kedd, augusztus 22, 2017

Napi ige - Szerető vincellér

„Ezt a példázatot mondta el: Volt egy embernek egy fügefája a szőlőjébe ültetve, és elment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Ezt mondta a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, de nem találok. Vágd ki azt, miért foglalja a földet hiába? Ő pedig felelvén, mondta néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom. Ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt."

(Luk. 13,6–9)
Az intés hozzánk is, nekünk is szól. Vajon te is gyümölcstelen fa vagy-e az Úr szőlőskertjében?... Mióta kapod az Ő ajándékait? Mióta figyeli és várja, hogy viszonozd szeretetét? Micsoda megtiszteltetés számodra, hogy az Úr szőlőjében lehetsz, és élvezheted a kertész éber gondoskodását... Látszólag egyházának, Krisztus testének a tagja vagy, de nem tudod, hogy mit jelent élő kapcsolatban lenni a szerető Istennel. Élete nem ragyog át a tiéden. Jellemének igaz vonásai, »a Lélek gyümölcsei« nem láthatók az életedben...


Látod ugye, ha homályosan is, hogy hiába foglalod a földet! Az irgalmas Isten mégis meghagyott. Nem néz rád ridegen, vádlóan. Nem fordul el részvétlenül tőled, nem engedi, hogy elpusztulj. Neked is azt kiáltja, mint évszázadokkal ezelőtt Izráelnek: »Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!?... Nem végzem el haragom hevét, nem fordulok vissza Efraim vesztére, mert Isten vagyok én, és nem ember.« (Hós. 11,8–9) 
A szánakozó Megváltó rólad is ezt mondja: »Kíméld meg még ez évben, amíg körülásom és megtisztítom!«

Milyen fáradhatatlan szeretettel szolgált Krisztus Izráelnek kegyelemidejük meghosszabbított időszakában!... Mindaz, amit a menny adhatott, rájuk áradt... Isten gondoskodása és értük végzett munkája nem hagyott alább, sőt fokozódott... Isten ma még hív: »Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez!... Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből.« (Hós. 14,2–3)"

(Krisztus példázatai, A terméketlen fügefa c. fejezetből)


SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

SZOCIÁLIS SZOLGÁLAT

"És körüljárja vala Jézus a városokat mind, és a falvakat, tanítván azoknak zsinagógáiban, és hirdetvén az Isten országának evangéliumát, és gyógyítván mindenféle betegséget és mindenféle erőtlenséget a nép között. Mikor pedig látta vala a sokaságot, könyörületességre indula rajtok, mert el voltak gyötörve és szétszórva, mint a pásztor nélkül való juhok." (Mt 9:35-36) 

Az Úr szüntelenül végezte a szeretetszolgálatot, így az evangélium minden munkásának is ezt kellene tennie. Követeivé nevezett ki bennünket, hogy művét továbbvigyük a földön. Minden hűséges, önfeláldozó munkás megkapta megbízatását: "Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek." (Mk 16:15)
Olvassátok el figyelmesen az Új Testamentum utasításait! Például szolgál az, ahogyan a Nagy Tanító vezette tanítványait. Ezt kell követnünk gyógyító szolgálatunkban. De vajon követjük-e ezt a példát? Az üdvösség örömüzenetét kellene hirdetnünk minden faluban és városban. De hol vannak a munkások? Isten nevében kérdezem: Hol vannak a munkások, akik együtt dolgoznak Istennel? 

Csakis a szükségben szenvedők iránt érzett önzetlen érdeklődés tudja gyakorlatban bemutatni az evangélium igazságát. "Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül, és azt mondja nékik valaki tiközületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?" (Jak 2:15-17) "Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13) 

Az evangélium hirdetésében a prédikálás csak egy eszköz a sok közül. Ide tartozik még a tudatlanok tanítása, a csüggedők felemelése, a betegek meggyógyítása. Az emberi szónak is ki kell vennie részét Isten művéből. A kedves, együttérző, szeretetteljes szavak bizonyságot tesznek az igazságról. Az őszinte, szívből jövő imák közel hozzák az angyalokat.
Az evangélium hirdetése a világon az a feladat, melyet Isten adott azoknak, akik az Ő nevében munkálkodnak. Krisztus munkatársaivá kell lenniük, és hirdetniük kell kedves lényét, együttérző szeretetét azoknak, akik bármikor elveszhetnek. 
(Review and Herald, 1902. március 4.)

hétfő, augusztus 21, 2017

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik, a hatodik alkalom

2017. augusztus 24-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz
a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.


A tízrészes reformációs füzetsorozat 6. részének témáját vesszük át. További alkalmak kéthetente.

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

Érzelmeink gyógyulása

Miért fontos az érzelmeink kérdésével foglalkoznunk?

Mélyről fakadó, kiirthatatlan vágy él bennünk a szeretet, a meghittség, az elfogadottság, a békesség, egyszóval: a boldogság után. Mivel az élet minden eseményéhez kapcsolódnak bennünk érzések és érzelmek 1, teljesen természetes, hogy hatnak a gondolatainkra és a döntéseinkre is. Életünket, jövőbeni sorsunkat meghatározza, hogyan gondolkodunk, hogyan élünk döntési képességünkkel. Ezért nem mindegy az sem, hogyan viszonyulunk az érzések és érzelmek kérdéséhez.


Általában ismerjük és elfogadjuk azt az elgondolást, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket egymással összekeverni, és hinnünk kell akkor is, amikor az érzelmeink vagy érzéseink az ellenkezőjét diktálják. Nem engedhetjük, hogy az érzelmek vegyék át a vezetést, hiszen nemcsak az a baj, hogy az érzéseink-érzelmeink változékonyak, hanem az is, hogy az önzés következtében megjelent életünkben a bűn szeretete. Vannak, akik ehhez hozzáteszik: mindez nem jelentheti azt, hogy a hívő élet érzelmektől mentes élet.


Tudjuk-e, hogy mit kezdjünk az érzelmeinkkel? Hogyan dolgozzuk fel saját ellentmondásos érzelmeinket, hogyan állíthatjuk Isten szolgálatába ezeket is? Hiszen az érzések nemcsak akkor veszik át a vezető szerepet, ha tudatosan így döntünk, hanem akkor is, ha menekülünk a velük való szembesülés elől, és megpróbáljuk elnyomni őket, tudomást sem véve róluk.


A következő idézetek megerősítik e téma jelentőségét és időszerűségét:

Napi ige - Tékozló testvéreket szeretni

„Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Istentől született, és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született.” 
(I.Jn. 5:1)

„Az önigazultság nemcsak arra készteti az embert, hogy hamis színben tüntesse fel Istent, hanem arra is, hogy felebarátaival szemben szeretetlen és gáncsoskodó legyen. Krisztus példázatában az önző, irigy idősebb fiú leste az alkalmat, hogy bírálja testvérét. Minden tévedését, hibás lépését eltúlozta. Így próbálta igazolni saját engesztelhetetlenségét. 

Ma sokan ugyanezt teszik. Amikor valaki először veszi fel a harcot a kísértések özöne ellen, ridegen becsmérlik. Isten gyermekeinek mondják magukat, de Sátán szellemében járnak el. Felebarátaikkal szembeni magatartásuk miatt nem sugározhat rájuk fény Istentől...

Ha felismered, hogy bűnös vagy, és tudod, hogy téged is csak mennyei Atyád szeretete mentett meg, akkor mélységesen szánod a bűnben szenvedőket. Ha az önzés jege leolvad szívedről, úgy fogsz érezni, mint Ő: osztozol az elveszettek megmentése felett érzett örömében. Ha Isten gyermeke vagy, így gondolkozol: a »te testvéred« az, aki »meghalt, és feltámadott, elveszett, és megtaláltatott...« 

Ha nem vállalsz közösséget vele, akkor csak béres vagy a háziak között, nem pedig gyermek Isten családjában. Az öröm akkor sem szűnik meg, ha te nem mész üdvözölni az elveszett testvéredet. A hazatérőnek meglesz a helye az Atya mellett az ő szolgálatában. 
Akinek sok bűnét bocsátotta meg Isten, az nagyon szeret. Te pedig kint maradsz a sötétben. Mert »aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet« (I.Jn. 4:8).”

(Krisztus példázatai, A tékozló hazatalált c. fejezetből)
Tissot: A tékozló fiú hazatérése

A KIADÓI MUNKA

A KIADÓI MUNKA

"És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől." (Jel 10:11) 

Kiadói munkánk Isten vezetése és különleges felügyelete alatt született. Különleges cél érdekében tervezték. A hetednapi adventistákat, mint egy kiváltképpen való népet, Isten választotta és különítette el a világtól. Az igazság nagy csákányával választotta le őket a világ kőfejtőjében és lépett kapcsolatba velük. Képviselőivé tette, követeinek nevezte ki őket az üdvösségért folyó utolsó munkájában. Az igazság legnagyobb mértéke - melyet halandóra valaha is bíztak - a legszigorúbb és legfélelmetesebb figyelmeztetések, melyeket Isten valaha küldött az embernek, mind rájuk van bízva, hogy adják át a világnak. A munka végzésében a leghatékonyabb szakágak egyike a kiadói hivatal.
Ezek az intézmények az igazság tanítói, Isten tanúi az emberek felé. Úgy árad belőlük az igazság, mint lámpából a világító fény. Egy veszélyes tengerparton felállított világítótorony fényéhez hasonlóan fénysugarakat küldenek a világ sötétjébe, hogy az embereket figyelmeztessék a veszélyre, mely pusztulásukat okozhatja. 

A kiadókban megjelenő kiadványok célja egy nép felkészítése az Istennel való találkozásra. A világ minden részén ugyanazt a feladatot kell végezniük, mint amit Keresztelő Jánosnak kellett Izráelben. A figyelmeztetés megdöbbentő üzenetével Isten prófétája felébresztette az embereket világi álmodozásaikból. Általa Isten megtérésre hívta a bűneibe visszaeső Izráelt. Az igazság kinyilatkoztatásával leleplezte a népszerű megtévesztéseket. Ellentétben korának hamis elméleteivel, tanításaiban az igazság örök bizonyságként állt. "Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa" - ez volt János üzenete. (Mt 3:2) 
Ugyanezt az üzenetet kell ma is átadni a világnak kiadványainkon keresztül. 
(Testimonies, 7. kötet, 138-139. oldal)

vasárnap, augusztus 20, 2017

Napi ige - A hamis pásztorok

„Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik: ...A gyöngéket nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a megtöröttet nem kötözgettétek, az elűzöttet vissza nem hoztátok, és az elveszettet meg nem kerestétek... Tévelygett nyájam minden hegyen, minden magas halmon. Az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, és nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána."

(Ezék. 34,2. 4. 6)

„Jézus azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük az Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket... Krisztus minden egyes megmentett lelket arra szólít fel, hogy mentse az elveszetteket az Ő nevében. Izráelben elhanyagolták ezt a munkát. Vajon nem ugyanezt teszik-e azok, akik ma Krisztus követőinek vallják magukat? 
Hány tévelygőt kerestél meg és hoztál vissza a nyájhoz? Tudod-e, hogy Krisztus keresi azokat, akiket látszólag javíthatatlan és visszataszító voltuk miatt te elkerülsz? Talán éppen akkor lenne a legnagyobb szükségük a részvétedre, amikor elfordulsz tőlük...
Az elveszett juh, ha nem hozzák vissza a nyájhoz, addig kószál, míg el nem pusztul. Sokan elvesznek, mert nincs kéz, amely megmentésükre utánuk nyúlna. Az angyalok szánakoznak e tévelygőkön, az emberi szív azonban nem. Ó, milyen nagy szükségük lenne a megkísértett, tévelygő lelkeknek a szívet megindító, mélységes megértésre! Bárcsak többet merítenénk Krisztusból, és kevesebbet a saját énünkből!"

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

A GYÓGYÍTÓ SZOLGÁLAT

A GYÓGYÍTÓ SZOLGÁLAT

„A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ővele." 
(ApCsel 10:38)

Feladatunk egyértelműen: ahogyan az Atya küldte egyszülött Fiát földünkre, akképpen küld Krisztus is bennünket, tanítványait gyógyító missziós munkára. Isten akaratát követjük, amikor szent küldetését teljesítjük. Senki véleménye ne szabja meg, hogy mi képezze az őszinte gyógyító missziós munkát...

Az igazi gyógyító missziós munka a mennyből származik, nem pedig földön élő embertől. De ezzel a munkával kapcsolatban oly sok Istenre árnyat vető tevékenységet látunk, hogy el kell mondanom: A gyógyító missziós munka Istentől származik és az elvégzendő küldetések legdicsőbbike. Minden esetben Krisztus művével összhangban kell lennie. Akik Isten munkatársai, minden bizonnyal úgy mutatják be Krisztus jellemét, ahogyan Krisztus mutatta be Atyja jellemét, amíg e világon volt.

El kell mondanom, hogy a gyógyító missziós munkát Isten tisztítja meg a földi homálytól és magasztalja fel, hogy a világ előtt az Őt megillető helyet foglalja el. Amikor lelket romboló cselszövésekkel hozzák kapcsolatba ezt a munkát, befolyása megsemmisül. Ezért volt ebben a fejlődő műben oly sok zavarodottság, ami a jövőre nézve gondos megfontolást igényel... 

Ezen a téren az segíthet a legjobban, ha megértjük és követjük a földön valaha is élt legnagyobb Gyógyító Misszionárius küldetését. Semmi sem segíthet jobban, minthogy felismerjük ennek a munkának szentségét és azt, hogy ez milyen tökéletes összhangban van a Nagy Misszionárius életművével. A mi küldetésünk célja ugyanaz, mint Jézusé. Miért küldte Isten Fiát az elbukott világra? Hogy ismertté tegye az emberiség előtt irántuk lángoló szeretetét. Krisztus úgy jött el, mint Megváltó. Működése során küldetésének a bűnösök megmentését tartotta. 
(Medical Ministry, 24. oldal)

szombat, augusztus 19, 2017

ISTEN TERVE AZ EGYHÁZZAL: A NEVELÉS FELADATA

ISTEN TERVE AZ EGYHÁZZAL: A NEVELÉS FELADATA

„A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Péld 9:10) 

A nevelés igaz célja férfiakat és nőket felkészíteni a szolgálatra. Képességeiket ki kell fejleszteni, majd gyakorlatba átvinni. Főiskoláinkon és gyakorlóiskoláinkban évről évre a keményebb munkát kell végezni. Fiataljaink itt készülnek fel arra, hogy az Úr szolgálatában alkalmas munkásokká váljanak. Az Úr kéri a fiatalokat, hogy válasszák a mi iskoláinkat és gyorsan kapcsolódjanak bele az aktív munkába. Az idő rövid. Krisztus munkásaira mindenütt szükség van. Sürgősen mozgósítani kell azokat, akiknek ezzel a munkával kellene Mesterüknek szolgálniuk. 

Iskoláinkat az Úr alapította; és ha azok céljával összhangban működnek, az ott képzett fiatalok gyorsan felkészülnek a missziómunka különböző válfajainak szolgálatára. Egyeseket missziós ápolókká képeznek, másokat házról házra járó könyvárussá, néhányukat evangélistákká vagy lelkészekké. Fel kell készíteni a fiatalokat az egyházi iskolák ellátására is, ahol a gyerekek megtanulhatják a műveltség első alapelveit. Ez nagyon fontos munka, igen jó képességet és gondos tanulást kíván meg. 

Sátán igyekszik férfiakat és nőket eltántorítani a helyes alapelvektől. A minden jónak ellensége azt szeretné látni, ha úgy képeznének embereket, hogy azok befolyásukat a rossz oldalán gyakorolják, ahelyett hogy tálentumaikat embertársaik áldására fordítanák. Őket úgy vezeti, hogy elforduljanak a menny Királyának tett esküjüktől... 

Azért alapítunk iskolákat, hogy fiataljainkat megerősítsük Sátán kísértéseivel szemben. Ezekben az iskolákban az élet hasznos dolgaira és Isten mindenkori szolgálatára képezzük őket. Mindazok, akik Isten dicsőségére szeretnének élni, Krisztus szeretetétől indítva őszintén vágyakoznak arra, hogy felkészüljenek a különleges szolgálatra. Ez a szeretet végtelen erőt ad és isteni teljesítményekre készíti fel az emberi lényeket. 
(Counsels to Parents and Teachers, 493-495. oldal)

Napi ige - Az igaz pásztor

„Mert az Emberfia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett. Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik, vajon nem hagyja-é ott a kilencvenkilencet és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett?"

(Máté 18,11–12)

„A pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik egy juha, nem nézi közönnyel a biztonságban levő nyájat, és nem mondja ezt: Van kilencvenkilenc juhom, túl fárasztó lenne kimenni és keresni az eltévedtet. Jöjjön vissza magától! Én kinyitom az akol ajtaját és beengedem, ha megjön. 

Nem így tesz a pásztor. Mihelyt a juh eltéved, a pásztor szívét elfogja az aggodalom. Újra meg újra megszámolja a nyáját. Amikor meggyőződik arról, hogy egy juh elveszett, nincs nyugalma többé. Az akolban hagyja a kilencvenkilencet, és elmegy, hogy megkeresse az eltévedtet. Minél sötétebb és viharosabb az éjszaka, minél veszélyesebb az út, a pásztor annál jobban aggódik, és annál nagyobb igyekezettel keres. Mindent megtesz, hogy megtalálja az elveszett juhot.

Hogy fellélegzik, amikor a távolból meghallja az erőtlen sírást! A hangot követve megmássza a legmeredekebb csúcsot is, és életét kockáztatva elmegy egészen a szakadék széléig. Így keres, miközben az egyre halkuló sírásból megtudja, hogy báránya haldoklik. 
Igyekezetét végül siker koronázza. Megtalálja az elveszettet. Nem korholja, hogy olyan sok bajt okozott, nem is hajtja ostorral. Még csak vezetni sem próbálja. Örömében vállára emeli a reszkető teremtést. Ha megsérült, a karjába veszi és magához szorítja, hogy testének melegével tartsa életben. Hálás szívvel viszi vissza a nyájhoz. Fáradsága nem volt hiábavaló... 
Krisztus ezzel a példázattal biztosít minket arról, hogy nyájának egyetlen eltévedt tagját sem felejti el, nem hagyja magára. Mindenkit kiszabadít a romlás verméből és a bűn hálójából, aki engedi, hogy megmentse."

(Krisztus példázatai, A bűnösök menedéke c. fejezetből)

péntek, augusztus 18, 2017

Jótékony célú egyházzenei hangverseny - 2017.08.20. Budapest Olasz Intézet

Szeretettel meghívjuk jótékony célú egyházzenei hangversenyünkre
2017. augusztus 20-án, vasárnap, 17 órakor
az Olasz Kultúrintézetbe
(Budapest VIII., Bródy Sándor u. 8.)

Műsor:
Johann Sebastian Bach: a-moll hegedűverseny
Johann Sebastian Bach: János-passió – keresztmetszet
és bibliai gondolatok

Vezényel: Cséfalvay Dániel
Közreműködik:
– Anna-Sofia Bonino – hegedű
– Czabán Angelika – szoprán
– Szerekován János – tenor
– Mokán László – basszus
– a Sola Scriptura Teológiai Főiskola ének- és zenekara

A belépés díjtalan - Adományok az árvaház javára a helyszínen adhatók át
A rendezvény támogatója az Olasz Kultúrintézet


Fáradtságos utazásom - Walter Veith története

WALTER VEITH
FÁRADSÁGOS UTAZÁSOM


– Az anyád a pokolra jut – ismételte újra és újra a hitoktatóm. – Örökké szenvedni fog.
Már akkor eldöntöttem, hogy ha létezik Isten, akkor utálom Őt. Hogyan büntethet a szeretet Istene olyan hívő anyát, mint az én édesanyám? Tízéves koromra meggyőződéses ateista lettem. Számomra Isten nem létezett.

HOGYAN LETTEM ATEISTA?
Édesapám nagyon komoly katolikus volt, mindaddig pap akart lenni, amíg bele nem szeretett egy kedves német lutheránus hölgybe, az édesanyámba. A II. vatikáni zsinat előtt a katolikusok úgy tekintettek a lutheránusokra, mint elveszettekre, és kizárták őket a mennyből. Ennek ellenére a szüleim sosem vitatkoztak a vallás miatt. Apám megfogadta, hogy katolikusként neveli a gyerekeit, és anyám beleegyezett.

Majdnem nyolcéves lettem, amikor nagy baj történt. Az orvosok megállapították, hogy édesanyám rákos, és azt mondták, két-három, maximum négy hónapja van hátra. De ő szilárd hittel és elhatározással több mint négy évet élt még. Ezek életem legsötétebb évei voltak. Végignéztem, hogyan szenved édesanyám a sok műtét és sugarazás miatt. Mint a legtöbb fiatal fiú, én is nagyon ragaszkodtam anyámhoz. Miért engedi Isten, hogy így szenvedjen? – kérdeztem.

Dél-Afrikában lutheránus iskolába jártam. Mivel édesapám római katolikusnak szeretett volna nevelni, ezért egy apáca naponként vallásos oktatásban részesített engem és más katolikus szülők gyerekeit. Az óráin kiderült, hogy túlzottan lelkesedik a saját vallásáért. Annak a gyereknek, aki végignézi, hogyan hal meg az édesanyja, ez kész katasztrófát jelentett.
– Olyan szörnyű, hogy édesanyád protestáns, és emiatt soha nem láthatja meg a mennyek országát! – mondta nekem. – Anyád az örökkévalóságon át szenved majd a pokolban.
„Haldokló édesanyám épp eleget szenved – gondoltam. – Hogyan akarhatja a szeretet Istene, hogy még többet szenvedjen?”

Minden vasárnap elmentem édesapámmal a templomba, és mindent megtettem, amit egy jó római katolikus megtesz. Mivel az apáca egyre azt hajtogatta, hogy édesanyám a pokolba jut, egyre dühösebb lettem. Egy nap olyan mérges lettem, hogy miután darabokra szakítottam a katekizmusomat, hozzávágtam. Nem túl kedves hangon azt is elmondtam neki, pontosan mit is tehet az Istenével.
Ezután kitiltottak az óráiról. Nemsokára egy másik tanárral is nézeteltérésbe kerültem, és az ő óráiról is kiutasítottak. Dacossá váltam, tiszteletlenül beszéltem, lógtam az órákról, néha még fenyőtobozzal is megdobáltam a tanáromat. Kiállhatatlan gyerek lettem, de sohasem mondtam el a szüleimnek, hogy az iskolában úgy viselkedtem, mint egy szörnyeteg. Ők pedig soha nem jöttek rá.

Nem sokkal a tizenkettedik születésnapom után szeretett édesanyám meghalt, édesapám pedig újra megházasodott. Mostohaanyám teljesen kiállhatatlannak talált. A gondok egyre nőttek az iskolában és otthon is. Végül ott kellett hagynom az iskolát. Szüleim úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha az otthonomtól távoli szakiskolába küldenek. Ekkor ébredtem rá, mi is történik. Ez lehetetlen – gondoltam –, ez nem nekem való. Különböző helyeken éltem, amíg sikerült meggyőznöm hozzátartozóimat, hogy másik iskolába küldjenek, ahol elkezdtem rendesen viselkedni.

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

FIGYELMEZTETÉS AZ ELJÖVENDŐ CSALÁSOKRA

„Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen tiköztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak." (2Pt 2:1)

A jövőben csalások egész sorozatával fognak találkozni, mi pedig szilárd talajt akarunk érezni a talpunk alatt. Erős alapot akarunk építményeinkhez. Egyetlen szeg sem mozdulhat el az Úr által lefektetett alapból. Az ellenség hamis elméleteket dob be, mint pl. a szentély tagadásának tanát. Ez az egyik pont, ahol a hittől való eltávolodás bekövetkezhet. Hol van biztonság, ha nem az Úr által az utóbbi évben adott igazságban? 

Meg akarlak erősíteni benneteket abban, hogy Krisztus él, közbenjár érettünk és mindenkit meg fog menteni, aki hitben hozzátér és parancsolatainak engedelmeskedik. De ne felejtsd el, Jézus nem akarja, hogy energiádat testvéreid kritizálásával merítsd ki. Törekedj saját lelked üdvösségére! Azt a munkát végezd, amelyet az Úr bízott rád. Oly sok munkát találsz majd, hogy nem lesz kedved másokat kritizálni. A beszéd tálentumát használva építs és dicsérj. Ha az Istentől kapott munkát végzed, az üzenetet fogod hordozni, és megérted majd, mit jelent a Lélek által való megszentelődés. 
Ne gondold, hogy Sátán nem tesz semmit. Ne gondold, hogy serege tétlenkedik. Ő és ügynökei itt vannak a földön. Fel kell vennünk Isten összes fegyverzetét. Ha ezt megtettük, kiállhatunk a magas helyeken uralkodó lelki gonoszság erejével és fejedelemségével szemben. Ha felöltöttük a lelki fegyverzetet, tapasztaljuk, hogy az ellenség csapásai nem érnek el bennünket. Isten angyalai körülvesznek bennünket, hogy megvédjenek. Bizonyságom van Istentől, hogy ez így lesz. 

Izráel Úr Istenének nevében kérlek titeket, hogy keljetek az Úr segítségére a gonosz hatalma ellen. Ha ezt teszitek, egy erős, segítő, személyes Megváltó lesz oldalatokon. A gondviselés pajzsa véd majd titeket. Isten utat biztosít számotokra, hogy az ellenség sose győzhessen le benneteket. 
(Review and Herald, 1905. május 25.)

Rónay György versei II.

Részlet Az élő Rónay c. kötetből:

Rónay György egész ciklusokra való négysorost írt az 1960-as és 70-es években, két szépséges magyar táj igézetében. Az egyik, ahol nyarait töltötte, a Balaton déli része, Balatonszárszó. Magam is voltam egyszer ott, amikor meglátogattam nyaralójukban. Az őszöket a Mátrában, Bagolyirtáson, egyházi üdülőben töltötte. Ezek a négysorosok számukban kötetnyire rúgnak. Ezért, amikor hatvanéves lett, a rá mindig figyelő, őt megkülönböztetett szeretettel figyelő pályatárs, Weöres Sándor egy négysorossal köszöntötte. Mondanunk sem kell, Weöres még Rónaynál is több négysorost írt, külön kötetet is megjelentetett belőlük, ahogy szonettjeiből is. Nyelvi virtuozitás ez, hiszen a „megért” igének csak egy számában és személyében játszhatunk így.

Weöres Sándor: Rónay Györgynek

A hatvan év, mit mindketten megértünk

nem jelenti, hogy gyümölcsként megértünk,

azt sem, hogy már mindent bölcsen megértünk, 
legföljebb egy garast mégis megértünk.


Rónay György a következőképpen „hálálta meg” a fenti versikét:

Weöres Sándornak

Hatvan évet ha megértünk, 
legalább már annyit értünk: 
ami kár ért, az is – értünk. 
Sebeinkből lett a vértünk.

 

Napi ige - Történelem felülről nézve

„A világ elmúlik, és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

(I.Ján. 2,17)

„A Biblia a legrégibb történelem, amellyel az emberiség rendelkezik. Frissen eredt az örök igazság forrásából, és az isteni kéz korszakokon át megőrizte tisztaságát. Megvilágítja a távoli múltat, ahová a kutató ember hiába igyekszik behatolni... Egyedül a Bibliában találhatjuk meg a nemzetek eredetének hiteles beszámolóját, emberi nemzetségünk történetének az emberi büszkeségtől és előítélettől mentes leírását... A Biblia a történelem valódi bölcseletét nyilatkoztatja ki...



Egyedül Isten Igéje az, amely megmutatja, hogy a nemzetek és a történelmi személyek ereje nem az esélyeiken és ügyességükön múlott. Nem ez tette őket győztesekké,... hanem az a készség, amellyel betöltötték Isten szándékát.
A nemzetek keletkezéséből és bukásából – ahogyan azt a Szentírás megvilágítja mindenki előtt – meg kellene tanulnunk, hogy milyen értéktelen a csupán külső és világi dicsőség... Csak az maradhat meg, ami egybekapcsolódik Isten szándékával, és kinyilatkoztatja jellemét. Egyedül csak az Ő alapelvei maradandóak e világon. 

Tanulmányoznunk kell Isten szándékainak és terveinek megvalósulását a nemzetek történetében, valamint az elkövetkező dolgok kinyilatkoztatásában, hogy valódi értéke szerint becsüljük mind a láthatót, mind a láthatatlant, hogy megtanuljuk, mi az élet igazi célja, hogy a múlandó dolgokat az örökkévalóság fényében szemléljük, hogy lehetőségeinket nemesen használjuk fel."

(Nevelés, Történelem és jövendölés c. fejezetből)

csütörtök, augusztus 17, 2017

Rónay György versei I.

Rónay György alábbi versei nem voltak eddig fellelhetők az interneten, ezért közzéteszünk belőlük párat:

Mozart

Én is csak a földre születtem,
az öröm mégis elkerül.
Árván didergek jég egemben,
halálig reménytelenül.

Kezem kinyúlik s visszaretten,
mert amiért nyúlt, elmerül.
Tudjátok, milyen türhetetlen
az égben élni emberül?

Gyönggyé fagyott a könny szememben,
s tündérek táncolnak szivemben,
ha kínomban kiáltanék.

Irgalom! Mentsetek meg engem!
mert nyomban elpattan az ég.
S a boldogság is buborék.
1958. január

Mózes

Bölcsőben ringtam, forgó vizeken,
vadul sodort haragod folyamárja,
míg ki nem vetett hullámod a sásba
s ott nem hagyott egy nádas szigeten.

Megtalált, fölvett, táplált kegyesen
irgalmasságod fáraó-leánya.
Nem hagytál belefúlnom a halálba,
mert valami szándékod volt velem.

Fölserdültem és addig bujdokoltam,
míg elém álltál a csipkebokorban.
„Ki vagy?” – kérdeztem, – „Az Aki Vagyok.”

Negyven éve járok a pusztaságban.
Népem nincs már, Kánaánt nem találtam.
De mutasd meg földed, ha meghalok.

Napi ige - A nyomorúság oka

„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek... Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy mint más dolgába avatkozó. Ha pedig mint keresztény szenved, ne szégyellje, sőt dicsőítse azért az Istent."
(I.Pét. 4,13. 15–16)

„Azokról, »...akik Istent szeretik..., akik az Ő végzése szerint elhívottak« (Róma 8,28), a Biblia feltárja szenvedéseik jó szolgálatának egy magasabb fokú következményét. »...Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.« (Ésa. 43,12) Tanúi, annak, hogy Ő jó, hogy az Ő jósága mindenek felett áll. »...Látványossága lettünk a világnak, mind az angyaloknak, mind az embereknek.« (I.Kor. 4,9)

Isten országának alapelve az önzetlenség, amelyet Sátán gyűlöl, sőt létezését is tagadja. A nagy küzdelem kezdetétől fogva azt igyekezett bebizonyítani, hogy Isten cselekedeteinek az indítórugói önzőek. Krisztusnak és mindazoknak, akik az Ő nevét viselik, az a feladatuk, hogy megcáfolják Sátánnak ezt az állítását. Jézus azért jött le a mennyből emberi testben, hogy a saját életével szemléltesse az önzetlenséget. Mindazoknak, akik elfogadják ezt az alapelvet, Isten munkatársaivá kell lenniük, hogy a gyakorlati életükkel mutassák meg az önzetlenség és az önfeláldozás elvét. Az igazságot önmagáért kell választanunk. Helyt kell állnunk az igazságért szenvedés és áldozat árán is, mert »...ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, amely tőlem van, így szól az Úr« (Ésa 54,17)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

A DOGMATIKAI TÉVEDÉSEK ELKERÜLÉSE

„És a mi Urunknak hosszútűrését idvességnek tartsátok; amiképpen a mi szeretett atyánkfia Pál is írt néktek a néki adott bölcsesség szerint; szinte minden levelében is, amikor ezekről beszél azokban; amelyekben vannak némely nehezen érthető dolgok, amiket a tudatlanok és állhatatlanok elcsűrnek-csavarnak, mint egyéb írásokat is, a magok vesztére." (2Pt 3:15-16) 

Az Úr minden bizonnyal nagy dolgokat cselekszik majd érettünk, ha éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot. Mindannyian Jézus Krisztus áron vett tulajdonai vagyunk. Nem adhatjuk fel odaadásunkat és nem térhetünk le az odaszentelődés útjáról. Harcolnunk kell azokkal a tévedésekkel és megtévesztésekkel szemben, melyeket azok elméjéből kell kisöpörnünk, akik nem cselekszenek a kapott világossággal összhangban. Egyetlen bizonyosságunk a bibliai igazság. 

Tudom és megértem, hogy a korai tapasztalataink során kapott hitben és világosságban gyökerezünk. Akkor egyik tévedés a másik után következett be, lelkészek és doktorok hoztak új tantételeket. Sok imával kutattuk a Szent Írást és a Szentlélek megmutatta az igazságot. Néha egész éjszakákat a Szentírás tanulmányozásának szenteltünk, és őszintén kértük Isten vezetését. Egyenes, odaszentelt férfiak és asszonyok gyűltek össze e célból. Isten ereje felhasznált és egyértelműen meg tudtam határozni, hogy mi az igazság és mi a tévedés. 

Ahogyan hitünk alapjai pontról pontra kirajzolódtak, lábainkat a biztos alapra helyezhettük. A Szentlélek megnyilatkozásai során pontról pontra fogadtuk el az igazságot. Elragadtattam látásban és magyarázatokat kaptam. A szentélyről és a mennyei szolgálatról nyertem kinyilatkozásokat, hogy ott állhassunk, ahová a fény tiszta, határozott sugaraival ránk világíthat.

Mindezeket az igazságokat megörökítettem írásaimban. Az Úr sosem vonja vissza kimondott szavait. Cselszövő emberek támadhatnak, az ellenség nem nyugszik, hogy lelkeket csábítson el az igazság oldaláról. De mindazok, akik hiszik, hogy White testvérnőn keresztül az Úr üzent, biztonságban lehetnek azoktól a megtévesztésektől, amelyek napjainkban, az utolsó időben támadnak. 
(Manuscript Release 760, 22-23. oldal)

szerda, augusztus 16, 2017

Napi ige - A nyomorúság szükségessége

„Mert illendő volt..., hogy az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé."

(Zsid. 2,10)

„Mindazok, akik ebben a világban hű szolgálatot teljesítenek Istennek vagy embertársaiknak, felkészülnek a szenvedések iskolájában. Minél fontosabb a megbízatásuk, minél magasabbrendű a szolgálatuk, annál súlyosabb próbákon kell átmenniük, annál szigorúbb fegyelmezésben kell részesülniük. Tanulmányozd József, Mózes és Dániel tapasztalatát!...

Dávidot Saul féltékenysége a pusztába száműzte, ahol minden emberi támogatást nélkülözve, erősen Istenre támaszkodott. A pusztai élet bizonytalansága és nyugtalansága, a szüntelen veszedelmek, a gyakori menekülések kényszere, »akik nyomorúságban voltak, és mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember...« (I.Sám. 22,2) szükségessé tették a szigorú önfegyelmet. Ezek a tapasztalatok felébresztették és kifejlesztették benne azt a képességet, hogy bánni tudjon az emberekkel, részvétet érezzen az elnyomottak iránt és gyűlölje az igazságtalanságot. 

A hosszú évek várakozásában és veszedelmeiben Dávid megtanulta, hogy Istenben találja meg a vigaszt. Megtanulta, hogy egyedül Isten hatalmával juthat trónra, és csak az Ő bölcsessége által kormányozhat helyesen. Dávid a viszontagságok és szenvedések iskolájában készült fel arra, hogy ilyen krónika szóljon majd róla: »szolgáltatott pedig Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot« (II.Sám. 8,15)."

(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

A FANATIZMUS MEGELŐZÉSE

A FANATIZMUS MEGELŐZÉSE


„Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak. Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják." (ApCsel 20:28-30)

A fanatizmus, a vakbuzgó féktelen türelmetlenség meg fog jelenni közöttünk. Olyan félrevezető megnyilatkozások támadnak, amelyek, ha lehet, még a legkülönb kiválasztottakat is megtévesztenék. Ha ezekben a megnyilatkozásokban feltűnő következetlenségek és hamis kijelentések fordulnának elő, akkor a Nagy Tanító ajkáról elhangzott figyelmeztető szavakra nem lenne szükség. A figyelmeztetést azért kaptuk, mert számtalan és sokféle veszély fenyeget. 

Azért nyomom meg a vészcsengőt, mert Isten Lelke megvilágosít előttem olyan dolgokat, amelyeket testvéreim nem vesznek észre. Nem szükséges rámutatnom a csalás minden egyes mozzanatára, amelyek ellen fel kell lépnünk. Elég, ha annyit mondok nektek, hogy óvakodjatok; és mint hűséges őrök, óvjátok Isten nyáját attól, hogy válogatás nélkül elfogadjanak mindent, melyről azt állítják, hogy az Úrtól származik. Ha úgy dolgozunk, hogy fokozott érzelmi hangulatot keltünk, mindent elérhetünk, amit akarunk, sőt még többet, mint amennyit kezelni tudnánk. Hirdesd az Igét nyugodtan és tisztán! Nem tekinthetjük feladatunknak az érzelmek felfokozását. 

Egyedül Isten Szent Lelke biztosíthatja az egészséges lelkesedést. Hagyjuk Istent dolgozni, hagyjuk az emberi képviselőket csendesen előrehaladni, figyelőn, várakozón, imádkozva, Jézusra tekintve minden pillanatban, a drága Lélek által vezetve és irányítva, Aki a világosság és az élet. 
(Selected Messages, 2. kötet, 16-17. oldal)

kedd, augusztus 15, 2017

TALÁLKOZÁS A FANATIZMUSSAL

TALÁLKOZÁS A FANATIZMUSSAL

„Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának." 
(2Pt 1:16)


Az elmúlt években újra és újra megparancsolta Isten nekem, szóljak a valóságtól elrugaszkodott táblázatok ellen, amelyeket egyik-másik ember mutatott be. Üzenetem mindig is az volt, hogy szóljátok az Igét egyszerűséggel, és alázattal mutassátok be a tiszta és hamisítatlan igazságot az embereknek. Ne nyissatok ajtót fanatikus mozgalmak előtt, mert ezek befolyása az értelem megzavarását, elkedvetlenedést és hitetlenséget hoz Isten népe közé...

Valahányszor a fanatizmus különböző formáival találkoztam, tiszta, pozitív és egyértelmű utasítást kaptam, hogy befolyásuk ellen emeljek hangot. Néhány esetben az ördög Isten akaratának kiderítéséhez mesterséges próbát állított fel. Láttam, hogy ez megtévesztés volt, amely zűrzavarhoz vezetett, azaz ellentétes volt Isten akaratával. Ha ilyen módszereket követünk, az ellenség tervét szolgáljuk. A múltban néhány hívő komolyan hitt a jelek kérésében, melyek alapján eldönthették, mi is a kötelességük. Néhányan annyira bíztak ezekben a jelekben, hogy még feleséget is váltottak, behozva így a házasságtörést az egyházba.

Isten megmutatta nekem, hogy ezek a tévedések, amelyek üzenetünk hirdetésének első tapasztalatai során előfordultak, meg fognak ismétlődni a műben az utolsó napokban is. Most kötelességünk minden erőnket Isten vezetése alá rendelni, képességeinket a Tőle származó fénnyel összhangban kamatoztatni. Olvasd el Máté evangéliumának 4. és 5. fejezetét! Tanulmányozd Máté 4:8-10-et és Máté 5:13-at! Elmélkedj a szent mű felett, amelyet Krisztus vitt véghez. Isten szavának alapelvei szerint kell munkálkodnunk.
 (Selected Messages, 2. kötet, 28-29. oldal)

Napi ige - Ne térj el az igazságtól!

„Vigyázz, hogy mindent ama törvény szerint cselekedjél, amelyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe, ne hajolj attól se jobbra, se balra, hogy jó szerencsés lehess mindenben, amiben jársz!... Vigyázz, mindent úgy cselekedj, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te útjaidon és akkor boldogulsz."(Józs. 1,7–8)

„A Biblia életrajzi leírásai a legértékesebb nevelő hatású olvasmányok. Abban különböznek minden más életrajztól, hogy hitelesek. Véges emberi értelmünk képtelen helyesen értelmezni, vagy elbírálni mások cselekedeteit. Egyedül csak Isten olvas a szívben, egyedül csak Ő ismeri indítékaink és cselekedeteink titkos forrását. Ő tudja élethűen leírni az emberek jellemét... Ilyen leírásokat egyedül csak Isten Igéjében találhatunk...

Életünk tapasztalatai nagymértékben a saját gondolataink és cselekedeteink következményei... Rettenetes igazság ez, ezért mélyen a lelkünkbe kell vésnünk. Minden cselekedet visszahat az elkövetőre. Az ember talán sohasem tudja felismerni ebben az életben az általa véghezvitt helytelen tettek következményeit, amelyek a saját vetésének az aratásai. De még ebben az esetben sem vagyunk reménység nélkül...

A Biblia egy igazságot sem tár elénk olyan világosan, mint az igazságtól való eltérés veszedelmét, amely egyaránt utoléri mind a gonoszság cselekvőjét, mind pedig azokat, akiket e tette befolyásolt. A példának hatalmas ereje van, azért ha természetünk gonosz hajlamainak engedünk, rossz példánk másokat is ellenállhatatlan erővel sodor a bűnbe... Ez az oka annak, hogy miért adott Isten oly sok példát a Szentírásban az olyan esetekre, amelyek által felismerhetjük egyetlen helytelen cselekedet mélyreható következményeit...
Ezek az élettörténetek elénk tárják azt, amit egy napon majd minden ember megért, hogy a bűn csak szégyent és veszteséget okoz, a hitetlenség pedig kudarcot eredményez. De megértjük azt is, hogy Isten irgalma elér a legnagyobb mélységben is, hogy a hit felemeli a bűnbánó bűnösöket és Isten gyermekeivé fogadja őket."
(Nevelés, Bibliai életrajzok c. fejezetből)

hétfő, augusztus 14, 2017

Szorgalommal

AZ ALAPRA ÉPÍTENI

AZ ALAPRA ÉPÍTENI

„Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus." (Ef 2:20) 

Senki ne kezdje lerombolni az igazság alapját, amely azzá tett bennünket, amik vagyunk. Isten vezette előre népét lépésről lépésre, bár minden oldalról csapda vette körül. Az egyszerű „Így szólt az Úr" csodálatos vezetése alatt olyan igazság jött létre, amely kiállta a próbát. Ha emberek lépnek fel és megkísérlik a tanítványokat eltéríteni, szembesítsétek őket a tűzben megpróbált igazságokkal. 

„A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz, és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak; mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád." (Jel 3:1-3) 


Akik el akarják mozdítani a régi határköveket, nem állnak szilárdan és elfelejtették miként hallották és kapták az Igét. Mint a vakok, úgy dolgoznak azok, akik a szentély tanával, Isten és Krisztus személyével kapcsolatban olyan teóriákat próbálnak behozni, melyek hitünk oszlopait rendítik meg. Azon fáradoznak, hogyan kelthetnének kételkedést, hogy Isten népe horgony nélküli hajóként hánykódjék.
Mindazoknak, akik azonosulnak Isten nekünk adott üzenetével, tiszta, éles felfogóképességgel kell rendelkezniük, hogy meg tudják különböztetni az igazságot a hamisságtól. Isten hírnökének szavai így hangzanak: „Ébresszétek fel az őröket." Ha az emberek meg tudnák különböztetni az üzenetekben működő lelket, és törekednének arra, hogy felismerjék, honnan erednek, akkor Izráel Istene megőrizné őket a félrevezetéstől.

(Manuscript Release 760, 9-10. oldal)

Napi ige - Örökkévalóságra tervezve

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?"

(Márk 8,36–37)

„Olyan kérdés ez, amelyet minden szülőnek, minden tanítónak és minden tanulónak meg kell fontolnia. Meg kell szívlelnie minden embernek, ifjúnak és öregnek egyaránt. Az az életterv, amelynek látóterében csak ennek a földi életnek a rövid évei foglaltatnak benne és nem tesz előkészületet az örökkévaló jövőre – legyen az bármilyen tökéletes és kifogástalan –, semmit sem ér. 
Tanítsuk meg az ifjúságot arra, hogy földi terveik kialakításakor gondoljanak az örökkévalóságra! Tanítsuk meg őket arra, hogy válasszák a helyes alapelveket és keressék a maradandó javakat, hogy olyan kincseket gyűjtsenek maguknak a mennyben, amelyek nem enyésznek el, »amelyet a tolvajok el nem lopnak, és a moly meg nem emészt!... Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba!« (Luk. 12,33; 16,9)
Mindazok, akik így cselekszenek, a lehető legjobban felkészülnek a földi életre. Egy ember sem gyűjthet kincseket a mennyben anélkül, hogy általa meg ne gazdagodna, meg ne nemesedne élete itt ezen a földön is... »Az istenfélelem mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövendő életnek ígérete.« (I.Tim. 4,8)"

(Nevelés, Az üzleti alapelvek és módszerek c. fejezetből)

vasárnap, augusztus 13, 2017

Napi ige - Istenhez felnőve

„Istennek teljes beszéde igen tiszta, pajzs az ahhoz folyamodóknak."

(Péld. 30,5)
„Minden embernek megvan az a kiváltsága, hogy hozzájusson a Bibliához, Isten Igéjéhez. Isten így szól: »Kiálts hozzám és megfelelek, nagy dolgokat mondok néked, megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz.« (Jer. 33,3) 
Isten Igéjével a kezében minden ember közösségben maradhat Istennel – bárhova sodorja is a sors –, ha maga is úgy akarja. A Szentírás lapjain beszélgetést folytathat az emberiség legnemesebb képviselőivel, és hallgathatja az Örökkévaló szavát, amint az emberekhez szól. 
Ha tanulmányozza Isten bölcsességének és szeretetének mélységes titkait, »amelyekbe angyalok vágyakoznak betekinteni« (I.Pét. 1,12), akkor közösségben lehet Istennel. Követheti a mennyei Tanító lábnyomát. Ugyanúgy hallgathatja szavait, mint amikor egykor a hegyen vagy a tengerparton tanított. Elmondhatja a föld megszomorodottjainak és megkísértettjeinek a reménység és szentség utáni vágyakozás gondolatait. Ezáltal ő maga is mind szorosabb kapcsolatba kerül Istennel. 
Énokhhoz hasonlóan – aki Istennel járt – mindig közelebb jut az örökkévaló világ küszöbéhez, míg végül megnyílnak előtte annak kapui, és beléphet oda. Nem érzi majd magát ott idegennek. Meghallja láthatatlan földi társai, a Bibliából megismert szent emberek hangját, akik üdvözölve fogadják őt. Ugyanazok a hangok köszöntik ott, amelyeket megismert és megszeretett már itt e földön. Akik Isten Igéje által a földi életük folyamán is közösségben éltek a mennyel, azok otthonosan fogják érezni magukat a mennyei világban."

(Nevelés, Szellemi és lelki műveltség c. fejezetből)

A BIBLIA IGAZSÁGAI ELŐÁLLNAK

A BIBLIA IGAZSÁGAI ELŐÁLLNAK

„Hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene, a dicsőségnek Atyja adjon néktek bölcsességnek és kijelentésnek Lelkét az ő megismerésében." 
(Ef. 1:17)

A prófécia vonalán haladva egyre több igazság vált nyilvánvalóvá Isten Igéjéből. Ezek ma is szent és örök igazságok. Akik lépésről lépésre végigjárták tapasztalataink történelmét és látták a próféciákban az igazság láncolatát, készek voltak elfogadni és engedelmeskedni a világosság minden egyes sugarának. Imádkoztak, böjtöltek, kutattak az igazság után, mint elrejtett kincsek után, és a Szentlélek - tudjuk - tanított és vezérelt bennünket. 

Sok, az igazsághoz hasonlatos elmélet született, és összevegyültek félreértelmezett és nem odaillő igehelyekkel, melyek ekképpen veszélyes téveszméket hoztak létre.

Nagyon jól tudjuk, hogyan állt össze az igazság minden egyes pontja, hogyan pecsételte meg őket Isten Szentlelke. De minden időben hallottuk: „Itt az igazság!", "Nálam az igazság; kövessetek engem!" És nem maradt el az intés: „Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak." (Jer. 23:21)

Az Úr vezetését felismertük. Legcsodálatosabb az igazság kinyilatkoztatása volt. A menny Istene pontról pontra mutatta be az igazságot. Ami régen igazság volt, az ma is az. De nem szűnnek a hangok: „Ez az igazság. Új világosságom van." Ám ezek az új világosságok a prófétai vonalon nyilvánvalóan az Ige helytelen alkalmazásából születtek, és szelek játékának tennék ki Isten népét, mint egy horgony nélküli hajót. Ha az Ige tanulmányozója befogadná azt az igazságot, amelyet Isten nyilvánított ki népe vezetése során, magáévá tenné és a gyakorlatba átvinné, akkor a világosság élő csatornája lehetne.

De akik fejüket új elméletek gyártására adják, igazságnak és a tévedéseknek egyvelegét kapják, és bár megpróbálják ezt kiváló gondolatoknak feltüntetni, beigazolódik, hogy gyertyáikat nem az isteni oltárról származó fénnyel gyújtották meg, ezért azok csakhamar kialusznak és marad a sötétség. 
(Manuscript Releases, 17. kötet, 4-5. oldal)

szombat, augusztus 12, 2017

Napi ige - A próbák értéke

„Gazdagságot ne adj nékem,... hogy megelégedvén meg ne tagadjalak téged."

(Péld. 30,8–9)

„Dávid életének története a legnagyobb tanulság, amelyet valaha is kaptunk a lelkünket fenyegető veszedelmekről, a hatalom, a gazdagság és a világi dicsőség kísértéséről, vagyis azon dolgokról, amelyek kívánatosak az emberek szemében. 
Dávidon kívül csak kevesen éltek át olyan eseményeket, amelyek olyannyira alkalmassá tették volna őket az ilyen próbák elhordozására. 

Dávid ifjúkori élete, amelyet pásztorként töltött, megtanította az alázatosságra, a türelemre, a kitartásra és a nyájról való gyengéd gondoskodásra. Bensőséges kapcsolata a természettel a hegyek magányában, kifejlesztették benne a zenei és költői képességet, és gondolatait a Teremtőre irányította. A pusztában eltöltött élet fegyelmezése megerősítette bátorságát, erejét, türelmét és az Istenben való hitét. Mindezek elhordozása és átélése által Isten előkészítette őt Izráel trónjára. 

Dávid értékes tapasztalatokat szerzett Isten szeretetéről. Az Úr gazdagon megajándékozta őt Szentlelkével. Saul életében megláthatta Dávid az emberi bölcsesség értéktelenségét is. A világi siker és a dicsőség mégis annyira legyengítette jellemét, hogy a Kísértő legyőzte őt."

(Pátriárkák és próféták, Dávid utolsó évei c. fejezetből)

AZ AJÁNDÉK ÉRTELME: AZ IGAZSÁG ÉRTELMEZÉSE

AZ AJÁNDÉK ÉRTELME: AZ IGAZSÁG ÉRTELMEZÉSE

„A te esedezésed kezdetén egy szózat támadt, és én eljöttem, hogy megjelentsem; mert te kedves vagy: vedd eszedbe azért a szózatot, és értsd meg a látomást!" (Dán 9:23) 

1844 elteltével úgy kerestük az igazságot, mint valami elveszett kincset. Összejöttünk testvéreinkkel, együtt tanulmányoztuk az Igét, és őszintén imádkoztunk. Gyakran késő éjszakáig együtt maradtunk, néha egész éjszaka a Bibliát tanulmányoztuk és világosságért imádkoztunk. Újra és újra összegyűltek a testvérek, hogy a Bibliát tanulmányozzák, hogy megismerjék azt, és felkészüljenek tanításának megvalósítására. Amikor tanulmányaik során olyan pontra jutottak el, ahonnan nem tudtak tovább menni, Istennek Lelke reám szállt. Látomást láttam, egyértelmű magyarázatát kaptam annak a résznek, amit tanulmányoztak, olyan utasításokkal, amelyek megmutatták, hogyan munkálkodjunk és tanítsunk hatékonyan. Olyan világosságot kaptam, amely megértette velünk Krisztussal, küldetésével és főpapi hivatásával kapcsolatos kérdéseinket. Egyértelművé vált számomra ez az időszak, mely korunkban kezdődött, és az Isten országába való belépésig tart. És én átadtam az Istentől kapott tanításokat. 

Akkoriban nem értettem meg a testvérek ellenérveit. Értelmem zárva volt, és nem fogtam fel a tanulmányozott szöveg jelentését. Ez volt életem legnagyobb szomorúságának egyike. Az értelem ilyen fokán álltam mindaddig, amíg hitünk - Isten Igéjével összhangban lévő - alapelvei nem tisztázódtak előttünk. A testvérek tudták, hogy a látomáson kívüli állapotban nem értettem ezeket a dolgokat, ezért a kinyilatkoztatásokat mint mennyből jövő fényt fogadták. 

Sok tévedés merült fel, s bár alig voltam idősebb, mint egy gyermek, az Úr egyik helyről a másikra küldött, hogy megdorgáljam azokat, akik e téves elveket vallják. Voltak olyanok, akik a fanatizmus veszélyéhez közeledtek, és Isten megparancsolta nekem, hogy adjam át nekik a menny intését. 
(Review and Herald, 1905. május 25.)

péntek, augusztus 11, 2017

Napi ige - Igaz bűnbánat

„Mondta azért Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán pedig mondta Dávidnak: Az Úr is elvette a te bűnödet, nem fogsz meghalni.”
(II.Sám. 12:13)

„Sokan zúgolódnak és igazságtalannak tartják, hogy Isten megkímélte Dávidot, akinek oly nagy volt a bűne, Sault pedig, akinek sokkal kisebb volt a vétke, elvetette. Dávid azonban megalázkodott és megvallotta bűnét, Saul viszont megvetette a feddést és a bűnbánat elutasításával megkeményítette a szívét.

Dávid történetének ez a szakasza nagy jelentőségű a bűnbánó bűnös számára. Évszázadokon át bátorításul szolgált a bűnbe esett és vétkük terhe alatt küzdő lelkek számára. Isten gyermekeinek ezrei, akik bűnbe estek és kétségbeesésükben már-már feladták a küzdelmet, megemlékeztek arról, hogy Isten miként fogadta el Dávid őszinte bűnbánatát és beismerését, noha törvényszegéséért is megszenvedett. Így bátorságot merítettek ahhoz, hogy bűnbánattal Istenhez forduljanak és ismét erőt kapjanak ahhoz, hogy Isten parancsolatainak útján járjanak.

Mindenki, aki bűnbánattal megalázza lelkét Isten fenyítéke alatt, bizonyos lehet abban, hogy van remény a számára. Aki hittel elfogadja Isten ígéreteit, bocsánatot nyer. Az Úr egyetlen őszinte lelket sem vet el. Ezt az ígéretet adta: »Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, jöjjön a mi Istenünkhöz, mert ő bővelkedik a megbocsátásban« (Ésa. 55:7).”

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

AZ ÍRÓ: ISTEN RENDELÉSÉRE

AZ ÍRÓ: ISTEN RENDELÉSÉRE

„És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak." (Jel 21:5) 

Ezeknek a könyveknek nem White testvérnő az értelmi szerzője. Azokat az irányelveket tartalmazzák, amelyeket életútja során Istentől kapott. Arról az értékes és vigasztaló világosságról van bennük szó, amelyet Isten mutatott szolgálóleányának, hogy adja át a világnak. Lapjairól ez a fény árad az emberek szívébe, Megmentőjük felé vezetve őket. Isten kinyilvánította, hogy ezeket a könyveket el kell juttatni a világ minden tájára. A bennük feltárt igazság életet jelent az olvasó számára. Ezek a könyvek Isten néma tanúi. 
A múltban Isten kezének olyan eszközei voltak, amelyek meggyőztek és megtérítettek sok lelket. Sokan őszinte reménykedéssel olvasták ezeket, miközben megláthatták Krisztus áldozatának hatását és megtanultak bízni erejében. Ezek az olvasmányok indították őket arra az elhatározásra, hogy lelküket átadják a Teremtőnek, hogy várják és reménykedjenek megmentő eljövetelében, Aki majd szeretteit örök hazájukba elviszi. A jövőben is ezeknek a könyveknek a feladata, hogy megnyissák az evangéliumot az olvasók előtt, és bemutassák az üdvösség útját. 

Az Úr sok tanítást adott népének, irányelvet irányelv után, utasítást utasítás után, itt egy kicsit, ott egy kicsit. Kevés figyelmet szentelünk a Bibliának, az Úr ezért adott egy kisebb világosságot, hogy férfiakat és nőket vezessen a nagyobb világossághoz. Ó, mennyi jót lehetne véghezvinni, ha olyan elhatározással olvasnák ezeket a könyveket, hogy annak utasításait be is tartják! Ezerszer nagyobb lenne az éberség, az önmegtagadást eltökéltebb erőfeszítés követné. Sokkal többen örvendenének a jelenvaló igazság fényében.

Testvéreim, munkálkodjatok őszintén a könyvek terjesztésében! Szíveteket fektessétek bele ebbe a munkába, és Istennek áldásai kísérnek benneteket! Induljatok hittel és imádkozzatok, hogy Isten készítse elő a szíveket az igazság befogadására! Legyetek kellemesek és szívélyesek! Állhatatosságotok bizonyítsa, hogy igaz keresztények vagytok! Járjatok és dolgozzatok a menny fényében, és ösvényetek az igazak ösvénye lesz, mely egyre inkább a tökéletesség felé vezet! 
(Review and Herald, 1903. január 20.)

csütörtök, augusztus 10, 2017

Napi ige - Dávid bűne

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet, aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet."

(Gal. 6,7–8)

„Nagyon sokan megkérdezték már, akik elolvasták Dávid elbukásának történetét: Miért kellett ezt a feljegyzést a nyilvánosságra hozni és az emberek elé tárni?... A hűtlenné vált emberek gyakran mutattak rá az egymást követő nemzedékek folyamán Dávid életének erre a sötét foltjára, és gúnyolódva, diadallal kiáltottak fel: »Íme az Isten szíve szerint való ember!« Így megkeményítették lelküket a hitetlenségben, és sokan merészek lettek a bűnben a kegyesség leple alatt.
Dávid  megíratja Uriás levelét

Dávid története azonban senkit sem bátorít a bűnre. Dávid akkor neveztetett Isten szíve szerint való embernek, amikor még Isten tanácsa szerint járt el minden dolgában. De amikor a bűn útjára lépett, megszűnt igaznak lenni mindaddig, amíg bűnbánattal vissza nem tért az Úrhoz. 
Isten szava világosan kijelenti: »De ez a dolog, amelyet Dávid cselekedett, nem tetszett az Úrnak.« (2Sám. 11,27) Az Úr ezt mondta neki a próféta útján: »Miért vetetted meg az Úr beszédét, olyan dolgot cselekedve, amely utálatos Őelőtte?... Most azért ne távozzék el a fegyver soha a te házadból, mivel megutáltál engem.« (II.Sám. 12,9–10)

Bár Dávid megbánta bűnét és Isten megbocsátott neki, elfogadta őt, azonban az általa elvetett mag kikelt, és annak kártékony gyümölcsét le kellett aratnia. A személyén és házán végrehajtott ítélet bizonyítja Isten irtózását a bűntől... Bűnével, amelyet elkövetett, megváltoztatta Istenhez való viszonyát. 
Az Úr semmiképpen sem nézhette el a bűnt. Nem használhatta fel hatalmát arra, hogy Dávidot megvédje a bűn következményeitől, úgy mint ahogy megvédte őt Saul gyűlölködésétől...

Azok, akik Dávid példájára való hivatkozással próbálják kisebbíteni saját bűnüket, tanulják meg a Biblia feljegyzéséből, hogy a bűn, a törvényáthágás útja bizony nagyon kemény. Bár a bűnösök – csakúgy mint Dávid – elfordulhatnak a gonoszság útjától, a bűn következményeinek elhordozását keserűnek és keménynek fogják találni."

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

A VEZETŐ: AZ ELKÖTELEZETTSÉG IGÉNYE

A VEZETŐ: AZ ELKÖTELEZETTSÉG IGÉNYE

Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvízen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." (Józs 24:15) 

Komoly érdeklődéssel várom azokat a tételeket és határozatokat, melyeket ez a konferencia meghoz (az 1901-es Generál Konferencia ülésszaka). Ezt a munkát már évekkel ezelőtt el kellett volna végezni, legalább tíz éve, amikor összegyűltünk tanácskozni, és Isten Lelke és ereje eljött gyűlésünkre, hogy bizonyítsa: Isten kész dolgozni népéért, ha az munkába áll... 

A világosság, melyet kaptam, megmutatta, hogy ennek a népnek magasabb szinten kell állnia minden más népnél a földön, hogy hűséges népnek kellene lennie, olyan népnek, mely helyesen mutatja be az igazságot. Az életükben megnyilvánuló igazság megszentelő ereje különbözteti meg őket e világtól. Erkölcsi méltóságot kellene gyakorolniuk, olyan szoros összeköttetésben a mennyel, hogy Izráel Úr Istene helyet tudna nekik biztosítani a földön.
Bár évről-évre ugyanezt a beismerést tették, de a népet felmagasztaló alapelvek nem nyilvánultak meg a műben. Isten tiszta világosságot adott arra vonatkozólag, hogy mit kellene és mit nem kellene tenniük, de ők eltávolodtak ettől a világosságtól. Számomra csoda, hogy oly nagy fejlődésen mentünk keresztül. Ez nem a mi igazságunk, hanem Istennek nagy kegyelme jóvoltából van, hogy nevét sehol a földön ne érje tiszteletlenség... 

Isten Szavának kellene irányítania életünket. Szentelünk-e figyelmet az Igének? Az Ige helyét semmiképpen se vegyék át a bizonyságtételek, mert ezeknek az a feladata, hogy az elhanyagolt Igéhez vezessen benneteket, hogy táplálkozzatok Krisztus szavaiból, és élő hit által épüljetek a magatokhoz vett táplálékból. Ha Krisztusnak és az Ő szavának engedelmeskedtek, élet fájának leveleit fogyasztjátok, amely a nemzetek gyógyítására való. 
(General Conference Bulletin, 1901. április 3.)

szerda, augusztus 09, 2017

Napi ige - Isten erejében bízzunk

„Mert nem az én ívemben bízom, a kardom sem védelmez meg engem. Hanem Te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, gyűlölőinket Te szégyeníted meg. Dicsérjük Istent minden nap! Mindörökké magasztaljuk a Te nevedet."

(Zsolt. 44,7–9)

„A Bibliának kevés elismerő szava van az emberről. Szűkszavúan említi erényeit, még a legkiválóbb emberek esetében is, akik valaha ezen a földön éltek. Ez az eljárás tanítást tartalmaz. Minden jó tulajdonság, amellyel emberek rendelkezhetnek, Isten ajándéka. Jó cselekedeteiket Isten kegyelméből, Krisztus által viszik véghez. Mivel mindent Istennek köszönhetnek, egyedül Őt illeti meg a tisztelet mindazért, amivé lettek és amit tesznek. Csak eszközök voltak az Ő kezében. Sőt, a bibliai történelem minden leckéje azt tanítja, hogy veszélyes dolog embereket dicsérni vagy magasztalni, mert ha valaki szem elől téveszti az Istentől való függését és a saját erejében bízik, akkor biztos, hogy elbukik. 

Az ember olyan ellenséggel küzd, amely erősebb nála. »Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, akik a magasságban vannak.« (Eféz. 6,12) 
Lehetetlen, hogy saját erőnkből álljunk meg ebben a küzdelemben. Ami eltereli gondolatainkat Istenről, és önmagunk felmagasztalásához vagy magabízásunkhoz vezet, az a vereség útját készíti elő számunkra. A Biblia az emberi erő iránt való bizalmatlanságot igyekszik belénk nevelni, és arra bátorít, hogy önmagunk helyett Isten erejében bízzunk."

(Pátriárkák és próféták, Dávid bűne és bűnbánata c. fejezetből)

A TANÁCSOLÓ: IHLETETT TANÁCSADÁS

A TANÁCSOLÓ: IHLETETT TANÁCSADÁS

„Mert sok szorongattatás és szívbeli háborgás között írtam néktek sok könnyhullatással, nem hogy megszomoríttassatok, hanem hogy megismerjétek azt a szeretetet, amellyel kiváltképpen irántatok viseltetem." (2Kor 2:4) 

Mikor Coloradóba mentem, nehéz terhet viseltem értetek, elesettségemben sok-sok oldalt írtam, hogy ezeket majd a táborgyűlésen elolvassátok. Gyöngén és reszketőn ébredtem hajnali három órakor, hogy írjak nektek. Isten beszélt a porhüvelyen keresztül. Talán azt gondoljátok, hogy ez a közlés nem volt több egy levélnél. Valóban, ez egy levél volt, de a Szentlélek sürgette, hogy elétek vigyem mindazokat a dolgokat, amelyeket megmutatott nekem. Ezekben az általam írott levelekben, bizonyságtételeimben azt adom át nektek, amit az Úr adott át nekem. Egyetlen olyan cikket sem írok, amely az én ötleteimet tartalmazná. Isten mutatott meg nekem látomásban mindent - csillogó trónjának drága sugarait... 

Vajon melyik hangot fogadod Isten hangjaként? Mennyi ereje van még az Úrnak tartalékban, hogy kijavítsa tévedéseidet és megmutassa neked az utat? Mennyi hatalma van az egyház vezetésében? Ha nem vagy hajlandó addig hinni, amíg a bizonytalanság legkisebb árnyéka vagy a kétségeskedés minden lehetősége el nem tűnik, akkor sosem fogsz hinni. A tökéletes tudást követelő kétségeskedés sohasem terem hitet. A hit a bizonyítékon nyugszik, nem pedig a bizonyításon. Az Úr azt várja el tőlünk, hogy engedelmeskedjünk a kötelesség hangjának. Még akkor is, ha más hangok arra sarkallnak bennünket, hogy más irányt válasszunk. Őszinte figyelemmel lehet csak megkülönböztetni Isten hangját egyéb hangoktól. Ellene kell állnunk és le kell győznünk a rossz hajlamot, kompromisszum és vita nélkül engedelmeskednünk kell a lelkiismeret szavának, nehogy megszűnjék kérlelése, és az akarat, az ösztön vegye át az uralmat.
Az Úr szava mindenkit elér, aki engedetlenségével és lelki süketségével nem áll ellene a Szentléleknek. Hangját hallhatod a figyelmeztetésekben, a tanácsokban, a feddésekben. Ez Isten üzenete népe felé. Ha határozottabb hívásra, jobb lehetőségekre várunk, Isten visszavonja fényét és a sötétségben maradunk. 
(Selected Messages, 1. kötet, 27-28. oldal)

kedd, augusztus 08, 2017

A SZEMTANÚ: BIZONYSÁGTEVÉSRE INDÍTVA

A SZEMTANÚ: BIZONYSÁGTEVÉSRE INDÍTVA

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." (1Jn 1:3) 

A mű gyenge lábakon indult el a fejlődés útján, bizonytalanul haladt a megerősödésig. A növekedést a kiadók és missziók sokasága tanúsítja. Első kiadványunk papírborítóban került postára, ma különféle folyóirataink százai és ezrei kerülnek ki nyomdáinkból. Isten keze virágoztatta fel és építette ki művét.

Életem további története egybefolyik azon sok vállalkozás történetével, amelyek körülöttünk indultak. Életművem szorosan összefonódott velük. Az intézmények felépítéséért férjemmel együtt hangunkkal és tollunkkal dolgoztunk. Még ha tömören fogalmaznék is, kevés lenne a hely a vázlatban, hogy leírjam ezeknek az aktív és mozgalmas éveknek a tapasztalatait. Sátán szüntelenül hátráltatta munkánkat és pusztította munkásainkat; de Isten gondoskodott szolgáiról és művéről.

Ha visszatekintek történelmünkre, végigjárom a lépcsőket jelenlegi helyzetünkig, elmondhatom: Dicsőség az Úrnak! Ahogyan figyelem Isten munkáját, csodálkozva és bizalommal tekintek Krisztusra, mint Vezetőre. Semmi okunk félni a jövőtől, csak akkor, ha letérünk az útról, melyen az Úr vezet bennünket, és ha megfeledkezünk tanításairól.
Adósai vagyunk Istennek. Ki kell használnunk minden nekünk adott lehetőséget, hogy az igazságot a jellem szentségével áthatva, vigyük el a figyelmeztetés, a vigasz, a remény és a szeretet üzenetét mindazoknak, akik a tévedés és bűn sötétségében élnek. 
(Life sketches, 195-196. oldal)

Napi ige - Isten osztja feladatainkat

„Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erőmet meghaladó csodadolgok után. Sőt lecsendesítettem és elnémítottam lelkemet."

(Zsolt. 131,1–2)

„Dávidnak az volt a szándéka, hogy Jeruzsálemet teszi a nép vallási életének központjává. A maga számára már épített palotát. Úgy érezte, nem méltó, hogy Isten szövetségének a ládája továbbra is sátorban legyen. Elhatározta, hogy nagyszerű templomot épít,... hogy Izráel értékelni tudja azt az előjogot, amellyel az Úr közöttük való jelenléte megajándékozta őket... Ugyanazon az éjszakán az Úr üzenetet küldött neki Nátán próféta által. Közölte vele, megvonja tőle azt a kiváltságot, hogy házat építsen neki. Ugyanakkor biztosította kegyelméről, amely vele és utódaival, valamint Izrael országával lesz a jövőben is... 

Bár szíve vágyának a végrehajtását Isten megvonta tőle, Dávid mégis hálával fogadta az üzenetet... Tudta, hogy tisztességet szerezne a maga nevének és dicsőséget az uralkodásának, ha végrehajtaná azt a munkát, amelyet eltervezett a szívében, de kész volt alárendelni akaratát Isten akaratának. 

Az ilyen lemondás megnyilvánulása csak ritkán látható keresztények között. Gyakran megtörténik, hogy akik már túlhaladtak emberi erejük csúcspontján, még mindig valami nagy munka elvégzésén fáradoznak, amelynek a befejezésére pedig már nem alkalmasak. Hozzájuk is szól Isten, mint ahogy prófétája által Dávidnak szólt, és kijelenti nekik, hogy azt a munkát, amelyet el akarnak végezni, nem rájuk bízta.
Az az ő feladatuk most, hogy előkészítsék az utat valaki más számára, aki majd elvégzi azt helyettük. Sokan ahelyett, hogy hálásan alávetnék magukat az isteni utasításnak, mellőzöttnek, félretettnek érzik magukat, és visszavonulnak. Az a keserű gondolat van a szívükben, hogy ha nem tehetik meg azt az egy dolgot, amelyet igazán szerettek volna, akkor semmi mást nem fognak tenni. 
Sokan kétségbeesetten ragaszkodnak olyan felelősségekhez, amelyeket nem képesek elhordozni. Hiába igyekeznek megoldani feladatokat, mert a megoldásához nincs képességük, míg azt a feladatot, amelyet megoldhatnának, elhanyagolják. Így az Istennel való megfelelő együttmunkálkodás hiánya miatt nagy jelentőségű munkák elvégzését akadályozzák meg."
(Pátriárkák és próféták, Dávid uralkodása c. fejezetből)