hétfő, december 05, 2016

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

AZ ELLENSÉG NEM ADJA MEG MAGÁT KÖNNYEN

"Annakokáért örüljetek egek és akik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van."

(Jel. 12:12) 

Akik mindenüket Istennek szentelték, nem kerülik el a lelkek ellenségének zaklatását. Sátán különleges kísértéseivel jön hozzájuk, hogy terve szerint elcsábítsa őket Isten iránti hűségüktől. A megvesztegetés tárgyát ajándékként kínálja, ahogy azt Jézusnak is felajánlotta a megkísértés pusztájában, ilyen szavakkal: "Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem." (Mt 4:9)


Milyen választ adhat a keresztény a gonosz minden kísértésére? 

Azt kellene mondania: "Nem fogom befolyásomat semmi másra felhasználni, csupán Krisztus ügyének előmozdítására. Nem vagyok a magamé; áron vétettem meg. Nem azért élek, hogy a magam kedvében járjak; megvásároltak, Krisztus vére volt a váltságdíj. Nem tudok neki többet adni, mint azt, ami az övé, mert életem minden pillanata az ő tulajdona. Én az ő szolgája vagyok, akit a Mester akaratának teljesítésére alkalmazott."
Ez az egyetlen álláspont, amit biztonsággal elfoglalhatunk; ha a gyülekezet minden tagja egyénileg így érezne, micsoda erő áradna, mely Krisztushoz vonzana és megmentene lelkeket! A félszívvel végzett munka az az erőfeszítés, hogy egyidőben szolgáljuk Istent és az ördögöt, megfosztja az egyházat a Szentlélek jelenlététől.

Bár a gyülekezet tagjai Istennek szentelték magukat, bár a Lélek egységében és a békesség kötelékében élnek, szerveződnének bár abból a célból, hogy másokra is jó befolyást árasszanak, akkor a gyülekezet valóban a világ világossága lesz. Ha a tagok egyénileg is arra törekednének, hogy jellemükben és életükben a világ előtt Krisztust képviseljék, akkor ezrek vonzódnának a Megváltóhoz, olyanok is, akik ma még okot találnak arra, hogy azok szavait és tetteit kritizálják, akik Krisztus nevét vallják. 

"Mert az Isten, aki szólt: setétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való." (2Kor 4:6-7) 
(Home Missionary, 1892. október 1.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése