szombat, március 18, 2017

ÖSSZHANG

ÖSSZHANG



"De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem." 
(Jn 17:20-21) 

A különböző álláspontot képviselő emberek közötti összhang és egység a lehető legerősebb bizonyítéka annak, hogy Isten elküldte Fiát e világra, hogy megmentse a bűnösöket. A mi előjogunk az, hogy erről bizonyságot tegyünk. Ennek érdekében azonban Krisztus irányítása alá kell kerülnünk. Jellemünknek egybe kell olvadnia az övével, akaratunkat alá kell rendelnünk az ő akaratának. Így az összeütközés veszélye nélkül dolgozhatunk együtt.
A kicsiny nézeteltérések, melyeknél leragadunk, olyan tettekhez vezetnek, melyek rombolják a keresztény testvériséget. Ne engedjük, hogy az ellenség ily módon jusson előnyhöz nálunk. Közeledjünk folyamatosan Istenhez és egymáshoz, s akkor olyanok leszünk, mint az igazság fái, melyeket Isten ültetett és az élet vize öntözött. Mily sok gyümölcsöt teremhetünk így! Hát nem azt mondta Krisztus, hogy "abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek"? (Jn 15:8)

A Megváltó szíve együtt dobban követői szívével, hogy azok magasságban és mélységben is be tudják tölteni Isten velük kapcsolatos szándékát. Egynek kell lenniük az Úrban, még ha a világban szét is vannak szórva. Isten azonban nem egyesíti őket, hogy ne adják fel saját elgondolásaikat az Ő akaratáért.

Ha Krisztus imáját teljes egészében elhiszi Isten népe, amikor mindennapi életében megvalósítja annak utasítását, akkor sorainkban egységes megmozdulás lesz látható. A testvéreket Krisztus szeretetének aranylánca fogja összekötni. Egyedül Isten Lelke tudja létrehozni ezt az egységet. Ő, aki megszentelte önmagát, megszentelheti tanítványait is. Ha vele egységre jutunk, akkor a legszentebb hitben eggyé válunk egymással is. Ha úgy küzdünk ezért az egységért, ahogy Isten szeretné, akkor meg is fog valósulni közöttünk. 
(Testimonies, 8. kötet, 242-243. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése