115. Egészséges főzés
Az utóbbi hét hónapból alig négy hetet voltam otthon. Utazásainknál sokféle asztalhoz ülök Iowa-tól Maine-ig. Némelyek a rendelkezésükre álló legjobb fény szerint élnek. Mások, azonos lehetőségeik dacára, hogy egészségesen éljenek, alig tették meg az első lépést a megújulás terén, hisz a Hogyan éljünk?-ben sok kitűnő recept van, s ez mindenki számára elérhető. Nem mondom, hogy ez a főzésmód tökéletes. Rövidesen kis művel szolgálhatok, mely több szempontból jobban megfelel nézeteimnek. De a Hogyan éljünk mégis csaknem végtelenül előrehaladottabb, mint amit utazásaim során még a hetediknapi adventisták közt is tapasztalok.
Sokan nem tartják ezt kötelesség kérdésének, azért nem készítik el helyesen a táplálékot. Holott ezt egyszerűen, egészségesen és könnyen lehet végezni olaj, zsír, vaj és hús nélkül. Egyesítsük egyszerűséggel a szakértelmet. Ehhez a testvérnőknek olvasniuk kell, majd az olvasottakat türelmesen átültetni a gyakorlatba. Sok a szenvedő, mert nem veszik a fáradtságot, hogy így főzzenek. Ezeknek azt mondom, hogy ideje feltárni szunnyadó erőtöket, és olvasnotok. Tanuljatok meg egyszerűen főzni, mégis a legízletesebben és egészségesebben. Mivel helytelen pusztán az ízlés kényeztetésére főznünk, senki se melengesse az eszmét, hogy helyes a szegényes étrend. Sokakat legyöngített a betegség, ezért tápláló, bőséges, jól készített táplálékra van szükségük. Gyakran találunk nehéz, savanyú, alig sült graham kenyeret. Ez annak hiánya miatt fordul elő, hogy megtanulják, s gondosan kövessék a sütés-főzés fontos kötelességét. Gyakran lágy, szárított, nem kisütött kalácsokat találunk. S akkor a szakács azt mondja, hogy a régi mód szerint nagyon jól főznek, de igazán szólva, családjuk nem szereti a graham kenyeret; hogy akkor éheznének.
Nem is csodáltam. A készítésmód teszi ízetlenné, ehetetlenné, elfogadhatatlanná az ételt. Az ilyen táplálkozás biztosan gyomorbajt okoz. Ezek rossz szakácsok. Akiknek meg kell enni főztjüket, komolyan azt mondják, hogy az egészség-megújulás nem ízlik nekik. A gyomor nem tud rossz, nehéz, savanyú kenyeret jó kenyérré varázsolni. Az ilyennel táplálkozók legyöngülnek. Mi ennek az oka? Egészség-újítóknak nevezik magukat, holott nem azok. Nem tudják, hogyan kell főzni. Kalácsot, burgonyát és graham kenyeret készítenek, de mindig ugyanazt, alig valami változtatással, és a szervezet nem erősödik meg. Mintha a helyes főzés megtanulásával töltött idő, hogy egészséges, ízes táplálékot készítsenek, elpazarolt lenne. Némelyeknek mintha pazarlás lenne, amit megesznek. Úgy vélik, bármi megfelel a gyomor megtöltéséhez, csakúgy, mint a sok gonddal készített táplálék. Fontos, hogy jó étvággyal fogyasszuk táplálékunkat. Ha az nem lehetséges, ha gépiesen eszünk, az nem táplál, nem épít fel, mintha jóízűen ennénk. Abból vagyunk, amit megeszünk. A jó vérhez helyesen elkészített, megfelelő ételt kell fogyasztanunk.
A család szakácsának vallásos kötelessége megtanulni egészségesen és változatosan készíteni az ételt, hogy jóízűen fogyasszák. Az anyák tanítsák meg gyermekeiket jól főzni. A tanulás melyik ága lehetne fontosabb egy fiatal hölgynek, mint ez? Az evésnek sok köze van az élethez. Szegényes, elégtelen, rosszul főzött ételek folyvást szegénnyé teszik a vért, mivel gyöngítik a vérképző szerveket. Elengedhetetlen, hogy a jó főzést a nevelés, a művelődés egyik legfontosabb ágának tekintsék. Kevés a jó szakács. Az ifjú hölgyek kétkezi munkához süllyedésnek tekintik a szakácsságot, holott nem az. Nem a helyes szempontból nézik a kérdést. Különösen nem kis tudomány a kenyér helyes elkészítése. Sok családban gyomorbajt találunk, s ennek gyakran a silány kenyér az oka. A ház asszonya úgy dönt, hogy a rosszul sütött kenyeret nem szabad eldobni, úgy hogy megeszik. Hát így kell szabadulni a rossz kenyértől? A gyomorba téve, hogy rossz vért képezzen? A gyomor tán át tudja alakítani a savanyú kenyeret édessé, a nehezet, könnyűvé, a poshadtat frissé?
Az anyák elhanyagolják lányaiknak ezt a nevelését. Magukra veszik a gond és munka terhét, s gyorsan elkopnak, míg a lányoknak szabad látogatóba járni, horgolni, és tetszésükre élni. Ez téves szeretet, hibás jóindulat. Az anyák ártanak ezzel gyermekeiknek, mely ártalom gyakran egész életükre szól. Mikor már képesnek kellene lenniük hordozni az élet terheit, a lányok nem képesek rá. Ezek nem vállalják a gondot és terhet. Pehelynyi teherrel járnak, kimentik magukat a felelősségek alól, míg az anyát leterheli a gond és túlmunka. A lány nem szándékosan embertelen; jóllehet akkor is hanyag és felelőtlen, különben észrevenné a fáradt tekintetet, a fájdalmas kifejezéseket az anya arcán, s törekedne megtanulni a leckét, viselni a teher súlyosabb felét, enyhíteni az anyán, akinek mentesülni kell a gondoktól, vagy a szenvedés és halál ágyára feküdni.
Miért olyan vakok az anyák, s hanyagolják a lányok nevelését? Családokat látogatva fáj a szívem, hogy az anyák viselik a súlyos terheket, míg a lányok vidám lelkületűek, egészségesek, virgoncok, mégsem figyelmesek, gondoskodók, sem teherviselők. Népes összejöveteleken látogatók terhelik a családokat. Láttam az anyákat hordozni a terheket. Mindennek a gondja rájuk hárul, míg a lányok ifjú barátaikkal csevegve ücsörögnek, baráti látogatást élvezve. Ezek oly igen helytelennek tűnnek nekem, hogy alig bírom ki, hogy ne szóljak a hanyag, üresfejű fiataloknak, s ne mondjam nekik, hogy lássanak munkához. Váltsák fel fáradt anyjukat. Vezessék a nappaliba, unszolják, hogy pihenjen, s örvendezzék barátai társaságának.
De nem hibáztathatjuk egyedül a lányokat. Az anya is hibás. Nem tanította meg türelmesen a lányait, hogyan főzzenek. Tudja, hogy nem tudnak főzni, ezért nem könnyítenek munkáján. Mindennel, ami gondot, figyelmet követel, neki kell törődnie. Az ifjú hölgyeket alaposan tanítsák meg főzni. Bármik a körülményeik az életben, ez a tudás mindig gyakorlati haszonnal jár. Ez a nevelés közvetlenül kihat az életre, különösen legközelebbi kedveseink életére. Sok feleség és anya nem részesült helyes nevelésben, s hiányos szakácsképzettségük, rosszul készített táplálékot tálal családja elé, mely fokozatosan s bizonyosan elpusztítja az emésztő szerveket, szegény vért képez, gyakran idült, gyulladásos betegséget hozva, s korai halált okozva. Sokakat halálra adnak a nehéz, savanyú kenyérrel.
Egy esetet beszéltek el nekem, mikor a cselédlány savanyú kenyeret sütött. Hogy szabaduljon tőle, s titkolja a dolgot, odadobta pár nagyon testes disznónak. Másnap reggelre a ház ura kimúlva találta disznait, s a vályút vizsgálva, darabokat talált a nehéz kenyérből. Kérdezősködött, és a lány elismerte, amit tett. Nem gondolt rá, mi lesz a következménye a disznókra. Ha a nehéz, savanyú kenyér megöli a disznót, mely felfalja a csörgőkígyót, s csaknem minden undorító dolgot, mi lesz a hatása a gyöngéd szervezetre, az ember gyomrára?FOLYTATÁS
*****
Chapter 115—Healthful Cookery
During the last seven months we have been at home but about four weeks. In our travels we have sat at many different tables, from Iowa to Maine. Some whom we have visited live up to the best light they have. Others, who have the same opportunities of learning to live healthfully and well, have hardly taken the first steps in reform. They will tell you that they do not know how to cook in this new way. But they are without excuse in this matter of cooking; for in the work, How to Live, are many excellent recipes, and this work is within the reach of all. I do not say that the system of cookery taught in that book is perfect. I may soon furnish a small work more to my mind in some respects. But How to Live teaches cookery almost infinitely in advance of what the traveler will often meet, even among some Seventh-day Adventists. {1T 680.2}
Many do not feel that this is a matter of duty, hence they do not try to prepare food properly. This can be done in a simple, healthful, and easy manner, without the use of lard, butter, or flesh meats. Skill must be united with simplicity. To do this, women must read, and then patiently reduce what they read to practice. Many are suffering because they will not take the trouble to do this. I say to such: It is time for you to rouse your dormant energies and read up. Learn how to cook with simplicity, and yet in a manner to secure the most palatable and healthful food. {1T 681.1}
Because it is wrong to cook merely to please the taste, or to suit the appetite, no one should entertain the idea that an impoverished diet is right. Many are debilitated with disease, and need a nourishing, plentiful, well-cooked diet. We frequently find graham bread heavy, sour, and but partially baked. This is for want of interest to learn, and care to perform, the important duty of cook. Sometimes we find gem cakes, or soft biscuit, dried, not baked, and other things after the same order. And then cooks will tell you they can do very well in the old style of cooking, but, to tell the truth, their families do not like graham bread; that they would starve to live in this way. {1T 681.2}
I have said to myself: I do not wonder at it. It is your manner of preparing food that makes it so unpalatable. To eat such food would certainly give one the dyspepsia. These poor cooks, and those who have to eat their food, will gravely tell you that the health reform does not agree with them. The stomach has not power to convert poor, heavy, sour bread into good; but this poor bread will convert a healthy stomach into a diseased one. Those who eat such food know that they are failing in strength. Is there not a cause? Some of these persons call themselves health reformers, but they are not. They do not know how to cook. They prepare cakes, potatoes, and graham bread, but there is the same round, with scarcely a variation, and the system is not strengthened. They seem to think the time wasted which is devoted to obtaining a thorough experience in the preparation of healthful, palatable food. Some act as though that which they eat were lost, and anything they could toss into the stomach to fill it would do as well as food prepared with so much painstaking. It is important that we relish the food we eat. If we cannot do this, but eat mechanically, we fail to be nourished and built up as we would be if we could enjoy the food we take into the stomach. We are composed of what we eat. In order to make a good quality of blood, we must have the right kind of food, prepared in a right manner. {1T 681.3}
It is a religious duty for those who cook to learn how to prepare healthful food in different ways, so that it may be eaten with enjoyment. Mothers should teach their children how to cook. What branch of the education of a young lady can be so important as this? The eating has to do with the life. Scanty, impoverished, ill-cooked food is constantly depraving the blood by weakening the blood-making organs. It is highly essential that the art of cookery be considered one of the most important branches of education. There are but few good cooks. Young ladies consider that it is stooping to a menial office to become a cook. This is not the case. They do not view the subject from a right standpoint. Knowledge of how to prepare food healthfully, especially bread, is no mean science. {1T 682.1}
In many families we find dyspeptics, and frequently the reason of this is the poor bread. The mistress of the house decides that it must not be thrown away, and they eat it. Is this the way to dispose of poor bread? Will you put it into the stomach to be converted into blood? Has the stomach power to make sour bread sweet? heavy bread light? moldy bread fresh? {1T 682.2}
Mothers neglect this branch in the education of their daughters. They take the burden of care and labor, and are fast wearing out, while the daughter is excused, to visit, to crochet, or study her own pleasure. This is mistaken love, mistaken kindness. The mother is doing an injury to her child, which frequently lasts her lifetime. At the age when she should be capable of bearing some of life’s burdens, she is unqualified to do so. Such will not take care and burdens. They go light-loaded, excusing themselves from responsibilities, while the mother is pressed down under her burden of care, as a cart beneath sheaves. The daughter does not mean to be unkind; but she is careless and heedless, or she would notice the tired look and mark the expression of pain upon the countenance of the mother, and would seek to do her part to bear the heavier part of the burden and relieve the mother, who must have freedom from care or be brought upon a bed of suffering and, it may be, of death. {1T 682.3}
Why will mothers be so blind and negligent in the education of their daughters? I have been distressed, as I have visited different families, to see the mother bearing the heavy burden, while the daughter, who manifested buoyancy of spirit and had a good degree of health and vigor, felt no care, no burden. When there are large gatherings, and families are burdened with company, I have seen the mother bearing the burden, with the care of everything upon her, while the daughters are sitting down chatting with young friends, having a social visit. These things seem so wrong to me that I can hardly forbear speaking to the thoughtless youth and telling them to go to work. Release your tired mother. Lead her to a seat in the parlor and urge her to rest and enjoy the society of her friends. {1T 683.1}
But the daughters are not the ones to be blamed wholly in this matter. The mother is at fault. She has not patiently taught her daughters how to cook. She knows that they lack knowledge in the cooking department, and therefore feels no release from the labor. She must attend to everything that requires care, thought, and attention. Young ladies should be thoroughly instructed in cooking. Whatever be their circumstances in life, here is knowledge which may be put to a practical use. It is a branch of education which has the most direct influence upon human life, especially the lives of those held most dear. Many a wife and mother who has not had the right education and lacks skill in the cooking department is daily presenting her family with ill-prepared food which is steadily and surely destroying the digestive organs, making a poor quality of blood, and frequently bringing on acute attacks of inflammatory disease and causing premature death. Many have been brought to their death by eating heavy, sour bread. An instance was related to me of a hired girl who made a batch of sour, heavy bread. In order to get rid of it and conceal the matter, she threw it to a couple of very large hogs. Next morning the man of the house found his swine dead, and, upon examining the trough, found pieces of this heavy bread. He made inquiries, and the girl acknowledged what she had done. She had not a thought of the effect of such bread upon the swine. If heavy, sour bread will kill swine, which can devour rattlesnakes and almost every detestable thing, what effect will it have upon that tender organ, the human stomach? {1T 683.2}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése