hétfő, július 03, 2017

CSALÓKA CSALÉTKEK: CSOKOLÁDÉ IV. RÉSZ

A gyártási folyamat áttekintése és az előnyös hatások után essék szó a kakaó és a csokoládé előnytelen hatásairól.
Mindenek előtt a csokoládé kalóriatartalmát érdemes megemlíteni. A legtöbb csokoládé energiatartalma 570-630 kcal között van (100 grammra vonatkoztatva), amely egy átlagos napi energiaigény 25-30 %-át teszi ki. Különösen hangsúlyos e tény egy olyan országban, mint hazánk, ahol a lakosság mintegy 60 %-a túlsúlyos. A tömeges méretekben előforduló elhízásért részben az édességek, ezen belül is a csokoládéalapú termékek felelősek. (A cukor, a kakaóvaj és a tejpor rendelkezik nagy energia értékkel)

A csokoládét a főétkezések között szoktuk nassolgatni, ezáltal megzavarjuk a gyomor, a hasnyálmirigy és a bélrendszer egészséges működését. A megfigyelések szerint a délelőtt folyamán kisebb mennyiségekben megevett csokoládé maradványai még a délutáni órákban is pangnak a gyomorban, táptalajt biztosítva ezzel a fermentációs folyamatoknak, dekoncentráltságnak, intoleráns magatartásnak. (gyermekeknél sajnos jól követhető a viselkedésbeni változás). 
Az esti órákban fogyasztott nassolnivalók pedig az éjszakai pihenés minőségét befolyásolják. A gyakori csokoládé nassolás rendszertelenné teszi a vércukor szintet, terhet róva ezzel az inzulintermelő rendszerre. Az egyik fő probléma tehát, hogy a csokoládé alkalmatlan főétkezés gyanánt, így szinte kizárólag nassolnivalóként fogyasztják, amely rendkívül előnytelenné teszi a hasznosulást és nagymértékben megnöveli az elhízás kockázatát. Ezen a tényen sem a korábban említett előnyös polifenolok, sem az ásványi komponensek nem változtatnak.

A csokoládé magas egyszerű szénhidrát tartalma köztudott tény; a teljes tömeg 36-55 %-a finomított cukor. Rendszeres fogyasztás esetén gyengíti az immunrendszert, megbontja a bélflóra egyensúlyát, és melegágya lehet a szisztémás gombás betegségeknek. Az ilyen mennyiségű cukor lebontása vitamin (főként B1) és ásványi anyag (pl.: kalcium) veszteséggel is járhat.

A főétkezések előtti csokoládéevés kimutathatóan csökkenti az étvágyat, de ugyanez mondható el az étkezések közötti nassolásra is. Az édességeket majszoló gyermek kevesebbet eszik az értékes tápanyagokat tartalmazó ebédből, vagy vacsorából, ezen kívül csökken a sós íz-karakterű ételek kedveltsége is, így a szervezet nem kapja meg a szükséges testépítő és szabályozó tápanyagokat. Ezek után sokszor csak úgy lehet rávenni a gyermeket a „normális” evésre, ha egy ízletes, ebéd utáni édességet helyezünk kilátásba „hajtóerő” gyanánt. (Elindul az ún. édesség-függőség kialakulása) E folyamat kialakulásában sajnos a csokoládé vállalja a főszerepet. Nem helyes tehát, ha hangsúlyt helyezünk ez utóbbi termék magasabb ásványi anyag tartalmára, mivel hosszabb távon – az előbb leírt étvágybefolyásoló hatás miatt – relatív hiány állhat elő a létfontosságú mikroelemekből.

A tejcsokoládé magasabb táplálkozás élettani értékét a hozzáadott tej hatásának tulajdonítják. E kérdéskörnél is óvatosaknak kell lennünk, hiszen – ha jól elolvassuk a csomagoláson található összetételi felsorolást – általában csak „sovány tejpor” megnevezéssel találkozhatunk. Ez azonban egészen más, mint a reklámokban látható havasi legelőkről beérkező, frissen kifejt házitej. A technológiai műveleteken átjuttatott, zsiradéktartalmától megszabadított, végül besűrített és porított „tej” értéke jelentősen elmarad a friss tejétől. Sajnos le kell számolnunk azzal az illúzióval, hogy egy tábla csokoládé elfogyasztása egy nagy pohár friss tej értékét hordozza. Az ilyenfajta marketing a fogyasztó tudományos táplálkozás iránti igényére alapoz, valójában azonban ún. áltudományos megállapításnak minősül. Sajnos több ilyen fordul elő világunkban, ezért is jó vigyázni a tudományosnak tűnő, kémiai szakkifejezéseket felvonultató termékbemutatókkal.

Következő cikkünkben a csokoládé további előnytelen sajátosságairól szólunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése