szombat, október 21, 2017

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

NAGY DOLGOKAT VÁRHATUNK

Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való lelket; hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk."

(1Kor 2:12) 

Nem Istenen múlik, hogy az ember nem részesül nagyobb mértékben kegyelmének ajándékaiban. Isteni ajándékát nem mérték szerint adja, de az emberek nem tudják értékelni, mert nem szeretnek kapni. Ha mindnyájan szeretnénk kapni, a Szentlélek be is töltene bennünket. 
Nyugodtan megelégszünk egy kevéske adománnyal, elzárjuk szívünket a Szentlélek befogadása előtt. Kielégít bennünket egy kis hullám a víz felszínén, amikor elhivatásunk szerint a Szentléleknek minél hathatósabb és erőteljesebb munkát kellene végeznie bennünk. Ha keveset várunk, keveset is kapunk.

A Szentlélek munkájának fontossága mindenki előtt nyilvánvaló kell hogy legyen. Az emberekre bízott nagy jelentőségű igazságok el fogják veszíteni az elmére gyakorolt hatalmát, hacsak nem fogadjuk el a Szentlelket, és nem ápoljuk Őt szívünkben, mint Krisztus képviselőjét, akinek az a munkája, hogy megújítsa és megszentelje az egész embert. 
Nem elég nekünk csak tudni az igazságot. Emellett nagyon fontos, hogy szeretetben járjunk és munkálkodjunk, hogy akaratunk megegyezzék az Úr akaratával. Akik így cselekszenek, azokhoz így szól az Úr: „Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat..." (Zsid 8:10)
Az Úr hatalmas és dicsőséges munkát végez az emberek újjáformálásában. Szentlelke által a törvényét szívükbe írja. Ennek eredményeképpen Isten és az ember kapcsolata újra helyreáll. „És Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek" - mondja az Úr. (Lásd: Jer 31:33; 2Móz 6:7) 

„Természetemben semmi olyan tulajdonság nincs, melyet ne azért adnék az embernek, hogy majd a hasonmásom lehessen." 
Ha engedjük az Úrnak, hogy szándéka szerint munkálkodjék bennünk, megszabadulunk a bűntől. Az Ő tisztító kohójában minden szenny eltűnik. Amikor a Szentlélek kitöltetett Pünkösd napján, úgy érkezett, mint egy zúgó, erős szél. Nem csak korlátozott mértékben volt jelen, hanem betöltötte azt az egész helyiséget, ahol a tanítványok imádkoztak. Ugyanúgy küldi el az Úr a mi számunkra is Szentlelkét, ha a mi szívünk is felkészül az Ő befogadására. 
(Review and Herald, 1902. június 10.)

Napi ige - Pogányok világossága

„Eljőnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről és Isten országában letelepednek. Ímé vannak utolsók, akik az elsők lesznek, és vannak elsők, akik az utolsók lesznek.”

(Lk. 13:29–30)

„Vannak a pogányok között olyanok, akik öntudatlanul bár, de Istent imádják. Nem jutott el hozzájuk a világosság emberi eszközök útján, de mégsem vesznek el. Bár nem ismerték meg Isten írott törvényét, meghallották az ő szavát a természet megismerésén át, és így teljesítették a törvény követelményeit. Cselekedeteik bizonyítják, hogy a Szentlélek érintette a szívüket, Isten pedig a gyermekeinek ismeri el őket. Milyen boldog, örvendező meglepetéssel hallják majd e pogányok közül való kicsinyek és szerények az Üdvözítő ajkáról e szavakat: »Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg« (Mt. 25:40). Milyen öröm tölti majd be a végtelen Szeretet szívét, amikor elismerő szavai hallatán, meglepetten és örömmel tekintenek fel ezek az alázatos követői.

Krisztus szeretete nem korlátozódik bizonyos osztályokra. Minden egyes emberrel azonosítja magát. Azért, hogy mi a mennyei család tagjaivá válhassunk, ő a földi család tagjává lett. Ő, az Emberfia, Ádám minden fiának és leányának testvére. Követői se érezzék elkülönültnek magukat a körülöttük levő, pusztuló világtól. Az emberiség nagy szövetének a részei ők is. Krisztus szeretete átöleli az elbukottakat, a tévelygőket és bűnösöket. Az irgalom minden megnyilatkozása kedves őelőtte, és úgy fogadja, mintha neki tettük volna.”

(Jézus élete, „Az én legkisebb atyámfiai c. fejezetből)

péntek, október 20, 2017

ENGEDJÜNK A SZENTLÉLEK BEFOLYÁSÁNAK

ENGEDJÜNK A SZENTLÉLEK BEFOLYÁSÁNAK

Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

(2Kor 7:1) 

Az Úr figyelmeztetésekkel, tanácsokkal és feddésekkel lát el minket, hogy kijavíthassuk hibáinkat, mielőtt még azok teljesen beépülnének természetünkbe. De ha visszautasítjuk a megjobbítás alkalmát, Isten nem fog erőszakkal beavatkozni életünkbe. Nem visz végbe rajtunk csodát és a szívünkbe elvetett mag pedig nem biztos, hogy kihajt és gyümölcsöt is terem. Mindazok, akik hitetlen merészséggel és közönnyel néznek szembe az isteni igazsággal, saját gyümölcseiket fogják learatni. Sajnos, sok ilyen van. Érdektelenül, közönnyel figyelik azt az igazságot, amely egyszer már felkavarta lelküket. Közönyt és ellenállást tanúsítanak, de ugyanezt fogják learatni is. 

A jég hidegsége, a vas keménysége, a kőszikla áthatolhatatlansága és összetörhetetlensége – mindezek hasonmásra lelnek számos hitvalló keresztényben. 
Így keményítette meg az Úr a Fáraó szívét is. Az Úr szólt az egyiptomi királyhoz Mózes által, bemutatta neki az isteni hatalom egyértelmű megnyilvánulásait; de az uralkodó makacsul elzárkózott a világosság elől, amely bűnbánatra vezette volna őt. Az Úr nem küldött külön valami természetfeletti erőt, hogy megkeményítse a király szívét, de mivel a Fáraó ellenállt az igazságnak, a Szentlélek elhagyta őt, sötétségben és hitetlenségben maradt, amit ő választott magának. 

A Lélek befolyásával szembeni következetes ellenállás elvágja az ember útját Isten felé. Nincs már több közbenjárás, az értelem nem tud megváltozni magától. Az Ő akaratának semmilyen megnyilvánulásán sem fogja elérni őket hitetlenségükben. 

Bárcsak Krisztus minden hitvalló követőjének megmutathatnám, hogy is van ez a dolog igazán! Vetünk a testnek, de vetünk a Léleknek is, és olyan gyümölcsöt fogunk aratni, amilyen magot vetettünk. Munkánkban és szórakozásunkban csak azokat a dolgokat szabadna megtennünk, amelyek kedvesek Istennek. A könnyelmű, világias és lealacsonyító szokásoknak nem szabad szeretetünk és jó szándékunk fölé kerekedniük. 
(Review and Herald, 1882. június 20.)

Napi ige - Krisztus és a politika

„Felelt Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.”

(Jn. 18:36)

„Tömegek léteznek a vallásos világban ma is, akik hiszik, hogy Krisztus országáért dolgoznak, mint földi és ideiglenes országért. A mi Urunkat kívánják e világ királyságainak az uralkodójává tenni, őt akarják a világ törvényhozó testületei, palotái és piacai urává tenni. Elvárják, hogy emberi tekintéllyel uralkodjék, kierőszakolt törvényes rendelkezések alapján. Minthogy Krisztus személy szerint most nincs jelen, vállalkoznak arra is, hogy helyette ténykedjenek, hogy országának törvényeit végrehajtsák. 

Ilyen királyság megalapítását kívánták a zsidók is Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna földi uralmat létrehozni, érvényesíteni azt, amit ők az Isten törvényének tekintettek, őket pedig kinevezni a maga akarata magyarázóivá és uralma ügyvivőivé. Ő azonban kijelentette: »Az én országom nem e világból való« (Jn. 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.

A kormányzat, amely alatt Jézus élt, romlott volt, elnyomta a népet. Mindenütt csak égbekiáltó visszaélés, kizsákmányolás, vakhitűség, felörlő kegyetlenkedés volt jellemző. Az Üdvözítő mégsem próbálkozott polgári közigazgatási reformokkal. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem kárhoztatta a nemzet ellenségeit. Nem avatkozott bele a hatalmon levők rendelkezéseibe. Ő, a mi példaképünk, távol tartotta magát a földi kormányzatoktól. Nem azért, mintha az emberek fájdalmai és bajai iránt érzéketlen lett volna, hanem azért, mert tudta, hogy a gyógyszer nem emberi vagy külső intézkedésekben rejlik. Tudta, hogy a hatásos gyógyításnak személyesnek kell lennie és a szívet kell újjáalakítania. 
Nem törvényszékek vagy nagytanácsok határozatai, nem a világ nagy embereinek a pártfogása létesíti Krisztus országát, hanem Krisztus természetének az emberbe plántálása a Szentlélek munkája által... Ez az egyedüli hatalom, amely valóban munkálja az emberiség felemelkedését. Ennek a műnek a véghezvitele érdekében az egyetlen lehetséges emberi ténykedés: Isten Igéjének a tanítása és gyakorlása.

Ma is, mint Krisztus napjaiban, nem azokra bízta Isten országának ügyét, akik a földi uralkodók és a földi törvényhozás elismeréséért és támogatásáért rajonganak, hanem azokra, akik azokat a lelki igazságokat hirdetik a népnek az ő nevében, amelyek Pál tapasztalatát valósítják meg befogadóik életében: »Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus« (Gal. 2:20).”

(Jézus élete, „Nem szemmel láthatólag jő el c. fejezetből)

csütörtök, október 19, 2017

3. A nagy várakozás

173 éve ezt élték át adventváró elődeink:

Reformációs beszélgetések Miskolcon

Reisinger János könyvtári sorozata beszélgetésekben folytatódik,
a tizedik, UTOLSÓ alkalom

2017. október 19-én, csütörtökön 18.00 órakor lesz a Miskolc, Szemere u. 2. szám alatt.

A tízrészes reformációs füzetsorozat 10. részének témáját (az Isten által rendelt nyugalomnap) vesszük át. További alkalmak kéthetente.

Várunk mindenkit szeretettel!

A füzetek a helyszínen vásárolhatók!

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

ELTÁVOLÍTANI MINDEN AKADÁLYT

Kérlek azonban titeket Atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.
(1Kor 1:10) 

A Szentlélek kitöltéséért minden igazság ügye mellett álló hívőnek imádkoznia kell. És ahogy csak erőnkből telik, igyekeznünk kell minden akadályt elhárítani, mely zavarná az Ő munkálkodását. Mindaddig, amíg az egyház tagjai között viszály és elégedetlenség található, nem áradhat ki a Szentlélek. Irigység, féltékenység, gonosz feltételezések és ördögi beszédek mind Sátán művei, amelyek hathatós akadályai a Lélek munkájának. 

Isten szemei előtt a földön nincs drágább egyházánál. Semmiről sem gondoskodik olyan féltő szeretettel. Semmi sem bántja meg Őt annyira, mint az olyan cselekedet, amely meggátolja a szolgálatában álló munkások befolyását. Mindazokat számon kéri, akik támogatják Sátánt elkedvetlenítő és kritizáló munkájában. 

Akiben nincs szeretet, gyengédség és együttérzés mások iránt, nem végezheti Krisztus munkáját. Mielőtt a prófécia beteljesednék, a gyengék olyanok lesznek, „mint Dávid", és „Dávid háza pedig... mint az Úrnak angyala". (Zak 12:8)

Isten gyermekeinek félre kell tenniük egymással szemben minden gyanúsítgatást. A szíveknek együtt kell dobogniuk. A krisztusi jóindulatnak és testvéri szeretetnek sokkal bőségesebben kellene kiáradnia. Ezek a szavak a fülemben csengenek: „Tartsatok össze, tartsatok össze." Az ünnepélyes, megszentelt igazságnak egyesítenie kell az Úr gyermekeit. A nagyravágyásnak el kell tűnnie. Egy versengő szükségképpen emészti fel az összes többit – ki fog még jobban Krisztusra hasonlítani? Ki tudja még tökéletesebben elrejteni énjét Krisztusban? 

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám - mondja Krisztus -, hogy sok gyümölcsöt teremjetek." (Jn 15:8) Ha van hely, ahol a hívők gyümölcsöt teremnek, akkor ez a mi közös találkozásaink helyszíne. Itt a mi cselekedeteink, szavaink, lelkületünk számon vannak tartva, és a mi befolyásunk olyan messze ható, mint az örökkévalóság. 
(Testimonies, 6. kötet, 42. oldal)

Napi ige - Aki nincs ellenünk, az mellettünk van

„Jézus mondta nékik: Ha valaki befogadja e kis gyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, az azt fogadja be, aki engem elküldött... János pedig mondta néki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, de eltiltottuk őt, mivelhogy nem követ téged mivelünk. Felelt néki Jézus: Ne tiltsátok el őt, mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van.”

(Lk. 9:48–50)

„Senkit sem szabad visszautasítani, aki bármilyen módon is barátságot tanúsít Krisztus iránt... A tanítványok, akik a lelkek indítékait felismerni nem tudják, legyenek óvatosak! Ne csüggesszék el őket!... Ha valaki nem mindenben alkalmazkodik a mi eszméinkhez vagy véleményünkhöz, még nem jogcím arra, hogy az Úrért végzendő munkájától eltiltsuk. Krisztus a nagy Tanító. Mi ne ítélkezzünk, ne osszunk parancsot, hanem üljünk le egyenként alázatosan Jézus lábához, és tanuljunk tőle. Minden lélek, akit Isten készségessé tett, élő szócső, élő vezeték, akin keresztül Krisztus kinyilatkoztatja megbocsátó szeretetét. Milyen meggondoltan kell eljárnunk, nehogy egyet is elcsüggesszünk Isten fáklyavivői közül, és így eltakarjuk azokat a sugarakat, melyeket Isten e világra kíván árasztani általuk!

A tanítványok részéről megnyilvánuló durvaság és ridegség azzal a lélekkel szemben, akit Krisztus szeretete vonz – úgy, ahogy ezt János is tette, amikor megtiltotta, hogy Krisztus nevében csodát műveljen – azt eredményezheti, hogy az ellenség útjára lép, és elvész. Jézus így óv attól, hogy ilyesmit kövessünk el: »Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik...« 

Vajon miért alkalmazta Jézus ezt a szigorú intést, amelynél erősebb nem létezik? Azért, »mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse azt, ami elveszett...« 
Ő végtelen árat fizet minden egyes lélekért. Milyen rettenetes bűn, ha csak egy lelket is eltaszítunk Krisztustól, hiszen ezáltal hiábavalóvá válik az Üdvözítő érette áldozott szeretete, megalázkodása és haláltusája... Egyetlen lélekkel sem szabad könnyelműen bánnunk, aki Krisztusban hisz, még ha gyenge is, még ha léptei ingadozóak, miként a kicsiny gyermeké.

(Jézus élete, Ki a nagyobb? c. fejezetből)

szerda, október 18, 2017

ENGEDELMES LÉLEK

ENGEDELMES LÉLEK

Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben.
(Ef 3:16)

Krisztus evangéliuma kész minden emberben munkálkodni, aki az Úr szolgálatára szánja életét. A Szentlélek birtokába veheti mindazokat, akik odaszánják magukat, nem úgy, hogy az ember használja fel a Szentlelket, hanem úgy, hogy a Szentlélek munkálkodik az emberben az isteni kegyelem bizonyságával. 
Jézus forró szeretete és a menny iránti buzgó vágya alapján az Úr jósága az ember egész élete folyamán folyamatosan munkálkodó erővé válhat. Akik összeköttetésben vannak Jézussal, élvezik az Ő túláradó szeretetét és közvetítik az Ő együttérzését mindazok iránt, akiket Sátán markaiban tart. Jézus követői ezért tudatosan terveznek, tanulnak és tapintatot gyakorolnak, hogy Jézus önzetlen szeretetét be tudják mutatni a bűnös és megátalkodott szívűeknek is, remélve, hogy lelkük megnyerhető lesz Jézus számára, aki életét áldozta értük... 

Ne vesztegesd az időt; késlekedés nélkül valld meg bűneidet Jézusnak. 
A Szentlélek, a Vigasztaló, az igazság Lelke az, aki bizonyságot tesz Jézusról. Jézus mondta: 
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig." (ApCsel 1:8)

Veszedelmes dolog megszomorítani a Szentlelket, melynek segítségével Jézus tanúi lehetünk. Nem tudhatod, mikor volt az a legutóbbi alkalom, amikor megszomorítottad a Szentlelket. A Szentlélek nem kényszeríti az emberi szívet, hogy adja át önmagát Jézusnak, nem is erőlteti, hogy engedjük át lelkiismeretünket, de átvilágítja elménk kamráit, úgy hogy végül meggyőz a bűntől, az igazsággal pedig magához vonz. Ha most nem ismered el bűneid Jézus előtt, eljön az idő, amikor majd elborítanak a nagyszerű dolgok elveszítése miatti fájdalmak, és akkor majd mindent bevallasz. De miért nem most teszed meg ezt, amikor még hív a kegyelem hangja? 
(Youth's Instructor, 1895. augusztus 1.)

Napi ige - Aggodalom és nyugalom

„Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

(Mt. 11:29/b–30)

„»Tanuljátok meg tőlem« – mondja Jézus – »hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelketeknek...« Ez az üzenet Krisztus ismeretét közli velünk. Szabadulást jelent a sötétség fejedelmének iskolájában tanult eszméktől, szokásoktól és gyakorlattól... 

Krisztus szívében, minthogy teljes összhangban volt Istennel, tökéletes békesség uralkodott. A tetszésnyilvánítás nem tette büszkévé, a bírálat vagy csalódás nem csüggesztette el. A legnagyobb ellenállás és a kegyetlen bánásmód ellenére is bátran haladt előre a maga útján. Sokan azok közül, akik az ő követőinek vallják magukat, mégis aggódnak, gyötrődnek, mert félnek attól, hogy teljesen Istenre bízzák magukat. Nem adják át magukat teljesen, mert félnek az átadásban rejlő következményektől. Pedig csakis akkor kaphatnak teljes békességet...

Az ökröket azért fogják járomba, hogy segítsen, könnyítse a terhet. Ez Krisztus igájáról is igaz. Ha akaratunk beleolvad Isten akaratába, ha adományait a felebarátaink javára használjuk fel, akkor könnyűnek találjuk majd az élet terheit. Aki Isten parancsolatainak útján halad, az Krisztus társaságában jár és nyugalmat ad szívének az ő szeretete.”

(Jézus élete, „Jöjjetek hozzám” c. fejezetből)

kedd, október 17, 2017

AZ ÉN LEGYŐZÉSE

AZ ÉN LEGYŐZÉSE


Azt tanácsolom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss."
(Jel 3:18) 

Isten erejének csodálatos megnyilatkozása lesz tapasztalható az egyházban, de nem azok életében, akik nem alázták meg magukat az Úr előtt, és bűneik megvallásával nem nyitották meg szíveiket. Az Úr hatalmának megnyilatkozása dicsőségével bevilágítja a földet, de ők saját vakságuk miatt ezt veszélyesnek és félelmetesnek gondolják, ezért minden erejükkel megpróbálnak ellenállni neki. 
Mivel az Úr nem az ő elgondolásaik szerint fog munkálkodni, ezért szembeszegülnek munkájával. „Miért ne ismernénk a Szentlelket – mondják – , hiszen már sok éve munkálkodunk?" Mivel nem válaszoltak az Úr figyelmeztetéseire és az Ő könyörgéseire, ezt állították: „Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem." (Jel 3:17) 

Tehetség s hosszú tapasztalatok sora nem elegendő ahhoz, hogy emberek a világosság közvetítőivé váljanak, hacsak nem álltak az igazság napsugarai alá, és hacsak el nem hívattak, ki nem lettek választva, és nem lettek előkészítve a Szentlélek hatalma által. Az Úr felemeli a szent dolgokban foglalatoskodó embert, ha alázattal meghajtja magát az Úr hatalmas karja előtt. A Szentlélek gazdag kegyelme árad ki rá. Önző, erős és makacs jellemtulajdonságai megláttatnak a világ világosságának fényében. „Hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz." (Jel 2:5) Ha tiszta szívvel keresed az Urat, Ő meg is talál téged. 

A vég közel van. Nincs vesztegetni való időnk! Az Úr gyermekeiről sugárzó fény tiszta, világos sugarakban terjed szét, hogy bemutassa Jézust az egyháznak és az egész világnak. 
(Review and Herald, 1890. december 23.)

Csak egy Anya?

Csak egy Anya?

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
„Úgy értem - magyarázta a hivatalnok- van munkája, vagy csak ...?”
„Persze, hogy van munkám.”- csattant fel a nő – „Anya vagyok.”
„Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó!” hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban.

A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: „Hivatali Vallató” vagy „Városi Nyilvántartó”.

„Mi a foglalkozása?” - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak kibuktak belőlem a szavak.
„Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.”
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
„Megkérdezhetem” - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel-, pontosan mit csinál ezen a területen?”
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
„Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen.” (Általában úgy mondom a házban és a házon kívül). „A főnökömnek dolgozom (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány).Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.”
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz.

Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.

Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint „csak egy másik Anya”.