Gyakran lenyűgöz a Szentírásnak az a sajátossága, hogy a legapróbb részleteiben is pontos, és a kezdetben jelentéktelennek vagy egyenesen értelmetlennek tűnő kis részletekben is csodálatos tanítás rejlik, ha kissé a mélyére nézünk. Következzék néhány adalék arról, hogy a Biblia hogyan szemlélteti Isten emberért végzett munkáját és az Istenben bízó ember életét - a sas példája segítségével.
"Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sasszárnyakon..." - e szavakkal szól Isten a népéhez Mózes második könyve 19. fejezetének 4. versében. Régóta megragadta a figyelmemet ez a kifejezés, melyet egy szép, XVII. századi zsoltár is megénekel:
oly szépen intézett!
Sasszárnyon hordozott, vezérelt,
bajodban védett!"
Mindig úgy értettem ezt a képet, hogy az Istenben bízó ember életét egyszerűen a sas röptéhez hasonlítja. Mózes énekét olvasva azonban már sejthető, hogy többről is, másról is szó van. "Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét, mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket." (5Móz 32,11-12) 1
Keveset tudunk a sasokról. Manapság ritkán láthatjuk ezt a felséges, szép röptű madarat, életüket igazán megfigyelni pedig csak keveseknek adatik meg.
A sas igen korán költ, a mi éghajlatunkon sem ritka, hogy februárban vagy esetleg már januárban is fészekre ül a tojó. 2 A fióka mintegy másfél hónap költési idő után kel ki, és további kb. három hónap telik el, mire először elhagyja a fészket. A szülők sokat fáradoznak addig is, igazi megpróbáltatásaik azonban csak ekkor kezdődnek.
A többi madár általában ágról ágra röppenve tanul meg repülni, a sasok azonban a nagy magasságokban nem tudnak sehová leszállni. A sasfiak kezdetben esetlenül repülnek, nem képesek nagyobb távolságot megtenni. A szülők igyekeznek megóvni őket attól, hogy lezuhanjanak, mert a sziklaszirteken, vagy a fák ágai közt könnyen szárnyát szegheti az ügyetlenül verdeső sasfiók. Ezért körülöttük röpködve tulajdon szárnyukat kínálják fel a fáradt vagy pánikba esett fiókáknak, hogy valahol kapaszkodni tudjanak. Ha szárnypróbálgatás közben mégis a földre kerül némelyikük, a szülők onnan is szárnyukra véve emelik a magasba. (Ugyanígy menekítik el, ha a fészket valami veszély - pl. ember közelsége - fenyegeti.) Ez nemcsak azért megterhelő, mert a repülni tanuló sas már tekintélyes termetű és súlyú, hanem azért is, mert a görcsös kapaszkodással a fióka megtépázza a szülőmadarak tollazatát, sőt karmaival gyakran sebeket is ejt rajta.
A Hertz-kommentár a fenti igéhez a következő megjegyzést fűzi: "Isten gondoskodása Izráelről hasonlít ahhoz az éberséghez, amellyel a sas őrködik fészke fölött. Midőn elérkezik az ideje, hogy a kicsinyek elhagyják a fészket, az anyamadár buzdítani kezdi kicsinyeit, hogy utánozzák repülő mozgásait. Szerető gondossággal lebeg fölöttük, és készen tartja szárnyait, hogy felfogja őket, ha kimerülnének. Ha a kicsinyek gyengék, vagy félénkek, a sas felveszi őket kiterjesztett szárnyaira, és viszi őket. Ezzel védi őket és segít nekik. A vadász nyilának előbb az anya testén kell áthatolni, hogy elérje a kicsinyeket. Ez a jellemzés képet nyújt arról a gondoskodásról, fegyelemről és önállóságra nevelésről, amit Izráel kapott az isteni kéztől." 3
Az "ivadékgondozás" tortúrái nagyon megviselik a sasokat. Lefogynak, tollazatuk hiányos, röptük lassú lesz, öregebbnek tűnnek koruknál. De amint fiókáik önállóvá válnak, újra megerősödnek, tollazatuk kinő, ismét megfiatalodnak. Így érthetjük meg a zsoltárigét: "Áldjad, lelkem, az Urat... aki… betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé", vagy Ésaiás kijelentését: "Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok." 4
Korábban sohasem értettem, mitől vagy hogyan újul meg a sas ereje, ifjúsága. A "szárnyra kelnek, mint a sasok" kifejezés arra is utal, hogy az önállóvá vált sasfiók, szülei fészkét elhagyva, kilenc-tíz évig magányosan élve, hatalmas területeket jár be. Nagy távolságokra repül, hosszú évek alatt választja ki fészkelőhelyét, a hozzá tartozó 30-80 km2 vadászterülettel. Tízéves kora körül válik ivaréretté. Ekkor párt választ, akivel holtáig együtt marad, s ezután már ritkán merészkedik saját területén kívülre. A saspár csak az utódok nevelése céljából rak fészket, egyébként nem "lakik" a fészekben. Ez az ige tehát az Úrban bízó, a hitre jutó embert a fiatal sashoz hasonlítja, amint szárnyra kelve elhagyja fészkét.
Ekkor kezdődik valódi élete, ekkor fejlődik és teljesedik ki, ekkor járja be a legnagyobb területeket, ekkor figyeli és érti meg igazán a világot, ekkor hoz körültekintő, bölcs, egész életére kiható döntéseket. Végül pedig eljut oda, hogy az önzetlenség életét élje, magamagából adjon, s betöltse feladatát.
Nemes Dénes
Jegyzetek
1 A Magyar Bibliatanács fordítása szerint.
1 A Magyar Bibliatanács fordítása szerint.
2 A számszerű adatok a szirti sasra vonatkoznak, mert Jób 39,30-31 alapján feltételeztem, hogy a Biblia ezt a fajt nevezi sasnak. A különböző fordításokban nagy zavar uralkodik a madárfajokat tekintve. Legszembetűnőbb ez, ha összevetjük 5Móz 14,12-13 és 3Móz 11,13-14 különböző fordításait.
3 Kivonatos idézet, Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia - Mózes öt könyve és a haftárák. V. köt., 400-401.
4 Zsoltár 103,2/a, 5; Ésa 40,31/a - a Magyar Bibliatanács fordítása szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése