódik, és annál nagyobb igyekezettel keres. Mindent megtesz, hogy megtalálja az elveszett juhot.

Hogy fellélegzik, amikor a távolból meghallja az erőtlen sírást! A hangot követve megmássza a legmeredekebb csúcsot is, és életét kockáztatva elmegy egészen a szakadék széléig. Így keres, miközben az egyre halkuló sírásból megtudja, hogy báránya haldoklik. 
Igyekezetét végül siker koronázza. Megtalálja az elveszettet. Nem korholja, hogy olyan sok bajt okozott, nem is hajtja ostorral. Még csak vezetni sem próbálja. Örömében vállára emeli a reszkető teremtést. Ha megsérült, a karjába veszi és magához szorítja, hogy testének melegével tartsa életben. Hálás szívvel viszi vissza a nyájhoz. Fáradsága nem volt hiábavaló... 
Krisztus ezzel a példázattal biztosít minket arról, hogy nyájának egyetlen eltévedt tagját sem felejti el, nem hagyja magára. Mindenkit kiszabadít a romlás verméből és a bűn hálójából, aki engedi, hogy megmentse."

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)


vasárnap, augusztus 18, 2019

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen tiköztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak." (2Pt 2:1)

A jövőben csalások egész sorozatával fognak találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk érezni a talpunk alatt. Erős alapot akarunk építményeinkhez. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket dob be, mint pl. a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol van biztonság, ha nem az Úr által az utóbbi évben adott igazságban? 

Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él, közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd tálentumát használva építs és dicsérj. Ha az Istentől kapott munkát végzed, az üzenetet fogod hordozni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés. 
Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten összes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magas helyeken uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz. 

Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket. 
(Review and Herald, 1905. május 25.)

Napi ige - Történelem felülről nézve

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

(I.Ján. 2,17)

„A Biblia a legrégibb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát. Megvilágítja a távoli múltat, ahová a kutató ember hiába igyekszik behatolni... Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, emberi nemzetségünk történetének az emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását... A Biblia a történelem valódi bölcseletét nyilatkoztatja ki...



Egyedül Isten Igéje az, amely megmutatja, hogy a nemzetek és a történelmi személyek ereje nem az esélyeiken és ügyességükön múlott. Nem ez tette őket győztesekké,... hanem az a készség, amellyel betöltötték Isten szándékát.
A nemzetek keletkezéséből és bukásából – ahogyan azt a Szentírás megvilágítja mindenki előtt – meg kellene tanulnunk, hogy milyen értéktelen a csupán külső és világi dicsőség... Csak az maradhat meg, ami egybekapcsolódik Isten szándékával, és kinyilatkoztatja jellemét. Egyedül csak az Ő alapelvei maradandóak e világon. 

Tanulmányoznunk kell Isten szándékainak és terveinek megvalósulását a nemzetek történetében, valamint az elkövetkező dolgok kinyilatkoztatásában, hogy valódi értéke szerint becsüljük mind a láthatót, mind a láthatatlant, hogy megtanuljuk, mi az élet igazi célja, hogy a múlandó dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük, hogy lehetőségeinket nemesen használjuk fel."

(Nevelés, Történelem és jövendölés c. fejezetből)

szombat, augusztus 17, 2019

Napi ige - A nyomorúság oka

„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek... Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent."
(I.Pét. 4,13. 15–16)

„Azokról, »...akik Istent szeretik..., akik az Ő végzése szerint elhívottak« (Róma 8,28), a Biblia feltárja szenvedéseik jó szolgálatának egy magasabb fokú következményét. »...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.« (Ésa. 43,12) Tanúi, annak, hogy Ő jó, hogy az Ő jósága mindenek felett áll. »...Látványossága lettünk a világnak, mind az angyaloknak, mind az embereknek.« (I.Kor. 4,9)

Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek az indítórugói önzőek. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a feladatuk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi testben, hogy a saját életével szemléltesse az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt az alapelvet, Isten munkatársaivá kell lenniük, hogy a gyakorlati életükkel mutassák meg az önzetlenség és az önfeláldozás elvét. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Helyt kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert »...ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, amely tőlem van, így szól az Úr« (Ésa 54,17)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

„És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint; szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére." (2Pt 3:15-16) 

Az Úr minden bizonnyal nagy dolgokat cselekszik majd érettünk, ha éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot. Mindannyian Jézus Krisztus áron vett tulajdonai vagyunk. Nem adhatjuk fel odaadásunkat és nem térhetünk le az odaszentelődés útjáról. Harcolnunk kell azokkal a tévedésekkel és megtévesztésekkel szemben, melyeket azok elméjéből kell kisöpörnünk, akik nem cselekszenek a kapott világossággal összhangban. Egyetlen bizonyosságunk a bibliai igazság. 

Tudom és megértem, hogy a korai tapasztalataink során kapott hitben és világosságban gyökerezünk. Akkor egyik tévedés a másik után következett be, lelkészek és doktorok hoztak új tantételeket. Sok imával kutattuk a Szent Írást és a Szentlélek megmutatta az igazságot. Néha egész éjszakákat a Szentírás tanulmányozásának szenteltünk, és őszintén kértük Isten vezetését. Egyenes, odaszentelt férfiak és asszonyok gyűltek össze e célból. Isten ereje felhasznált és egyértelműen meg tudtam határozni, hogy mi az igazság és mi a tévedés. 

Ahogyan hitünk alapjai pontról pontra kirajzolódtak, lábainkat a biztos alapra helyezhettük. A Szentlélek megnyilatkozásai során pontról pontra fogadtuk el az igazságot. Elragadtattam látásban és magyarázatokat kaptam. A szentélyről és a mennyei szolgálatról nyertem kinyilatkozásokat, hogy ott állhassunk, ahová a fény tiszta, határozott sugaraival ránk világíthat.

Mindezeket az igazságokat megörökítettem írásaimban. Az Úr sosem vonja vissza kimondott szavait. Cselszövő emberek támadhatnak, az ellenség nem nyugszik, hogy lelkeket csábítson el az igazság oldaláról. De mindazok, akik hiszik, hogy White testvérnőn keresztül az Úr üzent, biztonságban lehetnek azoktól a megtévesztésektől, amelyek napjainkban, az utolsó időben támadnak. 
(Manuscript Release 760, 22-23. oldal)

péntek, augusztus 16, 2019

Heidegger: A gondolkodás tapasztalatáról

A gondolkodás tapasztalatáról – Martin Heidegger

Út és mérleg
híd és ének
egy ösvényen együtt áll.

Menj és hordozd
nincsed és szód
ott, hol csak-egy utad jár.


Midőn hajnalfény gyúl a hegyek mögött csendesen…
A világ homálya sohasem oltja ki a lét fényét.
Az isteneknek túl későn érkeztünk, s túl korán a létnek. Ebben a költeményben kezdődik az ember.
Egy csillaghoz tartsunk: ennyi az egész.
Gondolkodni – egy gondolatra szorítkozni, mely majdan csillagként áll meg a világ egén.

Midőn vihar kerekedtén a szélkakas a kunyhóablak előtt énekel…
Ha a gondolkodás hivatása a lét kihívásából ered, a sors beszéde gazdagabb lesz.
Mihelyt szemünk van a dologra és szívünkben a szóra-hallás, sikerül a gondolkodás.
Kevesek tapasztaltak abban, hogy megkülönböztessék a megtanított tárgyat az elgondolt dologtól.
Ha a gondolkodásban szemben állók volnának és nem csupán vetélytársak, jobban állana a gondolkodás ügye.

Midőn a felszakadozott esőfelhőn hirtelen napsugár siklik át a rétek sötétjére…
Nem mi találunk rá a gondolatokra. Ők találnak ránk.
Ez a beszélgetésre illő óra.
Jöhet a derűs társas eszmélkedés, mely nem áll elő ellenkező vélemény fitogtatásával, sem nem tűr engedékeny beleegyezést. A gondolkodás állhatatos marad ügyében.
Az ilyen derűs társalgás öröméből nyerhet a gondolkodás műhelye néhány mesterlegényt. Hogy közülük egy észrevétlen mesterré növekedjék.

Midőn a nyáreleji mezőn magányos nárciszok elrejtve virágzanak s a juharfa alatt egy hegyi rózsa csillan…
Díszes egyszerűség.
Csak alkotás éltet arcot.
S az alkotás költeményben pihen meg.
Kit járhat át bármi bátorítás – ha nem vállalja a szomorúságot?
Ott árad el a fájdalom gyógyító ereje, hol nem is sejtjük.

Midőn a szél morogva tépázza a kunyhó gerendáit s az idő kedvetlenre válik…
Három veszély fenyegeti a gondolkodást.
Jó és ezáltal üdvös veszély a daloló költő szomszédsága.
Gonosz és ezáltal legkönyörtelenebb veszély maga a gondolkodás. Önmaga ellenében kell gondolkodnia s erre csak ritkán képes.
Rossz és ezáltal zavaros veszély a bölcselkedés.

Midőn nyári napon pille telepedik a virágra s csukott szárnyával vele leng a réti szélben…
Kedélyünk minden kedve felelet a lét kedvességére, mely gondolkodásunkat a világ játékába gyűjti.
A gondolkodás minden egyes dolgot kiemel és maga előtt marasztal.
A türelmes figyelem nagylelkűséget nevel.
Ki nagyot gondol, nagyot is téved.

Midőn a hegyi patak az éjszakák csöndjében arról mesél, hogyan zubog szikláról sziklára…
Gondolkodásunkban, ami a legősibb, mögöttünk jár, és mégis szembejön velünk.
Ezért várja a gondolkodás az elmúltak érkezését és ezért visszaemlékezés.
Öregnek lenni annyit jelent: idejében megállni ott, ahol egy gondolati út egyetlen gondolata a maga helyére ugrott.
Akkor kockáztathatjuk meg, hogy a filozófiából visszatérjünk a lét elgondolásához, mikor már a gondolkodás eredetében otthonosak lettünk.

Midőn téli éjszakában hóviharok rázzák a kunyhót, de reggelre a táj hófehérbe csöndesül…
A gondolkodás éneke csak azáltal nyugodna meg lényegében, ha lehetetlen lenne kimondani, mi kimondatlanul kell hogy maradjon.
A gondolkodást ilyen lehetetlenség helyezné a dolog elé.
Soha nem az, amiről beszélnek, és egy nyelven sem az, amit kimondanak.
Hogy újra és minduntalan van gondolkodás, kinek csodálkozása szeretné ezt kifürkészni?

Midőn alpesi völgyek lejtőin kolompszó hallik s a nyájak lassan-lassan bandukolnak…
A gondolkodás költői jellegét még homály fedi.
Ahol megmutatkozik, hosszú időre valami félig-költői sejtés utópiájának látszik.
De a gondolkodó költés valójában a lét topológiája.
Ez mondja meg neki lényegének illetőségét.

Midőn az esti fénysugár itt-ott betűz az erdőn, bearanyozza a fák törzsét…
Ének és gondolkodás a költészet szomszédos törzsei.
A létből hajtanak ki és igazságába érnek.
Kapcsolatukról az jut eszünkbe, amit Hölderlin az erdő fáiról dalol:
„És a szomszéd törzsek ismeretlenek
maradnak egymásnak, amíg csak állnak.”

Erdő pihen
patak zubog
szikla nyugszik
zápor zent.

Mező réved
kút megduzzad
szelek zúgnak
áldás leng.

(1947)
(Reisinger János fordítása)