Imahét 2015. - 3. nap

Imaheti felolvasások 2015. október 12-17.

Kerak-ban maradó testvéreink számára

Bevezetés: Olyan bibliai igeszakaszokat jelöltünk ki a közös imaórák kezdéséül, amelyek arról szólnak, Isten népe szorongatott helyzetében egy hívő vezető, avagy az egész nép egy akarattal folyamodott Isten kegyelmes segítségéért. Alázattal, bűnbánattal, de egyben hittel tették ezt. A körülmények nem azonosak, de az a törvényszerűség mindenkor érvényes, hogy „imádságra megtörténnek dolgok, amelyek imádság nélkül nem történnének.” (E. G. White)

3. Október 14. szerda

„Ezékiás király tizennegyedik esztendejében feljött Szénakhérib, 

Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. 

Assiria királya odaküldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból 

Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe...

Elvette Ezékiás a levelet a követek kezéből, elolvasta azt, és felment az Úr házába. 

Kiterjesztette Ezékiás a levelet az Úr előtt, és imádkozott Ezékiás az Úr előtt: 

Uram, Izráel Istene, aki a Kérubok között laksz! 

Te vagy egyedül e föld minden országának Istene, 

Te teremtetted a mennyet és a földet! Hajtsd hozzám, 

Uram, a te füledet és halld meg, nyisd fel Uram, szemedet és lásd meg, 

halld meg a Sénakhérib beszédét, aki ideküldött, hogy szidalommal illesse az élő Istent. 

Most azonban, mi Urunk, Istenünk, szabadíts meg, kérlek

 minket az ő kezéből, hogy megismerje e föld minden országa, 

hogy te, az Úr, vagy az egyetlen Isten! 

Akkor elküldött Ésaiás, az Ámós fia, Ezékiáshoz [ezzel az üzenettel:] 

Ezt mondja az Úr, Izráel Istene, könyörgésedet, 

Assiria királya, Szénakhérib felől, meghallgattam.” 

(2 Kir 18,13.17; 19,14-16, 19-20)

„Ezékiás esdeklése Júdáért és legfőbb uruk becsületéért összhangban volt Isten akaratával... Isten nem hagyta Ezékiást reménytelenségben... A héberek Istene diadalmaskodott a büszke asszíron. Az Úr megvédte méltóságát a környező népek előtt. Jeruzsálemben a nép szíve szent örömmel telt meg. Buzgón esedeztek szabadulásért, és könnyek között vallották meg bűneiket. Nagy ínségükben teljesen bíztak Isten szabadító hatalmában, és Isten nem hagyta cserben őket.” 

(Próféták és  királyok, Szabadulás Asszíriától c. fejezet 223-225. o.)

----------------------------------------------------------------------------------------
3. October 14. Wednesday

Now in the fourteenth year of king Hezekiah did Sennacherib king of Assyria come up against all the fenced cities of Judah, and took them. ...

And the king of Assyria sent Tartan and Rabsaris and Rab–shakeh from Lachish to king Hezekiah with a great host against Jerusalem. And they went up and came to Jerusalem. And when they were come up, they came and stood by the conduit of the upper pool, which is in the highway of the fuller's field. ...

And Hezekiah received the letter of the hand of the messengers, and read it: and Hezekiah went up into the house of the Lord, and spread it before the Lord.

And Hezekiah prayed before the Lord, and said, O Lord God of Israel, which dwellest between the cherubims, thou art the God, even thou alone, of all the kingdoms of the earth; thou hast made heaven and earth.

Lord, bow down thine ear, and hear: open, Lord, thine eyes, and see: and hear the words of Sennacherib, which hath sent him to reproach the living God.

Now therefore, O Lord our God, I beseech thee, save thou us out of his hand, that all the kingdoms of the earth may know that thou art the Lord God, even thou only.

Then Isaiah the son of Amoz sent to Hezekiah, saying, Thus saith the Lord God of Israel, That which thou hast prayed to me against Sennacherib king of Assyria I have heard.

(2Kings 18:13,17 and 19:14-16, 19-20)

Hezekiah’s pleadings in behalf of Judah and of the honor of their Supreme Ruler were in harmony with the mind of God. Solomon, in his benediction at the dedication of the temple, had prayed the Lord to maintain “the cause of His people Israel at all times, as the matter shall require: that all the people of the earth may know that the Lord is God, and that there is none else.” 1 Kings 8:59, 60. Especially was the Lord to show favor when, in times of war or of oppression by an army, the chief men of Israel should enter the house of prayer and plead for deliverance. Verses 33, 34. {Prophets and Kings, Chapter 30 — Deliverance From Assyria 359.3}