csütörtök, június 21, 2018

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB "REKLÁMJA"

A SZERETET AZ IGAZSÁG LEGJOBB „REKLÁMJA"


„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Jn 13:35) 

Az ember Isten munkatársa lehet a megváltás nagy művének véghezvitelében. Isten megengedi, hogy minden ember a saját környezetében dolgozzék, ehhez élete kalauzaként Igéjét adja neki. Elküldte a Szentlelket is, mint a gonoszra való minden örökölt és szerzett hajlam legyőzéséhez elégséges hatalmat. A Lélek az Ő képmását vési az emberi eszközök jellemébe, és rajtuk keresztül mindazoknak a jellemébe, akik engednek befolyásának. 


Isten arra buzdítja az emberi eszközt, hogy kegyelmének, jóságának és szeretetének bemutatásában működjék Vele együtt, így befolyásolva másokat is. Minden embernek eszközzé kell válnia, melyen keresztül a Szentlélek munkálkodni tud. De csak úgy válhat azzá, ha minden képességét a Szentlélek irányításának rendeli alá. Pünkösd napján Isten elküldte Lelkét és rajta keresztül munkálkodott a fogékony szívekben, hogy mindenkire − akivel a hívők kapcsolatba kerültek − hatni tudjon. 

A hozzánk hasonló emberekhez − barátainkhoz és ismerőseinkhez − fűződő kapcsolataink révén felemelő hatást gyakorolhatunk rájuk. Akiket Krisztusba vetett reménységük és hitük tart össze, azok áldást jelenthetnek mások számára. Jézus mondja: „egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket." (Jn 13:34) A szeretet nem csupán érzés, a körülményektől függő átmeneti érzelem, hanem élő alapelv, állandó hatalom. A szívet a tiszta szeretet forrásai táplálják, melyek Krisztus szívéből, a soha ki nem apadó kútforrásból erednek. 

Ó, hogy feléledne a szív, mennyire megnemesednének indítékai és elmélyülnének érzései az ilyen közösség által! A Szentlélek nevelése és fegyelmezése által Isten gyermekei igazán, őszintén és tettetés nélkül szeretik egymást „nem kételkedő és nem képmutató" (Jak 3:17) módon. Ez azért lehetséges, mert szívüket Jézus szeretete tölti be. Egymás iránti érzelmeink Istennel való közös kapcsolatunkból származnak. Egy család tagjai vagyunk, úgy szeretjük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Ha összehasonlítjuk ezt az igazi, szent és fegyelmezett érzést a világ felszínes udvariasságával és a túláradó „barátság" semmitmondó kifejezéseivel, ezek úgy viszonyulnak egymáshoz, mint a búzához a polyva. 
(Ellen G. White 1888 Materials, 1508-1509. oldal)

Napi ige - Tiszta gondolatokkal élve

„Vesd el tőled a száj hamisságát, és az ajkak álnokságát távoztasd el magadtól."
(Péld. 4,24)
„Állandóan éreznünk kell a tiszta gondolatok megnemesítő erejét. A lélek számára az egyedüli biztonság a helyes gondolkodás. »Amint az ember gondolkodik az ő szívében, olyan ő.« (Péld 23,7)* [jegyzet: pontosított fordítás szerint.] 
Az önuralom ereje gyakorlat által erősödik. Ami először nehéznek látszik, az állandó ismétlés által könnyűvé válik, míg végül a helyes gondolkodás és helyes cselekvés szokásunkká válik. 
Gyakoroljuk azt a szokást, hogy másokról csak jót mondjunk. Időzzetek a jó tulajdonságainál, akikkel kapcsolatban álltok, és a lehető legkevesebbet lássatok meg a mulasztásaikból. Amikor abban a kísértésben vagytok, hogy panaszkodjatok afelől, amit valaki mondott vagy tett, helyette dicsérjetek valamit annak a személynek az életében vagy jellemében... Sohase fizetődik ki az, ha a sérelmeinkre gondolunk... 
Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mások bűneinek és hibáinak emlékével éljünk. A gonosz beszéd kétszeres átok, amely súlyosabban nehezedik a beszélőre, mint a hallgatóra. Aki elveti a széthúzás és a viszály magvait, a saját lelkében aratja le halálos gyümölcsét. Ha mások hibáinál időzünk, ugyanazon jellemre változunk át.
Jézus szemlélése által azonban... az Ő képmására változunk el.
Ha szemléljük azt a magasztos eszményt, amit az Ő földi élete képvisel, akkor tiszta és szent légkörbe, Isten jelenlétébe emelkedünk fel, és olyan fény árad belőlünk, amely beragyogja mindazokat, akikkel kapcsolatban vagyunk."

(Boldog élet, A tiszta gondolatok ereje c. fejezetből)



szerda, június 20, 2018

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

ISTEN SZAVÁT EMBERI HANG KÖZVETÍTI

„Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek."

(2Móz 4:15) 

A Szeretet hangja szólal meg embereken keresztül, amikor Krisztus munkatársa alázattal és szeretettel teljesen győzi meg az igazságról az embereket. Az odaszentelt emberi eszközzel mennyei hírnökök dolgoznak együtt, s a hitetlen lelkében a Lélek munkálkodik. A szívet Isten alkalmassá teszi a hitre és így a bűnös elfogadja Isten Igéjének bizonyosságát. 

A Szentlélek kegyelemmel teljes befolyása alatt a bűnös megváltozik és lelkületben, valamint szándékában eggyé válik Krisztussal. Isten iránti vonzalma növekszik, éhezi az igazságot és az a vágya, hogy egyre jobban hasonlítson Mesterére. Krisztust szemlélve elváltozik dicsőségről dicsőségre, jelleme fejlődik és egyre jobban fog hasonlítani Jézusra. Egyrészt a Krisztus iránti szeretet, másrészt a szenvedő lelkek iránti nyughatatlan szeretet hatja át, miközben Krisztus a dicsőség reménysége formálódik ki benne. „Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek." (Jn 1:12) 
(Testimonies to Ministers, 220-221. oldal) 

Nagyobb szükségünk van a Végtelen munkájának felismerésére és kevésbé kell bíznunk az emberi eszközökben. Fel kell készítenünk egy népet, mely megáll Isten közelgő nagy napján. Fel kell hívnunk az emberek figyelmét a Golgota keresztjére és világossá kell tennünk előttük, miért kellett meghoznia Krisztusnak ezt a nagy áldozatot. Meg kell mutatnunk az embereknek, hogy lehetséges az Istenhez való hűséghez és parancsolatai iránti engedelmességhez visszatérni. Amikor a bűnös felnéz Krisztusra, mint bűneiért való engesztelő áldozatra, akkor lépjenek mellé emberek és magyarázzák el neki, hogy Krisztus „engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is". (1Jn 2:2) 

Bátorítsák őt arra, hogy Istentől kérjen bölcsességet; mert komoly ima által sokkal jobban megismeri az Úrnak útját, mintha emberi tanácsadó vezetné. Felismeri majd, hogy a végtelen Isten Fiának halálát a törvény áthágása okozta, és gyűlölni fogja a bűnt, mely halálra sebezte Jézust. Amint Krisztusra, mint együttérző, kedves Főpapra néz, szívét áthatja a bűnbánat. 
(Uo., 220. oldal)

Napi ige - Mások ítélgetése

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek, és amilyen mértékkel mértek, olyannak mérnek néktek."
(Máté 7,1–2)
„Olyannyira különbözünk egymástól hajlamainkban, szokásainkban és neveltetésünkben, hogy a meglátásaink, vélekedéseink is különböznek... Nincs két ember, akinek a tapasztalata minden részletében ugyanaz lenne. Ami az egyiknek próba, nem az a másik számára... 
Az emberi természet oly gyarló, oly tudatlan, és annyira hajlamos a félreértésre, hogy mindenki legyen igen óvatos a másik megítélésében...
   Sokan kevés terhet hordoztak, szívük kevéssé ismerte meg az igazi aggodalmat. Oly kevés bajt és szenvedést viseltek el másokért, hogy nem tudják megérteni az igazi teherhordozók munkáját. Nem képesek megérteni a terhüket, mint ahogyan a gyermek sem érti meg teljesen apja gondját és fáradságos munkáját. Csodálkozhat apja aggodalmain és bajain, amelyek szükségtelennek tűnnek fel előtte. De amikor az évek során élettapasztalatot szerez és saját magának is hordania kell a terheket, akkor visszatekint apja életére és megérti azt, ami egykor felfoghatatlan volt a számára... Sok teherhordozó munkáját nem értik meg, fáradozásaikat nem értékelik, amíg a halál el nem szólítja őket. Amikor aztán mások veszik fel a terhet, amit ők letettek és mások találkoznak azokkal a nehészségekkel, amelyekkel ők szembeszálltak, akkor megértik, hogy milyen próbán ment át a hitük és a bátorságuk... A tapasztalat megtanítja őket az együttérzésre... Vigyázzunk, nehogy a kezünkbe vegyük az ítélet munkáját, amely Istenre tartozik!"

(Boldog élet, Társas élet c. fejezetből)



kedd, június 19, 2018

A hangyák társadalma

Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs! Akinek nincs vezére, igazgatója vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.(Példabeszédek 6:6-8)


A kutatók megfigyelései szerint mintegy hatezer hangyafaj él földünkön, amelyek közül legtöbb a trópusokon honos. A hangyák gyakran több száz hangyaboly laza kötelékében élnek. E nagy kiterjedésű fenyvesekben élő hangyaállam több hektárnyi területet is beboríthat. Ez a hangyák lakta terület olyan városokra és falvakra emlékeztet, melyet számtalan, állandóan használt föld fölötti és föld alatti közlekedő út köt össze. 
Ebben a kiterjedt birodalomban a nyári hónapokban hihetetlen szorgoskodás tanúi lehetünk. Egyetlen hangya sem megy céltalanul sétálni. Viszont hajszolt szaladgálást és vadászást sem láthatunk. Azt csak csodálni lehet, hogy mi mindent szállítanak a hangyák ide-oda. A kis teherhordók hallatlanul erősnek tűnnek. Nem ritka, hogy saját testtömegük tízszeresét meghaladó terhet szállítanak.

Az ideális társadalom: élet egymásért, konfliktusok nélkül

A hangyákat közelebbről megfigyelve észrevehetjük, hogy ez az óriási forgalom milyen békében és súrlódásmentesen zajlik. Senki sem vehet észre semmilyen barátságtalan megnyilvánulást a kis állatok között. Sőt, ellenkezőleg. Láthatjuk, hogyan siet az egyik a másik segítségére, ha az egyedül nem boldogul valamivel.
Egy négymilliós hangyatársadalom minden egyes tagja kész az életét is feláldozni a másik javára. Együtt gondoskodnak az egészséges táplálékról, életképes utódokról és a ragadozókkal szemben biztonságos védelemről.

Építőipari mesterfogások

A megfelelő, kényelmes lakótermek, a városok és falvak kialakítása szintén közös feladat. A hangyák legjobb tanácsadója a boly építésénél a nagy melegigényük. Kutatók szerint a hangyák a legcéltudatosabb építőmesterek. Annyira ügyesen kihasználják a környezeti adottságokat, hogy szinte egyetlenegy napsugár sem megy veszendőbe.

A demokrácia csúcsa

A hangyaállam minden egyes polgára teljesen egyenlő a másikkal. Ismeretlen közöttük az önzés, vagy a másik fölött való uralkodás. A munkát az egyéni teljesítőképességhez igazodva mindannyiuk között egyenlően osztják el, így mindegyik elégedett a saját tevékenységével. Ezzel egy időben minden egyes hangya szükségleteiről is kielégítően gondoskodnak. Akárcsak a méheknél, minden egyes hangyabolynak van egy királynője, aki nem uralkodik a többi hangya fölött. Ő az összes hangyánál nagyobb, de csak egy feladata van: petéket rak le, ezzel gondoskodva az utánpótlásról.

Egy nap a hangyaállamban

A „kenyérsütő” hangyák sajátos módszerrel készítik el táplálékukat. Tartósítási módszerükkel megakadályozzák, hogy a begyűjtött magvak a tárolókban csírázni kezdjenek. Pékségükben mintegy harminc-negyven fajta magvat dolgoznak fel. A száraz (táplálékszegény) időszak beköszönte előtt a kenyérsütő hangyák hosszú menetben hagyják el fészküket és szétszóródnak a környéken. E látszólagos zűrzavar ellenére minden egyes állat pontosan tudja, mi a feladata. Az egyik csapat a földre hullott magvakat gyűjti, egy másik a kalászokra mászva szerez magvakat. Egy erős, több családból álló hangyaállam a természettudósok szerint egy nap képes huszonötezer magot is összehordani. Ezeket a kisebb-nagyobb darabokat megint mások, a szállítómunkások bevonszolják a fészekbe. 
A fészek bejáratánál minden egyes érkezőt egy őr ellenőriz. A boly sajátos szagáról ismerik meg egymást. A magukkal hozott szállítmány hasznosságát is pontosan megvizsgálják, semmi haszontalan dolog nem juthat be a fészekbe. Ami nem használható fel, rögtön a szemétdombra kerül. A termést először a fészek legfelső kamráiban raktározzák el. 
Újabb munkásnők még a beszállítás közben megkezdik a csépelést. Erős, éles állkapocsfogóikkal kiszedik a kalászokból, hüvelyekből, magházakból és ernyődarabkákból a magvakat. Megint mások eltávolítják a héjakat, a pelyvát és a kemény burkokat, és a kínosan megtisztogatott magvakat a raktárhelyiségekbe viszik. A keletkezett hulladékot természetesen rögtön a szeméttelepre szállítják. Egy külső csoport feladata a magvak további feldolgozása, mely órákig tartó szétrágásból áll. Ehhez gyakran két állat fog közre egy magot és közösen harapdálják kívülről mindaddig, amíg kásává nem rágják. Ebből egy kis részt rögtön az általuk gondozott lárváknak adnak, a nagyobb részt pedig mustármag méretű golyóvá formálják, melyet egy előre elkészített helyen kitesznek a napra sülni. A golyócskák megkeményednek és ropogósak lesznek, akár a cipó. A kész kenyereket a hangyák újra visszaviszik a fészekbe, ami élelmiszertartalékul szolgál majd az ínségesebb időkben. A magvakban található keményítő a rágás során cukorrá alakul át, tehát a hangyakenyerek értékes táplálékot jelentenek.

Értelem vagy ösztön irányítása alatt?

E törpeállam minden egyes polgára minden tekintetben úgy viselkedik, mintha valamilyen felsőbbség vezetné. Tevékenységüket figyelve azt gondolhatnánk, hogy ezek az apró teremtések értelmes lények, holott cselekedetüket csak az ösztönök irányítják, melyeket a Teremtő már megalkotásukkor beléjük oltott. Ezt az a körülmény is bizonyít, hogy a hangyák mindig csak ugyanazt a cselekvéssort képesek végezni, semmi attól alapvetően eltérőt nem.

Forrás: Dr. Erich Hitzbleck: Tekints föl Teremtődre! Evangéliumi Kiadó, Budapest, 1994.
Soós Ágnes

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

A LÉLEK ADJA A MEGFELELŐ SZAVAKAT

„Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek."

(Mt 10:20) 

Isten összes adománya közül semmi sem értékesebb a Szentlélek által megszentelt beszédnél. Ajkunkkal győzünk meg és kérlelünk valakit, ezek által küldjük fel kéréseinket és hálánkat Istennek, s ezzel közlünk gazdag gondolatokat az Üdvözítő szeretetéről. Akik alkalmasak arra, hogy meggyőzzenek másokat, azoknak gyakran lesz alkalmuk arra, hogy a Bibliából, vagy más, az igazságról szóló könyvből olvassanak, s az így tett bizonyságuk megvilágosítsa a lelkeket.

Amikor az Úr hangja hív:
„Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" Isten Lelke erre a válaszra indítja szívünket: "Ímhol vagyok én, küldj el engemet!" (Ésa 6:8) Tartsátok azonban emlékezetetekben, hogy az oltárról származó szénnek először ajkatokat kell érintenie; szavaitok akkor lesznek bölcsek és szentek. Akkor majd tudjátok, mit kell mondanotok és miről kell hallgatnotok. Ne próbáljátok eszességeteket úgy beállítani, ahogy azt a teológusok teszik. Vigyáznotok kell, hogy ne keltsetek háborúságot, vagy ne fokozzátok az előítéleteket azáltal, hogy válogatás nélkül minden hitpontot bemutattok. Talán az lesz a helyes, ha olyasmiről beszéltek, ami nem vált ki ellenállást, hanem megnyitja a szívet, hogy vágyakozzék Isten Igéjének mélyebb megismerése után. 

Az Úr azt szeretné, hogy lélekmentők legyetek, ezért - bár nem kell ráerőltetni az emberekre a hitelvi pontokat -, de „mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel". (1Pt 3:15) Miért félelemmel? Féljetek attól, nehogy szavaitok önelégültség-ízűek legyenek, nehogy rosszul átgondolt szavakat ejtsetek ki, nehogy szavaitok vagy beszédmódotok ne legyenek krisztusiak. Járjatok szorosan Krisztussal és úgy mutassátok be az igazságot, ahogy az Őbenne van. A szíveket nem hagyhatja érintetlenül az engesztelés története. 

Miközben tanulod Krisztus szelídségét és alázatosságát, tudni fogod, hogy mit mondj az embereknek, mert a Szentlélek közli veled azokat a szavakat, melyeket szólnod kell. Akik ráébrednek annak szükségességére, hogy szívüket a Szentlélek irányítása alatt kell tartaniuk, azok képesek lesznek olyan magot vetni, mely az örök életre fog felnövekedni. Az evangélium munkásának ez a feladata. 
(Australian Union Conference Record, 1902. július 1.)

Napi ige - A kereszt valódi súlya

„Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk."
(Gal. 3,13)

„Némelyek azt képzelik, hogy Krisztus... bár magán érezte az Atya haragját, mégis szörnyű szenvedésein át is tudta, hogy az Atya szereti Őt és elfogadja, hogy a halál tátongó torkát is tündöklő reménység világította be, s hogy soha el nem hagyta őt az eljövendő dicsőség bizonyossága. Ez súlyos tévedés.
Isteni Urunk emberré válása, megaláztatása és áldozata sokakban nem kelt megdöbbenést. Nem rázza meg jobban lelküket, és nem tesz mélyebb benyomást az életükre, mint bármelyik vértanú halála. A hit mártírjai közül sokan lassú kínzások között szenvedték el a halált, egyeseket pedig keresztre feszítettek. Mennyiben különbözik hát Isten szeretett Fiának a halála az ő haláluktól?


Igaz, hogy a legkegyetlenebb halállal halt meg a kereszten, de ami a testi kínokat illeti, mások is ugyanúgy megszenvedtek szeretetből Őérte. Miért volt akkor borzalmasabb Krisztus halála, mint bárki másé, aki az életét áldozta fel érte? Ha Krisztus szenvedése csakis testi kínokból állt, akkor nem volt gyötrelmesebb a halála, mint sok vértanútársáé.
A testi szenvedés azonban csak elenyésző része volt Isten Fia kínszenvedésének. Őrá a világ bűnei nehezedtek és Atyja haragjának a tudata, amint elviselte a megszegett törvényért járó büntetést. Ez törte meg isteni lelkét. Az sodorta a végső gyötrelmekbe, hogy az Atya elrejtette előle arcát, és az az érzés, hogy szeretett Atyja elhagyta Őt. 
Azt a válaszfalat, amelyet a bűn emel Isten és ember közé, teljes súlyában átérezte a Koponyák hegyének ártatlan szenvedője. A sötétség hatalmai telepedtek rá. Egyetlen reménysugár sem világította be előtte a jövőt... Bár a gonosz angyalok ezrei szorították gyűrűjükbe, a szent angyalok mégsem kaptak engedélyt, hogy harcba szálljanak velük. Nem kaptak engedélyt, hogy vigasztalják a lelkében gyötrődő Isten Fiát... Ekkor szakadtak le ajkáról a szavak: »Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?« A vértanúk halálát nem lehet összehasonlítani Isten Fiának gyötrelmeivel."
(Bizonyságtételek II. kötet, 212, 215. l.)


hétfő, június 18, 2018

Egészséges életmód - A cukor hatásairól

A CUKOR ÉLETTANI HATÁSAIRÓL

Történelmileg visszatekintve valószínű, hogy az ember ízlése nem sokat változott, mert az édes ízt - mint azt sok régészeti lelet is bizonyítja - a korábbi idők embere is kedvelte, s ezért egyik fontos tápláléka a méz és az édes gyümölcsök voltak frissen, vagy szárított formában. Később a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődésével párhuzamosan a nád illetve a répacukor, a burgonyacukor és más természetes édesítőszerek, majd a cukorbaj felismerésével a mesterséges édesítőszerek is egyre nagyobb mértékben előállításra kerültek.
Amikor a cukor ipari előállítása megkezdődött, még kevesen sejtették, hogy ez a folyamat mihez vezet az emberi egészséget illetően.

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

HA MEGÉRINT A SZENT TŰZ

„Felele János mindeneknek, mondván: Én ugyan keresztellek titeket vízzel, de eljő, aki nálamnál erősebb, akinek nem vagyok méltó, hogy sarujának kötőjét megoldjam: az majd keresztel titeket Szent Lélekkel és tűzzel." (Lk 3:16)


Az ősi társadalomban bűn volt idegen oltáron áldozni, vagy a jóillattételhez idegen tűz lángját használni. Bennünket is fenyeget az a veszély, hogy a szentet összekeverjük a közönségessel. Hálaáldozatainkhoz az Istentől származó szent tüzet kell felhasználnunk. A Szentlélek inspirálja, tanítja, vezeti és mint biztonságos tanácsadó irányítja az embert. Ha hátat fordítunk Isten választottainak, akkor az a veszély fenyeget, hogy idegen istenektől kezdünk tudakozódni és idegen oltáron áldozunk... 


A leghatásosabb igehirdetés sem fog semmit érni, ha a Lélek nem tanítja és világosítja meg a hallgatókat. Ha a Lélek nem munkálkodik az emberi eszközökben és azok által, akkor a Szentírás olvasása nem menti meg a lelkeket és nem formálja át jellemüket. A munkával kapcsolatos tervek és elgondolások, melyeket teljesítettünk, nem származhatnak olyan jellemből, mely saját magára irányítja a figyelmet. Az Ige hatalom, kard az emberi eszközök kezében; de csak a Szentlélek teszi hatékonnyá és újítja meg az értelmet.

„És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek." (Jn 6:45) Isten gyújt fényt az emberi szívekben. Megjegyzitek-e, szolgáló testvéreim, mennyire létfontosságú az, hogy felismerjétek: erőnk forrása Isten és a Vigasztaló Szentlélek? Hogy Isten olyan keveset tud tenni értünk, annak legfőbb oka az, hogy elfelejtjük: élő és ható erőnk csak a Szentlélekkel való együttműködésünkből származhat. 
(Manuscript Releases, 2. kötet, 45-46. oldal) 


A Szentlélek folyamatos bepillantást enged a léleknek Isten dolgaiba. Az isteni jelenlét - úgy tűnik - a közelünkben időzik, s ha elménk fogadja, szívünk ajtaja pedig kinyílik előtte, akkor Jézus él majd bennünk. A Lélek ereje a szívet alakítja, az akaraterőt hit által Jézus felé irányítja és teljes függőséget alakít ki Isten iránt, hogy Ő tudja munkálni a cselekvést és a véghezvitelt is jó kedvéből. A Lélek akkor közvetíti Isten erejét, amikor az ember a kinyilatkoztatott igazsággal összhangban dönt és cselekszik. 
(Uo., 46. oldal) 

Napi ige - A lelki dolgok szeretetéhez való ragaszkodás

„Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is."
(Máté 6,21)

„Sokan vallják ugyan, hogy az Úr oldalán állnak, mégsem így van. Cselekedeteik zöme az ellenfél malmára hajtja a vizet... Miért van az, hogy a hitbeli dolgok csak kevéssé bilincselik le a figyelmünket, a világ viszont leköti testi-szellemi erőnket? Azért, mert erőnk teljes bedobásával végezzük világi dolgainkat, mígcsak gondolataink önkéntelenül ebbe az irányba nem fordulnak. Ezért tartják egyes keresztények nehéznek a lelki életet, és könnyűnek a világi életet. 
Testüket-lelküket arra szoktatták, hogy abban az irányban fejtsék ki erejük legjavát. Egyetértenek ugyan Isten szavának igazságaival, de elmulasztják annak gyakorlati életükben való megvalósítását... Rá kell nevelnünk magunkat arra, hogy gondolataink a lelki dolgokra összpontosuljanak. A gyakorlat, az edzés majd magával hozza az erőt...
Ezrek panaszkodnak: »Nem tudom, mi van velem, nincs bennem lelki erő, nem örülök az Isten Lelke dolgainak.« Addig erősítették világi érdekeltségeiket, míg képességeiket teljesen le nem foglalták ezek a dolgok. A lelki dolgokban viszont erőtelenek, akár a csecsemők... Idegen számukra a menny nyelve... Feltétlenül arra kell szorítanunk gondolatainkat, hogy szeressék a tisztaságot. Serkentenünk kell magunkban a lelki dolgok szeretetét. Igen, feltétlenül ezt kell tennünk, ha növekedni akarunk az istenfélelelemben és az igazság ismeretében.”

(Bizonyságtételek II. kötet, 262, 265. l.)

vasárnap, június 17, 2018

LÉLEKKEL BETÖLTVE

LÉLEKKEL BETÖLTVE

„A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel." (ApCsel 13:52) 

A Szentlélek mérhetetlenül nagy munkát végez. Isten munkásai ebből a forrásból kapnak erőt és hatékonyságot. A Szentlélek a Vigasztaló, aki Krisztus személyes jelenlétét közvetíti a léleknek. Aki egyszerű, gyermeki hittel tekint Krisztusra, az isteni természet részesévé válik a Szentlélek által. Ha a keresztényt Isten Lelke vezeti, akkor tudhatja, hogy teljessé lett Őbenne, aki minden dolognak az irányítója. Ahogy pünkösd napján Krisztus megdicsőíttetett, úgy dicsőüljön meg újra az evangélium munkájának befejezésekor, amikor egy népet elkészít, hogy a végső próbában, a nagy küzdelem záró szakaszában meg tudjon állni. 


Amikor a föld majd fénylik Isten dicsőségétől, akkor ahhoz hasonló munkát láthatunk, mely az apostoli korban ment végbe, amikor a tanítványok Lélekkel betelve hirdették a feltámadt Megváltó hatalmát. A menny fénye hatotta át azok sötét elméjét, akiket Krisztus ellenségei elhitettek, de most - a Szentlélek hatékony munkája nyomán - elutasították a róla festett hamis képet, és úgy látták Őt, mint megdicsőült Főpapot és Megváltót, aki bűnbánatra indítja Izraelt, és elengedi bűneiket. A Szentléleknek az embereken megnyugvó ereje által Krisztus dicsőül meg. 

Amikor a Szentlélek megláttatta velük Krisztust, felismerve hatalmát és istenségét, hittel nyújtották felé kezüket, mondván: „Hiszek, Uram!" Mindez a korai eső idején történt, de a késői eső sokkal bőségesebb lesz. Az emberiség Megváltója megdicsőül és a föld fényleni fog az igazság Napjának ragyogó sugaraitól. Ő a világosság forrása, és a félig nyitott ajtókon fény sugárzik Isten népére, hogy magasba emeljék Őt és dicsőséges jellemét azok előtt, akik a sötétségben vannak. 
(Home Missionary, 1893. november 1.)

Napi ige - Hitetlenség ellen

„Az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla, cselekedete tökéletes, mert minden útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd, igaz és egyenes Ő!"
(V.Móz. 32,3–4)

„Isten elvárja, hogy bevalljuk bűneinket és megalázzuk előtte szívünket, de bíznunk is kell benne, mint gyengéd Atyában, aki nem hagyja el azokat, akik hisznek benne. Sokan közülünk látásban járnak, nem hitben. Hiszünk a látható dolgokban, de nem becsüljük meg Isten igéjének becses ígéreteit. Pedig nem hozhatunk nagyobb szégyent Istenre annál, mintha nem hiszünk abban, amit mond, és kérdésessé tesszük, hogy vajon becsületes-e hozzánk, vagy pedig megcsal.
El kell hinnünk a puszta ígéretet, és nem szabad megelégednünk az érzelmekkel a hit helyett. Ha teljesen Istenre bízzuk magunkat, ha a bűnbocsátó Üdvözítő érdemeire támaszkodunk, akkor megkapunk minden kívánt segítséget... Ne csüggedjünk el és ne féljünk! Van Megváltónk, aki irgalmas gondolatokat táplál irántunk. Most is értünk munkálkodik. Hív, hogy forduljunk hozzá tehetetlenségünkben. Ő megment bennünket. A hitetlenségünkkel csak megszégyenítjük Őt."

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 93–94. l.)