Az év utolsó napján – minden szava kincs ennek a bejegyzésnek

December 31.

Mennyei örökségünk

„NINCS OLY TITOK, MELY NYILVÁNVALÓVÁ NE LENNE”

„Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna, de egyet cselekszem: azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Jézus Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Filippi levél 3,13–14)

Újra lezárul életünk egy esztendeje. Hogyan tekinthetünk vissza rá? Előbbre jutottunk-e a menny felé vezető utunkon? Fejlődött-e a jellemünk? Megfeszítettük-e énünket vonzalmaival és kívánságaival együtt? (Galata levél 5,24) Figyelmesen tanulmányoztuk-e Isten Igéjét? Sikerült-e legyőznünk zavaros érzelmeinket és makacsságunkat? Mit mondhatunk el erről az évről, amely most eltűnik, és nem hozható vissza?

Az új esztendőt kezdjük komoly elhatározással, hogy életpályánk jó irányba haladjon. Tűzzük ki célul, hogy nem keressük a saját érdekeinket és a puszta élvezeteket, hanem Megváltónk munkatársaiként Őérte dolgozunk! Ne maradjunk olyan állapotban, hogy mindig segítségre legyen szükségünk, és másoknak kelljen megtartani bennünket a keskeny úton. Erősek lehetünk, hogy megszentelő hatással lehessünk másokra. Eljuthatunk oda, hogy felébredjen az érdeklődésünk embertársaink iránt, vigasztaljuk a szomorúakat, erősítsük a gyengéket, és bizonyságot tegyünk a körülöttünk élőknek Jézus Krisztusról. Igyekezzünk megdicsőíteni Istent mindenben, mindig és mindenhol. Minden tettünk mutassa be a hitvallásunkat!

Készüljünk olyan igyekezettel az örökkévalóságra, amilyet még sohasem tanúsítottunk. Neveljük rá magunkat, hogy szeressük olvasni a Bibliát, várjuk az imaórákat, az elmélkedés idejét, amikor Isten közelségében lehetünk. Ha szeretnénk a mennybe jutni, akkor gondolkodjunk mennyei módon. A jelentést készítő angyal új lapra kezd írni: hadd írjon olyat, amit nem kell majd szégyellnünk, amikor feltárul életünk könyve, és minden nyilvánvalóvá lesz (Lukács evangéliuma 8,17; János evangéliuma 3,21; Jelenések könyve 15,4).

(Bizonyságtételek, II. köt., 261–262., 268. o.)

A VÉGSŐ DIADAL

A VÉGSŐ DIADAL

„Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem." 

(Zsid 10:37-38) 

Zarándoktársaim, most még a földi tevékenységek árnyékában és izgalmában élünk, de Megváltónk nemsokára megjelenik, hogy elhozza számunkra a szabadulást és a nyugalmat. Szemléljük hitben az áldott új világot, ahogy azt Isten keze lefestette. Aki meghalt a világ bűneiért, szélesre tárja a Paradicsom kapuit mindazok előtt, akik hisznek benne. A harcot nemsokára megharcoljuk és a győzelmet elnyerjük. Nemsokára meglátjuk Őt, akiben az örök életre irányuló reményeink összpontosulnak. Az ő jelenlétében a próbák és a szenvedések semminek fognak tűnni. 

Az előző dolgok „ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak". (Ésa 65:17) „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik." (Zsid 10:35-37)

Nézzetek fel, nézzetek fel, hitetek folyamatosan növekedjék! Ez a hit vezéreljen titeket a keskeny ösvényen, mely egy csodálatos városnak a kapuin keresztül a nagy messzeségbe vezet, a széles távlatú, korlátlan és dicsőséges jövőbe, mely a megváltottaké. 

„Legyetek azért, atyámfiai, béketűrők az Úrnak eljöveteléig. Ímé a szántóvető várja a földnek drága gyümölcsét, béketűréssel várja, míg reggeli és estveli esőt kap. Legyetek ti is béketűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úrnak eljövetele közel van." (Jak 5:7-8)

A megváltott nemzetek nem fognak a menny törvényein kívül más törvényt ismerni. Mindannyian egy boldog, egységes családot fognak alkotni, a dicséret és hála ruháját fogják viselni. A hajnalcsillagok együtt énekelnek, Isten fiai örömkiáltásokat hallatnak, Isten és Krisztus együttesen jelentik ki, hogy nincs többé bűn és nincs többé halál.

(Review and Herald, 1915. július 1.)

Napi ige – A küzdelem véget ért

„Azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről sem.” „Akkor úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.”

(Jn. 16:23); (I.Kor. 13:12)

„A világegyetem minden kincse kutatásra tárul fel Isten megváltott gyermekei előtt... E föld lakói kimondhatatlan örömmel osztoznak az el nem bukott lények boldogságában és bölcsességében. Megismerik tudásuk kincseit, amelyeket a végtelen korszakokon át Isten keze munkáinak szemlélésével gyűjtöttek. Tisztán látó szemmel nézik a természet dicsőségét, a csillagokat és naprendszereket, amelyek kijelölt pályájukon keringenek Isten trónja körül. Mindenre, a legparányibbtól a legnagyobbig, a Teremtő neve van felírva. Minden az ő végtelen hatalmát hirdeti. 
És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Minél többet tud meg az ember Istenről, annál jobban csodálja az ő jellemét...

A nagy küzdelem véget ért. Nincs többé bűn, és nincsenek bűnösök. Az egész világegyetem megtisztult. Tökéletes harmónia és boldogság tölti be a végtelen nagy teremtettséget. Tőle, aki mindent teremtett, árad az élet, a fény és az öröm a határtalan téren át. Az élők és az élettelenek, a legparányibb atomtól a legnagyobb csillagig, mind hirdetik tökéletes szépségükkel és felhőtlen boldogságukkal hogy Isten a szeretet.”

(Nagy küzdelem, A küzdelem véget ért c. fejezetből)

Napi ige – Szeretettel feddés

„Mindenestől megmutattam nektek, hogy ilymódon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni...”

(Ap.csel. 20:35)

„Az az Úr kívánsága, hogy követői körültekintően bánjanak egymással. Emeljék fel, állítsák talpra és gyógyítsák egymást!... Gyakran találkoztok majd lelkekkel, akik kísértés nyomása alatt állnak. Nem tudhatjátok milyen vadul küzd velünk Sátán. Vigyázzatok, nehogy elcsüggesszétek őket, mert ez csak a Kísértőt segíti... Mindig megalázó, ha valaki rámutat a hibáinkra. Ne tedd ezt még keserűbbé, felesleges, elítélő bírálattal. A rideg kritika elcsüggeszt, sötétté és boldogtalanná teszi az életet.

Testvéreim, jobb, ha szeretettel, mint szigorúsággal próbáltok meggyőzni valakit. Amikor a tévelygő rádöbben hibájára, vigyázz el ne pusztítsd az önbecsülését! Ne sérteni, sebezni igyekezz, hanem bekötözni és gyógyítani. Senkinek sem annyira érzékeny, kifinomult a természete, mint az Üdvözítőé. És milyen türelmet nyilvánít irántunk! Hordoz minket, gyengeségeinkkel, tudatlanságunkkal, hálátlanságunkkal és csökönyösségünkkel együtt. Minden tévelygésünk, keményszívűségünk ellenére is, még mindig felénk nyújtja kezét. Hozzánk intézett felhívása így hangzik: »szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket...« (Jn. 13:34)

A lobbanékony természetet és az akaratosságot könnyebben megszelídíti a szeretet és a bátorítás szava, mint a hibakeresés és kárhoztató bírálat, amit a tévelygő fejére olvastok. 
A Mester üzenetét a Mester lelkületével kell átadnunk.”

(Bizonyságtételek VII. kötet, A gyülekezeti fegyelem c. fejezetből)

A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI

A KIRÁLY ÖRÖKÖSEI

„Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem."

(Jel 21:7) 

Ne csüggedj el, ne légy kishitű! Bár érnek kísértések, bár bekerített a ravasz ellenség, mégis, ha Isten félelmét tartod szem előtt, nagyon erős angyalok fognak segítségedre sietni és a sötétség erői nem is versenyezhetnek veled. Jézus él. Ő azért halt meg, hogy utat készítsen a meneküléshez a bukott faj számára, s ma azért él, hogy közbenjárjon értünk és ígérete szerint majd az ő jobb keze felől lehessünk megdicsőülve. Reményedet vesd Istenbe! A világ a széles úton halad és amint te a keskeny úton jársz és fejedelemségekkel és hatalmasságokkal kell megvívnod, és ellenségek szembeszállásával kell találkoznod, emlékezz arra, hogy gondot viselnek rád. A segítség Őrá hárul, az egyetlen hatalmasra, és általa biztosan megszerezheted a győzelmet. 

Jöjjetek ki közülük, és ti az enyéim lesztek, mondja Isten, és különüljetek el és a Magasságos Isten fiai és leányai lesztek. Micsoda ígéret ez! Ez egy örökbefogadás, mely nektek szól, hogy a királyi család tagjai lehettek, s a mennyei ország örökösei. Ha egy földi uralkodó megtisztel valakit, vagy kapcsolatba kerül valakivel, az a hír azonnal bejárja a napilapokat, és felizgatja az irigyeket, akik sajnálják, hogy ők miért nem olyan szerencsések. De van Valaki, aki mindenek felett uralkodik, a Világegyetem királya, minden jó dolog szerzője; s Ő azt mondja nekünk: fiaimmá és leányaimmá lesztek, eggyé válok veletek, a királyi család tagjai és a mennyei király gyermekei lesztek. 

Pál apostol figyelmeztet: „Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket." (2Kor 7:1) 

Miért nem tesszük meg ezt, amikor olyan megbízásunk és kiváltságunk van, hogy a fenséges Isten gyermekei lehetünk, és a mennyei Istent Atyánknak szólíthatjuk? 

(Review and Herald, 1870. május 31.)

Napi ige – A Lélek titokzatos munkája

„Felelt Jézus és mondta: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát... A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy, így van mindenki, aki a Lélektől született.”

(Jn. 3:3, 8)

„A keresztény élet nem a régi élet megjavításából áll. Az ember természetének teljesen át kell alakulnia! Meg kell ölni az »én«-t és a bűnt! Ennek nyomán pedig új életnek kell fakadnia! Ezt az átalakulást azonban csak a Szentlélek hathatós munkája hozhatja létre.

A szél zúgása a levelek és virágok zizegésében hallható a fák ágai között, de maga a szél láthatatlan. Senki sem tudja, hogy honnan jön és hová megy. Ilyen a Szentlélek munkája is az emberi szívben. Ez a lelki folyamat éppoly kevéssé magyarázható meg, mint a szél zúgása. Van, aki egyáltalán nem tudja meghatározni megtérése pontos idejét, helyét. Amilyen láthatatlanul hozza létre az Úr a szél mozgása, éppolyan láthatatlanul gyakorol állandó hatást az emberi szívre is.

Egyesek lelkében – néha teljesen öntudatlanul – lassan-lassan olyan benyomások keletkeznek, amelyek Krisztushoz vonzzák őket. Ezeket a tapasztalatokat a lélek rendszerint az elmélkedés, a Szentírás olvasása, vagy Isten igéjének hallása által nyeri. Amikor azután az isteni befolyás mind erősebb és közvetlenebb lesz, a lélek végül hirtelen és örömmel adja át magát Istennek. Sokan ezt hirtelen megtérésnek nevezik, pedig valójában Isten Lelke hosszú és türelmes munkálkodásának következménye.

A szél maga láthatatlan, de hatásai láthatók és érezhetők. Így nyilatkozik meg a Szentlélek munkája is a megtért lélek minden cselekedetében. A harag, az irigység és a civakodás helyébe szeretet, alázatosság és béke lép. A szomorúság örömre változik. Az ember tekintete pedig a menny fényességét tükrözi vissza.”

(Jézus élete, Nikodémus c. fejezetből)

A DIADALMAS EGYHÁZ

A DIADALMAS EGYHÁZ

„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható." 

(Jel 1:7-8) 

Istennek az a módszere, hogy a jelentéktelen dolgok napjait teszi az igazság és az igazságosság győzelmének kezdetévé. Ezért senkit se lelkesítsenek a kezdeti sikerek és ne csüggesszenek el a látszólagos gyengeségek. Isten jelenti népének a gazdagságot, a teljességet és az erőt. Népével kapcsolatos szándékai erősek és megingathatatlanok, mint az örök hegyek. 

Emlékezzünk arra, hogy az emberi erő nem alapíthatta meg Isten egyházát, de le sem rombolhatja azt. Korszakról korszakra a Szentlélek nyújtja az élet túláradó kútforrását... Győzelem vár mindazokra, akik szabályszerűen és Isten parancsaival összhangban küzdenek. Ők minden ellenállást le fognak győzni. Amint minden ellenséggel megküzdve előreviszik Isten művét, szent angyalok fognak őrködni felettük. 

Krisztus arra kötelezte el magát, hogy segítséget nyújtson mindazoknak, akik csatlakoznak az ő seregéhez, hogy együttműködjenek vele a látható és láthatatlan ellenség elleni harcban. Ő megígérte, hogy vele együtt örökösei lehetnek az örökkévaló dolgoknak, s hogy királyokként és papokként uralkodhatnak Isten színe előtt. Akik ebben az életben hajlandóak osztozni a Megváltóval az alázatban, azok osztozni fognak az Ő dicsőségében is. Akik az Isten népével való együttnyomorgást választják a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűsége helyett, azok helyet kapnak Krisztus mellett a trónon. 

Kapaszkodj erősen az élet Igéjébe! Az ellenállás viharát saját dühe fogja elemészteni. A zaj elcsitul. Végezd a Mester munkáját bátran és derűsen! Mennyei Atyánk, aki szelíd együttérzéssel figyeli választottait, megáld minden erőfeszítést, melyet az ő nevében tesznek. Munkája nem fog szünetelni, míg teljességre nem jut a győzelmes kiáltás közepette: "Kegyelem, kegyelem néki!" 

(Signs of the Times, 1900. november 14.)

Napi ige – Kérések

„Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.”

(Mt. 7:7)

„Semmilyen más feltételhez nem köti Isten ezeket az ígéreteket, minthogy az ő kegyelmét éhezzétek, tanácsát kérjétek és szeretete után vágyódjatok. »Kérjetek!« A kéréssel bizonyítjátok azt, hogy felismeritek ínségeteket és amennyiben hittel kéritek, meg is kapjátok, amit kértek. 

Isten zálogul adta az ő szavát, tehát bizonyosak lehetünk abban, hogy megtartja ígéretét. Ha őszintén közeledtek hozzá, akkor nem kell félnetek attól, hogy merészségnek tartja, ha ígéretének teljesítését kéritek. Ha azokat az áldásokat kívánjátok, amelyekre szükségetek van, hogy jellemeteket Krisztus képmására alakíthassátok át, akkor olyasmit vártok, ami összhangban áll az ő ígéretével... Amit állandóan felhozhatunk Isten előtt, az nagy nyomorúságunk, ezért szorulunk teljesen megváltó hatalmára.

Ne csak Isten áldása után, hanem Isten után is sóvárogjatok... Isten keres titeket, s a ti iránta érzett vágyakozásotok az ő Lelkének vonzása. Engedjetek a Lélek vonzásának!... Kopogtassanak a kegyelem ajtaján mindazok, akik Isten áldása után vágyakoznak és mondják meggyőződéssel: »Uram, te megígérted, hogy aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és hogy a zörgetőnek megnyittatik«.

Egyetlen szerető apa sem tudná elutasítani éhes gyermekét, ha kenyeret kér tőle. Az ember pedig annyira bizalmatlan Istenével szemben, hogy nem hiszi el, hogy meghallgatja kérését. Elgondolható-e, hogy Isten csak ígéri az embernek a jó és tápláló eledelt, azután pedig követ adna helyette?”

(Gondolatok a hegyibeszédről, Kérjetek és adatik néktek c. fejezetből)

A GYŐZELEM BIZTOS

A GYŐZELEM BIZTOS

„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." 

(Jn 16:33)

Amíg itt élünk e földön, nem lesz menekvésünk a küzdelmektől és kísértésektől. De minden viharban van egy biztos menedékünk. Jézus mondta: „E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot." Sátán erői felsorakoztak ellenünk. Elszánt és kitartó ellenséggel kell szembeszállnunk, de ha figyelünk Krisztus intelmeire, akkor biztonságban leszünk. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek." (Mt 26:41) Van ellenség, melynek ellene kell állnunk és amelyet le kell győznünk, de Jézus a mi oldalunkon áll, készen arra, hogy erőt adjon minden támadásnál. „Az a győzedelem, mely legyőzte a világot, a mi hitünk." (1Jn 5:4) 

Hitszemünkkel láthatjuk, amint Jézus közbenjáróként Isten jobbján áll. Hitszemeinkkel szemlélhetjük azokat a lakóhelyeket, melyek végett Jézus elment, hogy elkészítse az Őt szeretőknek. Hitünkkel szemlélhetjük a ruhát és a koronát, mely a győzőkre vár. Hitben hallhatjuk a megváltottak énekét és közel érezhetjük magunkhoz az örök dicsőséget. Szeretetből fakadó engedelmességgel kell közelednünk Jézushoz, ha látni szeretnénk a Királyt teljes pompájában.

A hitben békét találunk, örömet a Szentlélekben lelünk. Higgy! Higgy! Szívemből kiáltom, hogy higgy! Pihenj meg Istenben! Ő képes megtartani azt, amit rábíztál és Ő, aki szeretett téged, sokkal többet ad neked, mint a győzelmet.
De emlékezz arra, hogy a nagy megméretésnél az kerül ki győztesen, aki a menyegzői ruhát magán viseli. A kísértések nagy hullámai mindannyiunkra rázúdulnak. De az őrködés nehéz munka. A viszontagságok éjszakája már majdnem elmúlt. Krisztus nemsokára eljön. Készülj hát! Isten angyalai arra törekszenek, hogy figyelmedet elvonják önmagadról és a földi dolgokról. Ne fáradozzanak hiába. Hitre, élő hitre van szükséged, mely szeretet által munkálkodik és megtisztítja a lelket. Emlékezz a Golgotára és a rettenetes, végtelen áldozatra, melyet Jézus hozott az emberért. Ő hív téged ma, hogy jöjj hozzá, amint vagy, és legyen Ő erőd forrásává és örök barátoddá.

(Review and Herald, 1894. április 17.)

KÖVESSÜK A PÉLDAKÉPET!

KÖVESSÜK A PÉLDAKÉPET!

„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg." 

(1Pt 2:21-24) 

Jézus elszenvedte minden megpróbáltatásunkat és üdvösségünk fejedelme a szenvedések által lett tökéletessé. Ebben az életben kell bebizonyítanunk, hogy kiálljuk-e Isten próbáját, vagy sem. Sátán kísértései elérnek minket, és meg leszünk próbálva, de a legfontosabb kérdés az, hogy győzni fogunk-e, hogy győztesek leszünk-e? Nagy Példaképünkhöz hasonlóan, Isten Igéjének fegyverével megütközhetünk Sátánnal, és amikor arra kísért minket, hogy gonoszt cselekedjünk, mondhatjuk neki: „Meg van írva." (Mt 4:4) 

Sátán sok hitvalló kereszténynél jobban tudja, hogy mit ír az Ige, mert szorgalmasan tanulmányozza a Bibliát, és azon mesterkedik, hogy az igazságot eltorzítsa és az embert az engedetlenség ösvényére csalja. Arra készteti az embert, hogy hanyagolja el Isten Szavának kutatását, mert tudja, hogy az őellene tanúskodik: bebizonyítja, hogy tettei gonoszak. Úgy írja le őt, mint lázadó angyalt, aki levettetett a mennyből és maga után vonta a mennyei seregek egyharmad részét is a Teremtőjükkel szembeni lázadásba. 

Sátán állandóan arra törekszik, hogy elvonja az emberek elméjét Istentől és az ő Igéjétől. Tudja azt, hogy ha rá tudja venni az embereket arra, hogy hanyagolják el Isten Igéjét, akkor hamarosan arra is ráveszi őket, hogy távolodjanak el a Szentírás kívánalmaitól és végül felejtsék el Alkotójukat is. Aztán majd elfogadják Isten és az ember ellenségének javaslatait és utasításait, s a gonosz emberek és gonosz angyalok szövetséget alkotnak a menny Istene ellen. 

Akik hűségesek maradnak Istenhez, azok próbáknak és kísértéseknek lesznek kitéve, de ha Istennek élnek és életük el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben, akkor tudni fogják azt is, hogy milyen áldásokat áraszt Isten azokra, akik hűségesek és engedelmesek. 

(Signs of the Times, 1893. augusztus 28.)

Napi ige – Bűnbocsánat ajándéka

„Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt... Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak és te elvetted rólam bűneimnek terhét.”

(Zsolt. 32:1–3, 5)

„Ahhoz, hogy Isten megbocsátó szeretetét elfogadhassuk és másoknak is közvetíthessük, elsősorban az szükséges, hogy felismerjük Isten hozzánk való szeretetét és higgyünk benne. 

Sátán ezernyi cselfogással él, hogy megakadályozzon abban, hogy ezt a szeretetet felismerjük. Azt akarja elhitetni velünk, hogy rettenetesek bűneink és hibáink. Szerinte lehetetlenség, hogy Isten figyeljen imánkra, megáldjon és megmentsen minket. Önmagunkban valóban csak gyengeséget láthatunk és semmink sincs, aminek alapján jogot formálhatnánk Isten kegyelmére. Sátán erőnek erejével el akarja elhitetni velünk, hogy hiába fáradozunk, úgysem tudjuk megváltoztatni jellemhibáinkat. Amikor Istenhez közeledünk, az Ellenség a fülünkbe súgja: »Semmi értelme sincs az imádnak, mert ilyen és ilyen gonoszságokat követtél el. Vajon nem vétkeztél-e az Isten ellen, nem cselekedtél-e a saját lelkiismereted szava ellen?« Mi azonban ezt mondhatjuk: »Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minden bűntől«.

Éppen akkor, amikor úgy érezzük, hogy vétkeztünk s ezért nem tudunk imádkozni, akkor van itt a legfőbb ideje, hogy imádkozzunk. Lehet, hogy szégyenkezünk és mélyen megalázottnak érezzük magunkat, mégis imádkoznunk és hinnünk kell. 

»Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket, akik közül első vagyok én« (I.Tim. 1:15). A bűnbocsánat és az Istennel való kiengesztelődés nem a szolgálatunk jutalma, nem érdemként adja Isten a bűnös embernek, hanem olyan ajándék, mely Krisztus szeplőtlen életszentsége folytán lesz a miénk.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, A „miatyánk c. fejezetből)

Fáradtságos utazásom – Walter Veith története

WALTER VEITH
FÁRADSÁGOS UTAZÁSOM

– Az anyád a pokolra jut – ismételte újra és újra a hitoktatóm. – Örökké szenvedni fog.
Már akkor eldöntöttem, hogy ha létezik Isten, akkor utálom Őt. Hogyan büntethet a szeretet Istene olyan hívő anyát, mint az én édesanyám? Tízéves koromra meggyőződéses ateista lettem. Számomra Isten nem létezett.

HOGYAN LETTEM ATEISTA?

Édesapám nagyon komoly katolikus volt, mindaddig pap akart lenni, amíg bele nem szeretett egy kedves német lutheránus hölgybe, az édesanyámba. A II. vatikáni zsinat előtt a katolikusok úgy tekintettek a lutheránusokra, mint elveszettekre, és kizárták őket a mennyből. Ennek ellenére a szüleim sosem vitatkoztak a vallás miatt. Apám megfogadta, hogy katolikusként neveli a gyerekeit, és anyám beleegyezett.

Majdnem nyolcéves lettem, amikor nagy baj történt. Az orvosok megállapították, hogy édesanyám rákos, és azt mondták, két-három, maximum négy hónapja van hátra. De ő szilárd hittel és elhatározással több mint négy évet élt még. Ezek életem legsötétebb évei voltak. Végignéztem, hogyan szenved édesanyám a sok műtét és sugarazás miatt. Mint a legtöbb fiatal fiú, én is nagyon ragaszkodtam anyámhoz. Miért engedi Isten, hogy így szenvedjen? – kérdeztem.

Dél-Afrikában lutheránus iskolába jártam. Mivel édesapám római katolikusnak szeretett volna nevelni, ezért egy apáca naponként vallásos oktatásban részesített engem és más katolikus szülők gyerekeit. Az óráin kiderült, hogy túlzottan lelkesedik a saját vallásáért. Annak a gyereknek, aki végignézi, hogyan hal meg az édesanyja, ez kész katasztrófát jelentett.
– Olyan szörnyű, hogy édesanyád protestáns, és emiatt soha nem láthatja meg a mennyek országát! – mondta nekem. – Anyád az örökkévalóságon át szenved majd a pokolban.
„Haldokló édesanyám épp eleget szenved – gondoltam. – Hogyan akarhatja a szeretet Istene, hogy még többet szenvedjen?”

Minden vasárnap elmentem édesapámmal a templomba, és mindent megtettem, amit egy jó római katolikus megtesz. Mivel az apáca egyre azt hajtogatta, hogy édesanyám a pokolba jut, egyre dühösebb lettem. Egy nap olyan mérges lettem, hogy miután darabokra szakítottam a katekizmusomat, hozzávágtam. Nem túl kedves hangon azt is elmondtam neki, pontosan mit is tehet az Istenével.
Ezután kitiltottak az óráiról. Nemsokára egy másik tanárral is nézeteltérésbe kerültem, és az ő óráiról is kiutasítottak. Dacossá váltam, tiszteletlenül beszéltem, lógtam az órákról, néha még fenyőtobozzal is megdobáltam a tanáromat. Kiállhatatlan gyerek lettem, de sohasem mondtam el a szüleimnek, hogy az iskolában úgy viselkedtem, mint egy szörnyeteg. Ők pedig soha nem jöttek rá.

Nem sokkal a tizenkettedik születésnapom után szeretett édesanyám meghalt, édesapám pedig újra megházasodott. Mostohaanyám teljesen kiállhatatlannak talált. A gondok egyre nőttek az iskolában és otthon is. Végül ott kellett hagynom az iskolát. Szüleim úgy döntöttek, az lesz a legjobb, ha az otthonomtól távoli szakiskolába küldenek. Ekkor ébredtem rá, mi is történik. Ez lehetetlen – gondoltam –, ez nem nekem való. Különböző helyeken éltem, amíg sikerült meggyőznöm hozzátartozóimat, hogy másik iskolába küldjenek, ahol elkezdtem rendesen viselkedni.

Napi ige – A mai nap terhe

„Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől... elég minden napnak a maga baja.”

(Mt. 6:34)

„Ha az elvégzendő munkánk megoldását magunk vesszük a kezünkbe és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk a vállunkra, melyet nem Isten helyezett ránk, mert segítsége nélkül akarjuk hordozni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, ami Istent illeti és így mintegy helyettesíteni akarjuk őt. Bizonyára lesznek gondjaink. Felkészülhetünk veszedelmekre és veszteségekre, mert azok elmaradhatatlanok. De ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket és a javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani bennünket. Úgy bízzunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte azt, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Ezt mondta: »Elég néked az én kegyelmem« (II.Kor. 12:9). Miként a pusztában hullott a manna Izráel seregei számára, úgy adatik számunkra is naponként a mennyei kenyér. Csak egyetlen nap a miénk, e nap folyamán éljünk Istennek. E napon tegyük le ünnepélyesen terveinket az ő kezébe, s vessük rá gondjainkat, mert ő gondot visel rólunk... 

Ha Krisztus igáját – az engedelmesség és a szolgálat igáját – hordod, akkor elcsitulnak panaszaid, megszűnik minden viszontagságod és megoldódnak a legbonyolultabb talányok is.”

(Gondolatok a hegyibeszédről, Igaz istentisztelet c. fejezetből)

A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL

A BÁRÁNY VÉRE ÁLTAL

„És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig."

(Jel 12:11) 

Gondolkodjunk el drága Megváltónk életén és értünk átélt szenvedésein! Figyeljünk arra, hogy ha nem vagyunk hajlandók kitartani a próbában, a nehézségekben és a konfliktusokban, ha nem vagyunk hajlandók részt vállalni Krisztus szenvedéseiben, akkor nem találhat majd méltónak arra sem, hogy az Ő trónján üljünk!

Minden szükséges készen áll ahhoz, hogy megvívjuk a csatát hatalmas ellenségünkkel és hogy egyetlen pillanatra se engedjünk kísértéseinek. Tudjuk, hogy saját erőnk nem elég a győzelemhez. Krisztus azonban megalázta magát és magára vette természetünket, ismerős volt szükségleteinkkel és elviselte a legnehezebb kísértéseket, melyeket embernek valaha is el kellett viselnie; s ezzel legyőzte az ellenséget, visszautasította kísértő szavait, hogy az ember megtanulja Tőle, hogyan kell győznie. Olyan testet öltött magára, amilyen a miénk, és minden tekintetben elszenvedte, amit embernek el kell szenvednie, sőt még annál többet is. Soha nem szenvedhetünk annyit, mint Krisztus, mert Ő nem egy ember bűnét, hanem az egész világ bűneit hordozta. Ő elviselte a megaláztatást, a gúnyt, a szenvedést és a halált, hogy mi − az ő példáját követve − örökölhessünk mindent. 

Krisztus a mi példaképünk, a tökéletes és szent példakép, akit követnünk kell. Soha nem lehetünk azonosak a példaképpel, de képességünk szerint követhetjük Őt és hasonlóvá válhatunk hozzá. Ha gyámoltalanul elbukunk, szenvedünk a felismeréstől, hogy bűnösek vagyunk, ha megalázzuk magunkat Isten előtt, ha lesújtott lélekkel, őszinte bűnbánattal és töredelemmel jövünk hozzá; ha buzgó imánkat ajánljuk fel Istennek Krisztus nevében, akkor olyan biztosak lehetünk abban, hogy az Atya elfogad minket, amilyen őszinte volt lelkünk átadása Neki. Legbensőnkben el kell ismernünk, hogy saját erőfeszítéseink bár szükségesek, de teljesen haszontalanok, mert csak a Győztes nevében és erejével szerezhetünk diadalt. 

(Review and Herald, 1895. február 5.)

DIADAL KRISZTUS ÁLTAL

DIADAL KRISZTUS ÁLTAL

„Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának." 

(Zsid 2:14-15) 

Az ember bukása az egész mennyet szomorúsággal töltötte el, és Jézus szíve az elveszett világ, a megromlott emberiség iránti gyöngéd együttérzésre indult. Látta az embert a bűnbe és a nyomorba merülni, és tudta, hogy emberi erejük nem elegendő a mindig éber ellenség legyőzésére. Isteni szeretettel és szánalommal jött le a földre, hogy megnyerje a csatát számunkra, mert egyedül Ő képes legyőzni az ellenfelet. Azért jött, hogy egyesítse az emberit az istenivel, hogy a megtérő embert isteni erőben részesítse; hogy a jászoltól a Golgotáig egy ösvényt készítsen az ember számára. Minden lépésével tökéletes példát mutatott arra, hogy mit kell az embernek tennie; s jellemével bemutatta, mivé lehet az ember, ha egyesül az istenséggel.

Sokan mondják, hogy Jézus nem olyan volt, mint mi, nem úgy volt Ő a világban, ahogyan mi vagyunk; Ő Isten volt, ezért mi nem is győzhetünk úgy, ahogyan Ő győzött. De ez nem igaz, mert „nem angyalok természetét vette magára, hanem Ábrahám magváét vette magára". (Zsid 2:16 - King James ford.) 

„Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek." (Zsid 2:18) 

Krisztus ismeri az ember megpróbáltatásait, ismeri a kísértéseket. A mi természetünket vette magára; és megkísértetett mindenben, hozzánk hasonlóan. Jézus sírt, ő volt a fájdalmak férfia és a betegség ismerője.
Emberként élt e földön, emberként ment fel a mennybe és emberként képviseli az emberiséget. Emberként élt, hogy közbenjárhasson értünk. Emberként fog újra eljönni, de királyi hatalommal és dicsőséggel, hogy magához vegye azokat, akik szeretik Őt, s akiknek most készíti a helyet. Örvendeznünk kellene és hálát adni az Úrnak, hogy „rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt". (ApCsel 17:31) 

(Bible Echo, 1892. november 1.)

Napi ige – Keserű pohár

„Ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei az Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak, ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”

(Rm. 8:17)

„Ha kísértések és megpróbáltatások jönnek ránk, járuljunk Istenhez és küzdjünk vele együtt imában. Isten nem enged üresen távozni, hanem kegyelmet és erőt ad, hogy győzhessünk és megtörjük az ellenség hatalmát. Ó, bárcsak mindenki a helyes megvilágításban láthatná ezeket a dolgokat! Isten népének keserű poharat kell kiinnia, amely által az Úr megmossa és megtisztítja őket. Ez a keserű ital azonban még keserűbbé válhat a zúgolódás, panasz, és elégedetlenség miatt. Azoknak, akik így fogadják, újabb pohárra van szükségük, mert az elsőnek nem volt meg a kívánt hatása szívükre. Ha a második sem használ, akkor még újabbat kell kapniuk, míg betölti rendeltetését, mert különben a szívükben tisztátalanok, szennyesek maradnának. Türelem, kitartás és ima által édesíthetjük meg a keserű italt, és akik így fogadják, azoknak szívére gyógyító hatást gyakorol...

Ha részesülni akarunk Krisztus dicsőségében, akkor most, itt a földön ki kell vennünk részünket az ő szenvedéséből. Ha Isten dicsősége és tetszése helyett a saját érdekeinket és javunkat nézzük, ahelyett, hogy Isten dicső, de szenvedő művét segítenénk, akkor meggyalázzuk Istent és szent munkáját, amelyről pedig azt állítjuk, hogy szeretjük. Csak rövid kis időnk van már arra, hogy az Úrért munkálkodjunk. Semmilyen áldozat se legyen drága számunkra!”

(Tapasztalatok és látomások, Hitünk próbája c. fejezetből)

HELYET KAPUNK AZ Ő TRÓNJÁN

HELYET KAPUNK AZ Ő TRÓNJÁN

„Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében." (Jel 3:21)

Győztesek lehetünk. Igen, mindenben és teljesen győztesek. Jézus meghalt, hogy utat készítsen nekünk a meneküléshez, hogy legyőzhessük minden hibánkat, ellenállhassunk minden kísértésnek, és hogy végül az Ő trónján ülhessünk. Kiváltságunk, hogy hitünk és üdvösségünk legyen. Isten hatalma az idők során nem lett kisebb. Most is ugyanolyan bőségben árasztja áldását, mint egykor; de az egyház elvesztette hitét, hogy kimondja, amit Jákób mondott, és küzdjön, ahogy ő tette: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet." (1Móz 32:26) 

A kitartó hit kezd eltűnni, de újjá kell élednie Isten népének szívében. Hirdetniük kell az áldást. Az élő hit mindig felvezet Istenhez és a dicsőséghez, a hitetlenség pedig levezet a sötétségbe és a halálba.

Sokan annyira belemerültek a földi gondokba és aggodalmakba, hogy kevés idejük jut az imára, és alig érzik annak szükségességét. Talán megtartják az istentisztelet külső formaságait, de hiányzik belőlük a könyörgés igazi lelkülete. Így nagyon eltávolodtak a Példaképtől. Jézus, a mi példaképünk sok időt töltött el imával, és milyen komolyak, milyen buzgók voltak imái! Ha Ő, mint Isten szeretett Fia ilyen komolyságot, ilyen szenvedést tanúsított, mennyire szükségünk van nekünk - akik a mennyből kapjuk minden erőnket - arra, hogy egész lelkünk felinduljon az Istennel való küzdelemre.

Nem szabad megnyugodnunk, amíg minden felismert bűnünket meg nem bánjuk, mert kiváltságunk és kötelességünk hinni azt, hogy Isten elfogadott bennünket. Nem szabad másokra várnunk, hogy kijuttassanak minket a sötétségből és elnyerjék számunkra a győzelmet, hogy aztán élvezhessük azt. Ez az élvezet nem lenne tartós. Istent elveink, és nem érzelmeink alapján kell szolgálnunk. Magunknak kell kiharcolnunk a győzelmet reggel és este saját családunkban. Napi munkánk sem tarthat vissza ettől. Időt kell szentelnünk az imára és miközben imádkozunk, hinnünk kell, hogy Isten meghallgat minket. Talán nem fogjuk mindig érezni az azonnali választ, de hitünk ekkor próbáltatik meg. Bebizonyíthatjuk, hogy bízunk Istenben és élő, kitartó hitünk van. 

(Review and Herald, 1883. szeptember 4.)

Napi ige – Ima

„Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.”

(Zsolt. 116:1)

„Ha olyan befolyások környékeznek bennünket, amelyek el akarnak távolítani Istentől, akkor segítségért és erőért kell könyörögnünk fáradhatatlanul. Ha ezt nem tesszük, akkor sohasem leszünk képesek arra, hogy az önsajnálat és az önmagunknak kedvezés kísértéseit legyőzzük, melyek elvonnak bennünket az Üdvözítőtől...

Az ima a lélek lélegzete. A lelki erő titka. Az ima őrzi meg a lelki egészséget. Az ima közvetlenül összeköti a szívet az élet Forrásával... Csodálatos dolog, hogy imáink eredményesek, hogy az olyan méltatlan és tévelygő emberek, mint mi, felküldhetik könyörgéseiket Istenhez. Kívánhat-e halandó ember annál magasztosabbat, minthogy érintkezhet és összekapcsolódhat a végtelen Istennel? Gyenge, bűnös emberé az a kiváltság, hogy beszélgethet Teremtőjével. Az ajkunkon kiejtett szavak a mindenség Uralkodójának trónusa elé jutnak... Akár a nyilvános istentisztelet alkalmával, akár magányos imádságaink esetében kiváltságunk az, hogy az Úr előtt térdreborulva szóljunk őhozzá... Az ő végtelen nagyságának, valóságos jelenlétének tudata kelti fel az igaz tiszteletet. A láthatatlan Isten jelenléte hasson át, és ihlessen minden szívet az imádság idején. Könyörgésünk ideje és helye szent, mert Isten van jelen. Ha magatartásunk és viselkedésünk által kifejezésre juttatjuk tiszteletünket, akkor ez csak még jobban elmélyíti szívünkben az ihlet érzetét.”

(Üzenet az ifjúságnak, Az áhítatos élet c. fejezetből)

OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN

OSZLOP ISTEN TEMPLOMÁBAN

„Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet."

(Jel 3:12) 

Szokatlan számunkra, hogy Krisztusnak úgy kellett bemutatnia magát Jánosnak, ahogyan bemutatta, és furcsa az is, ahogy a gyülekezeteknek bemutatkozik. De emlékeznünk kell arra, hogy az egyház − bármilyen gyenge és fogyatékos is − Krisztus különleges figyelmének tárgya. Folyamatosan, gyengéd együttérzéssel kíséri figyelemmel az egyházat és Szentlelke által megerősíti azt. Mi, mint egyházának tagjai, engedjük-e neki, hogy benyomást gyakoroljon elménkre és felhasználjon bennünket az Ő dicsőségére? Figyelünk-e üzeneteire, melyeket az egyháznak küldött? 

Határozzuk el, hogy azok között leszünk, akik örömmel fogadják Őt eljövetelekor és nem azok között, akik sírnak miatta! (Lásd: Jel 1:7) 

Szerezzünk üdvbizonyosságot azáltal, hogy engedelmeskedünk az üzeneteknek, melyeket egyházának küld! 

Krisztus szavai a vigasztalás üzenete egyházának: „Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait. Ímé eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet." (Jel 3:10-12) 

Küzdjünk hát azért, hogy bebocsátást nyerhessünk Urunk országába! Tanulmányozzuk szorgalmasan az örömhírt, melyet Krisztus úgy mondott el Jánosnak, hogy személyesen elment hozzá Páthmosz szigetére, s melyről így szól a Biblia: „Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniök hamar." (Jel 1:1) Emlékezzünk mindig arra, hogy „boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van". (3. vers) 

(Signs of the Times, 1903. február 4.)

Napi ige – Vendégszeretet

„Legyetek egymáshoz vendégszeretők, zúgolódás nélkül.”

(I.Pt. 4:9)

„Nem tekintjük a vendégszeretet gyakorlását kiváltságnak és áldásnak. Nem vagyunk eléggé szívélyesek és túl kevés hajlandóságot mutatunk arra, hogy szégyenkezés avagy fitogtatás nélkül helyet szorítsunk még két-három embernek családi asztalunknál. 

Néhányan azt állítják, hogy ez túl sok vesződséggel jár. Nem lenne így, ha ezt mondanák: Nem készültünk fel különösebben, de amink van, azt szívesen megosztjuk. 

A váratlan vendég sokkal többre értékeli a szíves vendéglátást, mint akár a legkörültekintőbb előkészületet... Akik magukba zárkóznak, akiket nem lehet rávenni arra, hogy látogatókat vendégeljenek meg, azok sok áldást veszítenek... Az Úr elismer és méltányol minden szeretetteljes cselekedetet, amit az ő nevében teszünk... A szegénységünknek nem kell kizárnia bennünket a vendégszeretet gyakorlásának áldásából. Adjuk azt, amink van... 

Testvéreim, hívjátok meg otthonaitokba azokat, akik szeretetteljes figyelemre szorulnak. Ne erőltessétek ezt, de amikor szükség van rá, akkor hívjátok meg őket és tanúsítsatok igaz, keresztény vendégszeretetet.

A társas érintkezésben értékes kiváltságok rejlenek. »Nemcsak kenyérrel él az ember« (Mt. 4:4). Amikor testi eledellel szolgálunk, szolgáljunk reménységgel, bátorítással és krisztusi szeretettel is...”

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 650, 656. l.)

Napi ige – Megmentő szeretet

„Azért, miképpen mindenben bővölködtök, a hitben, a beszédben, az ismeretben és minden buzgóságban... úgy e jótéteményben is bővölködjetek.”

(II.Kor. 8:7)

„Mikor a szegényeknek, a lenézetteknek, és az elhagyatottaknak segítesz, ne tedd ezt a méltóságod és fensőbbséged magaslatáról, mert így semmi jót sem cselekszel... Isten nemcsak jótékonyságot vár el tőled, hanem vidám arcot, reményt keltő szavakat és meleg kézszorítást. 

Amikor az Úr elesettjeit látogatod, találsz majd köztük olyanokat, akik elveszítették a reményt. Vannak köztük olyanok is, akik az élet kenyerére éheznek. Másokra lelki betegség telepedett, melyet földi balzsam és földi orvos nem gyógyíthat meg. Imádkozzál értük és vezesd őket Jézushoz.

Akadnak olyanok, akiknek hamar lelohad a buzgalmuk, és egy idő után újra elhanyagolják Krisztus szolgálatát... Körültekintően, imádsággal kell megfontolnunk a szegények megsegítésének módját. Keressük Isten bölcsességét, mert ő nálunk, rövidlátó halandóknál jobban tudja, hogy hogyan kell gondoskodni az ő teremtményeiről...

Ne légy közömbös és lekezelő azok iránt sem, akik megrongálták testük templomát. Isten – aki mindeneket teremtett, és mindenekért aggódik – részvéttel fogadja őket. A legmélyebbre zuhant emberek sem esnek kívül szeretetén és szánalmán. Jézus igazi tanítványai ugyanezt a lelkületet fogják tanúsítani... 

Isten hallatlan erőt fejt ki annak érdekében, hogy visszanyerje az embert a törvényszegésből és bűnből kiemelve, hűségre és engedelmességre vezérelve minden megtérőt.”

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 582, 586. l.)

MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

MEGTART A MEGPRÓBÁLTATÁS IDEJÉN

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." 

(Jel 3:10) 

A küzdelem folyamatosan tart a jó és gonosz erők, Isten angyalai és a bukott angyalok között. E földön körül vagyunk zárva elölről és hátulról, jobbról és balról. A konfliktus, melyben vagyunk, az utolsó e világon. Most vagyunk a harc kellős közepében. Két oldal harcol az elsőbbségért. Ebben a nagy viadalban nem maradhatunk közömbösek. Vagy az egyik oldalra, vagy a másikra. Ha Krisztus oldalán foglalunk helyet, ha szavainkkal és tetteinkkel bemutatjuk Őt a világnak, akkor élő bizonyságát adjuk annak, hogy kit választottunk, hogy Őt szolgáljuk és tiszteljük. A föld történelmének ebben a fontos szakaszában nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkit bizonytalanságban hagyjunk afelől, hogy kinek az oldalán állunk... 

„Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja e föld lakosait." (Jel 3:10) Ez a szakasz a megpróbáltatás idejéről beszél, mely megpróbálja a föld lakosait. Mi most ebben az időszakban élünk. Senki sem menekülhet el a konfliktus elől.

Ha vannak hibás jellemvonásaid, melyek ellen nem küzdesz, akkor biztos lehetsz abban, hogy az ellenség megpróbálja majd kihasználni azokat bukásod érdekében. Biztosan kihasználja azokat, mert ő éberen figyeli, hogyan tehetné tönkre mindenkinek a hitét.
Annak érdekében, hogy győzhessünk az ellenség minden kísértése között, olyan hatalomra kell támaszkodnunk, mely rajtunk kívül és rajtunk felül áll. Állandó, élő kapcsolatot kell fenntartanunk Krisztussal, aki erőt tud adni a győzelemhez mindenkinek, aki hittel és alázattal viseltetik iránta. Ha önelégültek vagyunk és azt hisszük, hogy mehetünk, amerre akarunk, s közben azt reméljük, hogy végül a jó oldalon fogunk kikötni, rájövünk majd, hogy szörnyű hibát követtünk el. Úgy kell előrehaladnunk keresztényi életünk csatájában, mint akik reménykednek a győztesek jutalmában, bár minden lépésnél ellenállásba ütközünk. 

(Review and Herald, 1908. július 9.)

NEVÜNK AZ ÉLET KÖNYVÉBEN

NEVÜNK AZ ÉLET KÖNYVÉBEN

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt."

(Jel 3:5) 

Az a kifejezés, hogy „aki győz" arra figyelmeztet, hogy mindannyiunknak győznünk kell valami felett. Aki győz, az Krisztus igazságának fehér ruhájába öltözik, s róla írja a Biblia, hogy „nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." 

Ó, mekkora kiváltság győztesnek lenni, akinek nevéről maga a Megváltó tesz vallást Atyja előtt! És amikor győztesekként „fehér ruhákba" öltözünk, az Úr ugyanolyan valóságosan el fogja ismerni hűségünket, mint tette azt a korai keresztény egyház idejében. Az Úr elismerte, hogy „van Sárdisban egy kevés neved... akik nem fertőztették meg ruháikat", s mi is fehér ruhában járhatunk Megváltónkkal, mert engesztelő áldozata által érdemesnek talál arra.

Drága barátaim, e bátorító ígéretek fényében mennyire kellene törekednünk arra, hogy olyan jellemet fejlesszünk ki, mely képessé tesz bennünket arra, hogy megálljunk az Isten Fia előtt! Csak azok tudják elviselni jelenlétének dicsőségét, amikor megjelenik „hatalommal és nagy dicsőséggel", akik igazságának ruháját öltötték fel magukra.

Győztesnek lenni nagyon sokat jelent. Az ellenség befolyását és gonosz eszközeit állhatatosan vissza kell utasítanunk. Minden percben résen kell lennünk. Egyetlen pillanatra sem veszíthetjük szem elől Krisztust és hatalmát, mely megvéd minket a megpróbáltatás órájában. Kezünket az övébe kell helyeznünk, s így hatalmának ereje fenn fog tartani minket.
Az Igaz Tanúbizonyság kijelenti: „adtam elődbe egy nyitott ajtót." (8. vers) Köszönjük ezt meg Istennek szívünkkel, lelkünkkel és ajkunkkal egyaránt, és tanuljunk meg úgy közeledni hozzá, mint egy nyitott ajtón keresztül, bízva abban, hogy szabadon járulhatunk hozzá kéréseinkkel, mert ő hallja azokat és válaszol is rájuk. Az ő erejébe vetett élő hit által segít nekünk, hogy erőt kaphassunk ahhoz, hogy − a győzelem biztos reményében − megharcoljuk a hit harcát.

(Review and Herald, 1908. július 9.)

Napi ige - A szegényekről gondoskodás

„Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért parancsolom én néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.”

(V.Móz. 15:11)

„Isten az egész emberiségnek szánta a megváltás lelki és testi áldásait. Sokan zúgolódnak Isten ellen azért, mert a világ tele van ínséggel és szenvedéssel. Azonban az sohasem volt az ő terve, hogy ezek a szomorú állapotok uralkodjanak. Nem ő tervezte úgy, hogy az egyik ember bővelkdejék az élet fényűzésében, miközben a másik embernek a gyermekei kenyérért sírnak. Ő a jóindulatú adományozás Istene. Javakkal látta el e földet, mindenki számára elégséges és bőséges mértékben. 

Az a terve, hogy valamennyi teremtményének a szükségletét betöltse az ő megbízottain keresztül, akikre e javak kezelését bízta.
Sok hitvalló keresztény azonban, ahelyett, hogy szétosztaná az Úr ajándékait, a maga rövidlátó érdekeibe burkolózik és önző módon visszatartja embertársaitól ezeket az áldásokat. Miközben Isten elárasztja a földet az ő adományaival és megtölti a föld raktárait az élethez szükséges javakkal, mégis ínség és nyomor ütközik a szemünkbe mindenfelé... 

Az állítólagosan keresztény világban annyit költenek a pazarló hivalkodásra, hogy abból el lehetne látni az összes éhezőt, sőt mi több, fel lehetne ruházni minden mezítelent. Sokan vallják Krisztus nevét, miközben önző élvezetekre, erős italokra, költséges csemegékre, pazar házakra, bútorokra és ruhákra költik az ő pénzét. Ugyanakkor a szenvedők alig kapnak egy-egy sajnálkozó pillantást, együttérző szót...

Micsoda nyomorúság él az úgynevezett keresztény országok szívében! Gondoljatok a szegények életkörülményeire nagyvárosainkban... Van aki azt gondolja, elég ha pénzt ad erre a célra. Ez azonban tévedés. A pénzadományok nem tölthetik be a személyes szolgálat szerepét. Helyes, ha adunk a javainkból és adhatnánk még sokkal többet is. Az Úr azonban erőnkhöz és lehetőségeinkhez mért személyes szolgálatot vár el valamennyiünktől.”

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 557, 580. l.)

Miért született Jézus a földre?

Jézus Krisztus születésének emlékünnepe a keresztény világ egyik legjelesebb eseménye, amelyről évente megemlékezünk. Azonban sokkal kevésbé közismert az, hogy mi volt a karácsonykor oly gyakran felidézett eseménysorozat célja.

Miért volt egyáltalán szüksége az emberiségnek megváltóra? Írásunkban e kérdésekre igyekszünk megválaszolni, miközben felvázoljuk Jézus világrajövetelének körülményeit, a történelmi háttérrel egyben.

A korabeli állapotokról szóló feljegyzések nem ringatnak minket illúziókba. Jézus baljóslatú történelmi időszakban jött el e világra. A zsidó nép – amelynek soraiba Jézus megszületett, s amely a Messiás (héberül: Felkent, azaz Isten által elküldött Szabadító) születéséről szóló próféciákat is őrizte – évszázadok óta idegen uralom alatt élt. A rómaiak a zsidó nép ősellenségének, „riválisának” számító edomiták közül származó uralkodót, Nagy Heródest ültették a nép nyakára. Heródes kétségkívül tehetséges államférfi, ugyanakkor rendkívül hatalomféltő, kegyetlen ember volt, aki saját feleségét, sőt fiait sem habozott megölni, ha általuk látta veszélyeztetve a hatalmát. Kegyetlenkedéseit Josephus Flavius is megörökítette A zsidók története című nagyszabású művében.

A király i. e. 4 tavaszán bekövetkezett halála után három fia – Arkhelaosz, Antipás és Fülöp – osztozott az országon. A Júdea fölött uralkodó Arkhelaosz haladt leginkább atyja nyomdokain, s kegyetlenkedését a nép idővel annyira megelégelte, hogy i. sz. 6-ban követséget menesztett Augustus császárhoz, kérve, hogy fossza meg őt hatalmától. A császár teljesítette kérésüket, száműzte, Arkhelaoszt, s ettől kezdve Júdeát a császárnak közvetlen számadással tartozó római tisztségviselők, ún. prokurátorok irányították, akik olykor szintén nem riadtak vissza a zsidó nép kizsákmányolásától, és a mind gyakoribbá váló lázongásokat egyre kegyetlenebb eszközökkel torolták meg. (A Jézus Krisztust később halálra ítélő Poncius Pilátus is a prokurátorok egyike volt.)

FEHÉRBE ÖLTÖZVE JÁRUNK VELE

FEHÉRBE ÖLTÖZVE JÁRUNK VELE

„De van Sárdisban egy kevés neved, azoké akik nem fertőztették meg a ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." (Jel 3:4)

Hála Istennek, Ő megőrizheti népét olyan helyen, ahol ruhájuk tiszta maradhat. Ha engedelmeskedünk Krisztusnak, megőriz minket a világ szennyétől. „Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal." (Hós 6:3) Nekünk őt kell követnünk. Nem pihenhetünk a mai képességeink és ismereteink feletti megelégedéssel. A világmindenség lakosai figyelik, amint Isten felkészíti az embereket arra, hogy megálljanak az ítélőszék előtt.

Kérjük Istent, hogy öltöztessen fel minket Krisztus igazságának ruhájába, hogy készek legyünk az ember Fiának eljövetelekor. 

Krisztus ezt mondja azoknak, akik nem szennyezték be ruháikat: „Fehérben fognak velem járni; mert méltók arra." Az értünk hozott mérhetetlen áldozat árán a kegyelem bőséggel a miénk lehet. Istennek egy egész országa van a mennyben, mely teljességgel a miénk. Amit kér, csupán annyi, hogy élő hittel fogadjuk el ígéreteit, és ezt mondjuk: "Hiszem és elfogadom az áldásokat, melyeket azoknak készítettél, akik Téged szeretnek."

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem" − mily értékes ez a „nem" szócska! − „és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt." (Jel 3:5) 

Amikor Isten városának kapui kitárulnak csillogó sarkaikon, és belépnek a nemzetek, amelyek megtartották az igazságot, ott lesz Krisztus, hogy minket fogadjon és az Atyának áldottaiként szólítson minket, mert győztünk a bűn felett. Ő fogad majd az Atya és az ő angyalai előtt. Ahogy belépünk Istennek országába, hogy az örökkévalóságot ott töltsük, a próbák és nehézségek, a kétségek, melyek itt gyötörtek, jelentéktelenségbe süllyednek. Életünk Isten életéhez kapcsolódik. 

(General Conference Bulletin, 1903. április 6.)

Napi ige - Irgalmasság

„Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, ha az elepedt lelkűt megelégíted, akkor feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. Akkor vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet a nagy szárazságban is, csontjaidat pedig megerősíti. Akkor olyan leszel, mint a megöntözött kert, mint a vízforrás, amelynek vize el nem fogy.”

(Ésa. 58:10–11)

„Komolyabb hitre van szükségünk. Buzgóbbak kellene hogy legyenek az imáink... Sokan tudni szeretnék, hogy miért annyira erőtlen az imájuk, miért olyan élettelen és ingadozó a hitük, miért olyan homályosak és bizonytalanok a keresztény tapasztalataik? Hát nem böjtölünk – mondják – s nem járunk alázatosan a seregek Ura előtt?

Ézsaiás könyve ötvennyolcadik fejezete megmutatja, hogy hogyan változtathatunk ezen az állapoton... Törd meg kenyeredet az éhezőnek, fogadd be házadba a hajléktalan szegényt! Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!

Mindnyájunknak vetnünk kell a türelem, szánakozás és a szeretet magvát. Amit vetünk, azt aratjuk le. Most formálódik ki jellemünk, hogy alkalmassá váljék az örökkévalóságra. Itt e földön tanuljuk meg a mennyei életet. Az ingyen kapott, fenséges kegyelemnek köszönhetünk mindent. Ez a kegyelem viszi véghez megváltásunkat és megújulásunkat, hogy Krisztus örökös társaivá lehessünk. Hirdessük hát ezt a kegyelmet másoknak is!”

(Válogatott Bizonyságtételek II. kötet, 568, 571. l.)

A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

A GYŐZŐK KORONÁJÁT VISELJÜK

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál."

(Jel 2:11) 

Az idézett szavak − „akinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek" − az ígéretek után újból elhangzanak, és ez nagy jelentőséggel bír Isten gyermekei számára. A mi örök érdekünk az, hogy ismerjük és megértsük, mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek. Gondosan kell kutatnunk a világosság és ismeret után, hogy tudatlanok ne maradjunk afelől, amit Isten parancsolt és ígért az ő drága Szavában. Lelkünk üdvéről vagy elkárhozásunkról van szó, és a legnagyobb őszinteséggel kell megkérdeznünk: „Mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?" A legjobb esetben is rövid az élet, és szükséges, hogy ezt a rövid életünket Isten törvényeivel, mely egyúttal a Világegyetem törvénye is, összhangban éljük. Szükséges, hogy halló fülekkel és értő szívvel rendelkezzünk, hogy megértsük, amit a Lélek a gyülekezeteknek mond.

Az Isten angyalai sem jutnak annál magasabb ismeretre, mint hogy megtudhatják Isten akaratát; de legnagyobb gyönyörűségük az, hogy teljesítik a mennyei Atya általuk felismert tökéletes akaratát. Az elbukott embernek megvan az az előjoga, hogy Isten akarata tekintetében élő értelemre tegyen szert. Amíg próbaidőnk tart, értelmi képességeinket a leghasznosabb munkára kell használnunk, hogy a lehető legtöbbet kihozhassuk magunkból. Amikor igyekszünk az értelem minél magasabb fokát elérni, éreznünk kell Istentől való függőségünket, mert kegyelme nélkül nem lennénk képesek maradandó eredményeket elérni. Krisztus kegyelme által válhatunk győzőkké, az Ő vérének érdeme által kerülhetünk azoknak sorába, akiknek nevét nem törlik ki az élet könyvéből.

Akik elérik a végső győzelmet, azoknak élete párhuzamosan halad Isten életével, és a győzőnek koronáját viselik. Amikor ilyen nagy és örök jutalom vár reánk, a pályát kitartással kell megfutnunk, és hitünk szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra tekintenünk.

(Signs of the Times, 1891. június 15.) 

Napi ige – Lehetőség a szeretet kimutatására

„Az irgalmas szemű ember megáldatik...”

(Péld. 22:9)

„A világ szeretetre vágyik. Rászorul Isten népének imáira és segítségére. Arra van szüksége, hogy Krisztus követőinek életéből felismerhesse Krisztust. Isten népének pedig szüksége van lehetőségekre, hogy gyakorolhassa a szeretetet, hogy hathatóssá váljanak imái, és hogy az isteni mintához hasonló jellem fejlődjék ki bennünk. 

Isten azért helyezte közénk a szegényeket, a szerencsétleneket, a betegeket és a szenvedőket, hogy megadja ezeket a lehetőségeket... Az Úr a mi közreműködésünk nélkül is elvégezhetné munkáját. Nem függ a pénzünktől, az időnktől vagy a tevékenységünktől. A gyülekezet azonban nagyon értékes a szemében... Azt szeretné, ha nem lenne rajta sem szeplő, sem ránc, se semmi efféle... Ezért nyújt lehetőségeket, hogy fáradozzunk érte, s ezt úgy fogadja, mint az iránta való szeretetünk és hűségünk zálogát.
Az Úr a szegények és szenvedők életén keresztül vizsgál bennünket, és az a célja, hogy megmutassa nekünk is, hogy mi lakik a szívünkben. Nem hanyagolhatjuk el a könyörület munkálását anélkül, hogy magunkat is veszedelembe ne sodornánk... Úgy kell beírnunk a lelkiismeretünkbe, mintha vastollal vésnénk a sziklába: aki semmibe veszi a könyörületet, a szánalmat és az igazságos tetteket, aki elhanyagolja a szegényeket és a szenvedőket, akinek rideg és udvariatlan a viselkedése, az kizárja Isten közreműködését a saját jelleme munkálásából... Ha csak magunknak szerzünk és tartunk meg mindent, akkor ez a saját lelkünk elszegényedéséhez vezet.”

(Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 562–563. l.)

ENNI AZ ÉLET FÁJÁRÓL

ENNI AZ ÉLET FÁJÁRÓL

„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van."

(Jel 2:7) 

Ez az üzenet minden gyülekezetünket érdekli. A legjobban akkor használod hallószerved, ha nem másra, hanem Isten hangjának figyelmes hallgatására fordítod, mely az ő Igéjében szól hozzád. A győzők számára gazdag és bőséges ígéret van benne. Nem elég a harcmezőre lépni, hanem mindvégig küzdeni is kell. Nem szabad ismernünk a megadást. A hitnek szép harcát a legvégéig meg kell küzdenünk. Dicső győzedelmet csak a győzőnek ígértek.

„A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van." (Jel 2:7) A megváltás munkája folytán sokkal több történik, mint csupán annak visszaállítása, ami Ádám bűnbeesésekor elveszett. Aki a trónon ül, ezt mondja: „Ímé mindent újjá teszek." (Jel 21:5) 

Figyeljük meg magunkat közelről és kritikusan. Mikor megszegtük keresztségi fogadalmunkat, nem az eskünket szegtük-e meg? Meghaltunk-e a világnak és élünk-e Krisztusnak? Keressük-e az odafentvalókat, ahol Jézus az Isten jobbján ül? Tart-e a horgonykötél, mely az örök sziklához köt minket? Sodor-e minket az ár a pusztulás felé? Nem kellene-e nekifeszülnünk, hogy felfelé haladjunk az árral szemben. Ne habozzunk tovább, hanem használjuk teljes erőnkből evezőnket, tegyük meg legközelebbi munkánkat, mert egyébként reménytelen hajóroncsok leszünk. 

A mi dolgunk, hogy ismerjük fel bukásainkat és bűneinket, melyek sötétséget és lelki erőtlenséget okoznak, és kioltják első szeretetünket. Nem világiasság ez? Nem önzés ez? Az önhittség szeretete ez? Az elsőségért való küzdelem? A túlságosan aktív érzékiségünk? A nikolaiták bűne, mely Isten kegyelmét bujaságra fordította? Nem éltünk-e rosszul, nem éltünk-e vissza a nagy világossággal és alkalmakkal és kiváltságokkal a bölcsességre és vallásos ismeretre való önelégült hivatkozással, miközben életünk és jellemünk következetlen? Bármi is legyen az, amit addig dédelgettél és ápoltál, amíg megerősödött és uralma alá hajtott, határozott erőfeszítést kell tenned legyőzésére, különben elveszel.

(Review and Herald, 1887. június 7.)

Napi ige – Isten idős szolgái

„Ó Isten, gyermekségemtől tanítottál engem, és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.”

(Zsolt. 71:17–18)

„Gyengéd szeretettel kell viseltetnünk azok iránt, akik Isten művével kapcsolták össze egész életüket. Ezek az agg munkások mindvégig hűségesen kitartottak a próbákban. Lehetnek gyengeségeik, de még mindig vannak olyan képességeik, amelyek értékesek Isten művében. Bár erejük csökkent és képtelenek már a súlyos terhek hordozására, amelyeket az ifjabbaknak kell immár vállalniuk, értékes tanácsaik azonban nélkülözhetetlenek.

Talán hibákat is követtek el, de vereségeik árán megtanulták, hogy hogyan kerüljék el a tévelygést és a veszélyeket. Éppen ez teszi lehetővé, hogy bölcs tanácsokat adjanak. Az Úr nem mellőzi őket a támadások és próbák elszenvedése után, jóllehet csökkent az erejük. Különleges kegyelmet és bölcsességet ad nekik.

Tisztelni és becsülni kell azokat, akik az Úrnak szolgáltak a nehéz időkben. Szegénységet szenvedtek, és hűségesen kitartottak akkor, amikor csak kevesen álltak helyt az igazságért. 

Az az Úr szándéka, hogy az ifjabb munkások növekedjenek a bölcsességben és az érettségben azáltal is, hogy erősítést nyernek e hűséges munkásokkal való érintkezésük alkalmával. Bárcsak felismernék ennek jelentőségét az ifjabb munkások. Tartsák tiszteletben őket tanácskozásaik alatt.”

(Apostolok története, Páthmos c. fejezetből)

GYŐZELEM A CSATATÉREN

GYŐZELEM A CSATATÉREN

„Én a te igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól."

(Jn. 17:14-15) 

A kereszténynek elvégzendő kötelességei vannak ezen a világon, és Isten felelősségre fogja vonni, hogy hűségesen elvégezte-e azokat. Nem az a kötelessége, hogy kolostor falai közé vonuljon, sem az, hogy kerülje a világiakkal való kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy elvei a legszigorúbb vizsgálat alá kerülnek, és fájdalmasan érintik azok a dolgok, amelyeket szemeivel lát és füleivel hall. De miközben hozzászokik a látványhoz és a hangokhoz, nem szabad, hogy ezeket meg is szeresse. 

A világgal való érintkezésünk közepette hajlamosak vagyunk átvenni a világ lelkületét, felvenni szokásait, ízlését, kívánságait. Nekünk azonban ez a parancs szól: „menjetek ki közülök és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá és leányaimmá." (2Kor 6:17-18) 

Sohase hagyjátok, hogy a világ azt mondhassa, hogy a világiak és Krisztus követői egyformák ízlésükben és tevékenységükben; mert Isten válaszvonalat húzott népe és a világ közé. Ez a válaszvonal széles, mély és tisztán látható, nem vegyül el oly mértékben a világgal, hogy ne lehetne megkülönböztetni a két oldalt. „Ismeri az Úr az övéit." (2Tim 2:19) „Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket." (Mt 7:20) 

Csak ha imában vigyázva és az élő hitet gyakorolva járunk, akkor tudjuk magunkat épségében megőrizni a Sátántól jött kísértések között; „mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk". (1Jn 5:4) 

Szíveddel mindig a hit nyelvén beszélj: „Jézus azt mondta, hogy elfogad engem, és én elhiszem azt, amit mondott. Én dicsérni akarom őt; dicsőíteni az Ő nevét." Sátán melléd férkőzik, és azt súgja, hogy semmi örömöd nem lesz ebben. 

Te így válaszolj: „a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Isten gyermeke vagyok, mindenem megvan, amiért örvendhetek. Megbízom Jézusban. Isten törvénye a szívemben van; egyetlen lépésem sem fog megcsúszni."

(Signs of the Times, 1884. május 15.)

Napi ige – Türelmes kitartás

„Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe. Mindenkor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi testünkben."

(II.Kor. 4:8, 10)

„Kétéves fogságának* [jegyzet: Az apostol első római fogságáról van szó] vége előtt ezt mondhatta Pál apostol: »Híressé lett az én fogságom a Krisztusban a testőrség egész házában és mindenki más előtt«. Azok közül, akik üdvözleteket küldtek a filippibelieknek, kiemelte a »császár udvarából valókat« (Fil. 1:13; 4:22). 
Miként a bátorság, úgy a türelem is diadalt arat. A megpróbáltatások közepette tanúsított türelmes kitartás éppúgy nyerhet lelkeket Krisztus számára, mint a bátor kiállás. Az a keresztény hívő, aki a veszteségek és szenvedések idején türelmet tanúsít, sőt, a tántoríthatatlan hit békességével néz szembe a halállal, többet tehet az evangéliumért, mint amennyit egy hosszú élet hűséges munkájával elérhetett volna...

Nem megpróbáltatásoktól mentes életben fejlődik ki a keresztény jellem. A támadás és az ellenállás csak annál nagyobb éberségre, és még komolyabb imára készteti Krisztus követőjét. Az erős kísértés – ha Isten kegyelme által kitartunk benne és elviseljük – türelmet, állhatatosságot, valamint mélységes és maradandó bizalmat eredményez. Szenvedni, de egyszersmind erősnek maradni, megalázkodni, de éppen az alázatosság által győzni – ez a keresztény feladata, amit hit által teljesít. Egész nap öldöklik, de mégis él, hordozza a keresztet, és így nyeri el a dicsőség koronáját."

(Apostolok története, A császár házából c. fejezetből)