(Péld. 5:21–22)
„Nem is tudjuk, hogy milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg, hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan embernek számos oka lenne a köszönetre, hogy az irgalmas és türelmes Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét. De amikor az ember átlépi Isten türelmének a határát, akkor a korlátok ledőlnek.
Nem Isten hajtja végre a bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem magára hagyja irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított fénysugár, semmibe vett intés, szabadjára engedett szenvedély és Isten törvényének minden egyes megszegése egy-egy elvetett mag, amely biztosan meghozza a maga termését.
Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől.
Ha a bűnös konokul ellenáll Isten Lelkének, a Lélek végül visszavonul, és többé nincs olyan hatalom, amely el tudná fojtani az ember gonosz indulatait és meg tudná védeni őt Sátán gonoszságától, gyűlöletétől.
Jeruzsálem pusztulása félelmetes és komoly figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, akik ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés sem adott ennél erősebben hangot annak, hogy mennyire gyűlöli Isten a bűnt, és hogy a bűnös nem kerülheti el büntetését.”
(Nagy küzdelem, Jeruzsálem pusztulása c. fejezetből)