(Jn. 14:27)
„Tekintsünk úgy az Úr jótéteményeinek bizonyítékaira – amelyeket velünk cselekedett, hogy megvigasztaljon és kimentsen a pusztító kezéből –, mint hatalmas emlékoszlopokra. Kegyelmének megannyi tanújele legyen állandóan, élénken az emlékezetünkben. A könnyek, melyeket felszárított, a fájdalmak, melyeket lecsillapított, az akadályok, melyeket eltávolított, a veszedelmek, melyeket elhárított, a szükségletek, melyeket kielégített és az áldások, amelyeket ránk árasztott. Ezek erősítsenek meg bennünket zarándoklatunk hátralevő részén!Az előttünk lévő küzdelemben újabb, eddig még nem sejtett akadályokra számíthatunk. De akár a múltra, akár pedig az eljövendőre tekintünk, bátran mondhatjuk: »Mindeddig megsegített minket az Úr!« A ránk váró megpróbáltatások nem fogják meghaladni az erőnket. Dolgozzunk ott, ahol alkalom kínálkozik, abban a biztos tudatban, hogy a megpróbáltatások arányában kapunk majd erőt. Azok számára, akik így cselekszenek, megnyílnak majd az egek kapui, hogy bevonulhassanak, mint Isten gyermekei. A dicsőség Királyának ajkairól hangzó szavak úgy érintik majd a fülüket, mint a legszebb zene: »Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely számotokra készíttetett« (Mt. 25:34).”
(Jézushoz vezető út, Öröm az Úrban c. fejezetből)
