117. A keresztény jelszó
Kedves B. testvér! Az Úr elém tárta, hogy nem a szilárd elvek, hanem érzésed szerint cselekszel. Nincs mély és alapos tapasztalatod Isten dolgaiban. Teljes igazsághoz térésre van szükséged. Mikor az emberek szíve teljesen megtért, mindenét, amije van, Istennek szenteli. Ezt az odaszentelődést még nem tapasztaltad meg. Szóval szereted az igazságot, mégsem tanúsítod ezt a szeretetet tetteiddel és gyümölcseiddel. Cselekedeteid, lépéseid bizonyítják szereteted őszinteségét, vagy közönyödet Isten; az Úr ügye, és embertársaid iránt.
Krisztus miért tanúsított szeretetet a szegény halandó iránt? Feláldozta dicsőségét, gazdagságát és legdrágább életét. Vállalta a megaláztatás és súlyos szenvedés életét. Alávetette magát a felbőszült, gyilkos csőcselék gúnyolódásának, s a legkínosabb halálnak a keresztfán. Krisztus mondta: „Az a parancsolatom, hogy egymást szeressétek. Nagyobb szeretete nincs senkinek, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azt cselekszitek, amit parancsolok nektek.” Akkor bizonyítjuk, hogy szeretjük Krisztust, mikor pontosan engedelmeskedünk akaratának. Nem bizonyíték mondanunk, de nem cselekednünk; hanem cselekedni és engedelmeskedni – ez bizonyíték. Kicsoda engedelmeskedik a parancsnak, hogy szeressük egymást, mint Krisztus szeretett minket? B. testvér, szilárdabb, mélyebb önzetlenebb szeretettel kell rendelkezned Isten ügye iránt, mint eddig.
Hiányzik belőled a jótékonyság szelleme. Azon fáradozol, hogy megszabadulj gondjaidtól, bajaidtól, vagy költségeidtől. Alig valamit ruháztál a műbe. Beruházásaid bizonyítják, melyik vállalkozást becsülöd legtöbbre. Ha valaki többre becsüli az örökkévalókat a földieknél, azt cselekedeteivel bizonyítja. Oda ruház be legtöbbet, arra kockáztat legtöbbet, amelyiket a legtöbbre becsüli, s mely végül a legnagyobb hasznot hajtja, vagy legfőbb áldására lesz.
Igazságot valló emberek földi vállalkozásokba fognak, és sokat ezekbe ruháznak. Nagy kockázatot vállalnak. Ha csaknem minden vagyonukat elveszítik, mélyen bánkódnak, mert érzik veszteségük kellemetlenségeit. Azt viszont nem érzik, hogy balga viselkedésük javaktól fosztotta meg Isten ügyét, s hogy mint az Úr intézői, elszámolással tartoznak pénzének elpazarolásáért. Ha megkérnék őket, hogy kockáztassanak valamit Isten ügyére, ruházzák be csupán egynegyedét annak, amit a földiekbe ruházás folyamán elvesztettek, úgy éreznék, hogy a menny túl sokba kerül.
Nem becsülöd nagyra az örökkévalókat. Nem vagy gazdag, szíved mégis azon a kevesen csügg, amid van. Úgy ragaszkodsz hozzá, mint a milliomos a kincseihez. Földi vállalkozásodba fektetett beruházásod kevés, nagyon kevés hasznot fog hajtani. Másrészt, ha Isten ügyébe ruházod, ha az ügyet teszed részeddé, ha szereted, mint magadat szereted, s kész vagy áldozni előrehaladásáért, bebizonyítva bizalmadat és hitedet az ügy végső diadalában, akkor drága, értékes aratást fogsz begyűjteni. Ha nem ebben, akkor az ennél jobb életben. Örök jutalmat fogsz learatni, mely annyival értékesebb minden földi nyereségnél, amint a halhatatlan értékesebb a romlandónál.
Testvérem, meg akarod tudni, hogy mi a nézet a gyülekezeti helyzetedről, s mit gondolunk felőled. Pontosan az, amit írok. Féltettelek amiatt, amit kötelességedről az Úr megmutatott nekem. Ösztönösen cselekszel. Imádkozol, ha ahhoz van kedved, beszélsz, ha az esik jól. Elmész a gyülekezésekre, ha olyan a hangulatod, s otthon maradsz, ha más. Nagyon hiányzik belőled az önfeláldozás szelleme. A magad óhajával, érzésével, kényelmével törődsz, ahelyett, hogy Istennek tetszőn cselekednél. Kötelesség, kötelesség! Állj őrhelyeden, minden időben. Jelentkeztél-e Krisztus keresztjének katonájául? Ha igen, hajlamaid nem mentenek fel kötelességed alól. Állj készen elviselni a nehézségeket, mint a jó katonák. Menj a táboron kívül, elviselve a gyalázatot, hiszen üdvösséged parancsnoka is ezt tette. Ha valaki püspök, vén vagy diakónus, legyen „feddhetetlen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő. Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga türtőztető. Aki a tudomány szerint való igaz beszédhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenszegülőket.”
Pál felsorolja az értékes ajándékot, melyek megkívántatnak, s inti a testvéreket: „Akár intő az intésben; az adakozó szelídségben; az elöljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vidámsággal művelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; a szentek szükségleteire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok.” „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nekünk mindent a mi tápláltatásunkra, hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jócselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (osztók). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet.” Ez a bölcs és biztonságos beruházás. Jótetteket jelöl meg és javasolja a cselekvésüket nekünk, neked. Itt vannak az értékes hasznok. Itt nem fenyeget veszteség. Kincset biztosíthatnak a mennyben, állandó felgyülemlést, mely a beruházónak jogot ad az örök életre. Mikor az élet bezárul, s a próbaidő véget ér, akkor övé lehet az örök élet.
B. testvér, nem szereted gyakorolni a vendéglátást. Kibújsz a terhek alól. Úgy érzed, nyűg a szenteket táplálni, szükségleteikről gondoskodni; hogy veszteség, amit csak teszel ez irányban. Kérlek, olvasd el a fenti szövegeket, s adjon Isten értelmet és tisztánlátást, ez imám. Családod gyakorolja a nagylelkűséget. Legyetek kevésbé magatokkal törődök. Szeressétek meghívni Isten népét családi körötökbe, s amint az alkalom megköveteli, örömmel megosztani velük azt, aminek intézőjévé az Úr tett. Ne add kelletlenül e kis kedvezéseket. Amint ezeket Krisztus tanítványaival teszitek, ővele teszitek; ám ha kelletlenül látjátok vendégül Isten szentjeit, Jézust látjátok vendégül kelletlenül.
Az egészségügy megújulása elengedhetetlen a testednek. B. testvérnő messze lemaradt a jócselekedetekben, s eltűrte, hogy ellenérzés szülessen benne, mikor azt sem tudta, mit ellenez. Ellene szegült Isten tanácsának tulajdon teste kárára. A mértéktelen étvágy legyöngülést s betegséget hozott az erkölcsi erőkre, s alkalmatlanná tette őt, hogy nagyra értékelje a szent igazságot, az elfedezés és megszentelődés értékét, holott ez elengedhetetlen az üdvösséghez. B. testvérnő szereti a világot. Nem fejtette le szeretetét a világról, nem adta át magát fenntartás nélkül Istennek. Minden, minden, minden Istené, s az Úr tökéletes szolgálatot vár el tőlünk. Pál mondja: „Kérlek, azért titeket, atyámfiai az Isten irgalmasságára, hogy szánjátok oda testeteket élő, (nem halott) szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves, és tökéletes akarata.” Mily előjogban részesít bennünket, hogy gyakorlatilag megtapasztaljuk az Úr irántunk való gondolatait és akaratát! Magasztaljuk szent nevét ezért az ajándékért! Az Úr feltárta, hogy B. testvérnő ragaszkodását le kell fejteni a világról, mielőtt biztosan, igazán megragadhatná a jobb világot.
B. testvér! Viselkedj megfontoltan, s ne adj teret énednek. Légy türelmes, szelíd és alázatos szívű. A szelíd és csöndes lélek igen becses az Úr előtt. Ápoljátok azt, amit Isten nagy értéknek nevez. Benső lelki munkát kell elvégeznetek értetek, mielőtt megütnétek Isten mértékét. Munkálkodjatok, míg nappal van, mert eljő az éj, amikor senki sem munkálkodhat. Álljatok a tiszta világosságban, akkor fényleni fog világosságtok az emberek előtt, mert látják jótetteiteket, s ez mennyei Atyátok dicsőítésére készteti őket.
Greenville, Michigan 1868. január 23.
*****
Chapter 117—The Christian’s Watchword
Dear Brother B,
I was shown that you move much from feeling instead of from firm principle. You lack a deep and thorough experience in the things of God. You need to be wholly converted to the truth. When a man’s heart is fully converted, all that he possesses is consecrated to the Lord. This consecration you have not yet experienced. You love the truth in word, but do not manifest that love in your deeds and by your fruits. Your acts, your deeds, are evidences of the sincerity of your love, or of your indifference to God, His cause, and your fellow men. {1T 690.1}
How did Christ manifest His love for poor mortals? By the sacrifice of His own glory, His own riches, and even His most precious life. Christ consented to a life of humiliation and great suffering. He submitted to the cruel mockings of an infuriated, murderous multitude, and to the most agonizing death upon the cross. Said Christ: “This is My commandment, That ye love one another, as I have loved you. Greater love hath no man than this, that a man lay down his life for his friends. Ye are My friends, if ye do whatsoever I command you.” We give evidence of being the friends of Christ when we manifest implicit obedience to His will. It is no evidence to say, and do not; but in doing, in obeying, is the evidence. Who are obeying the commandment to love one another as Christ has loved them? Brother B, you must have a firmer, deeper, and more unselfish love than you have ever yet possessed, if you obey the commandment of Christ. {1T 690.2}
You lack benevolence. You labor to save yourself from care, trouble, or expense for the cause of God. You have invested but little in the cause. The enterprise which man values the most will be seen by his investments. If he places a higher estimate upon eternal things than upon temporal things, he will show this by his works; he will invest the most, and venture the most, in that which he values the highest and which in the end brings him the greatest profit. {1T 691.1}
Men who profess the truth will engage in worldly enterprises, and invest much, and run great risks. If they lose nearly all they possess, they are deeply aggrieved, because they feel the inconvenience of the losses they have sustained; yet they do not feel that their unwise course has deprived the cause of God of means, and that as His stewards they must render an account for this squandering of the Lord’s money. Should they be required to venture something for the cause of God, to invest a quarter even of that which they have lost by their investment in earthly things, they would feel that heaven costs too much. {1T 691.2}
Eternal things are not appreciated. You are not a rich man, yet your heart may be just as much placed upon the little you have, and you may cling to it just as closely as the millionaire to his treasures. Small, very small, will be the profits realized by you in your investments in worldly enterprises; while, on the other hand, if you invest in the cause of God, make that cause a part of you, and love it as you love yourself, and are willing to sacrifice for its advancement, showing your confidence and faith in its ultimate triumph, you will reap a precious harvest, if not in this life, in the better life than this. You will reap an eternal reward which is of as much higher value than any common, earthly gains as the immortal is higher than the perishable. {1T 691.3}
Brother B, you seemed anxious to find out what had been said in regard to your position in the church and what was our mind in regard to it. It was just this that I have written. I feared for you because of what I have been shown of your peculiarities. You moved by impulse. You would pray if you felt like it, and speak if you felt like it. You would go to meeting if so disposed, or stay at home if not. You greatly lacked the spirit of self-sacrifice. You have consulted your own wishes and ease, and pleased yourself, instead of feeling that you should please God. Duty, duty! at your post every time. Have you enlisted as a soldier of the cross of Christ? If so, your feelings do not excuse you from duty. You must be willing to endure hardness as a good soldier. Go without the camp, bearing the reproach; for thus did the Captain of your salvation. The qualifications of a bishop, or of an elder or deacon, are, to be “blameless, as the steward of God; not self-willed, not soon angry, not given to wine, no striker, not given to filthy lucre; but a lover of hospitality, a lover of good men, sober, just, holy, temperate; holding fast the faithful word as he hath been taught, that he may be able by sound doctrine both to exhort and to convince the gainsayers.” {1T 692.1}
Paul enumerates the precious gifts to be desired, and exhorts the brethren: “He that giveth, let him do it with simplicity; he that ruleth, with diligence; he that showeth mercy, with cheerfulness. Let love be without dissimulation. Abhor that which is evil; cleave to that which is good. Be kindly affectioned one to another with brotherly love; in honor preferring one another; not slothful in business; fervent in spirit; serving the Lord; rejoicing in hope; patient in tribulation; continuing instant in prayer; distributing to the necessity of saints; given to hospitality.” “Charge them that are rich in this world, that they be not high-minded, nor trust in uncertain riches, but in the living God, who giveth us richly all things to enjoy; that they do good, that they be rich in good works, ready to distribute, willing to communicate; laying up in store for themselves a good foundation against the time to come, that they may lay hold on eternal life.” Here is a wise and perfectly safe investment; good works are here specified and recommended for our practice, for your practice. Here are profits that are valuable. There will be no danger of a failure here. A treasure may be secured in heaven, a constant accumulation which will give to the investor a title to eternal life. And when his life here shall close, and probation end, he may lay hold on eternal life. {1T 692.2}
Brother B, you are not a lover of hospitality, you shun burdens. You feel that it is a task to feed the saints and look after their wants, and that all you do in this direction is lost. Please read the above scriptures, and may God give you understanding and discernment, is my earnest prayer. As a family you need to cultivate liberality and to be less self-caring. Love to invite God’s people to your house, and, as occasion may require, share with them cheerfully, gladly, that of which the Lord has made you stewards. Do not give grudgingly these little favors. As you do these things to Christ’s disciples, you do it unto Him; just so, as you grudge the saints of God your hospitality, you grudge Jesus the same. {1T 693.1}
The health reform is essential for you both. Sister B has been backward in this good work and has suffered opposition to arise when she knew not what she was opposing. She has resisted the counsel of God against her own soul. Intemperate appetite has brought debility and disease, weakening the moral powers, and unfitting her to appreciate the sacred truth, the value of the atonement, which is essential to salvation. Sister B loves this world. She has not separated, in her affections, from the world, and given herself unreservedly to God, as He requires. He will not accept half a sacrifice. All, all, all, is God’s, and we are required to render perfect service. Says Paul: “I beseech you therefore, brethren, by the mercies of God, that ye present your bodies a living [not dying] sacrifice, holy, acceptable unto God, which is your reasonable service. And be not conformed to this world: but be ye transformed by the renewing of your mind, that ye may prove what is that good, and acceptable, and perfect, will of God.” What a privilege is thus allowed us, to prove for ourselves, experimentally, the mind of the Lord and His will toward us. Praise His dear name for this precious gift! I have been shown that Sister B’s grasp must be broken from this world before she can have a true, safe hold of the better world. {1T 693.2}
Brother B, you should move carefully and keep self under; be patient, meek, and lowly. A meek and quiet spirit is in the sight of God of great price. You should cherish that which God esteems of worth. A work must be accomplished for you both before you can meet the measurement of God. Work while the day lasts, for the night cometh in which no man can work. Stand in the clear light yourselves, then can you let your light so shine that others by seeing your good works will be led to glorify your heavenly Father. {1T 694.1}
Greenville, Michigan,
January 23, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése