Általában ismerjük és elfogadjuk azt az elgondolást, hogy nem szabad a hitet és az érzelmeket egymással összekeverni, és hinnünk kell akkor is, amikor az érzelmeink vagy érzéseink az ellenkezőjét diktálják. Nem engedhetjük, hogy az érzelmek vegyék át a vezetést, hiszen nemcsak az a baj, hogy az érzéseink-érzelmeink változékonyak, hanem az is, hogy az önzés következtében megjelent életünkben a bűn szeretete. Vannak, akik ehhez hozzáteszik: mindez nem jelentheti azt, hogy a hívő élet érzelmektől mentes élet.
Tudjuk-e, hogy mit kezdjünk az érzelmeinkkel? Hogyan dolgozzuk fel saját ellentmondásos érzelmeinket, hogyan állíthatjuk Isten szolgálatába ezeket is? Hiszen az érzések nemcsak akkor veszik át a vezető szerepet, ha tudatosan így döntünk, hanem akkor is, ha menekülünk a velük való szembesülés elől, és megpróbáljuk elnyomni őket, tudomást sem véve róluk.
A következő idézetek megerősítik e téma jelentőségét és időszerűségét: