14. bizonyságtétel (1868)
118. Szeretet a családi körben
Kedves C. testvér és testvérnő! Az Úr látomásban elém tárta eseteteket. Amint életeteket szemléltem, mintha rettenetes hibát láttam volna. C. testvér, nem boldog a természeted. S magad nem lévén boldog, másokat is elmulasztasz boldogítani. Nem ápolod a szeretetet és gyöngédséget. Feleséged egész házaséletében a szeretet hiányától szenved. Házasságtok nagyon hasonlít a sivatagra. Alig néhány üde foltra lehet visszatekinteni hálás emlékezéssel, holott ennek nem kellene így lennie.
Szeretet nem létezhet anélkül, hogy fel ne fedje magát látható cselekedetekkel, mint a tűz sem éghet tüzelő nélkül. Te, C. testvér, rangodon alulinak érezted szeretetteljes cselekedetekkel gyöngédséget tanúsítani, s keresni az alkalmat, hogy gyöngéd szavakkal, nyájas magaviselettel bizonyítsd feleséged iránti szeretetedet. Érzelmeid változékonyak. A külső körülmények erősen hatnak rájuk. Nem tartod helytelennek, Isten előtt nem tetszőnek, megengedni, hogy a világ teljesen kitöltse gondolataidat, majd világi aggodalmaidat behozni a családba, így a családi körbe ereszteni az ellenséget. Könnyű számodra így kitárnod az ajtót, de közel sem olyan könnyű bezárnod. Ha már egyszer behoztad, nehéz lesz kiűznöd az ellenséget. Mikor elhagyod üzletedet, hagyd ott aggodalmaidat s gondjaidat is. Jöjj családodba derűs arccal, gyöngéden, szeretettel. Ez hathatósabb lesz, mint feleséged számára gyógyszerekre és orvosokra költened a pénzt. Egészség lesz ez a test, és erő a lélek számára. Nagyon boldogtalan az életed, amihez mindketten hozzájárultatok. Isten nincs megelégedve boldogtalanságotokkal. Magatok hoztátok ezt magatokra, az önuralom hiányával.
Megtűritek, hogy érzelmeitek kormányozzanak. C. testvér, méltóságon alulinak tartod kimutatni szeretetedet. Nyájasan és gyöngéden szólni. Szerinted a gyöngéd szavak puhaságot, gyöngeséget árulnak el, és nincs rá szükségetek. Ám helyükbe ideges szavak tolakodnak be, veszekedés, viszály és gáncsolás szavai. Ezeket tartod te férfiasnak és nemesnek? Nemed szigorúbb erényeinek? Bárminek véled is ezeket, Isten helytelenítően tekint rá, bejegyzi könyvébe. Angyalok menekülnek a családi körből, ahol zsörtölődődő szavakat váltanak, ahol a hála és köszönet jóformán ismeretlen a szívnek, s a bírálat szavai fekete gombócként jönnek az ajakra, beszennyezve a keresztény jellemet.
Mikor feleségül vetted feleségedet, szeretett téged. Nagyon érzékeny volt, mégis részedről figyelmességgel, az ő részéről határozottsággal, egészsége jobb lehetne. De hidegséged jégheggyé tett tégedet, befagyasztva a szeretet és gyöngédség útjait. Bírálatod és hibakeresésed pusztító jégesőként hatott, mint egy gyönge növényre. Megdermesztette, csaknem kiölte a növény életét. A világ iránti szereteted kiöli jellemed jó vonásait. Feleséged más jellemű és nagylelkűbb. De mikor, akár kismértékben is, gyakorolta nagylelkű hajlamát, érzelmeid kihűltek iránta, és gáncsoltad őt. Ápolod magadban a kicsinyes, szűkkeblű szellemet. Érezteted feleségeddel, hogy ő teher és hátrány számodra, és nincs joga a te károdra gyakorolni nagylelkűségét. Ezek a dolgok annyira csüggesztők számára, hogy reménytelennek és tehetetlennek érzi magát, s nincs ereje ellenállni, hanem meghajlik a vihar előtt. Betegsége idegfájdalom. Ha kellemes lenne a családi élete, jelentősen jó egészségnek örvendezne. De egész családi életeteknél az ördög volt a vendégetek, hogy ujjongjon nyomorúságotok, boldogtalanságtok felett.
Csalódott reménységetek mindkettőtöket boldogtalanná tett. Nem lesz jutalom szenvedésetekért, mert magatok okozzátok. Tulajdon szavaid hatnak méregként idegre, agyra, csontra és izomra. Azt aratjátok, amit elvettek. Nem törődtök egymás érzéseivel és szenvedésével. Isten helyteleníti kemény, érzéketlen, világszerelmese szellemedet. C. testvér, a pénz szeretete minden gonoszság gyökere. Szereted a pénzt, szereted a világot. Feleséged betegségét súlyos, borzalmas tehernek tekinted. Nem érted meg, hogy nagymértékben a te hibád, hogy nejed beteg. Nincs benned elégedettség. Bajaidon rágódsz; képzelt ínség és szegénység várakozik rátok a jövőben. Lesújtottnak, kétségbeesettnek, gyötrődőnek érzed magadat. Agyad tüzelni látszik, lelked levert, csüggedt. Nem ápolod az Isten iránti szeretetet, a hálát a sok-sok áldásáért, melyet szerető mennyei Atyád rátok árasztott. Csak az élet kellemetlenségeit érzed. Világi elmebaj zár be, mintegy sűrű felleg, sűrű sötétségbe. Sátán ujjong, mert a boldogtalanságot választjátok, holott béke s boldogság áll rendelkezésetekre.
Meghallgatod az igehirdetést, az igazság hat rád, megérint, s értelmed nemesebb erői felélednek, hogy ellenőrizzék cselekedeteidet. Látod, mily keveset áldoztál Istennek, mennyire melengeted önzésedet, énedet, s az igazság a helyes irányba hajlít. De mikor kijutsz a szent, megszentelő, csillapító hatás alól, nem rendelkezel vele a szívedben, s ismét belezökkensz a sivár, kellemetlen kedélyállapotba. Munka, munka, dolgoznod kell. Végsőkig terheled agyadat, csontodat, izmodat, hogy pénzt keress, melyről képzeleted azt mondja, hogy meg kell keresned, máskülönben ínség és éhség lesz a sorsod. Ez Sátán ámítása, ravasz csapdája, hogy kárhozatba vezessen. „Elég minden napnak a maga baja.” Te mégis időnap előtt a nyomorúság idejét hozod magadra.
Nincs hited, szereteted és bizalmad Istenben. Ha lenne, megbíznál benne. Kiaggódod magadat Krisztus karjából, félve, hogy nem gondoskodik rólad. Feláldozod egészségedet. Isten nem dicsőül meg testedben, lelkedben, holott mindkettő az övé. Nincs édes, vidító családi légköröd, hogy lecsillapítson, s ellensúlyozza természeted fő vonását. Jellemed magasabb, nemesebb erőit legyűrik az alantas szervek; jellemed gonosz vonásai kifejlődnek.
Önző, követelőző és lehengerlő vagy. Ennek nem lenne szabad így lennie. Üdvösséged elvek szerinti cselekvésedtől függ, nem érzéseidtől, ösztöneidtől. Isten segíteni fog, mikor belátod a segítség szükségét, s iparkodni kezdesz, eltökélten, teljes szívvel, az Úrban bízva. Gyakran különösebb ok nélkül elcsüggedsz. Gyűlölethez közel álló érzéseket tűrsz meg. Erősen szeretsz vagy nem szeretsz valamit, vagy valakit. Fékezd meg érzéseidet. „Aki nyelvével nem vét, az tökéletes ember, s egész testét is féken tudja tartani.” Arra lett helyezve a segítés feladata, aki mindenható. Ő lesz erőd és támaszod, elő és utóvéded.
Milyen előkészületeket teszel az eljövendő életre? Sátán késztet a gondolatra, hogy teljes erődre szükség van a világon érvényesülésre. Félsz a jövőtől, reszketsz ezért az életért, közben elhanyagolod jövő, örök életedet. Hol az aggodalmad, buzgalmad, lelkesedésed, hogy nehogy elbukj ott, és roppant veszteség érjen?
Súlyos szerencsétlenségnek tűnik előtted elveszteni valamit e világból, mely életedbe kerül. Ám a menny elvesztése fele félelmet sem kelt benned. Gondos erőfeszítéseddel, hogy megmentsd ezt az életet, azt a veszélyt támasztod, hogy elveszítsd az örök életet. Nem engedheted meg magadnak az örök élet, a menny, a dicsőség örök mértékének elvesztését. Nem engedheted meg magadnak mindezen kincsek, a túláradón értékes, mérhetetlen boldogság elvesztését. Miért nem viselkedsz épeszű módon, miért nem vagy buzgó, lelkes és kitartó a jobb élet, a hervadhatatlan korona, az örök elpusztíthatatlan kincs utáni igyekezetedben? Mint ahogy e szegény, nyomorult élet, szegény, veszendő, földi kincsek után törsz?
Szíved földi kincseden függ, ezért nincs szíved a mennyeiért epedni. A gyatra, földi dolgok eltakarják a mennyiek dicsőségét. Ahol a kincsed, ott a szíved is. Szavaid hirdetik, tetteid mutatják, hogy hol a kincsed. Ha ezen a világon, a föld parányi rögén van, aggodalmaid erre irányulnak. De ha komolyan, erőteljesen s értékéhez mért buzgalommal a halhatatlan örökség után törekedsz, akkor méltán reményed lehet az örök életre. A dicsőség örököse lehetsz. Naponta újonnan meg kell térned. Naponta halj meg énednek. Tartsd nyelvedet megzabolázva. Uralkodj szavaidon. Szűnj meg zúgolódni s panaszkodni. Egyetlen gáncsoló szó se hagyja el ajkadat. Ha komoly erőfeszítés szükséges ehhez, tudd meg, hogy az Úr megjutalmaz érte.
Jelenleg boldogtalan az életed, tele gonosz sejtelmekkel. Borús képek merednek eléd. Sötét hitetlenség borít. Hitetlenségnek adva hangot, egyre sötétebbé növekedsz; kéjelegsz a kellemetlen tárgyakban. Ha mások reményteljesen mernek szólni, minden derűlátó érzületet kiölsz, még zordabbul és erélyesen szólva.
Próbáid és bajaid szüntelen feleséged előtt tartják a lelket zaklató gondolatot, hogy betegsége miatt tehernek tartod őt. Ha szereted a sötétet és kétségbeesést, ha ezekről szólsz, ezeken időzöl, gyötörve lelkedet, felidézve mindazt, amiért zúgolódhatsz családod és Isten ellen, ezzel olyanná teszed szívedet, mint a felperzselt mező, elpusztítva minden növényt, szárazon, elfeketedve, felégve hagyva azt.
Beteges a képzeleted, sajnálatra méltó vagy. De senki sem segíthet rajtad úgy, mint te magad. Ha hitre vágyódsz, szólj hitet. Szólj reményteljesen, derűsen. Bárcsak Isten beláttatná veled utad bűnös voltát. Segítségre van szükséged ezen a téren, lányod és nejed segítségére. Ha megtűröd, hogy Sátán uralkodjék gondolataidon, mint eddig megtűrted, különösen hasznos alattvalója leszel, hogy felhasználjon. Tönkre fogod tenni lelkedet és családod boldogságát. Mily borzasztó légkört kell lányodnak elszenvednie! Az anya, nem részesülve tőled szeretetben és megértésben, lányára összpontosította szeretetét; őt eszményesíti. El lett kényeztetve, agyon becézve, csaknem tönkre téve a balga szeretettől. Nevelése sajnálatosan el lett hanyagolva. Ha tanítva lett volna a házi kötelességekre, tanítva a családi terhek ráeső részének hordozására, akkor most egészségesebb és boldogabb lenne. Az anya kötelessége megtanítani gyermekeit, hogy eleget tegyenek a rájuk eső kötelességeknek, kivegyék részüket a teherviselésből, s ne legyenek hasznavehetetlenek.
Lányod egészségesebb lenne, ha testi munkára lett volna nevelve. Izmai, idegei gyöngék, lanyhák, ernyedtek. Hogyan is lehetne más ilyen kevés használattal? Alig van benne kitartás. Enyhe testmozgás is kifárasztja, és veszélyezteti egészségét. Izmai, idegei nem rugalmasak. Testi erői annyi ideje hevertek tétlenül, hogy élete csaknem hasznavehetetlen. Tévedő, hibázó anyák! Hát nem tudjátok, hogy lányaitok sok előjogban részesítésével: könyv tanulással, nem pedig hasznosságra és házi munkára nevelve őket, súlyos kárt tesztek bennük? A testgyakorlás megerősítette volna szervezetét, javította volna egészségét. A kíméletes bánásmód áldás helyett rémes átoknak bizonyul. Ha megosztottátok volna lányoddal a házi terheket, az anya nem nyűtte volna el magát, és sok szenvedést megtakarított volna magának; és lányának is javára vált volna minden időben. Most nem szabad egy csapásra nekiesnie a munkának, és viselni a terhet, melyet az ő korában viselnie kellene, mégis ránevelheti magát, hogy sokkal több testi munkát végezzen, mint valaha.
C. testvérnőnek beteges a képzelete. Elzárta magát a levegőtől, míg csak nem bírja elviselni kellemetlenség nélkül. A szoba hője nagyon ártalmas az egészségre. Vérkeringése nyomott. Olyan sokáig élt forró levegőn, hogy nem bírja elviselni a szabad levegőn kocsizást, hogy meg ne érezné a változást. Gyöngélkedésének egyik oka a kinti levegő kizárása. Annyira érzékeny lett, hogy lebetegedés nélkül nem tudja elviselni a friss levegőt. Ha továbbra is megtűri beteg képzeletét, alig bír majd elviselni leheletnyi friss levegőt. Szobájában egész napra ki kell tárnia az ablakot, hogy legyen levegőmozgás. Isten helyteleníti, hogy így gyilkolja magát. Erre semmi szükség. Beteges, képzelt meghűléstől lett ilyen érzékeny. Levegőre van szüksége, feltétlenül levegőznie kell. Nemcsak a maga egészségét pusztítja ezzel, hanem a férjéét, lányáét, látogatóiét. Szobája levegője határozottan szennyezett és halott. Így senki sem lehet egészséges. Addig kényeztette magát, míg látogatóba sem mehetett testvéreihez, hogy meg ne fázzék. Maga és környezete javáért változtatnia kell ezen. Szoktassa magát friss levegőre, minden nap kissé többre, míg ártalom nélkül nem tudja szívni a tiszta éltető levegőt. Bőrfelülete csaknem halott, mert nincs levegő, amit szívhatna. Millió parányi száj zárva van, mert eltömítik a szervezet szennyezései s a levegőhiány. Balgaság lenne egyszerre sok kinti levegőt beengedni. Eresszed fokozatosan, napról-napra egyre többet. Egy héten belül éjjel és nappal nyolc-tíz centire nyitva tarthatod ablakodat.
Tüdeje és mája beteges, mert megfosztja magát az éltető levegőtől. A levegő, az ég ingyen ajándéka az egész szervezetet felvillanyozza. Enélkül a szervezet tele lesz betegséggel, lankadttá, gyöngévé, pangóvá válik. Ti mégis évek óta nagyon korlátolt mennyiségű levegővel éltek, így a feleség a többieket is ebbe a mérgezett légkörbe rántja magával. Egyikőtöknek sem lehet tiszta, felhőtlen agya, míg ezt a mérgező légkört szívjátok. C. testvérnő fél bárhova menni, mert megsínyli a változást, meghűl. Most még jobb állapotba hozható, ha helyesen bánik magával. Heti kétszer fürödjék meg, amilyen hidegen bírja, minden alkalommal kissé hidegebben, míg bőre fel nem újul.
Nem kell így vonszolnia magát, mint most, mindig tengődnie. Ha családotok hallgatna az Úr utasítására, hogy „aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkát, hogy ne szóljon álnokságot. Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse a békességet, és kövesse azt Mert az Úr szeme az igazakon és füle azok könyörgésein; az Úr orcája pedig a gonoszt cselekvőkön.” Az elégedett gondolkodás, a derűs szellem egészség a testnek, és erő a léleknek. Semmi sem tesz oly könnyen beteggé, mint a levertség, nyomott hangulat, szomorúság. Borzalmas a kedélybetegség. Mindnyájan ebben szenvedtek. A lány ideges, nyugtalan, az apja szellemében részes, majd a fűtött, leverő légkör, megfosztva éltető erejétől, elzsibbasztja az érzékeny agyat. A tüdő összeszűkül, a máj tétlen, nem működik.
A levegő, a levegő a menny különleges áldása, melyben mindnyájan részesülhetünk, éltető hatással áld meg benneteket, ha beengeditek. Lássátok szívesen, ápoljatok iránta szeretetet – az idegek becses csillapítójának fog bizonyulni. A levegőnek állandóan keringnie kell, hogy tiszta legyen. A tiszta, friss levegő egészséges keringésre készteti a vért. Felfrissíti, erőssé, egészségessé teszi a testet, de erősen kihat az agyra is, s nyugtat, higgadtságra késztet. Jó étvágyat teremt, tökéletesebbé teszi az emésztést, mély, édes alvást ad.
A zárt, rosszul szellőztetett szoba hatása ez: A szervezet legyöngül, egészségtelen lesz, a vérkeringés nyomott, a vér lanyhán áramlik át a szervezeten, mivel nincs megtisztítva az ég tiszta, éltető levegője által. A gondolkodás levert, borongós, míg az egész szervezet egyre gyöngül. Lázak, s más idült betegségek a valószínű következmény. A szabad levegő gondos kizárása, s a kiadós szellőztetéstől való félelmed a romlott, egészségtelen levegő szívására szorít, melyet mások kilélegeztek, s mely mérgező – alkalmatlan az élet fenntartására. A test elernyed, a bőr sápadt lesz, az emésztés renyhe, s a szervezet igen hajlamossá válik a megfázásra. S az enyhe levegőnek, hűvösnek kitettség súlyos betegségeket okoz. Nagyon kell vigyázni, hogy ne ülj huzatban vagy hűvös szobában, mikor fáradt vagy izzadt vagy. Úgy hozzá kell szoktatnod magadat a friss levegőhöz, hogy nem kell huszonegy foknál melegebb szobában ülnöd.
*****
Chapter 118—Sympathy at Home
Dear Brother and Sister C,
Your cases have been brought before me in vision. As I viewed your lives, they appeared to be a terrible mistake. Brother C, you have not a happy temperament. And not being happy yourself, you fail to make others happy. You have not cultivated affection, tenderness, and love. Your wife has suffered all through her married life for sympathy. Your married life has been very much like a desert—but very few green spots to look back upon with grateful remembrance. It need not have been thus. {1T 694.2}
Love can no more exist without revealing itself in outward acts than fire can be kept alive without fuel. You, Brother C, have felt that it was beneath your dignity to manifest tenderness by kindly acts, and to watch for an opportunity to evince affection for your wife by words of tenderness and kind regard. You are changeable in your feelings, and are very much affected by surrounding circumstances. You have not felt that it was wrong, displeasing to God, to allow your mind to be fully engrossed with the world, and then bring your worldly perplexities into your family, thus letting the adversary into your home. It is very easy for you thus to open the door, but you will find it not so easy to close; it will be very difficult to turn out the enemy when once you have brought him in. Leave your business cares and perplexities and annoyances when you leave your business. Come to your family with a cheerful countenance, with sympathy, tenderness, and love. This will be better than expending money for medicines or physicians for your wife. It will be health to the body and strength to the soul. Your lives have been very wretched. You have both acted a part in making them so. God is not pleased with your misery; you have brought it upon yourselves by want of self-control. {1T 695.1}
You let feelings bear sway. You think it beneath your dignity, Brother C, to manifest love, to speak kindly and affectionately. All these tender words, you think, savor of softness and weakness, and are unnecessary. But in their place come fretful words, words of discord, strife, and censure. Do you account these as manly and noble? as an exhibition of the sterner virtues of your sex? However you may consider them, God looks upon them with displeasure and marks them in His book. Angels flee from the dwelling where words of discord are exchanged, where gratitude is almost a stranger to the heart, and censure leaps like black balls to the lips, spotting the garments, defiling the Christian character. {1T 695.2}
When you married your wife, she loved you. She was extremely sensitive, yet with painstaking on your part, and fortitude on hers, her health need not have been what it is. But your stern coldness made you like an iceberg, freezing up the channel of love and affection. Your censure and faultfinding has been like desolating hail to a sensitive plant. It has chilled and nearly destroyed the life of the plant. Your love of the world is eating out the good traits of your character. Your wife is of a different turn and more generous. But when she has, even in small matters, exercised her generous instincts, you have felt a drawback in your feelings and have censured her. You indulge a close and grudging spirit. You make your wife feel that she is a tax, a burden, and that she has no right to exercise her generosity at your expense. All these things are of such a discouraging nature that she feels hopeless and helpless, and has not stamina to bear up against it, but bends to the force of the blast. Her disease is pain of the nerves. Were her married life agreeable, she would possess a good degree of health. But all through your married life the demon has been a guest in your family to exult over your misery. {1T 696.1}
Disappointed hopes have made you both completely wretched. You will have no reward for your suffering, for you have caused it yourselves. Your own words have been like deadly poison upon nerve and brain, upon bone and muscle. You reap that which you sow. You do not appreciate the feelings and sufferings of each other. God is displeased with the hard, unfeeling, world-loving spirit you possess. Brother C, the love of money is the root of all evil. You have loved money, loved the world; you have looked at the illness of your wife as a severe, a terrible, tax, not realizing that it is your fault in a great measure that she is sick. You have not the elements of a contented spirit. You dwell upon your troubles; imaginary want and poverty far ahead stare you in the face; you feel afflicted, distressed, agonized; your brain seems on fire, your spirits depressed. You do not cherish love to God and gratitude of heart for all the blessings which your kind heavenly Father has bestowed upon you. You see only the discomforts of life. A worldly insanity shuts you in like heavy clouds of thick darkness. Satan exults over you because you will have misery when peace and happiness are at your command. {1T 696.2}
You listen to a discourse; the truth affects you, and the nobler powers of your mind arouse to control your actions. You see how little you have sacrificed for God, how closely self has been cherished, and you are swayed to the right by the influence of the truth; but when you pass from under this sacred, sanctifying, soothing influence, you do not possess it in your own heart, and you soon fall into the same barren, ungenial state of feeling. Work, work, you must work; brain, bone, and muscle are taxed to the utmost to get means which your imagination tells you must be obtained, or want and starvation will be your lot. This is a delusion of Satan, one of his wily snares to lead you to perdition. “Sufficient unto the day is the evil thereof.” But you make for yourself a time of trouble beforehand. {1T 697.1}
You have not faith and love and confidence in God. If you had, you would trust in Him. You worry yourself out of the arms of Christ, fearing that He will not care for you. Health is sacrificed. God is not glorified in your body and spirit, which are His. There is not a sweet, cheering home influence to soothe and counteract the evil which is predominant in your nature. The high, noble powers of your mind are overpowered by the lower organs; the evil traits of your character are developed. {1T 697.2}
You are selfish, exacting, and overbearing. This ought not to be. Your salvation depends on your acting from principle—serving God from principle, not from feeling, not from impulse. God will help you when you feel your need of help and set about the work with resolution, trusting in Him with all your heart. You are often discouraged without sufficient reason. You indulge feelings akin to hatred. Your likes and dislikes are strong. These you must restrain. Control the tongue. “If any man offend not in word, the same is a perfect man, and able also to bridle the whole body.” Help has been laid upon One that is mighty. He will be your strength and support, your front guard and rearward. {1T 698.1}
What preparation are you making for the better life? It is Satan who makes you think that all your powers must be exercised to get along in this world. You are fearing and trembling for the future of this life, while you are neglecting the future, eternal life. Where is the anxiety, the earnestness, the zeal, lest you make a failure there and sustain an immense loss? To lose a little of this world seems to you a terrible calamity which would cost your life. But the thought of losing heaven does not cause half the fears to be manifested. Through your careful efforts to save this life, you are in danger of losing eternal life. You cannot afford to lose heaven, lose eternal life, lose the eternal weight of glory. You cannot afford to lose all these riches, this exceedingly precious, immeasurable happiness. Why do you not act like a sane man, and be as earnest, as zealous, and as persevering in your efforts for the better life, the immortal crown, the eternal, imperishable treasure, as you are for this poor, miserable life and these poor perishable, earthly treasures? {1T 698.2}
Your heart is on your earthly treasures, therefore you have no heart for the heavenly. These poor things which are seen—the earthly—eclipse the glory of the heavenly. Where your treasure is, there will your heart be also. Your words will declare, your acts will show, where your treasure is. If it is in this world, the little gain of earth, your anxieties will be manifested in that direction. If you are striving for the immortal inheritance with an earnestness, energy, and zeal proportionate to its value, then can you be a fair candidate for everlasting life, and heir of glory. You need a fresh conversion every day. Die daily to self, keep your tongue as with a bridle, control your words, cease your murmurings and complaints, let not one word of censure escape your lips. If this requires a great effort, make it; you will be repaid in so doing. {1T 698.3}
Your life is now miserable, full of evil forebodings. Gloomy pictures loom up before you; dark unbelief has enclosed you. By talking on the side of unbelief you have grown darker and darker; you take satisfaction in dwelling upon unpleasant themes. If others try to talk hopefully, you crush out in them every hopeful feeling by talking all the more earnestly and severely. Your trials and afflictions are ever keeping before your wife the soul-harrowing thought that you consider her a burden because of her illness. If you love darkness and despair, talk of them, dwell upon them, and harrow up your soul by conjuring up in your imagination everything you can to cause you to murmur against your family and against God, and make your own heart like a field which the fire has passed over, destroying all verdure, and leaving it dry, blackened, and crisped. {1T 699.1}
You have a diseased imagination and deserve pity. Yet no one can help you as well as yourself. If you want faith, talk faith; talk hopefully, cheerfully. May God help you to see the sinfulness of your course. You need help in this matter, the help of your daughter and your wife. If you suffer Satan to control your thoughts as you have done, you will become a special subject for him to use and will ruin your own soul and the happiness of your family. What a terrible influence has your daughter had! The mother, not receiving love and sympathy from you, has centered her affections upon the daughter and has idolized her. She has been a petted, indulged, and nearly spoiled child through the exercise of injudicious affection. Her education has been sadly neglected. Had she been instructed in household duties, taught to bear her share of the family burdens, she would now be more healthy and happy. It is the duty of every mother to teach her children to act their part in life, to share her burdens, and not be useless machines. {1T 699.2}
Your daughter’s health would have been better had she been educated to physical labor. Her muscles and nerves are weak, lax, and feeble. How can they be otherwise when they have so little use? This child has but little power of endurance. A small amount of physical exercise wearies her and endangers health. There is not elasticity in muscles and nerves. Her physical powers have so long lain dormant that her life is nearly useless. Mistaken mother! know you not that in giving your daughter so many privileges of learning the sciences, and not educating her to usefulness and household labor, you do her a great injury? This exercise would have hardened, or confirmed, her constitution and improved her health. Instead of this tenderness proving a blessing, it will prove a terrible curse. Had the family burdens been shared with the daughter, the mother would not have overdone, and might have saved herself much suffering and benefited the daughter all the time. She should not now commence to labor all at once and bear the burdens which one at her age could bear, but she can educate herself to perform physical labor to a much greater extent than she has ever done in her life. {1T 700.1}
Sister C has a diseased imagination. She has secluded herself from the air until she cannot endure it without inconvenience. The heat of her room is very injurious to health. Her circulation is depressed. She has lived in the hot air so much that she cannot endure the exposure of a ride out of doors without realizing a change. Her poor health is owing somewhat to the exclusion of air, and she has become so tender that she cannot have air without making her sick. If she continues to indulge this diseased imagination, she will be able to bear scarcely a breath of air. She ought to have the windows lowered in her room all through the day, that there may be a circulation of air. God is not pleased with her for thus murdering herself. It is unnecessary. She has become thus sensitive through indulging a diseased mind. Air she needs, air she must have. She is destroying not only her own vitality, but that of her husband and daughter, and of all who visit her. The air in her room is decidedly impure and dead; none can have health who accustom themselves to such an atmosphere. She has petted herself in this matter until she cannot visit the houses of her brethren without taking cold. For her own sake and for the sake of those around her, she must change this; she should accustom herself to the air, increasing it a little every day, until she can breathe the pure, vitalizing air without injury. The surface of the skin is nearly dead, because it has no air to breathe. Its million little mouths are closed, because they are clogged by the impurities of the system, and for want of air. It would be presumption to let in a free draft of air at once from out of doors, all through the day. Let it in by degrees; change gradually. In a week she can have the windows down two or three inches day and night. {1T 700.2}
Lungs and liver are diseased because she deprives herself of vital air. Air is the free blessing of heaven, calculated to electrify the whole system. Without it the system will be filled with disease and become dormant, languid, feeble. Yet you have all been for years living with a very limited amount of air. In thus doing, your wife drags others into the same poisonous atmosphere with herself. None of you can possess clear, unclouded brains while breathing a poisonous atmosphere. Sister C dreads to stir out to go anywhere because she must feel the change in the atmosphere and take cold. She can yet be brought into a much better condition of health if she rightly treats herself. Twice a week she should take a general bath, as cool as will be agreeable, a little cooler every time, until the skin is toned up. {1T 701.1}
She need not linger along as she does, always sick, if you will all as a family heed the instructions given of the Lord. “He that will love life, and see good days, let him refrain his tongue from evil, and his lips that they speak no guile: let him eschew evil, and do good; let him seek peace, and ensue it. For the eyes of the Lord are over the righteous, and His ears are open unto their prayers: but the face of the Lord is against them that do evil.” A contented mind, a cheerful spirit, is health to the body and strength to the soul. Nothing is so fruitful a cause of disease as depression, gloominess, and sadness. Mental depression is terrible. You all suffer from it. The daughter is fretful, partaking of the spirit of the father; and then the heated, oppressed atmosphere, deprived of vitality, benumbs the sensitive brain. The lungs contract, the liver is inactive. {1T 702.1}
Air, air, the precious boon of heaven which all may have, will bless you with its invigorating influence if you will not refuse it entrance. Welcome it, cultivate a love for it, and it will prove a precious soother of the nerves. Air must be in constant circulation to be kept pure. The influence of pure, fresh air is to cause the blood to circulate healthfully through the system. It refreshes the body and tends to render it strong and healthy, while at the same time its influence is decidedly felt upon the mind, imparting a degree of composure and serenity. It excites the appetite, and renders the digestion of food more perfect, and induces sound and sweet sleep. {1T 702.2}
The effects produced by living in close, ill-ventilated rooms are these: The system becomes weak and unhealthy, the circulation is depressed, the blood moves sluggishly through the system because it is not purified and vitalized by the pure, invigorating air of heaven. The mind becomes depressed and gloomy, while the whole system is enervated; and fevers and other acute diseases are liable to be generated. Your careful exclusion of external air and fear of free ventilation leave you to breathe the corrupt, unwholesome air which is exhaled from the lungs of those staying in these rooms, and which is poisonous, unfit for the support of life. The body becomes relaxed, the skin becomes sallow, digestion is retarded, and the system is peculiarly sensitive to the influence of cold. A slight exposure produces serious diseases. Great care should be exercised not to sit in a draft or in a cold room when weary, or when in a perspiration. You should so accustom yourself to the air that you will not be under the necessity of having the mercury higher than sixty-five degrees. {1T 702.3}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése