A Biblia: Isten szava 3. rész

Előző rész 


3) A Biblia ihletettségéhez való viszonyulás a kezdetektől a jelenig
Szükséges egy rövid, tömör történeti áttekintés ahhoz, hogy a múlt hátterén értékelhessük a jelenlegi helyzetet.

Az ószövetségi korszakban nem volt kétséges, hogy a prófétai írások ténylegesen Isten beszédét, kinyilatkoztatását tartalmazzák. Amikor Dávid átadta fiának, Salamonnak a templomépítésre vonatkozó terveket, amelyek a Mózes II. könyvében foglalt isteni utasításokat követték, emlékeztette őt arra, hogy „mindezek az Úr kezétől" (1Krón. 28,19). Dániel próféta azzal a meggyőződéssel kutatta az idősebb, kortárs próféta, Jeremiás jövendöléseit, és várta az általa kijelentett ígéretek beteljesedését, hogy „az Úr igéje [szólt] Jeremiás próféta [által]" (Dn 9,12). Több prófétai írás, vagy egyes tartalmi egységek is azon belül, ilyen egyértelműen fogalmazott bevezetéssel kezdődnek: „Így szól az Úr", avagy „az Úr igéje" xy próféta által. (Lásd pl.: Hóseás 1,1; Jóel 1,1; Ésa. 44,6)

A Biblia: Isten szava 2. rész

Előző rész: A Biblia: Isten szava 1. rész

2. A kinyilatkoztatásra hivatkozó vallások számbavétele és vizsgálata

Összesen három világvallás vallja magát isteni kinyilatkoztatáson alapulónak: a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység. Mindegyik vallja, hogy írott formában is birtokosa az isteni kinyilatkoztatásnak, azaz mindegyiknek van Istentől ihletettnek tekintett szent könyve. E három világvallás kinyilatkoztatás-tanára szűkül le tehát a kutatási területünk, ha hiteles isteni kinyilatkoztatást keresve nyomozódni kezdünk.

A hitelesség ésszerű kritériumaiként az alábbi feltételeket állíthatjuk fel:
a) Valamilyen racionálisan követhető magyarázatot kell elvárnunk arra vonatkozóan, hogy milyen úton-módon jutott el hozzánk emberekhez az Istentől származó kinyilatkoztatás és miképpen foglaltatott bele az adott szent könyvbe vagy könyvekbe, még ha nem is zárjuk ki természetfeletti bölcsesség és erő működését ebben a folyamatban.
b) Ugyancsak joggal várjuk el, hogy a szóban forgó kinyilatkoztatásban emberi gondolatokat meghaladó, felsőbbrendű isteni eszméket fedezhessünk fel.

  

Kezdjük a vizsgálatot a hinduizmus szent könyveivel:

A Biblia: Isten szava 1. rész

Létezik-e hiteles Isten-ismeret, hiteles vallásosság?

Sok kereső embert foglalkoztat ez a kérdés. Többnyire még azok is belebotlanak életük során, akiket egyébként közömbösen hagy ez a téma. A kérdés valójában egyenértékű egy másik kérdéssel: Létezik-e hiteles, egyértelmű, mindenki számára megismerhető isteni kinyilatkoztatás?

Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha létezik ilyen kinyilatkoztatás, akkor létezik hiteles istenismeret és vallás, ha pedig ilyen kinyilatkoztatás nincs, akkor hiteles Isten-ismeret és vallás sem létezhet. Bővebben kifejtjük ezt a továbbiakban.

1. Alapkérdés bárminemű vallásosságot illetően

Az istenhívő, vallásgyakorló vagy Isten-kereső emberek számára - amennyiben értelmes Isten ismeretre törekszenek - alapkérdés az, hogy milyen megbízható forrásból származnak vallási ismereteik. Valójában azonban minden embernek is jó oka lenne arra, hogy feltegye a kérdést: létezik-e ténylegesen valamilyen isteni önkinyilatkoztatás? B. Pascal találó hasonlatot alkalmazva szól arról, hogy miért:

Mit mond a Biblia Isten és az ember kapcsolatáról; a megtérésről és az imádságról?

(előző rész: Mit mond a Biblia a bűn hatalmából kiszabadító Megváltóról, Jézus Krisztusról)

ISTEN ÉS EMBER KÖZVETLEN KAPCSOLATÁNAK MEGSZAKADÁSA

A bűneset óta Isten bizonyos értelemben visszavonult az ember és a világ életéből: „Hozzáférhetetlen világosságban lakozik, és az emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja.” (I.Timótheus 6,16) „Bizony, te rejtőzködő Isten vagy, Izráelnek Istene, Szabadító.” (Ésaiás 45,15)

Nem részvétlenségből, a magunkra hagyás szándékával teszi ezt Isten, mert hiszen eközben fenntartja az élet lehetőségét a Földön a bűn pusztító, romboló erői ellenére, „figyel és szemmel tart”, amint az Írás mondja (Malakiás 3,16; Zsoltárok 33,18). Isten azért „rejtőzködik el”, mert a bűnnel fertőzött ember számára mind lelkileg, mind fizikailag elhordozhatatlan lenne az Ő jelenléte. A bibliai leírás szerint a bűneset megtörténte után maga az ember kívánt elrejtőzni Isten elől, mert félni kezdett Tőle (1Mózes 3,8–10). Találó az alábbi megállapítás:

„Ami a természetben látható, az sem az istenség kizárását, sem nyilvánvaló jelenlétét nem bizonyítja, hanem egy elrejtőzködő Isten jelenlétéről tanúskodik. Minden ennek a jegyét viseli magán.” (Blaise Pascal: Gondolatok, 556. töredék)

MEGBÉKÉLÉSRE VAN SZÜKSÉG

Ugyanakkor az Istennel létesített személyes kapcsolat nélkülözhetetlen az ember számára. Nem szabadulhat ki másképpen a bűn fogságából, csak a Szabadító Istennel kötött szövetség által. E nélkül nem tudja visszanyerni és megőrizni lelki egészségét. Valódi szellemi, lelki, erkölcsi növekedés sem valósulhat meg az életében másként.