(II.Tim. 4:2)
„Nagyon jól esik a fiataloknak és a gyerekeknek, ha bíznak bennük. Sok gyereknek még a kicsiknek is erősen fejlett önérzetük van. Azt igénylik, hogy bizalommal és tisztelettel bánjunk velük. Ehhez joguk is van. Ne érezzék úgy, hogy nem járhatnak ki és be anélkül, hogy meg ne figyelnénk őket. A gyanúsítás káros, mert éppen azokat a bajokat hívja életre, amelyeket megakadályozni kívántunk volna. Ahelyett, hogy állandó felügyelet alatt tartanánk őket – mintha valamely gonosz dologra várnánk –, a szülők és a tanítók legyenek inkább szoros összeköttetésben a gyerekekkel... Hadd érezze az ifjúság, hogy bíztok bennük. Csak nagyon kevesen lesznek, akik nem törekszenek majd arra, hogy méltóak legyenek erre a bizalomra. Ebből az alapelvből táplálkozik, az a másik elv is, hogy jobb kérni, mint parancsolni...A legnagyobb igazságtalanság, amit a gyerekekkel és a fiatalokkal szemben elkövethetünk, abban áll, ha elnézzük, hogy helytelen szokásaikkal kötöztessenek meg. Az ifjúságban benne van a vele született fesztelenség, a szabadság utáni vágy. Meg kell azonban tanítanunk őket arra, hogy a szabadság felbecsülhetetlen áldását csak az Úr törvénye iránt való tökéletes engedelmességben élvezhetik. Ez a törvény az igazi szabadság őrzője. Megjelöl és eltilt olyan dolgokat, amelyek megkötöznek, lealacsonyítanak. Ilymódon védelmet nyújt az engedelmeseknek a gonosz hatalma ellen.”
(Nevelés, Helyes fegyelmezés c. fejezetből)
