(Péld. 21,5)
„Ma is oktatni kellene minden fiatalt a gyakorlati élet kötelességeire, mint egykor Izráel napjaiban. Mindenkinek valamilyen mesterséget kellene tanulnia, hogy szükség esetén azzal tarthassa fenn magát. Ezzel felvérteződne az élet veszélyeivel szemben, a testmozgás pedig előnyére válna mind a testi, mind a szellemi, mind az erkölcsi fejlődésnek. Testmozgás nélkül egyenesen lehetetlen arányos testalkatot és maradandó egészséget elérni. Az erős, tevékeny lélek, valamint a nemes jellem eléréséhez elengedhetetlenül fontos tényező a fegyelem és a rendszeres munka.
Minden tanulónak fizikai munkával kellene töltenie a nap egy részét. Így ifjú korában megszokná a szorgalmat, növekedne az önbizalma, és megmenekülne az olyan lealacsonyító szokásoktól, amelyek a lustaság következményei...
Tanítsuk az ifjúságot arra, hogy értse a maga teremtésbeli rendeltetését: dicsőítse Istent, és mások javára éljen. Ismertessük meg velük Isten irántuk táplált szeretetét, de azt a magas hivatást is, amelyre a földi élet iskolájában kell előkészülniük... Így nevelkedve sok ifjú megtanulná gyűlölni és elkerülni a bűnt, nem a jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem azért, mert felfedeznék a bűnben rejlő rútságot, ami megfosztja őket Isten erejétől, és foltot ejt azon az isteni képmáson, amit önmagukban hordoznak."
(Pátriárkák és próféták, A prófétaiskolák c. fejezetből)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése