szombat, február 25, 2017

EGYÜTTMŰKÖDÉS A LÉLEKKEL

EGYÜTTMŰKÖDÉS A LÉLEKKEL



"Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket."
(Fil 2:12) 

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2Kor 5:17) Az isteni erőn kívül semmi sem tudja újjátenni az emberi szívet és a lelkeket betölteni Krisztus szeretetével, mely az azok iránti szeretetben nyilvánul meg, akikért Ő meghalt. A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor egy ember megtér Istenhez, Ő új erkölcsi érzékkel látja el, új motiváló erőket ad neki, ezután azokat a dolgokat fogja szeretni, amelyeket Isten is szeret; mert életét szorosan Jézus életéhez kötötte a változhatatlan ígéretek aranyláncával. Szeretet, öröm, békesség és kimondhatatlan hála fogja betölteni az áldott ember lelkét és ajkáról e szavak hangzanak majd el: "a te jóvoltod felmagasztalt engem". (Zsolt 18:36)

Azonban azok, akik arra várnak, hogy varázsütésszerű változás menjen végbe jellemükben anélkül, hogy saját részükről határozott erőfeszítést tennének a bűn legyőzésére; csalódni fognak. Nincs okunk a félelemre, amíg Jézusra tekintünk. Nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a végsőkig képes megvédelmezni mindenkit, aki hozzá járul; de attól állandóan félhetünk, hogy régi természetünk újra magához ragadja az uralmat, s így az ellenség tőrt vet elénk és újra foglyaivá tesz bennünket.

Félelemmel és rettegéssel kell véghez vinnünk üdvösségünket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Korlátozott emberi erőnkkel kell olyan szentekké válnunk saját területünkön, mint amennyire Isten szent az ő területén. Lehetőségünkhöz mérten kell bemutatnunk az isteni jellem igazságát, szeretetét és kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a belenyomott pecsét formáját, úgy kell a léleknek is fogadnia Isten Lelkének benyomásait és megőriznie Krisztus képmását.
Naponta növekednünk kell a lelki szépségben.
Gyakran kudarcot vallanak abbéli erőfeszítéseink, hogy lemásoljuk az isteni mintát. Gyakran le kell borulnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk hibáink és tévedéseink miatt, de nem szabad elbátortalanodnunk; még buzgóbban kell imádkoznunk, sokkal teljesebben kell hinnünk, és még nagyobb kitartással újra meg kell próbálnunk átalakulni Urunk hasonlatosságára. 
(Selected Messages, 336-337. oldal)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése