Letölthető INNEN
Biblia-tanulmányunk ebben a negyedévben azokat a jellemtulajdonságokat állítja elénk, amelyek a Lélek gyümölcseiként jelenhetnek meg az életünkben. Keresztelő János a hozzá forduló izraelita vezetőknek beszélt arról, hogy a keresztségnek sincs értelme, ha nem teremnek megtéréshez illő gyümölcsöket. Ez a mi esetünkben is komoly figyelmeztetés:
végig kell gondolnunk, mennyire formálódott át az életünk, milyen jelei vannak megtérésünknek és hitben való növekedésünknek. Az írástudók meg voltak győződve arról, hogy alkalmasak az üdvösségre: származásukban, tudásukban, a törvény előírásai iránti engedelmességükben bíztak. Ugyanakkor a lelkületük ítélkező, szeretetlen, gőgös és becsvágyó volt. Gondoljuk át, mi mire alapozzuk a reménységünket? Látjuk-e saját szívünk megszenteletlen vágyait, észrevesszük-e rosszindulatú gondolatainkat, amikor másokat megítélünk? Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy csak Isten Lelke tisztíthat meg és formálhat át, hogy „kiábrázolódjék bennünk a Krisztus”? Sokszor az is megkísért minket, hogy a könnyebben megváltoztathatónak tűnő jellemtulajdonságokat kiemeljük, és kevésbé törekszünk a természetünktől idegen, küzdelmet igénylő krisztusi tulajdonságok elérésére.
Figyeljük meg, hogy Pál apostol a Lélek gyümölcséről beszél, egyes számban, mintegy jelezve azt, hogy mindegyik egyformán fontos, nem választható el egymástól, és nem rangsorolható. Ugyanakkor természetesen a Gal. 5,22 versében felsoroltakon kívül számos olyan jellemtulajdonságot említ a Szentírás, amely megtérésünk következményeként, Isten Lelkének bennünk munkálkodása nyomán formálódik ki.
Krisztus arra is figyelmeztet, hogy olyan szoros és állandó kapcsolatot kell tartanunk vele, mint ahogyan a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőkéhez, hogy életünk átformálódjon. Ez a hasonlat azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem belőlünk származnak a jó és igaz cselekedetek, másrészt feltétlenül meg kell jelennie ezeknek az életünkben, ha Krisztus él bennünk. Ez olyan természetes, mint ahogyan a „jó fa jó gyümölcsöt terem”. A gyümölcs nem azonnal érett és teljes formájában jelenik meg, de növekszik és érlelődik, ami a megszentelődés folyamatát jelzi.
Ne feledjük, hogy mi az a cél, amelyet Krisztussal együttműködve elérhetünk: „Hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára, teljesek lévén az igazság gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,11)
Segítsen ez a tanulmány is bennünket, hogy egyre inkább vágyakozzunk a megtisztult, igaz jellem elnyerésére, s így mielőbb megvalósulhasson Isten ígérete: „…az Úr dicsősége rajtad megláttatik.” (Ésa. 60,2)
Krisztus arra is figyelmeztet, hogy olyan szoros és állandó kapcsolatot kell tartanunk vele, mint ahogyan a szőlővesszők kapcsolódnak a szőlőtőkéhez, hogy életünk átformálódjon. Ez a hasonlat azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy nem belőlünk származnak a jó és igaz cselekedetek, másrészt feltétlenül meg kell jelennie ezeknek az életünkben, ha Krisztus él bennünk. Ez olyan természetes, mint ahogyan a „jó fa jó gyümölcsöt terem”. A gyümölcs nem azonnal érett és teljes formájában jelenik meg, de növekszik és érlelődik, ami a megszentelődés folyamatát jelzi.
Ne feledjük, hogy mi az a cél, amelyet Krisztussal együttműködve elérhetünk: „Hogy megítélhessétek, mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztus napjára, teljesek lévén az igazság gyümölcsével, melyet Jézus Krisztus teremt az Isten dicsőségére és magasztalására.” (Fil 1,11)
Segítsen ez a tanulmány is bennünket, hogy egyre inkább vágyakozzunk a megtisztult, igaz jellem elnyerésére, s így mielőbb megvalósulhasson Isten ígérete: „…az Úr dicsősége rajtad megláttatik.” (Ésa. 60,2)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése