„Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Jn 15,5)
Biblia-tanulmányunk ebben a negyedévben azokat a jellemtulajdonságokat állítja elénk, amelyek a Lélek gyümölcseiként jelenhetnek meg az életünkben. Keresztelő János a hozzá forduló izraelita vezetőknek beszélt arról, hogy a keresztségnek sincs értelme, ha nem teremnek megtéréshez illő gyümölcsöket. Ez a mi esetünkben is komoly figyelmeztetés:végig kell gondolnunk, mennyire formálódott át az életünk, milyen jelei vannak megtérésünknek és hitben való növekedésünknek. Az írástudók meg voltak győződve arról, hogy alkalmasak az üdvösségre: származásukban, tudásukban, a törvény előírásai iránti engedelmességükben bíztak. Ugyanakkor a lelkületük ítélkező, szeretetlen, gőgös és becsvágyó volt. Gondoljuk át, mi mire alapozzuk a reménységünket? Látjuk-e saját szívünk megszenteletlen vágyait, észrevesszük-e rosszindulatú gondolatainkat, amikor másokat megítélünk? Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy csak Isten Lelke tisztíthat meg és formálhat át, hogy „kiábrázolódjék bennünk a Krisztus”? Sokszor az is megkísért minket, hogy a könnyebben megváltoztathatónak tűnő jellemtulajdonságokat kiemeljük, és kevésbé törekszünk a természetünktől idegen, küzdelmet igénylő krisztusi tulajdonságok elérésére.