kedd, március 28, 2017

SZENTSÉG

SZENTSÉG

„Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat."
(Zsid 12:14) 

Isten öröktől fogva a szentségre hívta el az embert. „Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek." (1Thess 4:3) Szavának visszhangja eljut hozzánk, mindig azt ismételve, hogy „Szentebb, még szentebb", erre nekünk mindig így kell válaszolnunk: „Igen, Uram, még szentebb." 

Senki sem kapja a szentséget elsőszülöttségi jogként vagy ajándékképpen egy másik embertől. A szentség Isten ajándéka Krisztus által. Akik elfogadják a Megváltót, Isten fiaivá lesznek. Lelki gyermekeivé válnak, újjászületnek, megújulnak igazságban és valódi szentségben. Gondolkodásuk megváltozik. Tisztább értelemmel vizsgálják az örökkévalóság dolgait. Isten befogadta őket családjába és átalakultak az ő hasonlatosságára, Lelke által átalakultak dicsőségről dicsőségre. Leghőbb szeretetük eddig önmagukra irányult, ezután Isten és Krisztus iránti szeretetük a legfontosabb számukra. 

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Róm 5:1) A megigazulás bűnbocsánatot jelent. Azt jelenti, hogy a lélek - megtisztulva a holt cselekedetektől - felkészül arra, hogy elfogadja a megszentelődés ajándékát. Isten elmondta nekünk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy elnyerjük ezt az áldást. „...félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből. Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon." (Fil 2:12-15) 

Az Isten iránti szeretet, melyet szívünkben ápolunk, és szavainkkal, tetteinkkel kinyilvánítunk, minden másnál többet fog tenni az emberi lelkek felemeléséért és nemessé tételéért. Krisztus életében ez a szeretet teljességre jutott és tökéletesen kifejeződött. Krisztus keresztjén a Megváltó engesztelést szerzett az elbukott emberiség részére. A szentség ennek az áldozatnak a gyümölcse, mert Ő meghalt értünk, hogy mi ezt a nagy ajándékot elnyerhessük. Krisztus vágyik arra, hogy ránk árassza ezt az ajándékát. Vágyik arra, hogy természetének részeseivé tegyen bennünket. Vágyik arra, hogy megmentse azokat, akik a bűn miatt elszakadtak Istentől. Arra szólítja fel őket, hogy válasszák az ő szolgálatát, rendeljék alá magukat teljesen az ő irányításának és tanulják meg tőle, hogyan cselekedjenek Isten akarata szerint. 
(Signs of the Times, 1902. december 17.)

Napi ige - Az értünk hozott áldozat

"Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eleséstől, az Úr orcája előtt fogok járni az élőknek földjén... Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért?"
(Zsolt. 116,8–9. 12)

"A tanítványok... szerették a Megváltót. Azonban nem értékelték helyesen csodálatos jellemét. Ha felismerték volna, hogy mit tett értük, érezték volna, hogy semmi sem pazarlás, amit neki nyújtanak... Krisztus értékeli a szívből jövő figyelmesség kifejezéseit... Örült annak, hogy Mária (a bethániai Mária) őszintén kívánta cselekedni Urának akaratát.* [jegyzet: A történetet lásd Máté 26. fejezetében]
Mária tette azt a tanítást hordozta, hogy Krisztusnak örömet szerezne, ha kifejeznék iránta érzett hálájukat és szeretetüket. Ő mindent jelentett a tanítványai számára, de nem ismerték fel, hogy hamarosan elvétetik tőlük...
Méltatlankodva kiejtett szavaik: »Mire való ez a tékozlás?« élénken rajzolták Krisztus elé a valaha hozott legnagyobb áldozatot, önmaga odaajándékozását az elveszett világért. Az Úr oly bőkezűen bánt az emberi családdal, hogy nem lehet azt mondani, még valami többet is tehetett volna. Isten az egész mennyet odaadta nekünk Jézus odaajándékozásával. Emberi szemszögből nézve az ilyen áldozat indokolatlan tékozlás. Emberi okoskodás szerint az üdvösség egész terve a kegyelem és a lelki javak tékozlása, hiszen megvalósulása során mindenütt önmegtagadással és teljes szívből hozott áldozattal találkozunk... Az egész mennyei sereg joggal kiálthatna fel: Mire való ez a nagy tékozlás?"

(Jézus élete, Vacsora Simon házában c. fejezetből)

hétfő, március 27, 2017

Új szombatiskola - Péter I-II. levele - 2017. 2. negyedév


A negyedéves tanulmány témája Péter apostol első és második levele.


A tanulmány letölthető INNEN pdf-ben.

A szombatiskola alkalmával kis csoportokban vesszük át a hat kérdést (melyet előzőleg otthon elolvasott, átnézett mindenki), átbeszélve, feldolgozva a tanulmányt. Hasznos módja a bibliatanulmányozásnak.

Gyülekezeteinkben szokás szerint 9.30 órakor kezdődik a szombatiskolai istentisztelet.

Tartalom:

1. tanulmány - április 1. - A levelek szerzője és címzettjei
2. tanulmány - április 8. - Isten magasztalása az evangélium által nyert reménységért és örömért
3. tanulmány - április 15. - Felhívás a Krisztus-követőkhöz: „Szentek legyetek teljes életetekben!"
4. tanulmány - április 22. - Felhívás az igaz életben való növekedésre - Emlékeztetés a Krisztustól kapott küldetésre
5. tanulmány - április 29. - Hogyan viszonyuljanak a Krisztus-követők nem hívő környezetükhöz?
6. tanulmány - május 6. - Tanácsok a keresztény feleségeknek, férjeknek és az egész keresztény közösségnek
7. tanulmány - május 13. - A Krisztus-követők és az üldözések
8. tanulmány - május 20. - További intelmek és bátorítások a szent életre
9. tanulmány - május 27. - Részesülés Krisztus szenvedéseiben és az ítélet
10. tanulmány - június 3. - Alázat és szeretet a keresztény közösségben - Felhívás éberségre az ősellenséggel szemben
11. tanulmány - június 10. - Hogyan válhatunk „isteni természet" részesévé? - A prófétai szó bizonyossága és értéke
12. tanulmány - június 17. - Óvás a hamis prófétáktól
13. tanulmány - június 24. - Prófécia az utolsó időről - Bátorítás az Úr eljövetelése való felkészülésre

A Biblia: Isten szava 3. rész

Előző rész: http://miskolckerak.blogspot.hu/2014/06/a-biblia-isten-szava-2-resz.html

3) A Biblia ihletettségéhez való viszonyulás a kezdetektől a jelenig

Szükséges egy rövid, tömör történeti áttekintés ahhoz, hogy a múlt hátterén értékelhessük a jelenlegi helyzetet.

Az ószövetségi korszakban nem volt kétséges, hogy a prófétai írások ténylegesen Isten beszédét, kinyilatkoztatását tartalmazzák. Amikor Dávid átadta fiának, Salamonnak a templomépítésre vonatkozó terveket, amelyek a Mózes II. könyvében foglalt isteni utasításokat követték, emlékeztette őt arra, hogy „
mindezek az Úr kezétől" (1Krón. 28,19). Dániel próféta azzal a meggyőződéssel kutatta az idősebb, kortárs próféta, Jeremiás jövendöléseit, és várta az általa kijelentett ígéretek beteljesedését, hogy „az Úr igéje [szólt] Jeremiás próféta [által]" (Dn 9,12). Több prófétai írás, vagy egyes tartalmi egységek is azon belül, ilyen egyértelműen fogalmazott bevezetéssel kezdődnek: „Így szól az Úr", avagy „az Úr igéje" xy próféta által. (Lásd pl.: Hóseás 1,1; Jóel 1,1; Ésa. 44,6)

ISTENFÉLELEM

ISTENFÉLELEM



"És mivel Énókh Istennel járt vala; eltűnék, mert Isten magához vevé."
(1Móz 5:24) 

Az istenfélelem a keresztényi jellem gyümölcse. Ha kapcsolatban vagyunk a Szőlőtővel, akkor a Lélek gyümölcseit fogjuk teremni. A Szőlőtő élete az vesszőkben nyilvánul meg. Közeli és bensőséges kapcsolatban kell lennünk a mennyel, hogy az istenfélelem gyümölcsét teremjük. Jézusnak vendéggé, családtaggá kell lennie otthonunkban, ha az ő képmását tükrözzük és hirdetjük, hogy a legnagyobb Fenség fiai és leányai vagyunk.
A vallás csodálatos áldás az otthonban. Ha az Úr velünk lakozik, akkor úgy érezhetjük magunkat, mintha Krisztus mennyei családjának tagjai lennénk. Tudatában lehetünk annak, hogy angyalok szemlélnek minket, ezért modorunk kedves és elnéző lesz. Azzal készülünk fel, hogy belépjünk a mennyei udvarokba, hogy az udvariasságot és istenfélelmet ápoljuk magunkban. Beszélgetésünk szent lesz, gondolataink a mennyei dolgoknál időznek.

Énókh Istennel járt. Életének minden területén tisztelte Istent. Otthonában és munkájában egyaránt ezt kérdezte: "Elfogadhatja-e ezt Isten?" És mivel megemlékezett Istenről, követte az ő tanácsát, jelleme megváltozott, istenfélő emberré vált, akinek útja kedves volt Isten előtt. Az Ige arra buzdít minket, hogy az istenfélelemhez ragasszunk testvéri szeretetet. Ó, milyen szükségünk van arra, hogy megtegyük ezt a lépést, s ezt az újabb vonást beépítsük jellemünkbe! Sok hívő otthonában kemény, támadó lelkület nyilvánul meg. A kritikus szavak és rosszindulatú tettek sértik Istent. A diktatórikus parancsok, s a gőgös, arrogáns viselkedés nem fogadhatóak el a menny számára. A testvérek között azért van olyan sok nézeteltérés, mert elmulasztották elsajátítani a testvéri szeretetet. Úgy kell szeretnünk egymást, ahogy Krisztus szeretett minket.
Egy ember igazi értékét a menny Ura határozza meg. Ha földi otthonában rosszindulatú, akkor alkalmatlan a mennyei otthonra is. Ha saját feje után megy és nem törődik azzal, hogy ezzel kit sért meg, akkor nem lenne elégedett a mennyben sem, ha nem uralkodhatnék. Krisztus szeretetének kell irányítania szívünket, s akkor otthonainkban Isten békessége fog lakni.
(Review and Herald, 1888. február 21.)

Napi ige - Jézus nyomában

"Mondta pedig Jézus mindenkinek: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét minden nap és kövessen engem."
(Luk. 9,23)

"Az áll legközelebb Krisztushoz, aki itt e földön legtöbbet vett át önfeláldozó szeretetéből, abból a szeretetből, amely »nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,... nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt« (I.Kor. 13,4–5). Abból a szeretetből, amely a tanítványt készteti, amiképpen késztette az Urat, hogy mindent odaadjon az emberiség megmentése érdekében.

Sokan gondolják, hogy milyen nagy kiváltságban részesülnének, ha meglátogathatnák Krisztus életének földi színhelyeit, ha ott járhatnának, ahol Ő járt, ha láthatnák Őt a tó partján, ahol olyan szívesen tanított. Ha megpillanthatnák a völgyeket és a dombokat, amelyeken tekintete oly gyakran megnyugodott. Nem kell elmennünk Názáretbe, Kapernaumba vagy Bethániába azért, hogy Jézus nyomdokain haladhassunk. Megtalálhatjuk lábnyomát a betegágy mellett, a szegények viskóiban, a nagyvárosok zsúfolt utcáin, aluljáróiban és mindenütt, ahol emberszívek vigaszra várnak. Ha azt tesszük, amit Ő tett földi életében, akkor követjük az Ő nyomdokait... Krisztus életszabálya, amelynek alapján állunk vagy elesünk, amelynek alapján mindannyian megméretünk az ítéletben, így hangzik: »Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal.« (Máté 7,12)"


(Jézus élete, Az új ország törvénye, és „Az én legkisebb atyámfiai” c. fejezetekből)

vasárnap, március 26, 2017

Napi ige - Ítélet

„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az ilyet szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” 
(Gal. 6:1–2)

„Ha Krisztus lakik bennetek, akkor nem vágyakoztok másokat megfigyelni és hibáikat leleplezni. Ahelyett, hogy arra törekednétek, hogy másokat vádoljatok és elítéljetek, inkább segíteni és menteni akarjatok. Ha tévelygőkkel találkoztok, szívleljétek meg ezt a figyelmeztetést: »ügyelj magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is.« Jusson eszetekbe, hogy mily gyakran tévedtetek ti magatok is életetek során, és hogy milyen nehéz volt újra az egyenes útra térni, ha egyszer elhagytátok azt. Ne taszítsátok testvéreteket még nagyobb sötétségbe, hanem szívélyes együttérzéssel figyelmeztessétek az őt környékező veszedelmekre.

Csakis akkor lettetek alkalmassá mások megsegítésére, csakis akkor közeledhettek egy bűnbeesett lélekhez és érinthetitek a szívét, amikor érzitek, hogy a saját éneteket, sőt az egész életeteket is fel tudnátok áldozni, hogy megtévedt testvéreteken segítsetek. Hibáztatással és szemrehányással még senkit sem lehetett a helyes útra téríteni. Ellenkezőleg, ezáltal csak még távolabb űzitek őket Krisztustól. Csak a szelíd, szívélyes és őszintén a másik megmentésére törekvő lélek segíthet megszabadítani a tévelygőket és fedezheti el a bűnök sokaságát.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek c. fejezetből)

BIZODALOM

BIZODALOM



"Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van."
(Zsid 10:35) 

János mondja: 
"És ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk őtőle." (1Jn 5:14-15) 
Fejtsük ki bővebben ezeket a dolgokat az emberek előtt, hogy ismereteik bővüljenek és hitük növekedjék. Bátorítani kell őket arra, hogy több mindent kérhetnek Istentől és kételkedés nélkül igényelhetik az ő kegyelmének gazdagságát, mert Jézus által beléphetünk a legnagyobb Felség tróntermébe. Az ő érdemei által s a Szentlelken keresztül járulhatunk az Atyához. 

Ó, bár mélyebb tapasztalatokat szereznénk az imaéletben! Bizodalommal járulhatunk Istenhez, tudva azt, hogy mit jelent bírni a Szentlélek jelenlétét és hatalmát. Megvallhatjuk bűneinket, és már kérésünk közben is tudhatjuk, hogy Ő megbocsátja vétkeinket, mert megígérte a bocsánatot. Gyakorolnunk kell a hitet, igazi komolyságot és alázatosságot kell tanúsítanunk. Ezt nem tudjuk megtenni a Szentlélek segítsége nélkül. Mélyen le kell borulnunk Krisztus lábaihoz és nem szabad dédelgetnünk az önzést, nem szabad önmagunkat dicsőítenünk, hanem egyszerűen keresnünk kell az Urat, kérnünk kell Szentlelkét, ahogy a kisgyermek kéri a kenyeret szüleitől. 

Meg kell tennünk saját részünket: fogadjuk el Krisztust személyes Megváltónknak és a Golgota keresztje alatt nézzünk fel rá és élünk. Isten elkülöníti gyermekeit önmaga számára. S ahogy összeköttetésbe kerülnek vele, övék lesz Isten ereje és az fog uralkodni bennük. Önmagunktól semmit sem cselekedhetünk, de a Szentlélek kegyelme által életben és fényben részesülhetünk, lelkünk pedig megtelik Isten és a szentség iránti komoly vágyakozással. Ezután Krisztus elvezet bennünket a kegyelem trónjához és felöltöztet minket saját igazságába, mert a mennyei Atya szeret minket. Szántszándékkal vaknak és makacsnak kellene lennünk ahhoz, hogy kételkedjünk abban, hogy az Ő szíve értünk dobog. Míg Jézus, a mi Közbenjárónk esedezik értünk a mennyben, a Szentlélek munkálkodik bennünk, hogy munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Az egész menny érdeklődik lelkünk üdvössége iránt. Akkor mi okunk van a kételkedésre abban, hogy az Úr a jelenben és a jövőben is segít nekünk? 
(Signs of the Times, 1892. október 3.)

szombat, március 25, 2017

ENGEDELMESSÉG

ENGEDELMESSÉG

"Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben."
(1Pt 1:14-15) 

Mit kíván Isten? Tökéletességet, és nem kevesebbet. De ha tökéletesek lennénk, nem volna szabad önmagunkban bíznunk. Naponta megtanulhatjuk, és megérthetjük, hogy önmagunkban nem bízhatunk. Erős hittel kell megragadnunk Isten ígéreteit. Szükségünk van arra, hogy a Szentlelket kérjük annak teljes tudatában, hogy mi nem tudunk segíteni saját magunkon. S ha a Szentlélek munkálkodik bennünk, már nem fogjuk énünket dicsőíteni. A Szentlélek irgalmasan kezelésbe veszi szívünket, és elárasztja azt az igazság Napjának ragyogó fénysugaraival. Isten kegyelmébe vetett hitünk által tartatunk meg.
Ha naponta Isten Lelkének irányítása alatt állunk, akkor a parancsolatot megtartó néppé leszünk. Bemutatjuk a világnak, hogy az Isten parancsainak való engedelmesség meghozza jutalmát már itt, ebben az életben, és az örök áldásokkal teli eljövendő életben is.

Hitvallásunk ellenére az Úr - aki tetteinket mérlegeli - csak Krisztus hiányos bemutatását látja bennünk. Ő világossá teszi, hogy a dolgok ilyen állapota nem dicsőíti Őt.
Az, hogy lelkünk megmentését rábízzuk Istenre, sokkal többet jelent. Azt jelenti, hogy hit által kell élnünk és járnunk, nem bízunk énünkben és nem dicsőítjük, hanem hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Közbenjárónkra, Jézusra tekintünk. A Szentlélek a töredelmes szívben elvégzi munkáját, de sohasem tud dolgozni az önhitt, önelégült lélekben. Az ilyen ember saját okoskodásával akarja megjavítani önmagát. Belép saját lelke és a Szentlélek közé. A Szentlélek viszont akkor fog dolgozni, ha az "én" nem lép közbe. 

Kitől függjünk tehát? Hol a mi segítségünk? Isten Igéje elmondja nekünk: "Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek." (Jn 14:26)

A Szentlélek kész együttműködni mindenkivel, aki befogadja Őt és tanul tőle. Mindazok, akik ragaszkodnak az igazsághoz, és megszenteltetnek általa, annyira eggyé válnak Krisztussal, hogy képesek lesznek szavaikkal és tetteikkel Őt képviselni.
(Manuscript Releases, 12. kötet, 52-53. oldal) 

Napi ige - A kereszthalál előtt

"Bizonyára igazért is alig hal meg valaki, ám a jóért talán csak meg merne halni még valaki. Isten pedig a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt."
(Róma 5,7–8)

"Elérkezett a félelmetes pillanat, amelytől a világ sorsa függött. A mérlegen az emberiség sorsa ingadozott. Krisztus még e percben is visszautasíthatta volna a bűnös emberiségnek szánt kelyhet. Még nem volt késő! Még mindig letörölhette volna forró homlokáról a véres verítéket, és még mindig pusztulni hagyhatta volna az embert istentelenségében. Még mindig mondhatta volna: Viselje a törvényszegő bűnének következményét, én visszamegyek mennyei Atyámhoz. 

Kiissza-e vajon Isten Fia a megaláztatás és a haláltusa keserű poharát? Elszenvedi-e az ártatlan a bűn átkának következményét, hogy a bűnöst megmentse? Reszketve hangzottak sápadt ajkairól e szavak: »Atyám, ha el nem múlhat tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!«

Háromszor imádkozott így Jézus, háromszor riadt vissza emberi természete az utolsó, mindent megkoronázó áldozathozataltól. Lelki szemei előtt még egyszer elvonult az emberiség történelme. Látta a bűnös sorsát, ha magára hagyná, látta az ember tehetetlenségét, a bűn hatalmát. Elébe tárult az elítélt világ nyomorúsága és jajszava. Szemlélte a világ fenyegető végzetét, és döntött: megmenti az embert, bármilyen áron is. Elfogadja a vérkeresztséget, hogy veszendő emberek örök életet nyerhessenek."


(Jézus élete, A Gecsemáné c. fejezetből)

péntek, március 24, 2017

KÜLSŐ KELLEM

KÜLSŐ KELLEM

"Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött. Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete."
(Péld 31:21-22) 

Finomítsátok, finomítsátok, finomítsátok ízléseteket! Szülők, akik megismertétek az igazságot, alakítsátok szokásaitokat és gyakorlatotokat az Isten által adott útmutatásokhoz. Az Úr azt szeretné, ha mindnyájan emlékezetetekbe vésnétek, hogy Isten szolgálata tiszta és szent, s azoknak, akik megismerték az igazságot, meg kell tisztulniuk lelkületükben, indulatukban, szívükben, beszédükben, ruházkodásukban és otthonaikban egyaránt, hogy Isten angyalai - akik számukra láthatatlanok - elmehessenek szolgálni nekik az üdvösség örököseinek.

Aki csatlakozik az egyházhoz, annak jellemében át kell alakulnia, meg kell rajta látszania, hogy tiszteli a szent dolgokat. Egész életüknek át kell formálódnia Krisztus Jézus hasonlatosságára. Akik csatlakoznak az egyházhoz, azoknak elég alázatosnak kell lenniük ahhoz, hogy elfogadják az utasítást olyan területeken, ahol hiányosságaik vannak, s ahol lehet és kell is változtatniuk. Keresztényi befolyást kell árasztaniuk. Akik nem változtatnak szavaikon, magatartásukon, ruházkodásukon, vagy otthonukon, azok önmaguknak élnek és nem Krisztusnak. Nem lettek újjá Krisztus Jézusban, hogy megtisztítsák önmagukat, és rendezzék külső körülményeiket. 

A keresztények aszerint fognak megítéltetni, hogy milyen gyümölcsöt teremnek a reformáció munkájában. Minden igaz keresztény bemutatja, mit tett az evangélium igazsága vele. Aki Isten Fiává lett, annak ízlésesen és tiszta szokásokat gyakorolva kell élnie. Minden tettnek következménye van, bármilyen kicsi is az. Az Úr minden emberi lényt közvetítőként szeretne felhasználni, akin keresztül Isten ki tudná nyilatkoztatni Szentlelkét. A keresztényeknek semmi esetre sem szabad gondatlanoknak és közömböseknek lenniük külső megjelenésüket illetően. Bár díszítések nélkül, de csinosan és rendesen kell kinézniük. Tisztának kell lenniük kívül és belül egyaránt. 
(Testimonies to Southern Africa, 87. oldal)

Napi ige - Segítség a kísértésekben

"Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísérteni (megpróbáltatni), mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel egyetemben (egyidejűleg) a kimenekedést is megadja..."
(I.Kor. 10,13)

"Jézus emberi természete a miénkhez hasonló volt. A szenvedést azonban élesebben érezte, mert lelki természete mentes volt a bűn minden érintésétől. Mennyire intenzív volt benne a vágy – emberi természete szerint –, hogy megmeneküljön a bűn által megszomorított Isten rosszallásának lelki terhétől! Hogy mennyire sóvárgott lelke a megszabadulásra, az kifejezésre jut szavaiban: »Atyám, ha el nem múlhat tőlem e pohár,... legyen meg a Te akaratod.«"
(Signs of the Times, 1887. dec. 9.)

Angyal jelent meg néki a mennyből, erősítvén őt.« (Luk 22,43) Az angyal nem azért jött, hogy kivegye Jézus kezéből a szenvedés keserű poharát, hanem hogy megerősítse és biztosítsa Őt Atyja szeretetéről." 
(Jézus élete, Gecsemáné c. fejezetből)

"Ugyanaz az erő adatik mindenkinek, aki Jézus drága nevéért szenved, mint amely neki adatott testi szenvedése és lelki gyötrelme órájában a Gecsemáné-kertben. Ugyanaz a kegyelem, ugyanaz a vigasztalás, az a több mint emberi állhatatosság adatik Isten minden egyes hívő gyermekének, aki nyomorúságba és szenvedésbe jut, mint amely Jézusnak adatott. Sohasem maradhat magára, és sohasem veszhet el a Krisztusban bízó lélek."
 (Signs of the Times,1897)