Lament – Siralom

Evangeline Paterson:   

                                          Siralom                                                         

Sírj , sírj azokért,
Akik buzgók az Úrért,
Fejüket feltartják,
És szívük hideg.
Hangjukat hallatják
Utcákon, tereken át,
Fennszóval kiáltanak.
De eltörik a megrepedt nádat,
A pislogó gyertyabelet kioltják.

Sírj, sírj, ne a taposottért,
(Mert az ő sírásuk felhat az égig,
és az Úr megtartja mind.)
Hanem sírj, sírj a taposókért.

Mert amikor jő az Úr,
A völgyek énekelnek,
És tapsolnak a hegyek,
Fények ragyognak mindenütt.

Akkor nyílik meg szemük,
Kietlen pusztán
elhagyatva, elhamvadva.
A kioltott gyertyabél szaga
keserűn hat orrukba,
Lábukat felsérti egyre
az összetört nád…
Fa, szalma, tarló és fű nem fakad,
Elszállnak a madarak.

Sírj, sírj azokért,
Akik kietlen pusztát hagynak
az Úr nevében.

„Lament”

By Evangeline Paterson
Weep, weep for those
Who do the work of the Lord
With a high look
And a proud heart.
Their voice is lifted up
In the streets, and their cry is heard.
The bruised reed they break
By their great strength, and the smoking flax
They trample.

Weep not for the quenched
(For their God will hear their cry
And the Lord will come to save them)
But weep, weep for the quenchers

For when the Day of the Lord
Is come, and the vales sing
And the hills clap their hands
And the light shines

Then their eyes shall be opened
On a waste place,
Smouldering,
The smoke of the flax bitter
In their nostrils,
Their feet pierced
By broken reed-stems…
Wood, hay, and stubble,
And no grass springing.
And all the birds flown.

Weep, weep for those
Who have made a desert
In the name of the Lord.

– Evangeline Paterson, “Lament,” Deep Is the Rock (Elms Court: Arthur H. Stockwell Limited, 1966).