hétfő, október 14, 2019

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

A SKARLÁTPIROS FEHÉR LESZ

No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
(Ésa 1:18) 

Mikor felismered, hogy Krisztus saját vére árán szabadított meg téged és a többi embert, akkor az Ő igazságának fénylő sugarai körülvesznek, és ezt a fényt a körülötted élőkre is ki fogod árasztani. Nem a jövő kérdései lebegnek előtted, elgondolva, hogy egy napon majd szentté válsz, hanem most van itt az ideje annak, hogy megszenteljen az igazság
A próféta figyelmeztet: „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta." (Ésa 55:6-7) 
Jézus mondta: „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim... a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8) 

  A Szentlélek befogadására készülünk. Azonban az a gondolat merülhet fel bennünk, hogy ez az ajándék nem méltó hozzánk, mert az Úr Szentlelke túl tiszta és szent. Ám a Vigasztaló Lélek – amelyet Krisztus az apostoloknak ígért – emlékezetünkbe idézi Mesterünk szavait: szűnjünk meg magunkat nézni, nézzünk inkább Krisztusra, akitől minden tisztaság árad

Senki sem teheti jobbá saját magát. Jöjjünk úgy Jézushoz, ahogy vagyunk, komolyan vágyakozva arra, hogy minden apró folttól és szennytől is megtisztítson, és megkapjuk a Szentlélek ajándékát. Nem kételkedhetünk kegyelmében, mondván: „Nem tudom, hogy meg leszek-e mentve vagy sem." Élő hit által kapaszkodjunk ígéretébe, hiszen Ő mondta: „Ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú." Krisztus tanúivá leszünk, akik visszatükrözik a fényt, melyet az Úr kegyelmesen ránk árasztott. Hithű katonáiként fogunk menetelni Krisztus vérrel pecsételt zászlaja alatt. 
(Signs of the Times, 1892. április 4.) 

Napi ige - A tanítást befogadók

„Senki sem vet új posztóból való foltot az ócska ruhára, mert ami azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb lesz a szakadás. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe, máskülönben a tömlők szétszakadoznak, a bor pedig kiömöl, és a tömlők is elvesznek. Az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”
(Mt. 9:16–17)

„Krisztus tanításainak alapelveit nem lehet a farizeusság formaságaival egyesíteni... A papok, írástudók és főemberek megcsontosodtak a szertartások és hagyományok gyakorlásában. Szívük annyira összeszűkült és kiszáradt, mint a régi bortömlő, amelyhez Jézus hasonlította őket. Kielégítette őket a törvényeskedő vallásosság, ezért lehetetlenné vált számukra, hogy a menny élő igazságainak letéteményeseivé váljanak. Tökéletesen kielégítőnek találták saját életszentségüket, ezért nem kívánták, hogy új elem vegyüljön a vallásukba... A hit által tevékenykedő szeretet, amely megtisztítja a lelket, nem egyesülhetett a farizeusok vallásával... Az a törekvés, hogy Jézus tanításait a bevett vallással egyeztessék, eleve hiábavaló fáradozás lett volna. Isten megelevenítő igazsága olyan, mint a forrásban lévő bor, amely szétrobbantja a farizeusi hagyományok öreg, rothadó edényeit.

A farizeusok túlságosan bölcsnek tartották magukat. Úgy vélték, hogy ők nem szorulnak oktatásra. Szenteknek, igazaknak tartották magukat, akik nem tartanak igényt üdvözítésre. Olyan tiszteletben részesültek, hogy a Krisztustól származó tiszteletnek nem érezték szükségét. Az Üdvözítő elfordult tehát tőlük, hogy másokat keressen, akik befogadják a menny üzenetét. A tanulatlan halászok, a piacon ülő vámszedő, a samáriai asszony, az őt örömmel fogadó nép, íme bennük talált új tömlőkre az újbor számára... 

Krisztus tanítása, noha az újborral szemléltette, a valóságban nem volt új tantétel, hanem annak a kinyilatkoztatása, amit Isten kezdettől fogva hirdetett. De a farizeusok számára Isten igazsága elvesztette eredeti jelentését. Krisztus tanítása majdnem minden vonatkozásban újszerű volt a számukra...”

(Jézus élete, Lévi-Máté c. fejezetből)

vasárnap, október 13, 2019

Egészséges életmód - Candidiasis

A candidiasis felismerése és kezelése

A téma részletes áttekintését, az immunrendszer mûködését, helyreállítását, a betegség és terápia ok-okozati összefüggéseinek pontos felvázolását Tóth Gábor Allergia- és Candida kalauz című könyve taglalja, amit tanácsos beszerezni minden beteg ember számára.

Mi okozza a betegséget? A Candida az élesztőgombáknak egy, a mikrobiológiában jól ismert családja, amelyen belül számos különböző gombafajta létezik. Leggyakrabban a Candida albicans alfaj jelenléte mutatható ki a candidiasis során. A Candida albicans egy sarjadzó, álfonalakat képező élesztőgomba fajta, amely az egészséges ember nyálkahártyáján, bőrén és bélcsatornájában is megtalálható. Részét képezi a biológiai egyensúlynak mind a külsõ környezetben, mind az emberi szervezeten belül. A bélflóra részeként folyamatosan verseng a hasznos tejsavbaktériumokkal a táplálékért.

Egészséges életmód - A Candidiasis okai

A betegség okai

Az utóbbi időben több olyan tényezőt sikerült azonosítani, amelyek a candidiasis kórfolyamatában kiváltó (iniciátor) vagy a betegség kialakulását segítő (promoter) faktorként szerepel. A jelenlegi ismeretek szerint ezek a következők: 

Az antibiotikumok egy részének (penicillin, tetracyclin, erythromycin) huzamosabb időn át tartó szedése károkat okozhat a bélflóra érzékeny mikrobiális egyensúlyában. A hasznos és erjesztő munkát végző tejsavbaktériumok kiszorulásával az előnytelen, rothadási folyamatokat elindító mikrobák, valamint a sarjadzó gombafajok kerülnek túlsúlyba a béltraktusban.

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

A MENNYET PÁSZTÁZÓ SZEMEK

„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk." 
(Fil 3:20)

Ne törjük meg a bűn erejét az igazsággal, és ne teremtsünk kapcsolatot a mennyel, ahonnan Szabadítónkat várjuk? Ne szóljunk a Megváltónkhoz addig, amíg az természetes nem lesz számunkra? Hogyha mindezt nem tesszük meg, az Úr nem üdvözíthet bennünket. Sátán birtokába veszi szívünket, és lealacsonyodunk, érzékivé válunk. Emeljük hát fel gondolatainkat, és azokra a dolgokra figyeljünk, melyekben igazi érték rejlik, használjuk ki a tanítást itt a földön, mely ugyanúgy hasznossá válik az eljövendő világban is! 

Ne szeressük buzgóbban az Urat, ne bánjuk meg botlásainkat? Ne búsuljunk, hogy mellőztük az Úr Igéjét és ezért nem ismerjük jobban az igazságot? Ne forduljunk hozzá teljes szívvel, hogy meggyógyíthatna és szerethetne minket? Tegyünk ma egy lépést a menny felé... 

  A késői eső kiárad az Úr gyermekeire. A hatalmas angyal leszáll az égből, és az egész föld ragyog annak fényétől. Készek vagyunk-e a harmadik angyal dicsőséges munkájában részt venni? Kiüresítettük-e edényeinket a mennyei eső számára? Van-e még tisztátalanság szívünkben? Ha igen, tisztítsuk meg lelkünk templomát és készüljünk fel a késői esőre. Az Úr színe felől jövő megújulás sohasem juthat be a még meg nem tisztított szívbe. Segítsen az Úr, hogy meghalhassunk az énnek, hogy Krisztus, a dicsőség ama reménysége kiábrázolódjék bennünk! 


  Az Úr Szentlelkének szívemben kell laknia. Nem végezhetem az Úr megmentő, hatalmas munkáját, hacsak lelkemben nem él ott Szentlelke. „Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!" (Zsoltár 42:2) 

Az ítélet napja közeleg. Bárcsak megmoshatnánk ruháinkat és megfehéríthetnénk azokat a Bárány vérében! 
(Review and Herald, 1891. április 21.) 

Napi ige - Hitetlen Tamás

„Azután mondta Jézus Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet. Hozd ide a te kezedet, és bocsásd az én oldalamba, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Felelt Tamás és mondta néki: Én Uram és én Istenem! Mondta néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél, boldogok azok, akik nem látnak és hisznek!” 

(Jn. 20:27–29)
„Sokan azok közül, akik hajlanak a kétkedésre, Tamásra hivatkozva mentegetik magukat. Nem ismerik fel azt, hogy nekik sokkal több bizonyságuk van. Ha arra várnak, hogy a kétkedés eltűnjön az útjukból, akkor lassanként megfeneklenek a hitetlenségben. Aki hozzászokik – és milyen könnyen megy ez –, hogy mindent sötéten lásson, aki állandóan zúgolódik, panaszkodik és folyton elégedetlenkedik, az nem tudja mit cselekszik. A kétkedés magvait veti el és kétkedést arat.

Tamás iránti magatartásával tanítást nyújt az Üdvözítő minden kereszténynek arról, hogy miként bánjon a hitben gyengékkel és kételkedőkkel. Jézus nem halmozta el szemrehányásokkal a hitetlen Tamást, nem is bocsátkozott vele vitába, hanem egyszerűen a megismeréshez vezette. 

Tamás oktalanul cselekedett, amikor hitét feltételekhez szabta. Jézus azonban elhárította az így emelt barikádokat nagylelkű szeretetével és tapintatával. 
A hitetlenséget csak ritkán lehet áthidalni vitatkozással. Az ellenfél rendszerint védekezik és minduntalan talál támaszt kételyeihez és mentséget hitetlenségére. Ha azonban Jézust, a szerető és irgalmas Üdvözítőt mutatjuk be, akkor sokan, akik őt valaha megtagadták, Tamással együtt vallják majd: »Én Uram, és én Istenem!«

(Jézus élete, „Békesség néktek!” c. fejezetből)
Caravaggio: Doubting Thomas

szombat, október 12, 2019

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

AZ IGAZSÁG NAPSUGARA MEGTISZTÍTJA A LELKET

Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába.
(Kol 1:12-13)

 Az igazi hívőknek kiváltságuk, hogy teljesen megbízhatnak Isten ígéreteiben, a teljes igazságban és igazságosságban. Az Úr Jézus tanítása szerint az isteni kegyelem kincsei azért állnak rendelkezésünkre, hogy a fény csatornái lehessünk. Nem fogadhatjuk el és kaphatjuk meg Krisztustól ezt az adományt, ha nem akarunk belőle másoknak is juttatni. Ha Krisztus szeretete él szívünkben, úgy érezzük, kötelességünk és kiváltságunk beszélni mindezekről. A mennyből sugárzó nap fénysugarai bevilágítják az élővilág tágas és keskeny útjait is. Ez a fény elegendő több ezer, a mienkhez hasonló világ számára. És így van ez az igazság napjával is. Gyógyító és örömhozó fényes sugarai bőven elegendőek ahhoz, hogy a mi kis világunkat megóvja, és elég hathatós arra, hogy minden teremtett világban biztonságot teremtsen. 

  Mindazok, akik bűnbánó lélekkel fordulnak Isten felé, töredelmes szívvel megbánják, hogy eddig ellenálltak a Szentlélek hívásának. Beismerik, hogy elutasították azt a fényt, amelyet a menny küldött számukra, majd lemondanak azokról a bűnökről, amellyel Isten Szentlelkét megszomorították. 
Megalázzák magukat, és elfogadják Krisztus kegyelmét és erejét, és megfogadják figyelmeztetéseinek, feddéseinek és bátorításának szavait. Ezután Istenbe vetett hitük mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, mert az Úr megbékélést hozó áldozatában bíznak. Személyes tulajdonukká lesz Krisztus igazsága és kegyelme, így Krisztus már földi életükben védelmezőjükké lesz; ezért mindig szükségük lesz rá, és teljes bizalommal fordulnak is hozzá. Inni fognak az élet vizéből, az isteni kimeríthetetlen kútfőből. Teljes mértékben Krisztusban bíznak, és isteni természet részeseivé válnak.
(Review and Herald, 1890. augusztus 26.)

Napi ige - Feltámadás, reménységünk alapja

„Mária kint állt a sírnál sírva. Amíg siránkozott, behajolt a sírba, Két angyalt látott fehér ruhában ülni ott, ahol Jézus teste feküdt, az egyiket fejtől, a másikat lábtól. És mondták azok néki: Asszony mit sírsz? Felelt nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. Amikor ezeket mondta, hátra fordult és ímé Jézust látta ott állni, de nem tudta, hogy ő az.”

(Jn. 20:11–14)

„Mária ott állt a kertben. Vigasztalanul és keservesen sírt, pedig az Üdvözítő a háta mögött állt. Úgy tele voltak a szemei könnyel, hogy nem ismerte fel Urát. A tanítványok szíve is úgy fájt, hogy nem tudták elhinni a boldogító üzenetet Mesterük feltámadásáról.

Milyen sok keresztény tesz így ma is, mint egykor a tanítványok! Hányan sírnak Máriával együtt: »Elvitték az én Uramat... és nem tudjuk, hová tették őt!« Sokaknak mondhatná Jézus: »Mit sírsz? Kit keresel?« Hányszor áll ott az elcsüggedt lelkek mögött, de nem veszik észre.

Bárcsak meglátnák őt a könnyes szemek és figyelnének szavaira az emberi fülek: »Menjetek gyorsan, mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadt a halálból«. Ne tekintsetek a sírra, amelyet nehéz kővel zártak le! Ne bánkódjatok, »mint a többiek, akiknek nincsen reménységük« (I.Thessz. 4:13). 

Jézus él! És élni fognak mindazok is, akikben az ő lelke van és követik őt. Ujjongó szívvel hangozzék a dicsének: Krisztus él! Él, hogy a mi szószólónk legyen. Ragadd meg ezt a reménységet és megtart téged! Legyen ez lelked biztos, örök horgonya! Higgy és meglátod Isten dicsőségét!”

(Jézus élete, „Asszony, mit sírsz?” c. fejezetből)

péntek, október 11, 2019

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

SZÉLESRE TÁRT ABLAKOK

„Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében." (Kol 1:10) 

Néhányan sajnálkozva beszélnek a Biblia vallásos megkötéseiről, melyeket a Biblia vallása ír elő azok számára, akik követik tanításait. Úgy gondolják, hogy ez csak hátrányára van az embereknek. Nekünk azonban minden okunk megvan rá, hogy teljes szívből megköszönjük Istennek azt a mennyei akadályt, amit az ellenség közé és miközénk állított. A természetes szívnek vannak bizonyos hajlamai, melyről sokan úgy érzik, hogy követni kellene azokat, hiszen az egyéni fejlődés is lehet gyümölcsöző. De amit az ember lényegesnek vél, az az Úr szerint nem válnék az emberiség áldására, ahogy azt az emberek képzelik, mert éppen ezek a jellemvonások tennék őket alkalmatlanokká a mennyei otthonokra. Ez az emberközpontúság, ami ha a jellemben nyilvánul meg, kizárja a mennyei otthonokban való együttlakozást. 

Az Úr próbák elé állítja az embert, hogy a polyva elválhasson a búzától! Az Úr senkit sem kötöz meg béklyókkal és kötelekkel, senkit sem akadályoz sorompókkal, amelyek miatt sokakban inkább csak az elégedetlenség nőne, mintsem hogy alábbhagyna. A rossz elleni egyedüli orvosság Krisztusban van, aki lelkünk megmentője. Ha azt szeretnénk, hogy Ő bennünk lakozzék, lelkünket meg kell szabadítanunk az éntől, ezután a megtisztult helyet a Szentlélek töltheti be.
Az Úr úgy tisztítja meg a szívet, ahogyan mi kiszellőztetjük a szobát. Nem csukjuk be az ajtókat és ablakokat bedobva egy kis tisztítószert; hanem kinyitjuk az ajtókat és kitárjuk az ablakokat, hogy a menny levegője beáramolhasson. 
Az Úr azt mondja: „Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy." (Jn 3:21) 

Ösztöneink és érzéseink ablakát ki kell tárnunk a menny felé, az önzés és világiasság szennyét pedig el kell távolítani. Az Úrnak kegyelme át kell hogy járja agyunk kamráit, így képzeletünkben mennyei témák táruljanak majd fel, amikor elmélkedünk. Emberi természetünk minden kis részének meg kell tisztulnia és életre kell kelnie a Szentlélek ereje által. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 338. oldal)

Napi ige - Elvégeztetett

„Hallottam nagy szózatot a mennyben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma.”

(Jel. 12:10)

„Abban a pillanatban fejezte be Jézus azt a küldetést, amelyért a földre jött, amikor a kereszten, felkiáltott: »Elvégeztetett« (vagy: »beteljesedett«). Jézus győzött! Az egész menny ujjongva egyesült a Megváltó dicsőséges győzelmében. Sátán elvesztette királyságát! Ezt ő is tudta. A mennyei lények számára felmérhetetlen jelentőségű volt Jézus felkiáltása: »Elvégeztetett!« Beteljesedett a megváltás. Velünk együtt osztoznak ők is Krisztus győzelmének gyümölcseiben...

Isten olyan könnyen elpusztíthatta volna Sátánt és követőit, mint ahogyan egy kavicsot a földre ejtenek. De ő nem tette. Nem akarta erőszakkal elfojtani a lázadást. Kényszert csak Sátán alkalmaz. Isten alapelvei egészen mások. A jóság, a kegyelem és a szeretet jelentik birodalmának alappilléreit... Az igazság és a szeretet a mozgató erő. Isten szándéka az volt, hogy mindent biztos és örök alapra helyezzen. Sátán időt kapott, hogy uralmának alapot vethessen, hogy kifejthesse alapelveit. Azt állította, hogy a saját elvei jobbak, mint az isteni elvek. Be kellett ezt bizonyítania...

Az angyalok örvendezve ismerték fel, hogy Jézus golgotai áldozata folytán bizonyos a Gonosz megsemmisülése és az ember megváltása. A világmindenség pedig örökre biztonságban lesz. Az Üdvözítő határozottan tudatában volt annak, hogy milyen messzehatóak lesznek áldozatának eredményei. Mindezt előre látva kiáltott fel a kereszten: »Elvégeztetett!«”

(Jézus élete, „Elvégeztetett” c. fejezetből)


csütörtök, október 10, 2019

Napi ige - Golgota

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
(Gal. 2:20)
„A drága Isten Fia, az Üdvözítő ott függött a kereszten. Teste bántalmazásoktól vérzett. Kezei, amelyek oly gyakran tárultak szét áldást osztón, fához voltak szegezve. Lábai, amelyek fáradhatatlanul járták a szeretet és az irgalmasság ösvényét, gúzsba voltak kötve. A szeretett fejet töviskorona övezte. A halvány ajkakat eltorzította a fájdalom. És minden, minden, amit az Üdvözítő elszenvedett, miérettünk történt! A te bűneid terhét hordozta. Teéretted törte meg a halál hatalmát és nyitotta meg újból a paradicsom kapuit. 
Ő, aki lecsillapította a háborgó tengert és járt a tajtékzó hullámok felett, ő, aki ördögöket töltött el rettegéssel és betegeket gyógyított, aki megnyitotta a vakok szemeit és a halottaknak új életet adott, önmagát adta áldozatul, hogy téged megmentsen, hogy mindenkin segítsen, hogy mindnyájunkat megváltson.”
(Jézus élete, Golgota c. fejezetből)



EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

EDÉNYEINK MEGÜRESÍTÉSE

„Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." 
(Fil 2:15) 

Személyiségünk átalakulása a bizonyíték a világ előtt arra, hogy Krisztus szeretete él bennünk. Az Úr azt szeretné, ha gyermekei bemutatnák azt, hogy a kegyelem felszabadító ereje képes átalakítani a hibás jellemet és azt kiegyensúlyozottá és gyümölcsözővé tudja tenni.
De hogy az Úr feltételét betöltsük, szükség van előkészületi munkára. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy üresítsük meg szíveinket, hogy az önzést, az elidegenedés gyökerét ne találja benne. Isten szeretné Szentlelke nagy mértékét kitölteni ránk, és arra kér, hogy önmagunk megüresítésével tisztítsuk meg a hozzá vezető utat. Amikor az „én" Isten alá van rendelve, szemeink megnyílnak, és felfedezzük azokat a botlásainkat, amelyekkel mások útját megnehezítjük. Isten azt kéri, hogy mindezektől tisztuljunk meg. 

Ő mondja: „Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok." (Jak 5:16)
 Megkapjuk az ígéretet, amelyet Dávid is kapott, miután bevallotta bűnét és így könyörgött: „Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt 51:12-13)
Amikor Isten kegyelme uralkodik bennünk, lelkünk megtelik hittel, bizalommal és Krisztusi szeretettel, lelki életünk felélénkül... Mindenki, aki átélte már Krisztus megbocsátó szeretetét, mindenki, akit már megérintett Isten Lelke és az igazságban van, úgy érzi, hogy ezekért az értékes ajándékokért cserébe tartozik valamivel embertársainak. Azok, akik szívüket megalázzák az Úr előtt, képesek lesznek lelkeket nyerni, olyanokat is, akiket a felszentelt lelkészek már nem érnek el. Ezeknek Krisztus megmentő kegyelme lesz legfontosabb beszédtémájuk. 

(Testimonies, 6. kötet, 43. oldal)