LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A GYŐZELEMIG

LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE A GYŐZELEMIG

 

„Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra: úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek." (1Kor 9:26-27)

Isten lépésről lépésre vezeti népét. A keresztény élet harc és menetelés. Ebben az ütközetben senkit sem bocsátanak el, az erőfeszítésnek állandónak és kitartónak kell lennie. Csakis szüntelen igyekezet által uralkodhatunk győzelmesen Sátán kísértései felett. 

A keresztény tisztességet ellenállhatatlan erővel kell keresni és eltökélt céltudatossággal kell megőrizni.

Van a kereszténységnek egy tudománya, melyet jól el kell sajátítanunk - tudomány, mely annyival mélyebb, szélesebb és magasabb bármely emberi tudománynál, amennyivel magasabbak az egek a földnél. Fegyelmezni, nevelni és edzeni kell az elmét; mivelhogy az Istent olyan módon kell szolgálni, melyek nem állnak összhangban született hajlamainkkal. Vannak öröklött és megszokott készségeink a rosszra, melyeket le kell győznünk. Életünk ideje alatt gyakran kell felhagynunk a neveléssel és a gyakorlással, hogy Krisztus iskolájának tanulói lehessünk. Arra kell nevelnünk szívünket, hogy rendíthetetlenné váljék Istenben. Olyan gondolkodásbeli szokásokat kell kialakítanunk, melyek képessé tesznek bennünket a kísértésnek való ellenállásra. Meg kell tanulnunk felfelé nézni. Isten Igéjének elveit – melyek oly magasak, mint az egek és az örökkévaló irgalom – a mi mindennapi életünkre való kihatásukban kell megértenünk. Minden tettnek, minden szónak, minden gondolatnak összhangban kell állniuk ezekkel az elvekkel.

A Szentlélek értékes ajándékai nem egy pillanat alatt fejlődnek ki. Bátorságra, állhatatosságra, szelídségre, hitre, a megmentő isteni hatalomba vetett megingathatatlan bizalomra az évek tapasztalatai alatt lehet szert tenni. Isten gyermekei a szent igyekezet és a jóhoz való szilárd ragaszkodás által pecsételik be sorsukat.

Nincs vesztegetni való időnk. Nem tudjuk, mennyire van közel a mi próbaidőnk. Az örökkévalóság karnyújtásnyira van előttünk. A függöny lassan felgördül. Krisztus hamar eljön. Isten angyalai arra igyekeznek, hogy elvonjanak bennünket önmagunktól és a földi dolgoktól. Bár ne munkálkodnának hiába! 

(Testimonies, 8. kötet, 313-314. oldal)  

FOLYAMATOS NÖVEKEDÉS

FOLYAMATOS NÖVEKEDÉS

„Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal világossága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig."

(Péld 4:18) 

Jézus végtelen áron tette lehetővé az embernek azt, hogy elérje a krisztusi jellem tökéletességét. Azoknak, akiknek előjoguk, hogy hallják az igazságot és Isten hangjaként fogadják a Szentírást, nincs mentségük arra, hogy lelki életükben törpék maradjanak. Fel kell használniuk adottságaikat, melyekkel Isten ellátta őket, nap mint nap tanulniuk kell, át kell élniük azt a lelki buzgalmat és erőt, melyet az Úr biztosít minden igazi hívőnek. Ha növekvő palánták akarunk lenni az Úr kertjében, akkor állandóan táplálnunk kell lelki életünket és fokozni komolyságunkat. A növekedés az Úr Jézus Krisztusba vetett hitünkben és a felőle szerzett ismereteinkben lesz láthatóvá. Nincsen a félúton fogadó, ahol ledobhatnánk kötelességeinket és pihenhetnénk útközben. Folyamatosan kell haladnunk a menny felé, szilárd vallásos jellemet fejlesztve.

Olyan mértékben fogunk részesülni a Szentlélek adományában, amennyire vágyunk rá, amennyire hiszünk benne és amilyen mértékben használni fogjuk azt a világosságot és tudást, melyet tőle kapunk. Oly mértékben ruháztatunk fel Szentlélekkel, amilyen mértékben képesek vagyunk befogadni Őt, és továbbadni másoknak. Krisztus mondja: „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál..." (Lk 11:10)

Aki igazán keresi Krisztus drága kegyelmét, azt bizonyosan nem éri csalódás. Az ígéretet Ő adta nekünk, aki nem fog megcsalni minket. Nem szállóigeként vagy elméletként közölte velünk, hanem tényként, mint az isteni kormányzat törvényét. Biztosak lehetünk abban, hogy megkapjuk a Szentlelket, ha egyénenként megkíséreljük Isten Igéjét próbára tenni. Isten igaz, és az Ő rendje tökéletes. „... aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (10. vers) A világosság és igazság aszerint ragyog ránk, amennyire lelkünk vágyakozik rá. Ó, bár mindannyian éheznénk és szomjaznánk az igazságot, hogy megelégíttessünk!

(Review and Herald, 1896. május 5.)

Napi ige - Örömteljes élet

„Boldog ember az, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot."

(Péld. 8,34–35)

„Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, amikor Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkodik. A bűn útja a nyomor és pusztulás útja... Az egész menny érdeklődve figyeli az ember boldogulását. 

Mennyei Atyánk csak azt kívánja, hogy kerüljük azokat az élvezeteket, amelyek szenvedést és keserű csalódást okoznak, és szerencsétlenné teszik életünket, végül pedig a boldogság és a menny kapuját is bezárják előttünk. A világ Megváltója békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek hozzá. Csakis olyan kötelezettségeket hárít ránk, amelyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazán örömteljes élet abban áll, hogy Krisztus – a dicsőség reménysége – bennünk lakozik, és ez nyilvánvalóvá is lesz jellemünkben."

(Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN

MEGSZENTELT, DE NEM BŰNTELEN

„Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék."

(1Kor 1:30-31) 

Itt különbséget kell tennünk az igazi és az álmegszentelődés között. A megszentelődés nem merül ki Isten Igéjének csupán megvallásában és tanításában, hanem magába foglalja az Ő akaratához való alkalmazkodást is. Akik azt állítják, hogy bűntelenek, és dicsekszenek megszentelődésükkel, azok önhittek, és nem ismerik fel, milyen veszélyben vannak. Ők abban a hiedelemben ringatták lelküket, hogy ha egyszer megtapasztalták Isten megszentelő erejét, akkor többé nem áll fenn az elbukás veszélye. Míg azt állítják, hogy gazdagok, meggazdagodtak és semmire sincs szükségük, addig nem tudják, hogy ők a nyavalyásak, szegények, vakok és mezítelenek.

De azok, akik igazán megszentelődtek, tudatában vannak saját gyengeségüknek. Érzik annak szükségességét, hogy világosságért, kegyelemért és erőért járuljanak Jézushoz, akiben az egész teljesség lakozik, és aki egyedül képes kielégíteni szükségleteiket. Meg vannak győződve tökéletlenségükről, ezért arra törekszenek, hogy egyre hasonlóbbá váljanak Krisztushoz és szent törvényének alapelveivel összhangban éljenek. Az önmagában elégtelenségnek ez a folyamatos érzése vezeti az embert az Istentől való teljes függőséghez, melyet az Ő Lelke munkál benne. A menny kincsestára megnyílik, hogy kielégítsen minden éhező és szomjazó lelket. Minden ilyen jellemvonásokkal rendelkező emberben élhet annak a napnak a bizonyossága, melyen azt a dicső országot megláthatjuk, melyet most csak képzeletben homályosan látunk.

Azoknak, akik érezték Isten megszentelő és átalakító hatalmát, nem szabad abba a veszélyes tévedésbe esniük, hogy azt gondolják, ők már bűntelenek, elérték a tökéletesség legmagasabb fokát és már túl vannak a kísértések határán. A színvonal, melyet a kereszténynek állandóan szem előtt kell tartania: Krisztus jellemének tisztasága és szépsége. Öltsön magára nap mint nap újabb szépséges jellemvonásokat, és tükröztessen vissza a világba egyre többet és többet az isteni képmásból.

(Bible Echo, 1898. február 21.)

Napi ige - Krisztus kísértései

„(Krisztus Jézus) ... amikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig."

(Fil. 2,8)

„Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azoknak, akik megkísértetnek."

(Zsid. 2,18)

„Sátán azt gondolta, hogy kísértéseivel megcsalhatja a világ Megváltóját, aki egy merész mozdulattal egyszercsak isteni hatalmát fogja érvényesíteni... A mennyei lények tisztelete vette körül Jézust, és felelevenedett előttük abszolút hatalma. Éppolyan nehéz feladat volt számára emberi mivoltát elfogadni, mint amilyen nehéz nekünk embereknek a megromlott emberi természet fölé emelkedni... 

Krisztus a legszigorúbb próbatétel alá vettetett: minden képességének teljes erejét igényelte, hogy ellenálljon a hajlamnak, amely arra késztette volna, hogy isteni hatalmát felhasználja és kiszabadítsa magát a veszedelmes helyzetekből, így diadalmaskodva a sötétség Fejedelmének hatalma felett."

(Review and Herald, 1875. ápr. 1.)

MEGSZABADULNI A BŰN ÁTKÁTÓL

MEGSZABADULNI A BŰN ÁTKÁTÓL

„Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet."

(Róm 6:22) 

Az Úr azt szeretné, ha népének egészséges hite lenne, s nem tagadnák meg az üdvösség nagy ajándékát, melyet oly készséggel kínál fel nekik. Ne higgyük azt, hogy majd valamikor a jövőben nagy munka fog folyni értünk, hiszen a munka már befejeződött. A hívőt nem arra szólítják fel, hogy békéljen meg Istennel, mert ezt soha sem kell megtennie és nem is tudná megtenni. El kell fogadnia Krisztust, az ő békességét, mert Krisztussal együtt jár Isten és a békesség is. Krisztus véget vetett a bűnnek, annak nehéz átkát saját testén hordozta a fán, és megszabadította az átoktól azokat, akik hisznek benne, mint személyes Megváltójukban. Ő véget vet annak, hogy a szívet a bűn hatalma irányítsa, s így a hívő élete és jelleme Krisztus igaz jelleméről tehet bizonyságot. 

Jézus elküldi Szentlelkét azoknak, akik kérik tőle; mert szükséges, hogy minden hívő megszabaduljon a szennytől éppúgy, mint a törvény átkától és kárhoztatásától. A Szentlélek munkája és az igazság megszentelő ereje által a hívő alkalmassá válik a mennyek országára, mert Krisztus és az ő igazsága munkálkodik bennük és rajtuk. E nélkül egyetlen léleknek sincs joga a mennyhez. Nem tudnánk élvezni a mennyországot, ha nem készülnénk fel annak szent légkörére a Lélek befolyása és Krisztus igazsága által.
Annak érdekében, hogy a menny polgárai lehessünk, be kell töltenünk a törvény követelményeit: 
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." (Lk 10:27) 

Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha hitben megragadjuk Krisztus igazságát. Krisztust szemlélve élő és ható elvek töltik be szívünket, a Szentlélek végzi munkáját, s a hívő fejlődhet a kegyelemben, az erőben s jellemében. Átalakul Krisztus képmására, míg lelki fejlődése eléri a Krisztus Jézusban való érett férfiúság mértékét. Így vet véget Krisztus a bűn átkának, és szabadítja meg a hívő lelket annak befolyásától és hatásától. 

(Selected Messages, 1. kötet, 394-395. oldal)

Napi ige - Istennél a győzelem is más, mint a világban

„Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek."

(I.Kor. 9,24)

„Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamennyi versenyfutó, a díjat mégiscsak egy kaphatta meg. Csak egyetlen kéz nyúlhatott az áhított babérkoszorú után. Gyakran megtörténhetett, hogy valakit – aki a legnagyobb erőfeszítések után már-már a díj elérésére nyújtotta ki a kezét – az utolsó pillanatban megelőzte valamelyik vetélytársa, és elragadta tőle a győzelmi jelvényt.

A keresztény élet harcában ez nem fordulhat elő. 

A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelelt. Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik, és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsaké a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb hívő éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának."

(Apostolok története, Felhívás a magasabbrendű életre c. fejezetből)

EGYÜTTMŰKÖDÉS A LÉLEKKEL

EGYÜTTMŰKÖDÉS A LÉLEKKEL

„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket."

(Fil 2:12) 

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." (2Kor 5:17) Az isteni erőn kívül semmi sem tudja újjátenni az emberi szívet és a lelkeket betölteni Krisztus szeretetével, mely az azok iránti szeretetben nyilvánul meg, akikért Ő meghalt. A Lélek gyümölcse a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Amikor egy ember megtér Istenhez, Ő új erkölcsi érzékkel látja el, új motiváló erőket ad neki, ezután azokat a dolgokat fogja szeretni, amelyeket Isten is szeret; mert életét szorosan Jézus életéhez kötötte a változhatatlan ígéretek aranyláncával. Szeretet, öröm, békesség és kimondhatatlan hála fogja betölteni az áldott ember lelkét és ajkáról e szavak hangzanak majd el: „a te jóvoltod felmagasztalt engem". (Zsolt 18:36)

Azonban azok, akik arra várnak, hogy varázsütésszerű változás menjen végbe jellemükben anélkül, hogy saját részükről határozott erőfeszítést tennének a bűn legyőzésére; csalódni fognak. Nincs okunk a félelemre, amíg Jézusra tekintünk. Nincs okunk kételkedni abban sem, hogy a végsőkig képes megvédelmezni mindenkit, aki hozzá járul; de attól állandóan félhetünk, hogy régi természetünk újra magához ragadja az uralmat, s így az ellenség tőrt vet elénk és újra foglyaivá tesz bennünket.

Félelemmel és rettegéssel kell véghez vinnünk üdvösségünket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a véghezvitelt jókedvéből. Korlátozott emberi erőnkkel kell olyan szentekké válnunk saját területünkön, mint amennyire Isten szent az ő területén. Lehetőségünkhöz mérten kell bemutatnunk az isteni jellem igazságát, szeretetét és kiválóságát. Ahogy a viasz felveszi a belenyomott pecsét formáját, úgy kell a léleknek is fogadnia Isten Lelkének benyomásait és megőriznie Krisztus képmását.
Naponta növekednünk kell a lelki szépségben. Gyakran kudarcot vallanak abbéli erőfeszítéseink, hogy lemásoljuk az isteni mintát. Gyakran le kell borulnunk, hogy Jézus lábainál sírjunk hibáink és tévedéseink miatt, de nem szabad elbátortalanodnunk; még buzgóbban kell imádkoznunk, sokkal teljesebben kell hinnünk, és még nagyobb kitartással újra meg kell próbálnunk átalakulni Urunk hasonlatosságára. 

(Selected Messages, 336-337. oldal)

Napi ige - Könyörgés

„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek... és megállhassatok az Emberfia előtt."

(Luk. 21:36)

„Hit által kiegyenlíthető a jellem minden fogyatékossága, megtisztítható minden foltja, helyrehozható minden hibája, fejleszthető minden jó vonása. Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy sikeresen küzdjünk a bűn ellen, és keresztény jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, amelyek imáinkra válaszként éreztetik hatásukat, véghezviszik a kegyelemért folyamodó lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög... »Kérjetek és megadatik néktek!« (Luk. 11,9)
A keresztény része a munkában az, hogy állandóan küzdjön fogyatkozásai ellen. Folyton könyörögjön Megváltójához, hogy gyógyítsa meg lelke valamennyi hibáját. A hívő önmaga nem elég bölcs, nem elég erős, hogy győzzön. E tulajdonságok az Úréi, aki megadja ezeket mindazoknak, akik alázatosan és töredelmesen könyörögnek segítségéért."

(Apostolok története, Átalakult élet és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)

Napi ige - Életszentség

„Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna. De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára."

(Fil. 3,2–14)

„Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, vagy egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzése által érjük el, hanem annak eredményeként, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítés, szigorú önfegyelem és kemény küzdelem árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár ránk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, amelyre feljutva, elmondhatnánk: Célhoz értem. Az életszentség életfogytig tartó engedelmesség gyümölcse."

(Apostolok története, Átalakult élet c. fejezetből)

ÁTVÁLTOZNI AZ Ő KÉPMÁSÁRA

ÁTVÁLTOZNI AZ Ő KÉPMÁSÁRA

„Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." 

(2Kor 3:18) 

Bűnnel terhelt, küszködő lelkek! Jézus − megdicsőült testben − felment a mennybe, hogy közbenjárjon értünk. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez." (Zsid 4:15-16) 

Állandóan Jézusra kell néznünk, hitünk szerzőjére és bevégzőjére; mert szemlélés által változunk át az ő hasonlatosságára, jellemünk olyan lesz, amilyen az övé. Örülnünk kell, hogy minden ítélet a Fiúnak adatott, mert emberként megismerkedett a meggyötört emberiség minden problémájával. 

„Megszentelődni" azt jelenti, hogy az isteni természet részesei leszünk, megkapjuk Jézus lelkét és értelmét és az ő iskolájában tanulunk. „Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől." Lehetetlen, hogy bárki közülünk saját ereje vagy saját erőfeszítései által végrehajtsa önmagában ezt a változást. A Szentlélek, a Vigasztaló − akiről Jézus mondta, hogy elküldi Őt a világba −, Ő az, aki Krisztus képmására formálja át jellemünket; és amikor ez a munka befejeződik, akkor tükörként verjük vissza az Úr dicsőségének sugarait. Így hát annak jelleme, aki így szemléli Krisztust, annyira hasonlóvá válik az Övéhez, hogyha valaki ránéz, Krisztus jellemét látja ragyogni rajta, mint egy tükörképből. Útjaink és akaratunk úgy változnak át napról napra Krisztus útjaivá és akaratává, szépséges jellemévé, hogy észre sem vesszük. Így növünk fel Krisztushoz és tükrözzük vissza önkéntelenül az ő képmását. 

A hitvalló keresztények általában nem távolodnak el kellőképpen az alantas földi dolgoktól. Szemük hozzáedződött, hogy csak a közönséges dolgokat vegye észre, és gondolataik azon időznek, ami a szemük előtt van. Vallásos tapasztalataik gyakran sekélyesek és nem kielégítőek, szavaik könnyelműek és értéktelenek. Hogyan tudnák így visszatükrözni Krisztus jellemét? Hogyan tudnák szerteszórni az igazság Napjának fénysugarait a föld sötét zugaiba? Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy hasonlóak vagyunk Krisztushoz. 

(Review and Herald, 1891. április 28.)

BENNE MEGNYUGODVA

BENNE MEGNYUGODVA

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek."

(Mt 11:29) 

Amikor alázatos és szelíd szívvel jártál, munkálkodtak érted oly munkával, melyet csak Isten tud végezni; mert Isten munkálja mind az akarást, mind a véghezvitelt jó kedvéből. Az ő szerető vágya pedig az, hogy Krisztusban élj és megnyugodjál szeretetében. Nem szabad megengedned, hogy bármi elrabolja lelked békéjét, nyugalmát és azt a bizonyosságot, hogy Jézus máris elfogadott. Tiéd minden ígéret, tiéd annak alapján, hogy teljesíted az Úr kívánalmait. A szeretetében való tökéletes megnyugvás titka az, hogy utaidat − melyek olyan bölcseknek látszanak − hagyd el teljesen és fogadd el Krisztus útjait. 

Életünk átadása többet jelent, mint gondolnánk. Meg kell tanulnunk tőle a szelídséget és alázatot, mielőtt valóra válhatnék az ígéret beteljesedése: „és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek". Az „én" úgy alakul át, ha megtanuljuk Krisztus szokásait, alázatát, szelídségét, ha felvesszük magunkra Krisztus igáját és alávetjük magunkat a tanulásnak. Nincs senki, akinek ne volna tanulnivalója. Mindenkinek Jézus Krisztustól kell tanulnia. Amikor átadjuk magunkat Krisztusnak, Ő minden örökölt és szerzett rossz jellemvonásunkat elveszi, amelyek csak gátjai annak, hogy mi bűnösök isteni természet részeseivé legyünk. Amikor az én meghal, akkor Krisztus kel életre az ember szívében. Ő Krisztusban él, Krisztus pedig benne. 

Krisztus arra vágyik, hogy mindenki az ő tanulója legyen. Így szól: Engedjétek, hogy tanítsalak titeket, adjátok nekem szíveteket! Nem foglak elnyomni benneteket, hanem olyan jellemet alakítok ki bennetek, hogy az elemibb iskolából a magasabb osztályba lépjetek. Engedjétek át minden dolgotokat nekem! Hadd formáljam ki életemet, türelmemet, hosszútűrésemet, elnézésemet, szelídségemet, alázatosságomat, annak jellemében, aki bennem él. ... Akkor nemcsak az az ígéret lesz a tiéd, hogy „Adok neked...", hanem az is, hogy „nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek". 

(Bible Training School, 1903. augusztus 1.)

Napi ige - Megszentelődés naponta

„Emberi módon szólok a ti testetek erőtelensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra, azonképpen szánjátok oda most a tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre."

(Róma 6,19)

„Ha Isten Lelke uralja a szívet és a lelket, a megtért ember... ne tegye ölbe a kezét és ne elégedjen meg azzal, amit Krisztus eddig érte munkált. 

Aki be akar jutni Krisztus országába, az tapasztalni fogja, hogy a bűnös természet minden ereje és a sötétség birodalmának hatalmai által felszított szenvedélye összeesküszik ellene. Minden nap újból oda kell szentelnie magát, minden nap fel kell vennie a harcot a gonosszal. Régi szokások, velünk született rossz hajlamok fognak harcolni a felsőbbségért. Ezekkel állandóan küzdeni kell, hogy Krisztus erejében győzelmet arathassunk.
A Megváltó földi életében, amelyet a gonosszal szemben tanúsított állandó ellenállás csiszolt tökéletessé, bemutatta, hogy miként juthat el az ember – Istennel együttmunkálkodva – már itt e földön a jellem tökéletességére... Megváltónk örömmel árasztja ránk áldásait, amelyekre a gonosszal való küzdelemben szükségünk van... Nem érheti kudarc azt, aki hitben folyton előrehaladva, lépésről lépésre felfelé jut a menny kapujához vezető létrán, mígnem eléri annak legmagasabb fokát."

(Apostolok története, Rómából írt levelek és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)

BETELJESEDVE ŐBENNE

BETELJESEDVE ŐBENNE


„És ti Őbenne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." 

(Kol 2:10) 

Nem léphetsz be a mennybe, ha bármi fogyatékosság vagy hiba van jellemedben. A mennyre most, ebben a problémákkal teli életben kell felkészülnöd. Ha Krisztus eljövetelekor be akarsz lépni az igazak lakhelyére, akkor Isten Lelke hathatós indíttatására van szükséged, hogy személyes tapasztalatod legyen és teljessé lehess Őbenne, akiben lakozik az Istennek teljessége testileg. Krisztus igazságának ereje által el kell hagynunk minden romlottságot. 
Lelkünknek élő kapcsolatban kell lennie Üdvözítőjével. Állandóan nyitva kell tartanunk a közöttünk és Isten közötti érintkezés csatornáit, hogy lelkünk növekedhessen a kegyelemben és az Úr ismeretében.
De mennyien vannak, akik nem imádkoznak! 
Ők úgy érzik, hogy a bűn kárhoztatása alatt vannak, és nem mehetnek Istenhez addig, míg nem tettek valamit kegyei elnyeréséért, vagy esetleg amíg Isten meg nem feledkezik törvényszegéseikről. Így szólnak: „Nem tudok harag és kételkedés nélküli szent kezeket felemelni Isten előtt, ezért nem jöhetek hozzá." Így hát távol maradnak Krisztustól. Bűnt követnek el, akik így tesznek, mert nélküle senki sem tud mást cselekedni, csak gonoszt.


Amikor bűnt követsz el, azonnal a kegyelem trónjához kell sietned és mindent elmondanod Jézusnak. Szívedet a bűn feletti szomorúságnak kell betöltenie, mivel a bűn által lelkiségedet gyöngítetted meg, megszomorítottad a mennyei angyalokat, megsebezted és megsértetted Üdvözítőd szerető szívét. Amikor töredelmes lélekkel kérted Jézus bocsánatát, hidd el, hogy megbocsátott neked. Ne kételkedj isteni kegyelmében, és ne utasítsd el végtelen szeretetének vigasztalását! 

Ha gyermeked engedetlen volt és rosszat követett el ellened, de utána megtört szívvel jött hozzád, hogy bocsánatot kérjen, akkor tudod, hogy mit tennél. Tudod, milyen gyorsan szívedre ölelnéd őt és arról biztosítanád, hogy iránta való szereteted nem változott meg, hibáját pedig megbocsátottad. Talán irgalmasabb vagy, mint kegyelmes mennyei Atyád, aki annyira szerette a világot, hogy „az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen"? (Jn 3:16) 
Úgy kell Istenhez menned, ahogy a gyermekek mennek szüleikhez. 

(Bible Echo, 1892. február 1.)

Napi ige - Tökéletesség

„...Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített."

(2Tim. 3,17)

„Isten csak azokat fogadja el, akik magasra tűzik a célt... Ne próbáljuk a mércét öröklött vagy szerzett rossz hajlamainkhoz igazítani! Értsük meg, hogy a jellem tökéletlensége bűn! Isten minden szép és tökéletes jellemvonást harmonikusan és hiánytalanul önmagában hordoz, és mindazokat felruházza ugyanezekkel a kiváltságokkal,saját jellemvonásaival, akik elfogadják Krisztust, mint személyes megváltójukat. Mindazoknak, akik Isten munkatársai kívánnak lenni, igyekezniük kell, hogy minden fizikai és szellemi képességüket tökéletesítsék. Az igazi nevelés a fizikai, szellemi és erkölcsi képességek felkészítése Isten szolgálatára. Ez az a nevelés, amely az örök életre szól...

Krisztus soha nem mondta, hogy a jellem tökéletesítése könnyű feladat. Nemes, kiegyensúlyozott jellemet nem lehet örökölni. Nem jutunk hozzá véletlenül, hanem Krisztus érdemei és ereje által, valamint személyes erőfeszítéssel. Isten ad szellemi és lelki képességeket, a jellemünket pedig mi alakítjuk ki az énünkkel folytatott kemény, szívós küzdelem árán. Szigorúan meg kell szabadulnunk minden egyes kedvezőtlen jellemvonásunktól.

Senki se mondja, hogy nem tudja jellemhibáit orvosolni! Ha erre a megállapításra jutsz, biztosan elveszíted az örök életet... Ha nem akarsz, akkor nem is tudsz győzni. Az igazi nehézség megszenteletlen, bűnnel fertőzött szívünkben rejlik, abban, hogy nem engedjük Isten irányítását érvényesülni."

(Kriszus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

ŐT SZEMLÉLVE

ŐT SZEMLÉLVE

„Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!" 

(Ésa 45:22 - új prot. ford.) 

A törvény követelményeinek betöltése érdekében, hitben meg kell ragadnunk Krisztus igazságát, és sajátunkként kell azt elfogadnunk. Ha egységben vagyunk Krisztussal és hit által elfogadjuk az ő igazságát, akkor leszünk képesek Krisztus munkatársaiként dolgozni Isten művében. Ha hajlandó vagy a gonosz áramlatokkal sodródni, és nem működsz együtt a mennyei küldöttekkel, hogy megfékezd a törvényszegést családodban és a gyülekezetben annak érdekében, hogy az örökkévaló igazság költözzék a helyére, akkor nincs hited. 

A hit szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. A Szentlélek hit által munkálkodik a szívben, hogy megszentelje azt; de ez nem jöhet létre anélkül, hogy az ember ne működnék együtt Krisztussal. Csak a Szentléleknek a szívünkben végzett munkája által válhatunk alkalmassá a mennyre; mert bennünk kell élnie Krisztus igazságának − mint ajánlólevélnek −, hogy az Atya elé járulhassunk. Annak érdekében, hogy Krisztus igazsága a miénk lehessen, naponta át kell alakulnunk a Szentlélek befolyása által, és isteni természet részeseivé kell lennünk. A Szentlélek munkája emelkedetté teszi ízlésünket, megszenteli szívünket és nemessé teszi egész emberi lényünket.
Tekintsen szívünk Jézusra. „Ímé az Istennek ama Báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29) 

Krisztus senkit sem kényszerít arra, hogy rá tekintsen, de hangja sóvárogva hív: „Nézz fel és élsz!" Ha Krisztust szemléljük, meglátjuk, hogy szeretete példa nélküli, hogy ő a bűnös helyére lépett és neki adta makulátlan igazságát. 

Amikor a bűnös Megváltóját szemléli, amint helyette haldoklik a kereszten a bűnök átka alatt, megbocsátó szeretetét látva vonzalom ébred iránta szívében. A bűnös szereti Krisztust, mert Krisztus előbb szerette őt, és a törvény betöltése a szeretet. A megtérő bűnös ráébred arra, hogy Isten „hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól". (1Jn 1:9) Isten Lelke a hívő szívében munkálkodik, képessé teszi őt arra, hogy az engedelmességben lépésről lépésre haladjon, egyre erősebb és erősebb legyen és egyre több és több kegyelmet kapjon a Krisztus Jézusban.

(Review and Herald, 1892. november 1.)

Napi ige - Isten szándékai és a mieink

„A Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, mondja ezt: Jöjj! Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen."

(Jel. 22,17)

„Az Úr nem szándékozik megbénítani az ember akaraterejét. Istennel együttműködve az ember eredményesen törekedhet a jóra. Isten nem akaratunk megtörését szeretné elérni, mert hiszen éppen ezzel a képességünkkel végezhetjük el a ránk bízott munkát." 

(Review and Herald, 1892. nov. 1.)

„Isten azt akarja, hogy uralkodjunk önmagunk felett, de beleegyezésünk és együttmunkálkodásunk nélkül nem segíthet rajtunk. Isten Lelke az embernek adott erők és képességek által munkálkodik. Önmagunktól nincs erőnk, hogy szándékainkat, vágyainkat és hajlamainkat összhangba hozzuk Isten akaratával. Ha azonban készek vagyunk arra, hogy készségesekké tegyen bennünket, akkor az Üdvözítő elvégzi ezt érettünk, »lerontja az okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejt minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak« (2Kor. 10,5)."

(Apostolok története, Rómából írt levelek c. fejezetből)

BENNE MARADNI

BENNE MARADNI

„Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha énbennem maradtok."

(Jn 15:4) 

Szükségünk van arra, hogy az isteni Lélek adományáért imádkozzunk, aki gyógyír bűntől sebzett szívünkre. A kinyilatkoztatás felszíni igazságait − melyek világosak és könnyen érthetőek − sokan elfogadják, gondolván, hogy ez minden, ami szükséges; de a Szentlélek, aki az elmében munkálkodik, komoly vágyat ébreszt a tévedésektől mentes igazság után. Aki valóban vágyik arra, hogy megtudja, mi az igazság, nem részesül elutasításban; mert a szorgalmas kereső jutalma a drága igazság. Szükséges éreznünk Isten kegyelmének átalakító hatalmát, és sürgetek mindenkit, aki eddig bezárta ajtaját Isten Lelke előtt, hogy nyissa meg azt, és kérje komolyan, hogy "Maradj bennem!" Miért nem borulunk le az isteni kegyelem trónja előtt azért imádkozva, hogy Isten Lelke töltessék ki ránk, ahogy az a tanítványokkal is történt? Az Ő jelenléte meglágyítja kemény szívünket, örömmel és vigassággal tölt be, és az áldások csatornáivá tesz bennünket. 

Az Úr a hit gazdagságát adja minden egyes gyermekének. Ez a hit a Szentlélek elmében végzett munkájának a gyümölcse. Ő minden szívbe beköltözik, mely befogadja Őt, figyelmeztető szavakat intéz a megátalkodottakhoz, és Jézusra, az Isten Bárányára irányítja figyelmüket, aki elvette a világ bűneit. Fényt sugároz azoknak elméjébe, akik törekednek arra, hogy együttműködjenek Istennel, alkalmassá és bölccsé teszi őket az Úr munkájának végzésére.

A Szentlélek sohasem hagy magára olyan lelket, aki Jézust keresi. Jézus dolgaiból vesz, és bemutatja a kereső embernek; s ha ő a szemeit Jézusra függeszti, a Szentlélek munkája nem fejeződik be addig, míg a lélek át nem alakul Ura képmására. A Lélek kegyelmes befolyásának hatására a bűnös lelkülete és céljai megváltoznak; éhezni és szomjúhozni fogja az igazságot, és Krisztust szemlélve jelleme dicsőségről dicsőségre átváltozik, és egyre jobban és jobban fog hasonlítani Mesteréhez. 

(Signs of the Times, 1899. szeptember 27.)

Napi ige - Isten vonzáskörzetében

„Senki sem jöhet énhozzám, hanemha az Atya vonja őt, aki elküldött engem..."

(Ján. 6,44)

„Ugyanaz az isteni erő, amely a természetet uralja, hat az emberi szívre is, kimondhatatlan vágyat ébresztve benne valami után, ami itt nincs. E világ kincsei nem elégíthetik ki vágyait. Isten Lelke munkálkodik benne, hogy olyan javak után törekedjen, amelyek egyedül nyújthatnak a léleknek békét és nyugalmat. Ezek a javak: a Krisztussal való közösség, az életszentség öröme. 

Az Üdvözítő folytonosan munkálja az emberi lelket a maga látható és láthatatlan befolyásával, hogy a bűn ki nem elégítő örömeitől elvonja és a végtelen öröm forrásához vezesse, amelyet csak Őbenne nyerhetnek... Ti, akik teljes szívetekből valami annál jobb után vágyakoztok, mint amit e világ nyújthat, ismerjétek fel ebben a vágyban Isten hívó szavát!"

(Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)

KRISZTUS ÉRTELME VAN BENNÜNK

KRISZTUS ÉRTELME VAN BENNÜNK

„Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van."

(1Kor 2:16)

Amikor az embert meggyőzi az igazság, akkor elkezdődik benne a jellem átalakulása. Tudása egyre növekszik, miközben Isten engedelmes gyermekévé válik. Isten értelme és akarata lesz az ő akarata is, és mivel állandóan Istentől kér tanácsot, egyre jobban megismeri Őt. Értelme általános fejlődésnek indul, mert azt maradéktalanul a Szentlélek irányításának rendelte alá. 

Ez nem egyoldalú nevelés, mely egyoldalú jellemet eredményez; hanem ilyképpen harmonikus, sokoldalú jellem alakul ki. Az erőtlen és határozatlan jellemben megnyilvánuló gyengeségeit legyőzte, és a folyamatos odaszentelődés és kegyesség olyan közeli kapcsolatba hozza az embert Jézus Krisztussal, hogy Krisztus értelmében részesül. Eggyé lesz Krisztussal, elvei tiszták és erősek, felfogóképessége éles lesz. Ez az a bölcsesség, mely Istentől, minden világosság és tudás forrásától származik.

Isten kegyelme kiáradt azokra az alázatos, engedelmes, lelkiismeretes lelkekre, akik hasonlítottak az igazság Napjához. Megnövelte értelmi képességeiket, és a leglenyűgözőbb módon - folyamatos engedelmesség és gyakorlás által − erősítette meg azokat, akik arra vágytak, hogy adottságaikat − bármilyen kevés legyen is az - a Mester szolgálatában hasznosítsák; és növekedjenek a kegyelemben és Jézus Krisztus megismerésében, s a jó cselekedetek bőséges gyümölcseit teremjék Isten dicsőségére. A tudáshoz és a magas követelményekhez ragaszkodó emberek tehát megtanulhatják a legdrágább leckéket a „tudatlanok" elveiből és példáiból − ahogy a világ hívná őket. De ha mélyebb betekintésük lenne, láthatnák, hogy a legmagasabb rangú iskolában szerezték tudásukat: Jézus Krisztus iskolájában... Isten Igéjének megnyitását az emberi képességek figyelemre méltó növekedése követi; az Isten Igéjében való elmélyülés tehát azt jelenti, hogy szívünkbe hívjuk az isteni igazságot, hogy a Szentlélek munkája által tisztítsa meg és tegye újjá lelkünket. 

(Review and Herald, 1887. július 19.

Napi ige - A törvény szentsége

„A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük!"

(Róma 3,31)

„Krisztus olyan áldozatot hozott az ember megmentése érdekében, amely egyedülálló, mert megszabadítja a bűnöst a bűntől, amely minden nyomorúság és baj forrása világunkban. A bűnösre kiterjesztett kegyelem közelebb vonja őt Krisztushoz. Ha erre a vonzásra pozitív választ ad, ha Istenhez bűnbánattal, bűnvallomással közeledik és hisz az evangélium reménységében, akkor Isten nem fogja elvetni. Így nem Isten törvénye gyengül, hanem a bűn hatalma törik meg és a kegyelem pálcája kinyújtatik a bűnbánó bűnösre." 

(1890. 11. sz. levél)

„Nem abban áll az evangélium munkája, hogy meggyengítse Isten szent törvényét, hanem hogy segítse az embert megtartani a törvény előírásait... 

A Krisztusban való hit, amely megmenti a lelket, nem olyan, mint amilyennek sokan bemutatják: »Higgy – kiáltják –, csak higgy Krisztusban, és üdvözülsz! Mindössze csak ennyit kell tenned«. Az igaz hit azonban – miközben teljesen Krisztusban bízik az üdvösség tekintetében – elvezet az Isten törvénye iránti teljes tisztelethez és engedelmességhez is. 

A hit cselekedetek által nyilatkozik meg. János apostol kijelenti: »Aki azt mondja, hogy ismeri Őt, de nem tartja meg az Ő parancsolatait, hazug az...« (1Ján 2,4). Az ellenség mindig azon dolgozik, hogy elválassza egymástól a törvényt és az evangéliumot. Azok azonban kéz a kézben haladnak... Az Úr törvénye a fa, az evangélium pedig annak illatos virága és gyümölcse."

(1897. 119. sz. levél)

KRISZTUSI JELLEM

KRISZTUSI JELLEM

„Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben."

(Kol 3:3) 

Jézus a tökéletes minta. Ahelyett, hogy énünknek kedveznénk és saját utunkat járnánk, törekedjünk arra, hogy visszatükrözzük az ő képmását. Ő kedves és udvarias, együttérző és gyengéd volt. Hasonlítunk hozzá ilyen vonatkozásban? Törekszünk-e arra, hogy életünk jó cselekedetektől illatozzék? Szükségünk van Krisztus egyszerűségére. Félek, hogy sok esetben a kemény, érzéketlen lelkület keríti birtokába szívünket, mely teljesen eltér az isteni mintától. Azt az örök érvényű alapelvet − hogy szeressük egymást, ahogy Krisztus is szeretett minket −, melyet sokan nagy becsben tartottak, s erényként tanítottak, mindenkinek ma is helyre kell állítania.

Nem elég, hogy csupán megvalljuk hitünket; a látszólagos beleegyezésnél valami többre van szükség. Valóban meg kell ismernünk és őszintén át kell élnünk az igazság alapelveit, ahogy azok Jézusban megnyilatkoznak. A Szentléleknek kell bennünk munkálkodnia, és ítélőképességünk központjába kell állítania ezeket az alapelveket, hogy megismerhessük erejüket és élő valósággá válhassanak életünkben. Az elmének engedelmeskednie kell a szabadság királyi törvényének, annak a törvénynek, melyet Isten Lelke a szívünkbe vés és világosan megértet velünk. 

A bűn kiűzése a Lélek feladata, melyet úgy végez el, hogy munkára szólítja legnemesebb erőit. Az egyetlen szabadság, melyet a véges ember élvezhet, hogy összhangba kerül Istennel, teljesíti a kívánalmakat, melyek az embert az isteni természet részesévé tehetik, s így megmenekül a romlástól, mely a testi vágyak miatt van a világban...

Az emberi természetet megrontotta és eltorzította a bűn. Ez a természet teljesen különbözik az első emberétől, aki Teremtője kezéből került ki. Jézusnak az a szándéka, hogy elvegye az ember fogyatékosságát és bűnét, s cserébe saját jellemének hibátlanságát és szépségét ajándékozza neki. Azt teszi, hogy az igazság által helyreállítja a lelket. A rossz választás nem tudja a helyreállításnak ezt a munkáját elvégezni, ezért lennie kell lelki látásunknak, hogy különbséget tudjunk tenni igazság és hamisság között, s ne essünk bele az ellenség tőrébe. 

(Review and Herald, 1885. november 24.)

Napi ige - Biztonságban Istennél

„A békességnek Istene megrontja Sátánt a ti lábaitok alatt, hamar."

(Róma 16,20)

„Az üdvösséget együttmunkálkodás útján nyerjük el. A megtérő bűnös és Isten között szoros kapcsolat létesül... Az eredmény azonban teljesen Istentől függ. Csupán emberi erőfeszítések nem elegendőek, Isten segítsége nélkül teljesen értéktelen próbálkozások. Isten munkálkodik, és az ember is. Az embernek kell ellenállnia a kísértésnek, de az erőt ehhez Istentől nyeri. Így egészíti ki egymást egyrészt a végtelen bölcsesség, részvét és erő, másrészt a gyengeség, bűn és teljes tehetetlenség." 

(Apostolok története, Rómából írt levelek c. fejezetből)

„Ha a lélek átadja magát Krisztusnak, akkor az új szívet új hatalom uralja. Olyan változás megy végbe, amelyet az ember önmagáért sohasem munkálhat: természetfeletti, mert természetfeletti elemet visz az ember lényébe. A Krisztusnak átadott lélek az Ő erődjévé válik, melyet fenntart a lázadó világban... Csak ha átadjuk magunkat Krisztus irányításának, akkor nem uralhat bennünket a Gonosz."

(Jézus élete, A világ világossága c. fejezetből)

Napi ige - A hit ereje

„Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk"

(Zsid. 10,38–39)

„Isten népe történelmében a nehézségek leküzdhetetlennek látszó nagy hegyei meredtek azok elé, akik igyekeztek véghezvinni a menny szándékát. Ezeket az akadályokat az Úr hitük próbájaként engedte meg. Amikor minden oldalról körül vagyunk zárva, itt a legfőbb ideje, hogy bízzunk Istenben és Lelkének erejében. 

Az élő hit gyakorlása közben lelkileg megerősödünk, és bizodalmunk rendíthetetlenné válik. Így lesz a lélek győzelmes hatalommá.
A hit parancsoló szava előtt eltűnnek az akadályok, amelyeket Sátán helyez a keresztény ember útjába. A menny hatalmasságai sietnek segítségünkre. »Semmi sem volna lehetetlen néktek.« (Máté 17,20) 

Ha a világ valamit kezdeményez, azt látványosan és dicsekvéssel teszi. Isten pedig a kis dolgokat szánja az igazság és jogosság dicső győzelmének kezdetéül. Néha csalódásokkal és látszólagos kudarccal neveli munkásait. Azt akarja, hogy megtanuljanak a nehézségeken diadalmaskodni. 

Az ember könnyen elbizonytalanodik a zűrzavar és akadályok láttán. Pedig ha mindvégig kitartóan bízik, Isten egyengeti az útját, és sikert arat a nehézségekkel vívott küzdelmében."

(Próféták és királyok, 370. l.)

A KITAKARÍTOTT HÁZ

A KITAKARÍTOTT HÁZ

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem."

(Zsoltár 51:12) 

„Tiszta szívet teremts bennem." Ez a keresztényi jellem legalapvetőbb kiindulópontja; mert a szívből erednek az élet dolgai. Ha mindenki − lelkészek és tagok egyaránt − gondoskodnának arról, hogy szívük Istennel rendben legyen, akkor az elvégzett munkának sokkal több eredményét látnánk. Minél fontosabb és felelősségteljesebb a munkátok, annál szükségesebb, hogy szívetek tiszta legyen. Isten biztosítja a szükséges kegyelmet, és a Szentlélek ereje fogja kísérni minden ilyen irányú erőfeszítésedet.
Ha Isten minden gyermeke komolyan és kitartóan keresné Őt, akkor a kegyelemben való növekedésük sokkal nagyobb mértékű lenne. Megszűnnének a pártoskodások, a hívőknek szívük-lelkük egy lenne, tisztaság és szeretet uralkodnék az egyházban. Szemlélés által alakulunk át. Minél többet szemléled Krisztus jellemét, annál jobban átalakulsz az ő képmására. Jöjj Jézushoz úgy, ahogy vagy! Ő elfogad téged, és új, Istent dicsérő éneket ad ajkadra. 

„Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem." (Zsolt 51:13) A megtérés, ugyanúgy mint a megbocsátás, Isten Krisztus általi ajándéka. A Szentlélek befolyására győződünk meg bűneinkről, és érezzük meg, hogy megbocsátásra van szükségünk. Csak a töredelmes lélek kap bűnbocsánatot, de az Úr kegyelme az, mely bűnbánatra készteti a szívet. Ő ismeri minden gyengeségünket és gyarlóságunkat, és segíteni fog nekünk. Meghallgatja a hittel mondott imát; de imánk őszinteségét csak úgy tudjuk bizonyítani, ha erőfeszítéseket teszünk azért, hogy összhangba hozzuk önmagunkat a nagy erkölcsi mércével, mely által minden ember jelleme megítéltetik.
Meg kell nyitnunk szívünket a Szentlélek befolyása előtt és tapasztalnunk kell átformáló erejét. Ha nem kapsz többet Isten megmentő segítségéből, annak az az oka, hogy a mennyet és a lelkedet összekötő csatornát eltömítette a világiasság, a kérkedés szeretete és a hatalomvágy. Míg sokan egyre jobban és jobban idomulnak a világi szokásokhoz és elvekhez, addig nekünk az isteni mintához kell mindjobban igazítanunk életünket. Akkor a vele kötött szövetséghez hű Istenünk visszaadja nekünk szabadítása örömét és az engedelmesség lelkével támogat minket.

(Review and Herald, 1884. június 24.)

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

A MEGTÖRT BÜSZKESÉG

„Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét."

(Róma 12:3)

Isten egyik eszköze a megigazításban az igazság elfogadtatása. Minél világosabban megértjük a nekünk küldött igazságot, és minél hűségesebben engedelmeskedünk annak, annál szerényebben fogjuk értékelni önmagunkat, és annál magasabbra fogjuk becsülni a mennyei világot. Minél önzetlenebbek vagyunk az Istenért tett erőfeszítéseinkben, annál keresztényibb lesz azok hatása, és annál több jót fognak eredményezni.
Hatalmas különbség van a világi lelkület és Krisztus Lelke között. Az egyik haszonleséshez vezet, oly kincsek utáni törtetéshez, melyek az utolsó napon elpusztulnak a tűzben; a másik önmegtagadáshoz és önfeláldozáshoz, és olyan kincsek gyűjtéséhez, melyek soha el nem értéktelenednek.

A Szentlélek − ha hittel befogadják − megtöri a makacs szíveket. Ez az igazság megszentelő lelke és ereje, a hit forrása, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a szívet. Minden igazi felmagasztalás a krisztusi életben kifejlődött alázatból ered, melyet az a csodálatos áldozat mutatott meg, amit Ő hozott a veszendő lelkekért. Aki azt szeretné, hogy Isten felmagasztalja, annak először meg kell aláznia magát. Isten minden név fölé magasztalta fel Krisztust; de Ő először leereszkedett az emberi bánat legnagyobb mélységeibe, szelídséggel és kedvességgel beleélve magát az emberiség iránti együttérzésbe. Ő példát adott, melyet követnie kell mindenkinek, aki részt vesz az ő szolgálatában. 

„Tanuljátok meg tőlem" - mondta a világ legnagyobb tanítója. „Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek." (Mt 11:29) De nem elég, ha csak olvassuk Isten Igéjét. A Szentírás utasításokat is ad, melyeket nekünk figyelmesen és szorgalmasan kutatnunk kell. Tanulmányoznunk kell Isten Igéjét, összehasonlítva egyik szakaszt a másikkal. Egyik ige kulcs a másikhoz. Amikor olvassuk, tanulmányozzuk és imádkozunk, akkor mögöttünk áll az isteni tanító, a Szentlélek, aki megvilágítja előttünk és megérteti velünk, hogy fel tudjuk fogni Isten Igéjének nagy igazságait.

(Pacific Union Recorder, 1905. február 23.)

Napi ige - A Hatalmas bűnbocsánata

„Azután megmutatta nékem Józsuát, a főpapot, aki az Úr angyala előtt állt, és Sátánt, aki jobb keze felől állt, hogy vádolja őt. És mondta az Úr Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet! Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?"

(Zak. 3,1–2)

„Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos szívvel keresik az Urat. A mennyei szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit a legjobban sért hálátlanságuk, ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti: »Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért. Markaimba metszettem fel őket. Lehet, hogy a jellemük tökéletlen és igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik és elfogadom őket«..." 

(Próféták és királyok, 366. l.)

„Mi magunk nem tudjuk kivédeni Sátán vádjait. Egyedül Krisztus könyöröghet hathatósan értünk. Ő tudja elhallgattatni vádolónkat olyan érvekkel, amelyek nem a mi, hanem az ő érdemein nyugszanak... Ó, ti szegény, bűnbánó halandók, halljátok meg Jézus szavát és higgyétek úgy, amint halljátok: »Vegyétek le róla a szennyes ruhákat! Eltörlöm törvényszegéseit. Befedezem bűneit. Az ő javára számíttassék be az én igazságom, az én igaz életem!« 

Hozzánk pedig így szól: »Lásd levettem rólad a te álnokságodat!... Hamisságod eltávozott tőled«... Ó micsoda változás ez!"

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 195. l.)

Napi ige - Igazi bölcsesség

„Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával! Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön. Mert ezekben telik kedvem – ezt mondja az Úr."

(Jer. 9,23–24)

„Amit Isten megértetett velem az örökkévaló dolgokból és az emberek gyengeségéről, mély benyomást tett gondolkodásomra és életemre. Nem látok okot arra, hogy a világi gondolkodású bölcsekben bízzunk... Attól tanulok szívesen, aki teremtette a mennyet és a földet, aki az égre helyezte a csillagokat, aki megszabta a Nap és a Hold pályáját... 

A szívünk nevelése fontosabb, mint a pusztán könyvekből nyert tudás. Jó, sőt elengedhetetlen megismernünk a világot, amelyben élünk. De ha számításainkon kívül hagyjuk az örökkévalóságot, olyan kudarcot vallunk, amelyet soha nem heverünk ki. A kizárólag csak az emberi tudományban képzett ész nem tudja felfogni Isten dolgait. De ugyanez az ész – ha megtért és megszentelődött – felismeri az igében Isten hatalmát.
Sok igaznak tűnő tudást terjesztenek... Sátán a mennyei udvarokban tanult, és ismeri a jót is. Összekeveri az értékeset a hitvánnyal, és ez hatalmat ad neki a csalásra. A tévedés ösvénye gyakran az igazság ösvényéhez közelinek tűnik, és alig különböztethető meg attól az úttól, amely a szentséghez és a mennyhez vezet. De a Szentlélek által megvilágosított elme fel tudja ismerni, hogy az ilyen ösvény eltér a helyes úttól. Idővel óriási távolság választja el a kettőt egymástól."

(Bizonyságtételek VIII. kötet, 310–311, 306, 290–291. l.)

A LEGYŐZÖTT INDULAT

A LEGYŐZÖTT INDULAT

„Kicsoda köztetek bölcs és okos? Mutassa meg az ő jó életéből az ő cselekedeteit bölcsességnek szelídségével."

(Jak 3:13) 

Krisztus iskolájában a szelídség a Lélek egyik megnevezett gyümölcse. Ezt a Szentlélek - mint megszentelő erő - kegyelemből munkálja, és képessé teszi befogadóját arra, hogy minden alkalommal uralkodjék meggondolatlan és hirtelen természetén. Ha a szelídség ajándékát megbecsülik azok, akik természetüktől fogva mogorvák vagy hirtelen indulatúak, akkor a legkomolyabb erőfeszítéseket fogják tenni annak érdekében, hogy legyőzzék szerencsétlen természetüket. Minden nap önuralmat fognak gyakorolni, míg Jézus mindent legyőz bennük, ami barátságtalan és ellenszenves. Kezdenek hasonlóvá válni az isteni mintához, míg engedelmeskedni tudnak az ihletett parancsnak: „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak 1:19)

Ha egy ember azt vallja, hogy megszentelődött, ám szavait és tetteit mégis a tisztátalan forrásból előtörő keserű vízhez lehet hasonlítani, akkor biztonsággal mondhatjuk, hogy az az ember csalás áldozata lett. Arra van szüksége, hogy megtanulja az alapvető tudnivalókat arról, mi alkotja a keresztényi életet. Néhányan, akik Krisztus szolgáinak vallják magukat, és oly sokáig dédelgették magukban a mogorvaság démonát, hogy úgy tűnik, mintha szeretnék ezt a gonosz jellemvonást, és élveznék, hogy visszatetsző és ingerlő szavakat mondanak. Ezeknek az embereknek meg kell térniük, mielőtt Krisztus gyermekeinek ismerné el őket.

Az alázat olyan belső ékesség, amit Isten nagyon nagyra értékel. Az apostol úgy beszél róla, mint ami értékesebb az aranynál, a gyöngyöknél, vagy a költséges holmiknál. Amíg a külső díszek a halandó testet díszítik, úgy a szelídség a lelket szépíti meg, és kapcsolja össze a véges embert a végtelen Istennel. Ez Isten dísze, melyet saját maga választott. Ő, aki világító égitestekkel ékesítette az eget, megígérte, hogy ugyanazon Lélek által „győzelemmel ékesíti fel a szelídeket". (Zsolt 149:4 - King James ford.) A mennyei angyalok azt fogják feljegyezni azokról, akik az Úr Jézus Krisztusra hagyatkoznak, és szelídségben és alázatosan járnak vele, hogy ők vannak a legjobban felékesítve. 

(Review and Herald, 1881. január 18.)

Napi ige - Eredményes munkavégzés titka

„Drága kincse az embernek az ő szorgalma."

(Péld. 12,26)

„Minden kereszténynek kötelessége, hogy rendszerességre, alaposságra és gyorsaságra szoktassa magát. A lassú és kontár munkásnak nincs mentsége. Ha valaki mindig dolgozik, de soha nem készül el, ennek az az oka, hogy nem viszi bele szívét-lelkét a munkába. A lassú, rossz hatásfokkal dolgozó embernek be kell látnia, hogy e hibáján változtatni kell. Fordítson nagy gondot az időbeosztásra, hogy idejét a legeredményesebben használhassa fel. Egyesek ügyes és módszeres munkával öt óra alatt elvégzik azt, amit mások csak tíz óra elteltével. Egyesek állandóan dolgoznak a háztartásukban..., mert nem jól osztják be az idejüket. Lassan pepecselve, sok munkával, keveset végeznek.
Mindenki, aki akar, megszabadulhat nehézkességétől és időt rabló, rossz szokásaitól. Dolgozzunk határozott céllal! Állapítsuk meg, hogy mennyi időre van szükség egy adott feladathoz. Azután feszítsük meg minden erőnket, hogy a megállapított időn belül elvégezzük a munkát! Parancsolni lehet a kéznek, hogy mozogjon fürgébben...
„Azok az emberek, akik nem határozzák el céltudatosan, hogy változtatnak a munkamódszereiken, a megszokások rabjai lehetnek, mégpedig a rossz szokásoké. Képességeik fejlesztésével pedig a legjobb munkásokká válhatnának." 

(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

MEGVÁLTOZOTT ÍZLÉS

„Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt.”

(Ef 4:22)

János mondja: „És a világosság - Krisztus - a sötétségben fénylik” – vagyis a világban –, „de a sötétség nem fogadta be azt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1:5, 12-13) 

A hitetlen világ azért nem menekül meg, mert nem a világosságot választotta. A vérből és a testnek akaratából született régi természet nem örökölheti Isten országát. A régi utakat, az öröklött hajlamokat, a korábbi szokásokat fel kell adni; mert ha ez nem történik meg, az ember nem nyerhet kegyelmet. Az újjászületéshez hozzátartoznak az új indítékok, új ízlések és új hajlamok. 

Akik új életre születtek a Szentlélek által, isteni természet részeseivé lettek, és minden szokásukkal és gyakorlatukkal Krisztussal való kapcsolatukról tesznek bizonyságot. Amikor magukat kereszténynek valló emberek megtartják természetes jellemhibáikat és lelkületüket, akkor miben különbözik helyzetük a világiakétól? Ők nem úgy értékelik az igazságot, mint amely megszentel és megújít. Nem születtek újjá... 

Senki se érezze azt, hogy nincs szüksége változtatásra. Akik így döntenek, nem alkalmasak az Isten munkájában való közreműködésre, mert nem érzik annak szükségességét, hogy folyamatos fejlődéssel állandóan magasabb célok felé küzdjék magukat. Senki sem járhat biztonságban, ha nem bizalmatlan önmagával szemben, nem tekint állandóan Isten munkájára és nem tanulmányozza azt készséges szívvel, hogy meglássa saját hibáit; s nem tanulmányozza Krisztus akaratát imádkozva azért, hogy az teljesedjék be benne, általa és rajta keresztül. Ők nyilvánvalóvá teszik, hogy bizalmukat nem önmagukba, hanem Krisztusba vetették. Szent kincsnek tartják az igazságot, készek megszentelődni és megújulni, és állandóan azért munkálkodnak, hogy szavaikat és útjaikat összhangba hozzák annak alapelveivel. Félnek és rettegnek attól, hogy valamilyen - az énnek tetsző - dolgot bálványozzanak, s így hibáik megjelenjenek azokban is, akik bennük bíznak. Ők állandóan arra törekednek, hogy legyőzzék az ént, elvessenek mindent, ami annak kedvezne; és az én helyét Krisztus szelídségével és alázatosságával töltsék be. Krisztust szemlélik, felnőnek hozzá, összegyűjtik a tőle áradó fényt és kegyelmet, hogy ugyanazt áraszthassák másokra is. 

(Review and Herald, 1892. április 12.)

MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

MEGVÁLTOZOTT GONDOLATOK

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.”

(Fil 4:8)

Mindenkinek megvan a maga feladata, amit el kell végeznie: nagy erőfeszítéssel uralkodnunk kell gondolatainkon, józanoknak kell lennünk, vigyáznunk és imádkoznunk kell. Nagy önuralommal vigyáznunk kell gondolatainkra, hogy csak olyan témákkal foglalkozzunk, melyek növelik erkölcsi erőnket. A fiataloknak korán el kell kezdeniük a helyes gondolkodási szokások kialakítását. Fegyelmeznünk kell gondolatainkat, hogy egészséges mederben maradjanak, és ne engedjük, hogy gonosz dolgok felett időzzenek! A zsoltáros kérdése: „Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai előtted, legyenek, oh Uram, kősziklám és megváltóm.” (Zsolt 19:15) Amikor Isten Szentlelke által a szívben munkálkodik, az embernek együtt kell működnie vele. A gondolatoknak határt kell szabnia, korlátoznia kell azokat, vissza kell szorítania és tartania, hogy ne kalandozzanak el és időzzenek olyan dolgoknál, melyek csak gyengítik és megrontják a lelket. Gondolataidnak tisztának, szíved elmélkedésének makulátlannak kell lennie, ha azt szeretnéd, hogy az ajkadat elhagyó szavak elfogadhatóak legyenek a menny számára, és embertársaidnak hasznára váljanak. Krisztus így szólt: „Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességéből szól a száj. A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédidből ismertetel igaznak, és a te beszédidből ismertetel hamisnak.” (Mt 12:34-37)

Krisztus a hegyi beszédben ismertette tanítványaival Isten törvényének messze ható követelményeit. Azt tanította hallgatóinak, hogy gondolatok által a törvényt már akkor megszegik, amikor a gonosz vágyat a valóságban még végre sem hajtották. Kötelességünk, hogy uralkodjunk gondolatainkon, és Isten törvényének befolyása alá tereljük őket. 

(Review and Herald, 1888. június 12.)

Napi ige - Tálentumok

„Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymás javára, mint Isten sokféle kegyelmének a jó sáfárai* [jegyzet: A sáfár régies kifejezés – jelentése: gondnok, vagyonkezelő].”

(I.Pét. 4:10)

„A talentumainkat – bármilyen keveset kaptunk volna is – fel kell használnunk. Nem az a legégetőbb kérdés, hogy mennyit kaptunk, hanem az, hogy mit csinálunk azzal, amit kaptunk. Képességeink fejlesztése elsődleges kötelességünk. Az ember nem tölti be életcélját, ha nem szerez egyre több talentumot, és nem lesz napról napra hasznosabb. 

Krisztusba vetett hitünk megvallásával elkötelezzük magunkat, hogy megtanuljuk mindazt, amire nekünk, mint a Mester munkásainak, lehetőségünk van. Minden képességünket tökéletesítenünk kell, hogy a lehető legtöbb jót tehessük.

Az Úr maga választja ki emberi segítőit, naponként más és más körülmények között próbálva ki, hogy miként illesztheti elképzeléseibe őket. Azokat választja, akik szívük őszinteségével törekszenek tervét véghezvinni. Nem azért emeli ki őket, mert tökéletesek, hanem mert a vele való közösség útján tökéletessé válhatnak."

(Krisztus példázatai, A talentumok c. fejezetből)

A MEGFESZÍTETT ÉN

A MEGFESZÍTETT ÉN

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."

(Gal 2:20)

Ő szintén és komolyan meg kell fontolnunk a kérdést: megaláztuk-e magunkat Isten előtt, hogy a Szentlélek átformáló erejével tevékenykedhessen általunk? Nekünk, mint Isten gyermekeinek előjogunk, hogy a Szentlélekkel együtt dolgozzunk. Akik énjüket megfeszítették, a megtört szívűeket a Szentlélek birtokába veszi és tisztességre méltó edényekké teszi őket. Olyanok az Ő kezében, mint az agyag a fazekas kezében. Jézus Krisztus megerősíti az ilyen nők és férfiak lelki, fizikai és erkölcsi erejét. A Lélek kegyelme szilárdságot ad a jellemnek. Az ilyen emberek jó befolyást fognak gyakorolni másokra, mert Krisztus lakozik a szívükben. 

Ha ez az átformáló erő nem hatja át gyülekezeteinket, ha nem következik be az Isten Lelke általi ébredés, a gyülekezeti tagokat valamennyi hitvallásuk sem fogja keresztényekké tenni. Vannak még bűnösök Sionon, akiknek szükségük van arra, hogy drága kincsként őrizgetett bűneikből megtérjenek. Míg ezek a bűnök láthatóak, és nem távolítják el azokat szívükből, míg minden hibát és visszataszító jellemvonást a Lélek befolyása át nem alakít, addig Isten nem tudja hatalmasan kinyilatkoztatni önmagát. Több remény van ahhoz, aki nyíltan vétkezik, mint ahhoz, aki igaznak vallja magát, miközben nem tiszta, szent és makulátlan... 

Ki az, aki kész az Ő kezébe helyezni önmagát? Ki az, aki kész kezét dédelgetett bálványaira tenni és megengedni Krisztusnak, hogy megtisztítsa a templomot, kiűzze a vásárlókat és az eladókat belőle? Ki készült fel arra, hogy beengedje Jézust lelkébe, hogy megtisztítsa azt mindentől, ami elhomályosítja és tönkreteszi? 

A színvonal adott: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Mt 5:48) 

Isten felhívja a férfiakat és nőket arra, hogy űzzék ki szívükből az ént; így a Szentlélek akadálytalanul beléphet oda. Hagyj fel azzal, hogy magad próbáld elvégezni a munkát! Kérd Istent, hogy dolgozzék benned és általad, míg az apostol szavait te is elmondhatod: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." 

(Manuscript Releases, 1. kötet, 366-367. oldal)

Napi ige - Valódi bűnbánat

„Az Isten előtt kedves áldozat: a töredelmes lélek. A töredelmes és bűnbánó szívet, óh Isten, nem veted te meg!"

(Zsolt. 51,19)

„Gyakran szomorkodunk rossz cselekedeteink kellemetlen következményei miatt, de ez még nem bűnbánat. A valódi bűn miatti szomorúság a Szentlélek munkájának eredménye. A Lélek nyilvánvalóvá teszi szívünk hálátlanságát, rámutat arra, hogy semmibe vettük és megszomorítottuk az Üdvözítőt, és igazi töredelemmel elvezet bennünket a kereszt lábához. Minden bűn újból megsebzi Jézust, és amint Őrá tekintünk, akit átszegeztek, siratni fogjuk bűneinket, amelyek lelki gyötrelmet okoztak Megváltónknak. Az ilyen bűnsiratás vezet el a bűn valódi megtagadásához."

(Jézus élete, A Hegyi beszéd c. fejezetből)

„Ha látjuk bűnösségünket, egyetlen percet se várjunk, hogy magunkat megjavítsuk. Sokan azt gondolják, nem elég jók ahhoz, hogy Krisztushoz jöjjenek. De vajon saját erődből megjavulhatsz-e?... Őrizkedjetek a hosszas habozástól! Ne halasszátok el a bűneitekből való megtérést, hanem keressétek Jézust és a szív tisztaságát!... Egyedül Istennél van számunkra segítség! Ne várjunk erősebb hitre, kedvezőbb alkalmakra, vagy szentebb jellemre! Magunktól semmit sem érhetünk el. Amint vagyunk, úgy kell Krisztushoz mennünk."

(Jézushoz vezető út, Bűnbánat c. fejezetből)