Imahét 2015. - 5. nap

Imaheti felolvasások 2015. október 12-17.

Kerak-ban maradó testvéreink számára

Bevezetés: Olyan bibliai igeszakaszokat jelöltünk ki a közös imaórák kezdéséül, amelyek arról szólnak, Isten népe szorongatott helyzetében egy hívő vezető, avagy az egész nép egy akarattal folyamodott Isten kegyelmes segítségéért. Alázattal, bűnbánattal, de egyben hittel tették ezt. A körülmények nem azonosak, de az a törvényszerűség mindenkor érvényes, hogy „imádságra megtörténnek dolgok, amelyek imádság nélkül nem történnének.” (E. G. White)

5. Október 16. péntek

„Hozzám gyűltek mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire, azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek... Az esti áldozat idején felkeltem sanyargatásomból... és térdeimre esve, kiterjesztettem kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez: Én Istenem, szégyellem és átallom felemelni, az én orcámat Hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött, vétkeink mind az égig nevekedtek! Mikor imádkozott Ezsdrás és vallást tett, sírva és földre borulva az Isten háza sereglettek Izráelből igen nagy sokaságban férfiak, asszonyok és gyermekek, mert sírt a nép is, sokat és keservesen.” 

(Ezsd 9,4-6; 10,1)

„Korunkban, amikor Sátán sokféleképpen igyekszik elvakítani az embereket Isten törvényének kötelező érvényű igényével szemben, szükség van olyan emberekre, akiknek a tevékenysége nyomán sokan ’reszketve gondolnak a mi Istenünk parancsolatára ’... Az emberi törvények és Jahve parancsai között lesz majd az igazság és a tévelygés közötti küzdelem utolsó nagy összecsapása. Ez a harc éppen most indul — nem az egymással versengő egyházak csatája az elsőbbségért — hanem egyrészt a Biblia vallása, másrész a mesék és hagyományok vallása közötti ütközet. Lázasan működnek azok az erők, amelyek összefogtak az igazság ellen. Isten szent szavát, amely olyan sok szenvedés és vérontás árán jutott el korunkig, nem sokra értékelik. Csak kevesen fogadják el igazán az élet szabályaként. Ijesztő mértékben elterjedt a hitetlenség, de nem csak a világban, hanem az egyházban is. Sokan jutottak odáig, hogy megtagadnak olyan tantételeke, amelyek a kereszténység oszlopait képezik... Vajon mi, a nagy küzdelem utolsó összecsapásában, a régi reformátorok hűségével teszünk-e eleget megbízatásunknak?”

(Próféták és Királyok, Lelki megújulás c. fejezet, 386-389. o.)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

5. October 16. Friday

„Then were assembled unto me every one that trembled at the words of the God of Israel, 

because of the transgression of those that had been carried away; 

and I sat astonished until the evening sacrifice.

And at the evening sacrifice I arose up from my heaviness; 

and having rent my garment and my mantle, 

I fell upon my knees, and spread out my hands unto the Lord my God,

And said, O my God, I am ashamed and blush to lift up my face to thee, my God: 

for our iniquities are increased over our head, and our trespass is grown up unto the heavens.

... Now when Ezra had prayed, and when he had confessed, 

weeping and casting himself down before the house of God, there assembled unto him out of Israel a very great congregation of men and women and children: for the people wept very sore.” 

(Ezsd 9,4-6; 10,1)

„In this age of the world, when Satan is seeking, through manifold agencies, to blind the eyes of men and women to the binding claims of the law of God, there is need of men who can cause many to “tremble at the commandment of our God.” Ezra 10:3. ...
Between the laws of men and the precepts of Jehovah will come the last great conflict of the controversy between truth and error. Upon this battle we are now entering—a battle not between rival churches contending for the supremacy, but between the religion of the Bible and the religions of fable and tradition. The agencies which have united against truth are now actively at work. God’s Holy Word, which has been handed down to us at so great a cost of suffering and bloodshed, is little valued. There are few who really accept it as the rule of life. Infidelity prevails to an alarming extent, not in the world only, but in the church. Many have come to deny doctrines which are the very pillars of the Christian faith. ... Are we, in this last conflict of the great controversy, as faithful to our trust as the early Reformers were to theirs? {PK 627.1}”

 (Prophets and Kings, Chapter 51—A Spiritual Revival)