(Luk. 13,6–9)
„Az intés hozzánk is, nekünk is szól. Vajon te is gyümölcstelen fa vagy-e az Úr szőlőskertjében?... Mióta kapod az Ő ajándékait? Mióta figyeli és várja, hogy viszonozd szeretetét? Micsoda megtiszteltetés számodra, hogy az Úr szőlőjében lehetsz, és élvezheted a kertész éber gondoskodását... Látszólag egyházának, Krisztus testének a tagja vagy, de nem tudod, hogy mit jelent élő kapcsolatban lenni a szerető Istennel. Élete nem ragyog át a tiéden. Jellemének igaz vonásai, »a Lélek gyümölcsei« nem láthatók az életedben...
Látod ugye, ha homályosan is, hogy hiába foglalod a földet! Az irgalmas Isten mégis meghagyott. Nem néz rád ridegen, vádlóan. Nem fordul el részvétlenül tőled, nem engedi, hogy elpusztulj. Neked is azt kiáltja, mint évszázadokkal ezelőtt Izráelnek: »Miképpen adnálak oda Efraim, szolgáltatnálak ki Izráel!?... Nem végzem el haragom hevét, nem fordulok vissza Efraim vesztére, mert Isten vagyok én, és nem ember.« (Hós. 11,8–9)
A szánakozó Megváltó rólad is ezt mondja: »Kíméld meg még ez évben, amíg körülásom és megtisztítom!«
Milyen fáradhatatlan szeretettel szolgált Krisztus Izráelnek kegyelemidejük meghosszabbított időszakában!... Mindaz, amit a menny adhatott, rájuk áradt... Isten gondoskodása és értük végzett munkája nem hagyott alább, sőt fokozódott... Isten ma még hív: »Térj vissza hát Izráel az Úrhoz, a te Istenedhez!... Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből.« (Hós. 14,2–3)"
(Krisztus példázatai, A terméketlen fügefa c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése