Pecznyik Pál: Fehér lelki ruha
Szólt az Atya: Óh, gyermekem,
foltos ruhád nem nézhetem.
Kilátszik abból a térded,
szebb, új ruhát adok néked.
Régi ruhád ócska, tépett,
kapsz helyette hófehéret.
Már a földön abban járhatsz,
egykor elém abban állhatsz.
Szólt a gyermek: tudom Atyám,
foltos, kopott lelki ruhám.
Nem csoda, ha elnyűtt szegény,
születéstől koptatom én.
Hűségesen szolgál engem,
nehéz volna levetkeznem.
Szakadt térdét megfoltozom,
elég lesz, míg itt hordozom.
Ám az Atya nem engedett
szégyen látni így gyermeket.
Nyűtt ruhát keresztre tette,
Fiáét adta helyette!
Óh, ki látott ilyen cserét?
Újat kapni rongyosért?
De Golgotán ez ment végbe,
érte omlott Fia vére!
Gyermeke ezt megértette,
nyűtt öltönyét levetette,
nem feledi azt a napot,
melyen fehér ruhát kapott.
Mint szemére, vigyáz rája,
sokba került új ruhája!
Hiszi, nem kopik el többé,
mennyben hordja majd örökké!
“Azután megmutatá nékem Jósuát, a főpapot, a ki az Úr angyala előtt álla, és a Sátánt, a ki jobb keze felől álla, hogy vádolja őt. És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez? Jósua pedig szennyes ruhába vala öltöztetve, és áll vala az angyal előtt.
És szóla és monda az előtte állóknak, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! És monda néki: Lásd! Levettem rólad a te álnokságodat, és ünnepi ruhákba öltöztetlek téged! Azután mondám: Tegyenek fejére tiszta süveget! Feltevék azért fejére a tiszta süveget, és ruhákba öltözteték őt, az Úrnak angyala pedig ott áll vala.
És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz, és ha parancsolataimat magtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat, és ki- s bejárást engedek néked ez itt állók között. Halld meg Jósua, te főpap; te és barátaid, a kik előtted ülnek, mert jelképes férfiak ezek: Ímé, bizony előhozom az én szolgámat, Csemetét! Mert ímé e kő az, a melyet Jósua elé helyezek; egy kövön hét szem; ímé, én faragom annak faragványait, így szól a Seregeknek Ura, és eltörlöm e földnek álnokságait egy napon. Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő alá és a fügefa alá.”
Zakariás könyve 3. fejezete
