vasárnap, december 04, 2016

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

A MEGPRÓBÁLTATÁS ÉS AZ ELLENÁLLÁS HASZNOT HOZ

"Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.

(1Pt 4:12-13) 

Az ellenállás, mellyel megütközünk, sokféleképpen bizonyulhat előnynek. Ha megfelelő módon viselik el, oly erényeket fejleszt ki, amelyek sohasem jelentek volna meg akkor, ha a kereszténynek nem kellett volna próbákat kiállnia. A hit, a türelem, a béketűrés, a mennyei gondolkodás, a gondviselésbe vetett bizalom, valódi együttérzés a tévedővel, mind a helyesen viselt megpróbáltatások gyümölcsei. Ezek a Lélek kegyelmi ajándékai, melyek rügyeznek, virágoznak és gyümölcsöt hoznak a próbák és nehézségek között. A szelídség, az alázat és a szeretet mindig ott virágzik a kereszténység fáján. Ha jó és őszinte szívbe fogadjuk be az Igét, a makacs lélek megalázkodik, és a hit az ígéretek megragadásával Jézusra hagyatkozva győzelemre jut. "Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4)

Aki megnyitja az Írásokat, és a mennyei mannával táplálkozik, az az isteni természet részese lesz. Krisztuson kívül nincs élete és tapasztalata. Meghallja Isten szavát, aki így szól az égből: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mt 3:17) Ez a hang biztosíték számára, hogy elfogadták őt Jézusban. Tudja, hogy jellemben olyanná kell lennie, mint Ő, akiben az Isten gyönyörködik. Az Atya teljességgel elfogadta Krisztust, mint helyettesünket, kezesünket; ezért mindenki, aki Krisztus nevéről neveztetik, távozzék el minden szennytől, és legyen jellemben Krisztussal egy, hogy ne kelljen szégyellnie Jézusnak őt testvérének hívni. 

Akiben mi bízunk, bizonyította már magáról, hogy Ő bizonyos segítség a szükség minden idejében. Amint közelében vagyunk, mind jobban és jobban átformálódunk az Ő képére. "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arcczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, [mely azt jelenti jellemről jellemre] úgy mint az Úrnak Lelkétől." (2Kor 3:18) 
"Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor 4:6) 
(Review and Herald, 1892. június 28.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése