(Ap.csel. 18:9–10)
„Földi szolgálata idején Krisztus hivatkozott arra az eredményre, amit Jónás próféta ért el Ninivében. A pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az ő korában Isten népének vallották magukat... Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt Ninive lakóinak, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! A Megváltó azonban kitartó harcot vívott a közömbösség és gúnyolódás ellenére.
A nagyvárosoknak ma éppoly szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, mint ahogy annak idején szükségük volt a niniveieknek... A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan ejti hatalmába a bűn... Az emberek korunk csodálatos fejlődésével és felvilágosultságával büszkélkednek, Isten azonban látja, hogy a föld telve van gonoszsággal és erőszakkal...
Isten szolgáit ne csügessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik... Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak...”
Isten szolgáit ne csügessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik... Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak...”
(Próféták és királyok, Ninive, a nagy város c. fejezetből)
