(Lk. 11:13)
„Az idők folyamán Krisztus nem változtatott mennybemenetelekor tett ígéretén, hogy elküldi követőinek a Szentlelket. Isten nem korlátozta kegyelme gazdagságának kiáradását. Az ok, amiért ígéretének teljesedése nem észlelhető oly mértékben, ahogy ez elvárható lenne, abban keresendő, hogy az ígéretet nem értékelik úgy, amint kellene. Ha minden keresztény készséges volna elfogadni, elnyerhetné a Szentlelket. Ahol a Szentlélek szükségességét alig veszik figyelembe, ott lelki sivárságot, sötétséget és halált láthatunk...
Ha a Szentlélek az erő közvetítője, akkor miért nem éhezzük és szomjúhozzuk a Lélek adományát? Miért nem beszéltünk erről, miért nem tesszük imáink és prédikációink tárgyává? Az Úr készségesebben adja az ő Szentlelkét azoknak, akik neki szolgálnak, mint ahogy a szülők adják ajándékaikat gyermekeiknek. Krisztus minden munkása naponta könyörögjön Istenhez a Lélek keresztségéért. A keresztény munkások gyűljenek össze csoportokba, kérjenek segítséget és mennyei bölcsességet a helyes tervezéshez és kivitelezéshez egyaránt. Különösképpen azt kérjék Istentől, hogy kiválasztott követeit részesítse a Lélek csodálatos keresztségében a lelki munka terén. A Lélek megnyilatkozó ereje oly hatalmasan támogatná az igazság hirdetését, ahogyan azt a világ minden tisztelete és dicsősége együttvéve sem adhatja meg.”
(Apostolok története, A Lélek adománya c. fejezetből)
