hétfő, július 06, 2020

A MUNKÁLKODÓ HIT

A MUNKÁLKODÓ HIT

„És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; akik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait." 
(Zsid 11:32-34) 

A hit annyit jelent, hogy bízunk Istenben. Hisszük, hogy szeret bennünket, és hogy Ő tudja a legjobban, mi szolgálja a javunkat. Így a hit elvezet ahhoz, hogy a sajátunk helyett az Ő útját járjuk. Tudatlanságunk helyett elfogadjuk az Ő bölcsességét, gyengeségünk helyett az Ő erősségét, bűnösségünk helyett az Ő igazságát. Életünk, egész bensőnk immár az övé. Hit által elismerjük, hogy az Ő tulajdonai vagyunk és elfogadjuk áldásait. Az igazság, a becsületesség és a tisztaság a sikeres élet titka. Hit által részesei lehetünk ezeknek a jellemvonásoknak.
Minden egyes jó szándékú törekvés és igyekezet Isten ajándéka. Csak az Istentől jövő hit által élhetünk igazán növekvő és gyümölcsöző életet. 

A hit gyakorlásának fontosságát nagyon világosan kell látnunk. Isten minden ígéretét feltételhez kötötte. Ha hajlandóak vagyunk akaratát teljesíteni, az Ő erejével ruház fel bennünket. Minden ajándék, melyet megígért, benne van az ígéretben. „A mag az Isten beszéde." (Lk 8:11) Amilyen biztos, hogy a tölgyfán rajta van a makktermés, olyan biztos, hogy Isten ajándéka már benne van az Ő ígéretében. Ha megkaptuk az ígéretet, már miénk az ajándék. 

Az a hit, mely által Isten ajándékait elnyerhetjük olyan ajándék, melyet valamilyen mértékben minden ember megkapott. Ez a hit növekszik, ha Isten igéjének befolyásával gyakoroljuk. Ahhoz, hogy megerősítsük hitünket, gyakran kell kapcsolatban lennünk az Igével.

A Biblia tanulmányozása során a tanulót rá kell vezetni, hogy meglássa Isten szavának erejét. „Ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott" (Zsolt 33:9), „és azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket" (Róm 4:17), minthogy Ő szólítja őket, meg is lesznek. 
(Education, 253-254. oldal) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése