szombat, február 29, 2020

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A GYŐZELEMIG

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A GYŐZELEMIG
 
Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1Kor 9:26-27)

Isten lépésről lépésre vezeti népét. A keresztény élet harc és menetelés. Ebben az ütközetben senkit sem bocsátanak el, az erőfeszítésnek állandónak és kitartónak kell lennie. Csakis szüntelen igyekezet által uralkodhatunk győzelmesen Sátán kísértései felett. 
A keresztény tisztességet ellenállhatatlan erővel kell keresni és eltökélt céltudatossággal kell megőrizni.

Van a kereszténységnek egy tudománya, melyet jól el kell sajátítanunk - tudomány, mely annyival mélyebb, szélesebb és magasabb bármely emberi tudománynál, amennyivel magasabbak az egek a földnél. Fegyelmezni, nevelni és edzeni kell az elmét; mivelhogy az Istent olyan módon kell szolgálni, melyek nem állnak összhangban született hajlamainkkal. Vannak öröklött és megszokott készségeink a rosszra, melyeket le kell győznünk. Életünk ideje alatt gyakran kell felhagynunk a neveléssel és a gyakorlással, hogy Krisztus iskolájának tanulói lehessünk. Arra kell nevelnünk szívünket, hogy rendíthetetlenné váljék Istenben. Olyan gondolkodásbeli szokásokat kell kialakítanunk, melyek képessé tesznek bennünket a kísértésnek való ellenállásra. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit – melyek oly magasak, mint az egek és az örökkévaló irgalom – a mi mindennapi életünkre való kihatásukban kell megértenünk. Minden tettnek, minden szónak, minden gondolatnak összhangban kell állniuk ezekkel az elvekkel.

A Szentlélek értékes ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorságra, állhatatosságra, szelídségre, hitre, a megmentő isteni hatalomba vetett megingathatatlan bizalomra az évek tapasztalatai alatt lehet szert tenni. Isten gyermekei a szent igyekezet és a jóhoz való szilárd ragaszkodás által pecsételik be sorsukat.

Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, mennyire van közel a mi próbaidőnk. Az örökkévalóság karnyújtásnyira van előttünk. A függöny lassan felgördül. Krisztus hamar eljön. Isten angyalai arra igyekeznek, hogy elvonjanak bennünket önmagunktól és a földi dolgoktól. Bár ne munkálkodnának hiába! 
(Testimonies, 8. kötet, 313-314. oldal)  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése