(I.Tim. 3:15)
„Az egyház Isten erős vára és menedékvárosa, melyet fenntart ebben a hűtlen világban. Az egyház minden hitszegése árulás az ellen, aki megvásárolta az emberiséget egyszülött Fiának vére által. A földön már ősidőktől kezdve a hűséges lelkek alkották az egyházat...
A lelki sötétség hosszú korszakain át Isten gyülekezete hegyen épült városhoz hasonlított, amelyben tiszta, mennyei tanok tárultak fel az egymást követő nemzedékek alatt évszázadról évszázadra. Bármily gyöngének és gyarlónak látszik is a gyülekezet, Isten mégis a legnagyobb figyelmében részesíti, mert kegyelmének színhelye, ahol készségesen nyilvánítja ki az ő emberi szíveket átalakító hatalmát.
»Mihez hasonlítsuk az Isten országát?« – kérdezte Jézus – »vagy milyen példával példázzuk?« Nem talált az emberi társadalomban semmi hozzá hasonlót, amivel összemérhette volna. A földi országok helyzetük és erőviszonyaik felsőbbségénél fogva uralkodnak, Krisztus azonban mindennemű kényszert vagy erőszakot száműz az ő országából. Emelje és nemesbítse az emberiséget ez az ország. Isten gyülekezete a szent élet színhelye. Különböző adományokat kapott, és fegyverzete a Szentlélek. Az egyház tagjai abban leljék boldogságukat, hogy mások jólétéért fáradoznak és áldást árasztanak másokra. Csodálatos munka az, amit az Úr végeztetni akar gyülekezetével.”
(Apostolok története, Isten terve egyházával c. fejezetből)
