szerda, december 04, 2019

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ


„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek." (1Pt 4:12-13)

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. „Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4) 
  Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: „Az amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 
  Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére.
„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18)
„Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6)

(Review and Herald, 1892. június 28.)

csütörtök, november 21, 2019

Napi ige - Isten gyűlöli a bűnt

„Az Úrnak szeme előtt van mindenkinek az útja, és minden ösvényét ő rendeli. A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bűnének köteleivel kötöztetik meg.”

(Péld. 5:21–22)

„Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek. 

Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.

Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől. 
Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.”

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)


szerda, november 20, 2019

Bódás János: Krisztus „szamarai"

Uram, mi, kiket hálás
szolgáddá tett a hit,
hadd legyünk alázatos,
szelíd „szamaraid".

Vonulj be a világba
mirajtunk végre már,
vigyen szét minden tájra
sok millió „szamár":

sok millió hívő szív,
sok millió ajak,
sok kéz, betű vigyen, hogy
mindenütt lássanak,

s a világ minden népe
szórja kincsét eléd:
virágot és hozsánnát,
s szegény, beteg szívét.

Használj föl erre minket,
eljött a pillanat,
e túl okos világban
még sok „szamár" akad,

ki vállalja a szürkék
kockázatos sorát,
nem kér fényes palástot,
sem rangot, koronát,

de bölcsebb, mint a fényes
álkrisztus-paripák,
kik azt hiszek: nekik szól
hozsánna és virág.
Bódás János
1967

Egészséges életmód - A titokzatos szacharin

A szacharin (E 954) a mesterséges édesítőszerek legrégebbi és legközismertebb képviselője. 1879-ben Fahlberg fedezte fel, majd állította elő. A felfedezésben rejlő üzleti lehetőséget megsejtve megindította a tömeggyártást; Németországban 1894-ben évi 33 tonna, 1901-ben már 175 tonna szacharint állítottak elő. Ez idő tájt az élelmiszeripar korlátozás nélkül használta az új édesítőszert gyümölcsszirupok, sütemények, csokoládé, sör és likőrök készítéséhez.
A cukorgyárak érdekelt képviselői azonban nem nézhették tétlenül a szacharin diadalmenetét, és ellenkampányt indítottak különböző orvosi és élelmiszerkémiai érvekkel a tarsolyukban.

Napi ige - Isten siratja gyermekeit

„Amikor közeledett és látta a várost, sírt azon, mondván: Vajha megismerted volna te is csak e te mostani napodon is amik a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.”

(Lk. 19:41–42)

„Isteni szánalom és sóvárgó szeretet fejeződött ki e szomorú szavakban: »Jeruzsálem, Jeruzsálem! Aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit a szárnya alá, és te nem akartad« (Mt. 23:37). Ó, te nép, aki minden más népnél nagyobb kegyelemben részesültél, bárcsak felismerted volna meglátogatásod idejét és azt, ami a te békességedet szolgálja! Feltartóztattam az igazságszolgáltatás angyalát, megtérésre szólítottalak, de hiába... »Nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen« (Jn. 5:40).

Krisztus a megátalkodott, hitetlen, lázadó és Isten büntető ítélete elé siető világ szimbólumát látta Jeruzsálemben. Az elbukott emberiség szenvedéseinek súlya nehezedett a lelkére. Ez késztette a mérhetetlenül fájdalmas kiáltásra. Ismerte a bűn történetét, amire rányomta bélyegét az emberi szenvedés, a könny és vér. Szíve szánalomra indult a föld nyomorgó, szenvedő lakói iránt. Mindenkin szeretett volna segíteni. De még az ő keze sem fordíthatta el a nyomorúságok árját, mert csak kevesen akartak meríteni a segítség egyedüli forrásából. Jézus kész volt meghalni azért, hogy lehetővé tegye számukra az üdvösséget. 

Milyen döbbenetes jelenet: a menny Királya sír! Az örök Isten Fia nyugtalan, és meggörnyed a fájdalom súlya alatt! Az egész menny megrendült.


Itt láthatjuk, hogy milyen rettenetes dolog a bűn. Arról tanúskodik ez a jelenet, hogy milyen nehéz feladat még a végtelen hatalom számára is, megmenteni a bűnöst az isteni parancsolatok áthágásának következményeitől... A bűn foglyainak milliói, akik Sátán rabszolgái... még az ő meglátogatásuk napján sem hajlandók meghallgatni az igazság igéit. Rettenetes vakság! Érthetetlen elvakultság!

(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

A LÉLEK BÉKÉT ÉS ÖRÖMÖT HOZ

A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által."
(Róm 15:13) 

Sokaknak beszélünk a Szentlélekben való részesedésről, és néhányan úgy magyarázzák, hogy abból kártétel származik a gyülekezetek részére. Az örök élet a Szentírás élő alkotóelemeinek a befogadásában és az Isten akaratának megcselekvésében áll. Ez jelenti Isten Fiának testét enni és vérét inni. Akik így cselekszenek, azok számára világosságra jő az élet és a halhatatlanság az evangélium által, mert Isten szava valóság és igazság, lélek és élet. 
Mindenki előjoga, aki hisz Jézus Krisztusban, mint személyes megváltójában, hogy Isten Szavából táplálkozzék. A Szentlélek befolyása az Igének, a Bibliának - mely örökkévaló igazság - olyan hatalmat ad, ami az imádkozó szívvel kutatóknak lelki erőt és izomzatot kölcsönöz. 

Tudakozzátok az írásokat - jelentette ki Krisztus -, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam." (Jn 5:39) 
Azok, akik a felszín alá ásnak, felfedezik az igazság elrejtett magjait. A Szentlélek az őszinte kutató mellett van. Ragyogó fénnyel világítja meg az Igét, az igazságot pedig új és friss jelentőséggel vési az elmébe. A kutatót a béke és öröm még sohasem tapasztalt érzése tölti el. Az igazság gazdagságát úgy fogja fel, mint még soha azelőtt. Új, mennyei fény ragyog az Igén, megvilágítva annak betűit, mintha aranyból vésték volna ki őket. Maga Isten szólt az értelemhez és a szívhez, így tette az Igét életté és Lélekké. 

Az Igének minden igaz kutatója Istenhez emeli szívét, könyörögve a Lélek segítségéért. Hamarosan felfedezi azt, ami őt az állítólagos tanítók légből kapott állításai fölé emeli, kiknek gyenge, ingatag elméleteit nem támasztja alá az élő Istennek Szava.
(Manuscript Releases, 21. kötet, 131-132. oldal)

kedd, november 19, 2019

LELKI FORRADALOM

LELKI FORRADALOM



„Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem." 
(Fil 3:8) 

Krisztus által olyan erkölcsi erő birtokába jutunk, mely megváltoztatja érzelmi világunkat, és képessé tesz arra, hogy teljes akaratunkkal Isten ügyéért dolgozzunk. Ahol az elme és test minden ereje a gonosz dolgait cselekedte, ott Isten Lelke által most forradalom megy végbe. A Szentlélek megvilágítja, megújítja és megszenteli a lelket. 
Az angyalok kimondhatatlan megilletődéssel figyelik az emberben munkálkodó Szentlélek gyümölcseit.
Krisztus vonzó kedvességének kinyilatkoztatása és annak tudata által, hogy Ő már kifejezte szeretetét irántunk akkor, amikor még bűnösök voltunk, a makacs szív megolvad és alárendeli magát, a bűnös átalakul és Isten gyermekévé lesz. A szeretet az az eszköz, amit Isten felhasznál a bűnnek az emberi szívből való kiűzésére. Általa a büszkeségből alázat, az ellenségeskedésből és hitetlenségből pedig szeretet és hit lesz. Nem alkalmaz kényszerítő eszközöket; Jézus megnyilatkozik a léleknek, és ha az ember hittel tekint az Isten Bárányára, élni fog... 

Krisztust úgy kell bemutatni az embereknek, hogy felfoghassák az Ő jellemét, az Ő tökéletességét. Mivel a modell minden részletében teljes és tökéletes, úgy azok az emberek, akik teljesen átadták magukat Neki, átalakulnak Krisztus képmására. Krisztustól távol az emberi szív sohasem igazulhat meg. 

Amikor a magasból kitöltetett a Lélek, a gyülekezetre fény áradt, de ez a fény Krisztus volt; a gyülekezetet öröm töltötte meg, ám Krisztus volt a tárgya ennek az örömnek. Amikor ezekben a napokban a Lélek kitöltetik az Ő népére, Krisztus neve ott lesz minden ajkon, szeretete betölt minden lelket; és amikor a szív átöleli Jézust, Istent öleli meg, mert Krisztusban van az istenség teljessége. Amikor Krisztus igazságának sugarai fénylenek a lelken, a tapasztalatokkal együtt öröm, imádat és dicsőség árad. 
(Signs of the Times, 1890. június 9.)

Napi ige - Győztesen

„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.”
(II.Tim. 2:3)
„Sok háborúságon át kell nékünk az Isten országába bemennünk.”

(Ap.csel. 14:22)

„Mindazok, akik neveltetésük során nem részesültek az otthon és az iskola fegyelmezésében, ugyanúgy szembe fognak kerülni az élet kemény próbáival, mint mások... Isten szeret bennünket, gondoskodik jólétünkről és sohasem ismertük volna meg a szenvedést, ha mindenkor engedelmességgel viseltettünk volna az ő törvényei iránt... Egész életre kiható jótétemény lesz gyermekeink és ifjaink számára, ha megtanítjuk őket arra, hogy bátran szembenézzenek ezekkel a fáradalmakkal és nehézségekkel. Bár együttérzéssel kell viseltetnünk irántuk, sohase tegyük ezt úgy, vagy olyan mértékben, hogy az önsajnálatot erősítsük vagy bátorítsuk bennünk. A mi részvevő magatartásunk mindig a megerősítésüket és buzdításukat célozza, ne pedig gyengeségük támogatását vagy jóváhagyását.

Véssük a gyermekek szívébe, hogy ez a világ nem a díszfelvonulások színtere, hanem a kemény küzdelmeké. Mindnyájan arra hivattunk el, hogy leküzdjük ezeket az akadályokat, mint »Jézus Krisztus jó vitézei«. Arra bátorítsuk őket, hogy legyenek erősek és állják meg helyüket a küzdelemben derekasan. 

Tanítsuk meg őket arra, hogy a jellem igazi próbája az a készség, amellyel hajlandóak vagyunk vállalni a terheket. Az mutatja meg a jellem milyenségét, hogy miként töltjük be felelősségteljes helyünket, hogyan végezzük munkánkat, még akkor is, ha az emberek nem ismerik el, és nem jutalmazzák törekvéseinket. 
A legjobb módszer annak érdekében, hogy győztesen kerüljünk ki a próbákból, az, hogy ne kitérni akarjunk előlük, hanem igyekezzünk célegyenest nékik dőlni és leküzdeni az akadályokat. Tanítsuk meg a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy minden hiba, minden nehézség, amin sikerül felülkerekedniük, egy lépcsőfokot jelent a jobb és magasabb rendű élet felé.
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezet)



hétfő, november 18, 2019

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

ISTEN MUNKÁJÁT A NYUGODTSÁG JELLEMZI

„Mindenek ékesen és jó renddel legyenek." (1Kor 14:40) 

Találkoztam egy házaspárral, akik azt állítják, hogy Isten Szavát követik, és hisznek a bizonyságtételekben. Az utóbbi két vagy három évben szokatlan tapasztalatuk volt. Őszinte szívű embereknek tűntek...
Elmondtam nekik tapasztalatomat − melyen fiatal koromban mentem keresztül, kevéssel az 1844-es időszak után −, mely oda vezetett engem, hogy nagyon elővigyázatos legyek elfogadni bármit is, ami hasonlít ahhoz, amivel akkor találkoztunk. Azután Isten nevében megdorgáltam őket. 
Semmi sem okozhat nagyobb kárt napjainkban Isten munkájának, mint az, hogy megengedjük a fanatizmus lelkének, hogy különös munkájával közénk jöjjön, melyről tévesen azt tételezik fel, hogy a Szentlélek munkája.
Ahogy ez a testvér és felesége leírták tapasztalatukat − melyről azt tartják, hogy a Szentlélek apostoli erővel való rájuk áradásának eredménye −, úgy tűnt, hogy ez hasonmása annak, amivel korai tapasztalatunkban találkoztunk és amit ki kellett javítanunk. 
Beszélgetésünk vége felé L. testvér ajánlotta, hogy imádkozzunk együtt, és hogy ima alatt felesége az általuk leírt módon tesz majd, és így én képes leszek eldönteni, hogy ez Istentől van-e, vagy sem. Ezzel én nem tudtam egyetérteni, mivel utasítást kaptam arra, hogy ha valaki felajánlja e sajátos megnyilvánulásoknak a bemutatását, ez határozott bizonyítéka annak, hogy nem lehet Isten munkája. 

Nem engedhetjük meg, hogy ezek miatt a jelenségek miatt elcsüggedjünk. Időről időre jönni fognak efféle tapasztalatok. Ne adjunk helyet furcsa gyakorlatoknak, melyek tulajdonképpen elterelik elménket a Szentlélek mély behatásától. Isten munkáját mindig a nyugalom és méltóság jellemezte. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmet szenteljünk bármire, ami zavart keltene, vagy gyengítené buzgóságunkat abban a nagy munkában, melyet az Úr ránk bízott annak érdekében, hogy felkészítsük a világot Krisztus második eljövetelére. 
(Selected Messages, 2. kötet, 41-42. oldal)

Napi ige - Irgalom és szeretet

„Ő jóltevő a hálátlanokkal és a gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!”
(Lk. 6:35–36)

„A Megváltó által felállított szabály – »amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek velük« (Lk. 6:31) –, legyen a legfőbb alapelve mindazoknak, akik az ifjúság nevelését magukra vállalják. Az Úr Jézus nagy családjának az ifjabb tagjai ők, »örököstársaink az élet kegyelmében« (I.Pt. 3:7). 
A Krisztus által felállított szabály alkalmazása a balga és ellenállást tanúsító gyermekekkel és a legifjabbakkal szemben is kötelező. Az a tanító, aki tiszteletben tartja ezt a szabályt, kerülni fogja, hogy az egyes tanulók hibáit vagy mulasztásait nyilvánosságra hozza. Ügyelni fog arra, hogy az ifjút ne mások társaságában feddje vagy büntesse meg... Minden igaz tanító érzi, hogy jobb, ha az irgalmasságban tévedünk, mint a túlságos szigorban...

Az isteni Tanító minden fonákság és gyarlóság ellenére hordoz minden tévelygőt. Kitárja karjait és várja a tévelygőket, lázadókat és elesetteket, hogy visszafogadja őket... Bár mindnyájan becsesek vagyunk a szemében, a legnagyobb részvétet és szeretetet mégis azok keltik, akiknek durva és lázadó természetük van. Az a lélek, aki a leginkább sebezhető a Kísértő támadásai által, gondviselése különleges tárgyát képezi... Jézus sokkal jobban bánik velünk, mint ahogyan azt megérdemelnénk, és ahogyan ő bánik velünk, úgy bánjunk mi is másokkal.

A szülők és a tanítók eljárása csak akkor igazolt, ha hasonlít ahhoz az eljáráshoz, amit a Megváltó követett volna hasonló körülmények között..”
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)

vasárnap, november 17, 2019

NINCS HELYE A RENDETLENSÉGNEK VAGY A FANATIZMUSNAK

NINCS HELYE A RENDETLENSÉGNEK VAGY A FANATIZMUSNAK


Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket."
(Tit. 1:9) 

Annak állandó veszélye fenyeget, hogy befogadunk valamit, amire úgy tekintünk, mintha a Szentlélek munkája lenne, ám a valóságban ez a fanatizmus lelkének gyümölcse. Amíg engedjük, hogy az igazság ellensége hamis utakon vezessen minket, nem remélhetjük, hogy az őszinte szívűeket elérhetjük a harmadik angyal üzenetével.
Meg kell szenteltetnünk az igazságnak való engedelmesség által. Félek minden olyan dologtól, aminek folytán az elme hajlik arra, hogy elforduljon az Isten szavában kinyilatkoztatott igazság szilárd bizonyítékaitól. Félek ettől, félek ettől.

Elménket a józan gondolkodás határain belül kell tartanunk, különben az ellenség úgy férkőzik be, hogy közben mindent összevissza zavar. Vannak személyek, akiknek olyan a vérmérsékletük, hogy könnyen a fanatizmusba vezethetők. Ha megengedjük, hogy olyan dolgok férkőzzenek be az egyházba, melyek az ilyen személyeket tévedésbe ejtik, hamarosan meglátjuk, hogy ezeket a tévelygéseket a végletekig nyújtják el, és eme rendetlen elemeknek cselekedetei foltot ejtenek a Hetedik Napot Ünneplő Adventista Egyház egész testületén.

Sokat tanulmányoztam annak lehetőségét, hogy a korai tapasztalatok közül néhányat újra kinyomtassak, hogy népünk közül többen tudomást szerezzenek ezekről, mert régóta tudom, hogy a fanatizmus egy másik formájában újra megnyilvánul. Mi úgy szilárdíthatjuk meg helyzetünket, hogy szorosan az Ige mellett maradunk, és minden pótlékot és idegen gyakorlatot elkerülünk, amit némelyek nagyon gyorsan megragadnak és gyakorolnak. Ha megengedjük, hogy a zűrzavar elérje sorainkat, munkánkat nem végezhetjük úgy, ahogy kellene...
Mennyire félek attól, hogy népünk közé behoznak bármit, ami a fanatizmus természetével bír! Nagyon sokan vannak, akiknek meg kell szentelődniük, de nekik ezt a megszentelődést az igazság üzenete iránti engedelmesség által kell elnyerniük.
(Selected Messages, 2. kötet, 43-44. oldal)

Napi ige - Bölcs feddés

„Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.”
(Zsolt. 103:8–9)

„Mert nem örökké perlek, és nem mindenkor haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, akiket én teremtettem.”

(Ésa. 57:16)

„Abban való igyekezetünkben, hogy a rosszat javítsuk, őrizkedjünk attól, hogy mindenben hibát találjunk, vagy szüntelenül gáncsoskodjunk. Az állandó feddés megzavar, és semmit sem javít. Sokan – leginkább az érzékeny lelkek – nem fejlődhetnek a részvétlen bírálgatás légkörében. A virág sem fejlődik a zord viharos szélben. 
Az a gyermek, akit gyakran feddenek meg egy-egy különleges hibájáért, arra a meggyőződésre jut, hogy az adott hiba a természetéhez tartozik, olyas valami, ami ellen hiábavaló minden küzdelem. Ily módon bátortalanság és reménytelenség lesz úrrá rajta, amit látszólagos közöny és makacsság alá igyekszik rejteni. A feddés csak akkor éri el célját, ha a törvénytipró belátja hibáját és hajlandó elhagyni azt. Ha ezt elértük, akkor vezessük a gyermeket a megbocsátás és az erő forrásához. Segítsük abban, hogy ne veszítse el önbecsülését, öntsünk bátorságot és reménységet a lelkébe.”

(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)