„És ti Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."
(Kol 2:10)
Lelkünknek élő kapcsolatban kell lennie Üdvözítőjével. Állandóan nyitva kell tartanunk a közöttünk és Isten közötti érintkezés csatornáit, hogy lelkünk növekedhessen a kegyelemben és az Úr ismeretében.
De mennyien vannak, akik nem imádkoznak!
Ők úgy érzik, hogy a bűn kárhoztatása alatt vannak, és nem mehetnek Istenhez addig, míg nem tettek valamit kegyei elnyeréséért, vagy esetleg amíg Isten meg nem feledkezik törvényszegéseikről. Így szólnak: „Nem tudok harag és kételkedés nélküli szent kezeket felemelni Isten előtt, ezért nem jöhetek hozzá." Így hát távol maradnak Krisztustól. Bűnt követnek el, akik így tesznek, mert nélküle senki sem tud mást cselekedni, csak gonoszt.
Amikor bűnt követsz el, azonnal a kegyelem trónjához kell sietned és mindent elmondanod Jézusnak. Szívedet a bűn feletti szomorúságnak kell betöltenie, mivel a bűn által lelkiségedet gyöngítetted meg, megszomorítottad a mennyei angyalokat, megsebezted és megsértetted Üdvözítőd szerető szívét. Amikor töredelmes lélekkel kérted Jézus bocsánatát, hidd el, hogy megbocsátott neked. Ne kételkedj isteni kegyelmében, és ne utasítsd el végtelen szeretetének vigasztalását!
Ha gyermeked engedetlen volt és rosszat követett el ellened, de utána megtört szívvel jött hozzád, hogy bocsánatot kérjen, akkor tudod, hogy mit tennél. Tudod, milyen gyorsan szívedre ölelnéd őt és arról biztosítanád, hogy iránta való szereteted nem változott meg, hibáját pedig megbocsátottad. Talán irgalmasabb vagy, mint kegyelmes mennyei Atyád, aki annyira szerette a világot, hogy „az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"? (Jn 3:16)
Úgy kell Istenhez menned, ahogy a gyermekek mennek szüleikhez.
(Bible Echo, 1892. február 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése