„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint."
(Róm 8:1)
Az ígéret szerint a Szentlélek azok mellett lesz, akik küzdenek a győzelemért, bemutatják a mennyei erő jelenlétét, mely betölti az ember szívét, és Isten országának titkaira oktatja a tudatlant. Szükségünk van a Szentlélek segítségére. Mi haszna lenne számunkra annak, hogy Isten egyszülött Fia megalázta magát, elszenvedte a kegyetlen ellenség kísértéseit, harcolt vele egész földi élete során, végül meghalt − az igaz a bűnösért, hogy az emberiség el ne vesszen −, hogyha a Szentlélek nem jött volna, hogy állandó munkájával, megújító erejével érvényre juttassa azt, amit a világ Megváltója mindenkiért elvégzett.
A tanítványokban megnyilatkozó Szentlélek tette képessé őket arra, hogy szilárdan megálljanak a bálványimádás közepette, és hogy egyedül az Urat magasztalják.
A Szentlélek irányította a szent írók tollát, hogy Krisztus felbecsülhetetlen értékű szavait és tetteit feljegyezzék, és a világ számára is megtartsák.
A Szentlélek állandó munkában áll: az emberek figyelmét a Kálvária keresztjén hozott áldozatra irányítja, kinyilatkoztatja a világnak Isten szeretetét, és a bűnös lélek előtt megnyitja az Írásokat, drága ígéreteivel.
A Szentlélek az, aki az elsötétült elmékbe az igazság Napjának ragyogó sugarait közvetíti. A Szentlélek az, aki az embert az örökkévalóság igazságának ismeretére vezeti.
A Szentlélek mutatja be az igazság erkölcsi mércéjét, meggyőzvén ezzel az embereket a bűnről.
A Szentlélek az, aki Isten szerinti szomorúsággal segíti azok megtérését, akik nem érezték eddig a megtérés szükségét, hitet támasztva bennük az iránt, Aki egyedül képes megmenteni minden bűnből.
A Szentlélek az, aki a jellem átalakításán dolgozik úgy, hogy a mulandó és ideiglenes dolgok iránti vonzalmunkat a halhatatlan örökségre, az örök érvényű dolgokra irányítja.
A Szentlélek újjáteremti, megtisztítja, megszenteli az ember lényét, hogy a királyi család tagjává, a mennyei Király gyermekévé váljék.
(Signs of the Times, 1893. április 17.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése