113. További munkásságunk
...
További összejövetelt tűztünk ki másnap délelőtt tíz órára. Én hirdettem az igét Krisztus megaláztatásáról és megdicsőüléséről. Ball testvér közelemben ült, és egész idő alatt sírt. Óra hosszát szóltam az igét, majd a fiatalokért kezdtünk fáradozni. Szülők jöttek el gyermekeikkel, hogy a gyermekek áldásban részesüljenek. Ball testvér felállt, és alázatosan bevallotta, hogy nem élt kellő módon családja előtt. Bevallotta gyermekeinek és feleségének, hogy visszaesett állapotban volt, nem segített nekik, hanem inkább hátráltatta őket. Bőven omlottak a könnyek. Erős alkata rázkódott, zokogás fojtotta el hangját. John Farworth testvér Ball testvér hatása alatt állt, s nem értett egyet a szombattartó adventistákkal. Könnyezve tett bűnvallomást. Azután komolyan kérleltük a gyermekeket, míg csak tizenhárom fel nem állt, s ki nem fejezte óhaját, hogy keresztény szeretne lenni. Ball testvér gyermekei a jelentkezők között voltak. Páran elhagyták az összejövetelt, mert haza kellett térniük. Az egyik húsz év körüli ifjú hatvanöt kilométert gyalogolt, hogy lásson minket, s hallja az igazságot. Sosem volt vallásos, mégis most, mielőtt elment, az Úr mellett foglalt állást. Ez volt az egyik legáldásosabb gyülekezésünk. Végeztével Ball testvér édesapádhoz jött, könnyek közt bevallotta, hogy ártalmára volt, s kérte bocsánatát. Azután hozzám jött, bevallotta, hogy súlyosan ártalmamra volt! ‘Meg tudtok bocsájtani nekem, és kérni az Urat, hogy bocsásson meg?’ Azt feleltük, hogy szíves-örömest megbocsájtunk, amint reméljük, hogy az Úr nekünk is megbocsát. Könnyekkel búcsúztunk mindenkitől, érezve, hogy a menny áldása nyugszik meg rajtunk. Este nem tartottunk összejövetelt.
Csütörtökön hajnali négykor keltünk. Éjjel esett, s még mindig zuhogott, mikor elindultunk Bellow Fallsba, negyven kilométer távolságra. Az első hét kilométer nagyon rázós volt. Magánutat választva mentünk át a mezőkön, hogy elkerüljünk egy meredek domboldalt. Köveken és szántásokon át hajtottunk, majdhogy ki nem esve kocsinkból. Napkelte körül a vihar tova vonult, s nagyon simán szánkóztunk a közúton. Az idő megenyhült. Sosem volt ilyen gyönyörű utunk. Bellow Fallsba érkezve azt találtuk, hogy egy órával lekéstük a gyorsvonatot, s egy óra múlva indult a személyvonat. Este előtt nem tudtunk St. Albansba érni. Szép kocsiban helyet foglaltunk, s megebédeltünk, örvendve egyszerű étkünknek. Majd aludni próbáltunk, ha sikerülne.
Alvás közben valaki erőteljesen megrázta vállamat. Feltekintettem. Kellemes kinézésű hölgyet láttam fölém hajolva. Így szólt: »Megismersz-e? Chase testvérnő vagyok. White River állomáson vagyunk. Pár percig áll csak a vonat. Itt lakom a közelben. A héten minden nap lejöttem, átnéztem a kocsikat, hogy megtaláljalak!« Akkor eszméltem, hogy egyszer náluk ebédeltem a newporti házában. Nagyon örült, hogy ránk talált. Anyjával együtt szombatot ünnepelnek. Férje kalauz a vasúton. Gyorsan beszélt. Azt mondta, nagyra értékelik a Szemlét, mivel nincs gyülekezet a közelben. Könyveket kért, hogy szétossza ismerősei között, de neki kellett megkeresni a pénzt, melyet a folyóiratra vagy könyvekre költött. Hasznos beszélgetésünk volt, noha rövid, mert a vonat indult, és el kellett válnunk.
St. Albansban Gould és Bourdeau testvér várt ránk. Bourdeau testvérnek kocsija és két lova volt, de lassan hajtott, ezért éjfél után egyig nem értünk Enosbourgh-ba. Nagyon fáradtak voltunk és fáztunk. Kettőtől hétig aludtunk.
Szombat reggel. Jókora gyülekezet jött össze, bár az utak rosszak; se kocsizni nem jók, se szánkázni. Mostanáig összejövetelen voltam, és rövid ideig értekezleten. Délelőtt édesapád szólja az igét, én délután. Bárcsak megsegítene az Úr, ez imánk. Látod, milyen hosszú levelet írtam? Olvasd fel, ha valakit érdekel, különösen White nagyapának, nagymamának. Amint látod, elég dolgunk van. Édesapád keményen dolgozik, túl keményen, ártalmára. Olykor tudatában van Isten különleges áldásának, ami új életre kelti és bátorítja őt a munkára. Mióta keletre jöttünk, nem engedtünk meg magunknak pihenést, teljes erőnkkel fáradoztunk. Bárcsak erőtlen igyekezetünk áldást jelentene Isten népe javára.
Edson! Remélem, hogy jól rendezett élettel, istenfélő magaviselettel ékesíted hitvallásodat. Jaj, légy buzgó, légy lelkiismeretes és kitartó igyekezetedben. Vigyázz és imádkozzál. Ápold az alázatot és szelídséget. Ez Isten jóváhagyásával fog találkozni. Rejtsd el magad Jézusban. Áldozd fel önszeretetedet és önhittségedet. S te, fiam, válj alkalmassá a gazdag keresztény tapasztalatra, lelki életre, hogy hasznavehető légy bármely tisztségben, melyet Isten elvár tőled, hogy betölts. Törekedj alapos szívbeli változásra. Felületes javulás nem fogja kiállni az ítélet vizsgáját. Törekedj alapos eltávolodásra a világtól. Ne szennyezd be kezedet, ne legyen folt szíveden, jellemeden a világ romlása által. Maradj távol a világtól, légy más. Isten szólít: »Menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr. Tisztátalant se illessetek. Akkor magamhoz fogadlak titeket, és leszek néktek Atyátok, és ti fiaimmá és lányaimmá lesztek azt mondja a mindenható Úr. Mivelhogy azért ilyen ígéret birtokában vagyunk, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelődésünket.«
A feladat ránk hárul, hogy tökéletesítsük megszentelődésünket. Mikor Isten látja, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, segítségünkre siet. Angyalok fognak támogatni, s mi erősek leszünk, mert Krisztus megerősít bennünket. Ne hanyagold el a titkos imát. Esedezz magadért. Növekedjél a kegyelemben. Haladj előre. Ne torpanj meg, ne fejlődj vissza. Törj előre a győzelemre. Bátorság az Úrban, drága fiacskám! Csatázz a hatalmas ellenféllel rövid ideig, akkor szabadulás köszönt be, s a fegyverzetet drága Megváltónk lábához tehetjük. Küzdd át magadat minden akadályon. Ha a jövő homályosnak tűnik, remélj és higgy továbbra is. A fellegek el fognak tűnni, s a fény ismét tündökölni fog. Dicsérd az Urat, mondja szívem, dicsérd őt, amiért mindent megtett értünk – apádért és értem. Kezd el helyesen az új évet: Anyád, E. G. W.”
Az Enosbourgh-i összejövetel nagyon értékes volt. Jó volt ismét beszélni, találkozni régi kipróbált barátainkkal. Rövid idő alatt nagy és jó munka lett elvégezve itt. Ezek a barátaink általában szegények, keményen megdolgoznak az életszükségletekért, ahol egy dollárért keményebben meg kell dolgozni, mint nyugaton kettőért, mégis nagylelkűek hozzánk. Sok részlet megjelent erről az összejövetelről a Szemlében, s helyszűke miatt nem ismételhetjük el itt. Egyik államban sem voltak hűbbek az ügyhöz, mint Vermontban.
Enosburgh-ból továbbutazva William White testvér családjánál szálltunk meg. Fia elmagyarázta nekünk a mosó- és facsarógép működését, s tanácsot kért. Mivel írtam az ellen, hogy népünk szabadalmi jogokkal nyerészkedjék, tudni akarta, mint tekintem szabadalmát. Elmagyaráztam neki, hogy mire mondtam a cikkben, hogy népünk tegye, s mit ne tegyen. Nem mondtam, hogy helytelen bármi szabadalmi jogokat érintő, mert ez szinte lehetetlen, mert sok minden, amivel hétköznap foglalkozunk, szabadalmazott. Azt sem akartam mondani, hogy helytelen lenne szabadalmaztatni, gyártani és eladni árukat, melyek méltók, hogy szabadalmaztatva legyenek. Azt viszont értettem, hogy helytelen népünknek eltűrni, hogy kihasználják, félrevezessék és megcsalják őket olyanok, akik szerte járnak az országban árusítva a területi jogokat egy gépre vagy cikkre. Ezek közül sok értéktelen, mivel nem tényleges könnyítések. S az ezek eladásával foglalkozók, kevés kivétellel, csalók.
S ismét, népünk közül többen olyan cikkek árusításába fogtak, melyekről okuk volt hinni, hogy nem azok, aminek mondják őket. Hihetetlennek tűnik, hogy népünk közül sokan, miután figyelmeztetve lettek, eltűrik, hogy szabadalmi jogok árusítói hazug állításokkal félrevezessék őket. Némely szabadalom valóban értékes, és egyesek jól kerestek velük. Mégis az a véleményem, hogy ahol egy dollárt nyertek, százat veszítettek. A szabadalmi jogok ígéreteiben nem lehet megbízni. S a tény, hogy az ezzel foglalkozók, kevés kivétellel, kimondott csalók, hazugok, megnehezíti a becsületes embernek, hogy kivívja az őt megillető pártfogást és bizalmat.
White testvér többünknek bemutatta mosó- és facsaróját, s mi csak kedvezőn tekinthettünk rá. Azóta ajándékozott nekünk egyet, melyet kisegítőnk néhány perc alatt üzembe helyezett, s nagyon elégedett vele. Jól és nagyon gyorsan elvégzi a munkát. Egy gyönge asszony, akinek van férje vagy fia, hogy működtesse a gépet, néhány óra alatt jókora adag mosást elvégezhet, s jóformán csak felügyelnie kell a mosásra. White testvér ismertetőket küldött, melyekből bárki kaphat, ha megrendeli tőlünk, s postadíjat küld.
Következő összejövetelünk Adams Centerben volt, New York államban. Népes összejövetelnek bizonyult. Többen voltak ott és a környékén, kiknek esetét az Úr megmutatta nekem, s kiket nagyon a szívemen hordoztam. Értékes jellemű emberek voltak jelen. Némelyik olyan helyzetben volt, melyben nehéz a jelen igazság keresztjét viselni, vagy legalább azt hitték. Mások, akik életük delére érkeztek, akik a szombat megtartásával nevelkedtek, nem hordták Krisztus keresztjét. Olyan helyzetben voltak, melyből nehéznek tűnt kimozdítani őket. Ki kellett rázni őket a jócselekedetekre támaszkodásból, Krisztus nélküli elveszett voltuk tudatára ébreszteni őket. Nem bírtunk lemondani róluk, s teljes erőnkkel fáradoztunk értük. Végül sikerült kimozdítani őket, s azóta örömmel hallottam többüktől, s jó híreket valamennyiükről. Reméljük, hogy a világ szeretete nem fogja kirekeszteni szívünkből Isten szeretetét. Isten megtérít erős, gazdag férfiakat, sorainkba hozza őket. Ha virágozni akarnak a keresztény életben, növekedni a kegyelemben, s végezetül le szeretnék aratni jutalmukat, akkor gazdagságukat az igazság ügyére kell fordítaniuk.
Adams Center után néhány napot Rochesterben töltöttünk. Onnan Battle Creek-be mentünk, s ott is maradtunk szombatra és a hét első napjára. Majd hazatértünk, s a következő szombatot és első napot a környékről összegyűlt testvérekkel töltöttük. Férjem kézbe vette a könyvügyet Battle Creekben, s a gyülekezet nemes példát mutatott. A fairplainsi összejövetelen feltárta elgondolását, hogy könyveinket helyezzük mindazok kezébe, akik nem tudják megvásárolni. Olyan műveket, mint a Lelki ajándékok, Fölhívás az anyákhoz, Hogyan éljünk, Fölhívás az ifjúsághoz, Szombati olvasmányok, és az ábrákat a magyarázatok kulcsával. A terv általános jóváhagyással találkozott. De erről a fontos tevékenységről majd máshol szólok.
Chapter 113—Further Labors
...
“We appointed still another meeting for the next day, commencing at 10 a.m. I spoke upon the humiliation and glorification of Christ. Brother Ball sat near me and wept all the time I was talking. I spoke about an hour, then we commenced our labors for the youth. Parents had come to the meeting bringing their children with them to receive the blessing. Brother Ball arose and made humble confession that he had not lived as he should before his family. He confessed to his children and to his wife that he had been in a backslidden state, and had been no help to them, but rather a hindrance. Tears flowed freely; his strong frame shook, and sobs choked his utterance. {1T 660.1}
“Brother James Farnsworth had been influenced by Brother Ball, and had not been in full union with the Sabbathkeeping Adventists. He confessed with tears. Then we pleaded earnestly with the children, until thirteen arose and expressed a desire to be Christians. Brother Ball’s children were among the number. One or two had left the meeting, being obliged to return home. One young man, about twenty years old, walked forty miles to see us and hear the truth. He had never professed religion, but took his stand on the Lord’s side before he left. This was one of the very best of meetings. At its close, Brother Ball came to your father and confessed with tears that he had wronged him, and entreated his forgiveness. He next came to me and confessed that he had done me a great injury. ‘Can you forgive me and pray God to forgive me?’ We assured him we would forgive him as freely as we hoped to be forgiven. We parted with all with many tears, feeling the blessing of heaven resting upon us. We had no meeting in the evening. {1T 660.2}
“Thursday we arose at 4 a.m. It had rained in the night and was still raining, yet we ventured to start to ride to Bellows Falls, a distance of twenty-five miles. The first four miles was exceedingly rough, as we took a private track through the fields to escape steep hills. We rode over stones and plowed ground, nearly throwing us out of the sleigh. About sunrise the storm cleared away, and we had very good sleighing when we reached the public road. The weather was very mild; we never had a more beautiful day to travel. On arriving at Bellows Falls, we found that we were one hour too late for the express train, and one hour too early for the accommodation train. We could not get to St. Albans until nine in the evening. We took seats in a nice car, then took our dinner, and enjoyed our simple fare. We then prepared to sleep if we could. {1T 661.1}
“While I was sleeping, someone shook my shoulder quite vigorously. I looked up, and saw a pleasant-looking lady bending over me. Said she: ‘Don’t you know me? I am Sister Chase. The cars are at White River. Stop only a few moments. I live just by here, and have come down every day this week and been through the cars to meet you.’ I then remembered that I took dinner at her house at Newport. She was so glad to see us. Her mother and she keep the Sabbath alone. Her husband is conductor on the cars. She talked fast. Said she prized the Review much, as she had no meeting to attend. She wanted books to distribute to her neighbors, but had to earn all the money herself which she expended for books or for the paper. We had a profitable interview, although short, for the cars started, and we had to separate. {1T 661.2}
“At St. Albans we found Brethren Gould and A.C. Bourdeau. Brother B. had a convenient covered carriage and two horses, but he drove very slowly, and we did not reach Enosburgh until past one in the morning. We were weary and chilled. We lay down to rest a little after two o’clock and slept until after seven. {1T 662.1}
“Sabbath morning. There is quite a large gathering here although the roads are bad, neither sleighing nor good wagoning. I have just been in meeting and occupied a little time in conference. Your father speaks this morning, I in the afternoon. May the Lord help us, is our prayer. You see how long a letter I have written you. Read this to those who are interested, especially to father and mother White. You see, Edson, that we have work enough to do. I hope you do not neglect to pray for us. Your father works hard, too hard for his good. He sometimes realizes the special blessing of God, and this renews him and cheers him in the work. We have allowed ourselves no rest since coming East; we have labored with all our strength. May our feeble efforts be blessed to the good of God’s dear people. {1T 662.2}
“Edson, I hope that you will adorn your profession by a well-ordered life and godly conversation. Oh, be earnest! be zealous and persevering in the work. Watch unto prayer. Cultivate humility and meekness. This will meet the approval of God. Hide yourself in Jesus; let self-love and self-pride be sacrificed, and you, my son, be fitting with a rich Christian experience, to be of use in any position that God may require you to occupy. Seek for thorough heartwork. A surface work will not stand the test of the judgment. Seek for thorough transformation from the world. Let not your hands be stained, your heart spotted, your character sullied, by its corruptions. Keep distinct. God calls: ‘Come out from among them, and be ye separate, saith the Lord, and touch not the unclean thing; and I will receive you, and will be a Father unto you, and ye shall be My sons and daughters, saith the Lord Almighty.’ ‘Having therefore these promises, dearly beloved, let us cleanse ourselves from all filthiness of the flesh and spirit, perfecting holiness in the fear of God.’ {1T 662.3}
“The work rests upon us to perfect holiness. When God sees us doing all we can on our part, then He will help us. Angels will aid us, and we shall be strong through Christ strengthening us. Do not neglect secret prayer. Pray for yourself. Grow in grace. Advance. Don’t stand still, don’t go back. Onward to victory. Courage in the Lord, my dear boy. Battle with the great adversary only a little longer, and then release will come, and the armor will be laid off at the feet of our dear Redeemer. Press through every obstacle. If the future looks somewhat clouded, hope on, believe on. The clouds will disappear, and light again shine. Praise God, my heart says, praise God for what He has done for you, for your father, and for myself. Commence the new year right. Your mother, E.G.W.” {1T 663.1}
The meeting at West Enosburgh, Vermont, was one of deep interest. It seemed good to again meet with, and speak to, our old, tried friends in this state. A great and good work was done in a short time. These friends were generally poor and toiling for the comforts of life where one dollar is earned with more labor than two in the West, yet they were liberal with us. Many particulars of this meeting have been given in the Review, and want of room in these pages alone seems to forbid their repetition. In no state have the brethren been truer to the cause than in old Vermont. {1T 663.2}
On our way from Enosburgh, we stopped for the night with the family of Brother William White. Brother C. A. White, his son, introduced to us the matter of his Combined Patent Washer and Wringer, and wished counsel. As I had written against our people engaging in patent rights, he wished to know just how I viewed his patent. I freely told him what I did not mean in what I had written, and also what I did mean. I did not mean that it was wrong to have anything to do with patent rights, for this is almost impossible, as very many things with which we have to do daily are patented. Neither did I wish to convey the idea that it was wrong to patent, manufacture, and sell any article worthy of being patented. I did mean to be understood that it is wrong for our people to suffer themselves to be so imposed upon, deceived, and cheated by those men who go about the country selling the right of territory for this or that machine or article. Many of these are of no value, as they are no real improvement. And those who are engaged in their sale, are, with few exceptions, a class of deceivers. {1T 664.1}
And, again, some of our own people have engaged in the sale of patented wares which they had reason to believe were not what they represented them to be. That so many of our people, some of them after being fully warned, will still suffer themselves to be deceived by the false statements of these vendors of patent rights, seems astonishing. Some patents are really valuable, and a few have made well on them. But it is my opinion that where one dollar has been gained, one hundred dollars have been lost. No reliance whatever can be placed on these patent-right pledges. And the fact that those engaged in them are, with few exceptions, downright deceivers and liars, makes it hard for an honest man, who has a worthy article, to obtain the credit and patronage due him. {1T 664.2}
Brother White exhibited his Combined Washer and Wringer before the company, including the Brethren Bourdeau, Brother Andrews, my husband, and myself, and we could but look with favor upon it. He has since made us a present of one, which Brother Corliss from Maine, our hired man, in a few moments put together in running order. Sister Burgess, from Gratiot County, our hired girl, is very much pleased with it. It does the work well, and very fast. A feeble woman who has a son or husband to work this machine, can have a large washing done in a few hours, and she do but little more than oversee the work. Brother White sent circulars, which any can have by addressing us, enclosing postage. {1T 665.1}
Our next meeting was at Adams Center, New York. It was a large gathering. There were several persons in and around this place whose cases had been shown me, for whom I felt the deepest interest. They were men of moral worth. Some were in positions in life which made the cross of present truth heavy to bear, or, at least, they thought so. Others, who had reached the middle age of life, had been brought up from childhood to keep the Sabbath, but had not borne the cross of Christ. These were in a position where it seemed hard to move them. They needed to be shaken from relying on their good works and to be brought to feel their lost condition without Christ. We could not give up these souls, and labored with our might to help them. They were at last moved, and I have since been made glad to hear from some of them, and good news respecting all of them. We hope that the love of this world will not shut the love of God out of their hearts. God is converting strong men of wealth and bringing them into the ranks. If they would prosper in the Christian life, grow in grace, and at last reap a rich reward, they will have to use of their abundance to advance the cause of truth. {1T 665.2}
After leaving Adams Center, we stayed a few days at Rochester, and from that place came to Battle Creek, where we remained over Sabbath and first day. Thence we returned to our home, where we spent the next Sabbath and first day with the brethren who assembled from different places. {1T 666.1}
My husband had taken hold of the book matter at Battle Creek, and a noble example had been set by that church. At the meeting at Fairplains he presented the matter of placing in the hands of all who were not able to purchase, such works as Spiritual Gifts, Appeal to Mothers, How to Live, Appeal to Youth, Sabbath Readings, and the charts, with Key of Explanation. The plan met with general approval. But of this important work I will speak in another place. {1T 666.2}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése