(Ésa. 58:10–11)
„Komolyabb hitre van szükségünk. Buzgóbbak kellene hogy legyenek az imáink... Sokan tudni szeretnék, hogy miért annyira erőtlen az imájuk, miért olyan élettelen és ingadozó a hitük, miért olyan homályosak és bizonytalanok a keresztény tapasztalataik? Hát nem böjtölünk – mondják – s nem járunk alázatosan a seregek Ura előtt?
Ézsaiás könyve ötvennyolcadik fejezete megmutatja, hogy hogyan változtathatunk ezen az állapoton... Törd meg kenyeredet az éhezőnek, fogadd be házadba a hajléktalan szegényt! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Mindnyájunknak vetnünk kell a türelem, szánakozás és a szeretet magvát. Amit vetünk, azt aratjuk le. Most formálódik ki jellemünk, hogy alkalmassá váljék az örökkévalóságra. Itt e földön tanuljuk meg a mennyei életet. Az ingyen kapott, fenséges kegyelemnek köszönhetünk mindent. Ez a kegyelem viszi véghez megváltásunkat és megújulásunkat, hogy Krisztus örökös társaivá lehessünk. Hirdessük hát ezt a kegyelmet másoknak is!”
(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 568, 571. l.)
