csütörtök, január 11, 2018

AZ ÉLŐ VÍZBŐL MÁSOKNAK

AZ ÉLŐ VÍZBŐL MÁSOKNAK



„Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne."
(Jn 4:14) 

A megváltás terve ajándékkal kezdődik és végződik, ezért azt tovább kell adni. Ugyanaz az áldozatkész lelkület, mely üdvösségünket megszerezte, tovább él azok szívében, akik részesülnek a mennyei ajándékból. Péter apostol ezt mondja: „Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt 4:10) 
Jézus pedig így szólt tanítványaihoz, amikor kiküldte őket: ... „ingyen vettétek, ingyen adjátok". (Mt 10:8) 
Aki teljes összhangban él Krisztussal, abban nem lehet semmi önzés, vagy magába fordulás. Aki iszik az élet vizéből, az felismeri, hogy az „örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne". Krisztus Lelke olyan benne, mint a sivatagban feltörő forrás, mely azért van, hogy felüdítsen mindenkit, aki eped a szomjúságtól, és vágyik inni az élet vizéből. 

A Krisztushoz hasonló szerető és önfeláldozó lelkület ösztönözte Pál apostolt is arra, hogy sokféle munkáját elvégezze. Így szól erről: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róm 1:14) „Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." (Ef 3:8) 

Urunk azt tervezte, hogy egyháza az Őbenne lévő teljességet és tökéletességet tükrözze. Isten adományaiból folyamatosan részesülünk és miközben megosztjuk másokkal, Krisztus szeretetét és nagylelkűségét mutatjuk be a világnak. Míg a menny nagy igyekezettel gyorsan küldi hírnökeit a világ minden tájára, hogy előrevigyék a megváltás művét, Isten élő egyházának is együtt kell dolgoznia Jézus Krisztussal. Mi Jézus láthatatlan testének tagjai vagyunk. Ő a fej, aki a test minden tagját irányítja. Végtelen kegyelméből Jézus maga munkálkodik az emberi szívekben, és lenyűgöző lelki változásokat visz véghez, melyeket az angyalok csodálattal és örömmel szemlélnek.
 (Review and Herald, 1908. december 24.)

Napi ige - Ha éheznénk az Ő szavát...

„Vezérelj engem a Te parancsolataid útján, mert gyönyörködöm azokban."
(Zsolt. 119,35)
„Aki felhalmozza szívében Isten Igéjének igazságait, az erőt nyer Sátán kísértései ellen, a tisztátalan gondolatok és szentségtelen cselekedetek elkövetése ellen." 
(Youth Instructor, 1892. júl. 28.)

„Ha Isten népe értékelné az Ő szavát, akkor mennyország lenne a gyülekezetben. A keresztények törekednének és éheznék az ige tanulmányozását. Nyugtalanul várnák az időt, amikor szöveget szöveggel vethetnek egybe és elmélyedhetnek a Szentírásban. Mohóbban várnának az ige világosságára, mint a reggeli újságra, a folyóiratokra vagy regényekre... Ennek eredményeképpen életük az Ige elveihez igazodna. Annak utasításai olyanok lennének számukra, mint az élet fájának levelei. Kútforrás lenne bennük, amely örök életre buzog. A kegyelem üdítő záporai éltetnék, frissítenék lelküket, és feledtetnének velük minden vesződséget és fáradságot. Az ihletés szavai erősekké és bátrakká tennék őket... Imáik komolyak lennének, telítettek az igazság isteni bizonyosságával... Azok a semmiségek, amelyek sokak idejét felemésztik, visszasüllyednének a maguk igazi helyére, a gyógyító és megszentelő bibliai kegyesség előtt. 
Micsoda magasságokat érhetnénk el, ha összhangba kerülnénk Isten akaratával!"

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 193–194. l.)

szerda, január 10, 2018

Newton és a teremtés

Newton és a teremtés
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
Az emberiség egyik legnagyobb zsenije Newton, nagyon sokat vitatkozott tudós barátaival a világegyetem és a világ eredetéről, keletkezéséről. Vitáik szinte vég nélküliek voltak, mert Newton kitartott elmélete mellett: a világ létrejötte nem lehet a véletlen műve, az életben tapasztalt csodás elrendeződés azt feltételezi, van valami értelem e mögött. Persze tudós barátai, akik a véletlen, és a „nagy robbanás" elméletét vallották magukénak, szintén erősen érveltek álláspontjaik mellett. 
Newtonnak elege lett ebből és egy olyan tettre szánta el magát, ami azóta is híres. 

Készített egy mozgatható modellt a Naprendszerről, olyat, amit egy kar segítségével lehetett forgatni. Középen a Nap, s körülötte a bolygók, melyek a forgatás következtében szépen forogtak a Nap körül. Amikor eljött a nap, melyen tudós barátaival találkozni szokott, kitette a makettet az előszobába és átment egy másik helységbe. A többiek megérkeztek, mind nagyon elcsodálkoztak a látottakon, s nem győzték dicsérni az alkotást. 

Amikor Newton belépett, rögtön nekiestek és faggatták:
- Ki csinálta ezt?
− Honnan van, hiszen ez fantasztikusan jó modell! - ujjongtak.
Newton így válaszolt:
− Fogalmam sincs! El sem tudom képzelni, hiszen, amikor előbb ebben a szobában voltam, még nem volt itt. De egy érdekes esetre felfigyeltem, míg a másik szobában voltam! Hallottam, hogy innen nagy durranások és zajok hallatszanak, mintha valami nagy robbanás történt volna. Idejöttem és akkor vettem észre én is ezt az alkotást. Nem tudtam másra gondolni, hogy véletlenül keletkezhetett, valami ismeretlen ok következtében.
− Na, ne néz minket ilyen ostobának! − fakadtak ki a tudósok.
− Csak nem képzeled, hogy elhisszük ezt a képtelenséget! Ez nem keletkezhetett magától, ezt valaki készítette. Te voltál?

Newton elmosolyodott és így válaszolt:
− Milyen ostobák vagytok! Kételkedtek abban, hogy ez a modell nem jöhetett így létre, azt állítjátok, valaki készítette. Pedig ez nem más, mint annak a tökéletlen mása, aminek a keletkezését illetőleg nem fogadjátok el az értelem jelenlétét. Ha e modell elkészítéséhez értelem és intelligencia szükséges, akkor miért gondoljátok, hogy az eredetihez, a Naprendszerhez nem szükségeltetett?

Napi ige - Isten hatalmas ajándéka

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről... (Ő az), aki megváltja életedet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged."
(Zsolt. 103,2. 4)

„Tegye fel mindenki ezt a kérdést: Mit adott Krisztus értem? Életét, szeretetét és szenvedéseit. Isten Fia mindent feláldozott megváltásunkért. Lehetséges-e, hogy mi – e végtelen szeretet méltatlan tárgyai – távol tartsuk tőle szívünket? Életünk minden egyes pillanatában az Ő kegyelmi áldásait élvezzük, ezért nem tudjuk teljesen felfogni, hogy milyen mélységes tudatlanságból és kimondhatatlan nyomorból mentett ki bennünket.” 
(Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

„Kevesen értékelik igazán, hogy mit jelent Krisztus a számukra. Ha ezt tennék,... semmi sem tűnne túl nagy árnak, hogy Krisztusnak adják, semmilyen önmegtagadás vagy önfeláldozás sem lenne túl sok Őérette."

(Jézus élete, Vacsora Simon házában c. fejezetből)



A SZÍVÜNKBEN LÉVŐ KOVÁSZ

A SZÍVÜNKBEN LÉVŐ KOVÁSZ



„És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele."
(Lk 13:20-21) 

Ez a példázat az evangélium mélyreható, és magába olvasztó erejét ábrázolja. Ez azért szükséges, hogy az egyházat isteni hasonlatosságra alakítsa át azáltal, hogy egyenként a tagok szívében munkálkodik. Ahogy a kovász megkeleszti a tésztát, úgy dolgozik a Szentlélek is az emberi szívben, úgy, hogy annak minden képességét és erejét felhasználja, és összhangba hozza Krisztussal a lelket, a testet és az elmét.
A példázatban az asszony a lisztbe tette a kovászt. Ez azért volt szükséges, hogy egy igényt kielégítsen. Ezáltal Isten azt akarta megtaníttatni velünk, hogy az ember önerejéből nem tudja elérni az üdvösséghez szükséges dolgokat. Pusztán akarata által nem tudja megváltoztatni önmagát, ezt a munkát az isteni kovász végzi el. Átalakító és újjátevő hatalma által változást hoz létre az emberi szívben. Új gondolatok, új érzések, új célok ébrednek benne. Az ember nem kap új képességeket, de meglévő képességei megszentelődnek. A lelkiismeret, mely mindezideig halott volt, most új életre kel. Az ember önmagától nem tudja ezt a változást létrehozni, csak a Szentlélek képes erre. Akik üdvözülni szeretnének, legyenek bár alsóbb vagy felsőbb körökből, szegények vagy gazdagok, mindannyiuknak alá kell vetniük magukat ennek a hatalomnak.

Ezt az igazságot Jézus Nikodémusnak mondott szavai mutatják be: „Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. ... Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született." (Jn 3:3-8)
Ha elménket Isten Lelke irányítja, megértjük a kovász példázata általi tanulságot. Akik az igazság előtt megnyitják szívüket, hogy befogadják azt, felismerik, hogy Isten Igéje a jellem átformálásának nagy eszköze.
(Review and Herald, 1899. július 25.) 

kedd, január 09, 2018

A KI NEM FOGYÓ OLAJ

A KI NEM FOGYÓ OLAJ



„És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram! És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak."
(Zak 4:12-14) 

A Szentléleknek az egyházzal való folyamatos kapcsolattartását Zakariás próféta egy másik képpel ábrázolja, mely csodálatos, bátorító tanulsággal szolgál számunkra.
„Majd visszatére az angyal, aki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel. És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, amelyek a tetején vannak; és mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
És felelék, és mondám az angyalnak, aki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram? ... És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura. ... És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, amelyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat? ... És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, akik az egész föld Ura mellett állnak." (Zak 4:1-14) 

A két olajfából az arany színű olaj arany csöveken keresztül áradt a gyertyatartó olajtartójába, majd onnan a szentélyben világító arany lámpákba. Isten szentjeitől tehát, akik az ő jelenlétében élnek, kiárad a Lélek az ő szolgálatára szenteltetett emberi eszközökbe. A két felkent küldetése az, hogy világosságot és erőt közvetítsen Isten népének. Ahogy az olajfák olaja az arany csövekbe árad, úgy szeretnék megosztani a mennyei követek is mindazt, amit Istentől kapnak. Az egész mennyei kincsestár arra vár, hogy kérjünk és elfogadjunk; és ha megkapjuk az áldást, akkor már rajtunk a sor, hogy továbbadjuk azt. Így töltődnek meg a szent lámpások, s így válik az egyház a világ fényhordozójává. 
(Review and Herald, 1897. március 2.)

Napi ige - Ne maradjunk szomorúak

„Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, mert hozzád emelem fel Uram lelkemet."
(Zsoltár 86,4)

„Amikor az ember a leggyengébb, akkor kísérti Sátán a leghevesebben. Így szeretett volna Isten Fián is diadalmaskodni. Ezzel a módszerrel már sok embert legyőzött. Sátán akkor próbálja megrendíteni Istenbe vetett bizalmunkat, amikor kétely vesz körül minket, amikor a körülmények kétségekkel töltenek el, és nyomor vagy bánat gyötör. Ilyenkor felsorakoztatja előttünk eleséseinket, és Istennel szembeni bizalmatlanságra, szeretetének megkérdőjelezésére sarkall. Azt reméli, hogy elcsüggeszt majd, és így elengedjük Isten kezét." 
(Próféták és királyok, 110. l.)

„Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt szomorú emlékeire gondolunk, ha az élet csalódásait és igazságtalanságait idézzük emlékezetünkbe, ha mindaddig beszélünk róluk és panaszkodunk, míg csüggedés nem vesz erőt rajtunk. Az elcsüggedt lelket sötétség borítja be, amely kizárja szívéből Isten világosságát, és mások életútjára is árnyékot vet."

(Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)

hétfő, január 08, 2018

OLAJ AZ EDÉNYEIDBEN

OLAJ AZ EDÉNYEIDBEN


„Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben." 
(Mt 25:3-4) 

Sokan szívesen fogadják az igazságot, de képtelenek magukévá tenni, ezért annak befolyása nem is érvényesül bennük. Olyanok ők, mint a balga szüzek, akiknek nem volt az edényeikben olaj. Az olaj a Szentlélek szimbóluma. Ő a Jézus Krisztusban való hit által költözik az emberi lélekbe. Akik sok imával, komolyan kutatják a Szentírást, akik erős hittel hagyatkoznak Istenre, akik parancsolatainak engedelmeskednek, azok között lesznek azok, akiket a bölcs szüzek jelképeznek. Isten Szavának tanítása nem „igen és nem", hanem „igen és ámen". 

Az evangélium követelménye messzire elhat. Az apostol ezt mondja: „És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala." (Kol 3:17) „Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek." (1Kor 10:31) 

A gyakorlati kegyességet nem lehet úgy elérni, hogy a Biblia nagy igazságainak pusztán csak szívünk külső udvarában adunk helyet. A Biblia elveinek be kell hatolniuk életünk nagy és kis dolgaiba egyaránt. Ez legyen a forrása azoknak az indítékoknak és alapelveknek, melyek keresztényi jellemünket és viselkedésformánkat szabályozzák... 

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az olajat, melyre a bolond szüzekkel jelképezett személyeknek oly nagy szükségük van. Be kell hozniuk az igazságot a lélek szentélyébe, hogy megtisztíthassa, finomíthassa és megszentelhesse őket. Nem elméletekre van szükségük; hanem a Biblia szent tanításaira, melyek nem bizonytalan, összefüggéstelen tantételek, hanem örök érdekeket szolgáló élő igazságok, Krisztussal a központban. Benne található meg az isteni igazság egész rendszere, az igazság alapja és oszlopa: a lélek üdvössége a Krisztusba vetett hit által. 

Akik a Krisztusba vetett igaz hitet gyakorolják, azoknál ez nyilvánvalóvá válik jellemük szentsége és Isten törvénye iránti engedelmességük által. Ők felismerik, hogy a Jézusban megnyilvánuló igazság felér az egekig és átvezet az örökkévalóságba. Megértik, hogy a keresztény jellemnek Krisztus jellemét kell tükröznie; kegyelemmel és igazsággal kell betelnie. Ők részesülnek a kegyelem olajából, mely soha ki nem alvó világosságot áraszt. A hívő szívében lakozó Szentlélek teljessé teszi őt Krisztusban. 
(Review and Herald, 1895. szeptember 17.)

Miről beszél a csillagos ég?

Napi ige - Megpróbáltatások között is imádkozzunk

„Így szól Sion: Elhagyott az Úr engem és elfeledkezett rólam! Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha ezek elfeledkeznének is, én terólad el nem feledkezem!"
(Ésa. 49,14–15)

„Te, aki érzed méltatlanságodat, ne félj ügyedet Isten elé vinni! 
»Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?« (Róma 8,32) 
Krisztus leghőbb vágya, hogy örökségét kiszabadítsa Sátán hatalmából. Mielőtt azonban külsőleg megszabadulhatnánk tőle, belső életünknek kell szabaddá válnia. Az Úr azért enged meg próbákat, hogy megtisztuljunk a földiességünktől, önzésünktől, jellemünk durva, Krisztustól idegen vonásaitól. Isten hagyja, hogy a szenvedés áradata elborítsa lelkünket, hogy megismerjük Őt és Jézus Krisztust, akit elküldött, hogy szívünk mélyéből vágyakozzunk megtisztulni minden szennytől, és a próbából tisztábban, szentebben és boldogabban kerüljünk ki.

Sokszor önzéstől elsötétült lélekkel lépünk be megpróbáltatásaink kohójába. De ha türelmesen viseljük a próbát, Isten jellemét tükrözve kerülünk ki belőle. Amikor a szenvedés elérte célját, Isten »felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet« (Zsolt. 37,6). 
Soha nem kell attól félnünk, hogy az Úr figyelmen kívül hagyja népe imáját. Azonban fennáll az a veszély, hogy a kísértésekben és a próbákban elcsüggedve felhagyunk az imádkozással."
(Krisztus példázatai, A hamis bíró és az özvegyasszony c. fejezetből)



vasárnap, január 07, 2018

LÁTHATATLAN, AKÁR A SZÉL

LÁTHATATLAN, AKÁR A SZÉL


„A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született."
(Jn 3:8) 

A szél hallható a fák ágai között, susogtatja a leveleket és a virágokat; mégis láthatatlan, és senki sem tudja, honnan jön vagy hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája a szívben. Nem lehet jobban megmagyarázni, mint a szél mozgását. Valaki lehet, hogy nem tudja megmondani megtérésének pontos idejét vagy helyét, vagy nyomon követni az összes körülményeket, ez azonban még nem bizonyítja, hogy az illető megtéretlen.
Valaki által, aki éppoly láthatatlan, mint a szél, Krisztus állandóan munkálkodik a szívben. Lassan-lassan − talán az ember számára észrevétlenül − a reá tett benyomások a lelket Krisztus felé vonják. Ilyen élmények érhetik az embert, ha Róla elmélkedik, olvassa a Szentírást, vagy egy prédikátortól élőszóban hallgatja az igét. Egyszerre csak, amikor a Szentlélek határozottabban kérlel, a lélek boldogan adja át magát Jézusnak. Sokak szerint ez a hirtelen megtérés; valójában azonban Isten Lelke hosszan tartó munkájának eredménye; türelmet, időt igénylő folyamat. 


Bár maga a szél láthatatlan, de hatásai láthatóak, érezhetőek. Ugyanígy nyilvánvalóvá válik a Lélek szívben történő munkálkodása az olyan ember cselekedeteiben, aki átérezte a megmentő erőt. Amikor Isten Lelke átveszi az uralmat a szív felett, átalakítja az életet. Az ember elveti a bűnös gondolatokat, lemond a gonosz cselekedetekről; szeretet, alázatosság és béke lép a harag, irigység és összeférhetetlenség helyébe. A bánatból öröm lesz, az arcon égi fény tükröződik. Senki sem láthatja a kezet, amely leemeli a terhet, nem láthatja a mennyei udvarokból alászálló fényt. Az áldás akkor jön, amikor a lélek hittel aláveti magát Istennek. Ekkor az emberi szem számára nem látható hatalom új lényt hoz létre Isten képmására. 

Lehetetlen, hogy véges elme felfoghassa a megváltás művét. Titokzatossága meghaladja az emberi tudást, aki azonban átmegy a halálból az életre, az megérti, hogy ez isteni valóság. A megváltás kezdetét személyes tapasztalat révén ismerhetjük meg. Eredményei pedig kihatnak az örökkévalóságra.
(The Desire of Ages, 172-173. oldal)

Napi ige - Erő Istennél

„Az igaz semmi rossz hírtől nem fél, szíve erős, az Úrban bizakodó. Rendületlen az ő szíve, nem fél, míg ellenségeire lenéz."
(Zsolt. 112,7–8)


„Elengedhetetlenül szükségünk van reménységre és bátorságra, hogy tökéletesen tudjunk szolgálni Istennek. Ezek a hit gyümölcsei. A csüggedés bűn és ésszerűtlenség. 
Isten képes és kész megadni szolgáinak azt az erőt, amelyre szükségük van a megpróbáltatás idején. Úgy tűnhet, hogy az Úr művének ellenségei jó és biztos alapokra fektették le terveiket. Isten azonban megdöntheti a legbiztosabbakat is. Meg is dönti – amikor és ahogyan jónak látja –, ha szolgái hitét már megpróbálta.
Kísért az a gondolat, hogy átengedd magad a nyugtalanító balsejtelmeknek és a teljes csüggedésnek? A legsötétebb napokban se félj! Akkor sem, ha a látszat nagyon ijesztő. Higgy Istenben! Ő tudja, mire van szükséged. Nála van minden hatalom. Szeretete és könyörülete végtelen, kimeríthetetlen. Ne félj attól, hogy ígéretét nem váltja be! Ő az örök igazság. Soha nem változtatja meg szövetségét, amelyet az Őt szeretőkkel kötött. Szükségletük mértéke szerinti teljesítőképességgel ruházza fel szolgáit."

(Próféták és királyok, 104–105. l.)