Az irgalmasság és gazdagság

Az irgalmasság és gazdagság

„Isten a gazdagoknak azért adott gazdagságot, vagyont, hogy megsegítsék és megvigasztalhassák szenvedő gyermekeit. Ők azonban nagyon közömbösek embertársaik iránt. Azt gondolják, ők szegény testvéreik felettesei. Nem képzelik bele magukat a szegény emberek helyzetébe. Nem értik meg a szegények kísértéseit és küzdelmeit. Az irgalmasság kihal a szívükből. Fényűző lakásokban és ragyogóan feldíszített templomokban zárkóznak el a gazdagok a szegényektől. Mindazt, amit Isten azért adott, hogy áldássá tegyék a szűkölködők számára, saját büszkeségük és önzésük kielégítésére használták fel. A szegényeket naponként megfosztják attól az oktatástól, amely által meg kellene ismerniük Isten gyengéd irgalmasságának a tetteit... Sokan, akik még nem tapasztalták meg az ínség nyomasztó terhét, nagyon gyakran megvetően kezelik a szegényeket, azt éreztetve velük, hogy kiszolgáltatott, értéktelen emberek.

Krisztus azonban mindezt látja, és azt mondja: én voltam az, aki éhes és szomjas voltam. Én voltam a jövevény, én voltam a beteg. Én voltam az, aki börtönben volt. Miközben ti dőzsöltetek bőségesen megterített asztalaitok mellett, én éheztem a nyomortanyán vagy egy elhagyott, üres utcán. Miközben ti jól éreztétek magatokat fényűzően berendezett lakásaitokban, számomra nem volt hely, ahol alvásra hajthattam volna le a fejemet. Miközben ti dugig megtömtétek ruhásszekrényeteket drága és divatos öltözékekkel, én rongyokban jártam és nyomorogtam. Miközben ti hajszoltátok az élvezeteket, gyönyöröket és szórakozásokat, én börtönben sorvadtam.

Amikor szűkmarkúan szétosztjuk a kolduskenyeret az éhező szegények között, amikor odaadjuk elkoptatott, vékony ruhadarabjainkat a szegényeknek, hogy próbálják meg megvédeni testüket a csípős hidegtől, vajon eszünkbe jut-e, hogy a dicsőség Urának adtuk ezeket?
Jézus azt mondja nekünk: Életetek minden napján közel voltam hozzátok ezeknek a megnyomorítottaknak az alakjában, de ti nem kerestetek engem. Ti nem akartatok közösségbe kerülni velem. Ezért most én sem ismerlek titeket.”

(Ellen G. White: Jézus élete, „Legkisebb atyámfiai” c. fejezetből)