(Jn. 13:34–35)
„Ha ez a szeretet valóban olyan hatalmas és erős, akkor miért nem jut kifejezésre egymás iránti szavainkban és cselekedeteinkben? Miért vagyunk oly hidegek, keményszívűek és gáncsoskodók? A bírálgatás, a gonosz érzület és beszéd szelleme olyan, mint a kovász... Ünnepélyes fogadalmat tettem Istennek, hogy ha bárhol is találkozom a lenézésnek, a ridegségnek és a szeretet hiányának lelkületével, világosan rá fogok mutatni e viselkedés bűnös voltára, hogy megfordítsam ezt a magatartást – ha lehetséges – határozott bizonyságtétellel. Ha ez nem sikerül, visszavonulok az értekezleteitektől, mert félek részt venni az ilyenfajta gyülekezéseken, nehogy engem is megfertőzzön az ott uralkodó lelkület...
Isten szavának élő bizonyságtételével boldog egyetértésre és összhangra lehet hozni bármilyen félreértést vagy vitát. A lelki eredményesség egyik legfőbb akadálya: az egymás iránti tisztelet és szeretet hiánya. Minden szavunkkal és cselekedetünkkel a legkomolyabban törekedjünk arra, hogy eleget tegyünk Krisztus parancsának, hogy előmozdítsuk azt az egységet, amiről imájában szól... (Utalás Jn. 17. fejezetére.) Győzzük le teljesen a ridegség érzését egymás iránt, tegyünk félre mindent, ami a testvérek között viszályt támasztana. Jézus Krisztus szívünkben élő szeretete le fogja győzni azokat a jelentéktelen dolgokat, amelyek megosztják a szíveket.”
(1888. Materials, 176–198. l.)
